Harmadik epizód

Mila elégedetten nyújtózkodott az ágyában. Vidám volt. És miért is ne lenne az? A tegnap este nagyon jól sikerült Ádámmal. Boldoggá tette a tudat, hogy Ádám kívánja őt. És az sem elhanyagolható, hogy ma estig nem látja újra Viktort. Örült neki és most ez kicsit aggasztotta. Hiszen az esküvőt javában szervezik, és ő férjhez megy Viktorhoz pár hónapon belül. Valóban ezt akarja? Nem, egy cseppet sem. És ha szakítana Viktorral? Azt kellene.
Ezen még rágódott egy darabig, majd oldalra fordulva észrevette, milyen késő van már és őt délben várják a szülei ebédre. Kiugrott az ágyból és zuhanyozni indult. A fürdőben hallotta, hogy csöng a telefonja. Gondolta, hogy az anyja már hívja. Semmi kedve nem volt ehhez az ebédhez. Az anyja be akart neki számolni, hol tart az esküvő szervezésével. Zuhany után sietve felöltözött és már indult is. Nem tévedett nagyot. Nagyjából az egész ebéd alatt az anyja azon sopánkodott, hogy még mennyi tennivaló van és hogy nyilvánvaló, hogy a fiatalokat hidegen hagyja életük legszebb napja. Persze apja védelmébe vette Viktort, hogy ez nem férfiembernek való elfoglaltság és különben is Viktor éjt nappallá téve dolgozik, azért, amit Mila nem akart. Ezek után végighallgatta a szokásos szöveget arról, hogy elfecsérli az életét házak eladásával, mikor dolgozhatna a családi vállalkozásban is. És mekkora szerencse, hogy van Viktor és ő mindent megtesz az üzletért. Ebéd után Mila hamar búcsút akart inteni a szülői háznak, mert már komolyan elege volt, de anyja még betuszkolta a nappaliba és ecsetelni kezdte, milyen virágot választott, milyen színű asztali futók lesznek, hogy a szalvétákon a monogramjuk lesz és neki már ki kéne választani a ruháját. Mila mindenre csak bólintott, mire anyja magából kikelve ordított lányával. Milának több sem kellett, megelégelve kibökte, ami már reggel óta komolyan foglalkoztatta.

- Anya, azért nem érdekel ez az egész, mert Viktort se érdekli! Nem várhatok el a vőlegényemtől egy kicsivel nagyobb figyelmet? Bár igaz, ő soha nem figyel rám, semmiben! És ebből kezd elegem lenni!

- Mit akarsz ezzel mondani?

- Csak azt, hogy lehet, hogy felbontom az eljegyzést!

- Hogy micsoda? – hallotta apja hangját mennydörögni az ajtóból. – Az nem létezik. Össze kell házasodnotok! Viktor veszi át tőlem az üzletet! Vagy szeretnéd te csinálni?

- Nem, apa, tudod, hogy nem.

- Akkor márpedig férjhez mész és kész!

Mila dacosan felszegte a fejét és szó nélkül elhagyta a házat. Hazament és bezárkózott a lakásba. Estefelé Viktor dörömbölt az ajtaján. Beengedte, bár nem volt benne köszönet.

- Apád azt mondta, jöjjek el hozzád és engeszteljelek ki, mert azt fontolgatod, hogy felbontod az eljegyzést. Igaz ez?

- Viktor, azt neked is be kell látnod, hogy valami rohadtul nem működik köztünk.

- Merthogy?

- Mi az, hogy merthogy? – kiáltotta Mila mérgesen. – Te szarsz a fejemre, nem foglalkozol velem és az esküvővel sem! Hetente háromszor – négyszer idejössz, de csak azért megdugj, amit ráadásul én nem is élvezek!

- Nem élvezel?

- Ne csinálj már úgy, mintha nem tudnád!

- Hát ezen könnyen segíthetünk, mondd meg, mi kell neked.

- Izgass fel, legyél gyengédebb és figyelmesebb!

- Hát jó. Vetkőzz le! – mondta és elkezdte ledobálni a saját ruháit.

Mila levetkőzött.

- Feküdj az ágyra és tedd szét a lábadat! – parancsolta.

- Ez neked izgatás? – kérdezte Mila.

- Ha élvezni akarod, tedd, amit mondtam.

A lány szót fogadott. Viktor a lábai közé térdelt és ráhajolt. Néhány apró, jelentéktelen csók után szájával rátapadt a mellbimbókra és szopni kezdte őket. Nem volt érzéki, de legalább durva sem. Mila felsóhajtott. Viktor akkor a combjai közé dugta a fejét és kellemetlenül lefetyelni kezdett. Élvezetet nem adott, de nyálat annál többet.

- Most aztán nedves vagy. – lihegte, miközben az arcát törölgetve óvszert vett elő a fiókból.

Mila már épp meg akarta kérni, hogy még izgassa, de Viktor abban a pillanatban a hüvelyébe tolta irgalmatlan méretű farkát. Mila felszisszenve próbált helyezkedni a csípőjével, hogy minél jobb szögben érhessék a lökések. Viktor dugni kezdte, puhán, lagymatagon. Mila érezte, hogy ez még rosszabb, mintha durva lenne. A férfi, mintha meghallotta volna a gondolatait, felgyorsította a mozdulatait és kisvártatva beleélvezett az óvszerbe. Mila elnyomott egy csalódott sóhajt, majd hagyta, hogy Viktor lekászálódjon róla. A férfi előbb felült, majd az oldalára dőlve felnyögött.

- Hát ez jól esett!

Mila felállt és a fürdő felé indult.

- Örülök, hogy legalább az egyikünknek jó volt. – mormolta.

- Mondtál valamit? – kiáltott utána Viktor.

- Nem, semmit.

A lány abban reménykedett, hogy mire visszaér a zuhanyozásból, Viktor már aludni fog, vagy ami még jobb lenne, fel lenne öltözve és indulna haza. Beállt a zuhany alá és elkeseredetten sóhajtott. Ez reménytelen. Viktor soha nem fogja a csúcsra juttatni. Valahogy meg kéne szabadulnia tőle. Hirtelen eszébe jutott Ádám. Elmosolyodott, ahogy rá gondolt. Amikor hazakísérte múlt éjjel, megbeszélték, hogy jövő héten is találkoznak. Azt nem tudta, hova fognak menni vagy mit fognak csinálni, csak azt tudta, biztosan jobban fogja érezni magát vele, mint a vőlegényével. Felőle akár mehetnének újból táncolni is. Még soha nem csinált ilyen izgató dolgot ennyi ember előtt, mint az az erotikus tánc. De Ádámmal olyan más volt. Ő annyira érzékien simogatta, hogy bármit hagyott volna neki. Persze, tudta, hogy még nem igazán lenne kész semmire sem a férfival, hiszen csak nem rég ismerte meg, de valahol a szíve mélyén sejtette, hogy igen, egyszer bármit engedni fog neki. Elzárta a csapot, megtörölközött és pizsamába bújva kilépett a fürdőből. Szerencsére az egyik kívánsága teljesült. Viktor már aludt. Bemászott mellé az ágyba, tisztes távolságra, bevackolta magát és elalvás előtt még felidézte magában a múlt éjszakát. Pici mosollyal az ajkán aludt el.

- Szép napunk van, ugye? – kiáltotta hatalmas mosollyal az arcán Ádám, ahogy belépett a rendelőbe.

- Igen. – helyeselt az asszisztense, majd megjegyezte. – Milyen jó kedve van a doktor úrnak!

- Sokan lesznek ma? – kérdezte még mindig vigyorogva.

- Lesznek, nincs tele a rendelési idő, de azért lesznek.

- Hát akkor, lássunk neki!

- Doktor úr, várjon! – kiáltott a nő Ádám után. – Ezt majdnem elfelejtettem odaadni! A múltkori úr eredménye, aki önnél járt. – nyújtott át neki egy mappát.

Ádám arcáról lehervadt a mosoly. „Á, a kreténé!” – gondolta. Elvette a mappát és megköszönte, majd bement a rendelőbe. Első dolga volt a mappát az asztalra dobni, egyáltalán nem volt kíváncsi a tartalmára, majd az öltözőbe ment. Igyekezett elfelejtkezni a mappáról és inkább újra jókedvre derülni, hiszen már péntek volt. Holnap találkozik Milával. Már eltervezte, hova fogja vinni, remélte, hogy Mila majd örülni fog. Olyan szívesen beszélt volna vele hét közben is, de nem akarta felhívni, nem akarta zavarba ejteni, és ami a lényeg, kellemetlenséget sem akart okozni neki, mert ki tudja, hogy a kretén mikor van vele. Abba meg bele sem mert gondolni, mit művelne Milával, ha tudomást szerezne a titkos találkákról. Elhessegette a gondolatot és inkább sietve átöltözött, hogy megkezdhesse a rendelést.

Szerencsére a nap hamar eltelt és már útban volt hazafelé. Sokat gondolt Milára ma is és tudta, hogy bizony lefekvéskor is rá fog gondolni. A nő megbabonázta, teljesen levette a lábáról és ilyen még nem történt vele. Mindig is szerette a nőket, sok barátnője volt, de még soha senki nem váltott ki belőle olyan érzéseket, mint Mila. Óvni akarta, kényeztetni, a tenyerén hordozni. Meghódítani minden egyes nap. Izgatottan és mosolyogva hajtotta álomra a fejét aznap, mert tudta, hogy már csak órák kérdése és a nő a karjaiban lesz.

Hajnalban éles telefoncsörgésre riadt fel. Pislákolva meredt az éjjeliszekrényén lévő digitális órára. Négy óra huszonötöt mutatott. Sejtette, hogy a kórházból hívják. Biztosan beindult a szülés az egyik kismamájánál. Felült az ágyban és felvette a telefont. Valóban az ügyeletes szülésznő hívta. Kótyagosan kikászálódott a fürdőbe és beállt a zuhany alá. Ettől kicsit frissebbnek érezte magát. Felöltözött és elindult. Hiányzott neki a reggeli kávéja, de úgy gondolta, majd a kórházban iszik egyet. Beérve a kórházba, első útja az öltözőbe vezetett, átöltözött, majd bement a szülőszobára. Álmosan üdvözölte az ügyeletes team többi ásítozó tagját, majd megkérdezte, merre van a kismama. A szülésznő bekísérte a vajúdó nőhöz. 

- Jó reggelt, drága Éva! De korai lesz ez a baba! – rikkantotta el magát, mikor meglátta az ágyon fekvő nőt.

- Higgye el, doktor úr, még én is aludtam volna!

Ádám elnevette magát.

- Most akkor megvizsgálnám, jó?

A kismama bólintott.

- Fájásokkal hogy állunk? – kérdezte Ádám a vizsgálat közben.

- Ötpercenként egy percig tartanak. – ugrott fel a kispapa az ágy mellől izgatottan.

- Jól van. – veregette vállon Ádám. – Figyelje csak továbbra is! – mindig megmosolyogtatta a férfiak buzgósága a szülőszobában. 

- Éva, ez bő kétujjnyi, majdnem három. Még a fele vissza van.

- Sejtettem, hogy nem lesz könnyű. – zihálta a nő.

- Nem akar inkább sétálni? Jobb, mint a fekvés.

- Megpróbálom.

- Remek, majd még jövök. – mondta biztatóan mosolyogva a nőre, majd kifordult a szülőszobából.

Odakint már várta egy másik doki.

- Kávé? – kérdezte.

- Jöhet! – bólintott Ádám, azzal lesétáltak a büfébe. Kávézás közben elbeszélgettek, majd Ádám telefonja csöngött.

Egy másik várandós kismamája hívta, hogy elfolyt a magzatvize.

- Jól van, Judit! Semmi ok az aggodalomra. Pakoljanak össze és várom magukat, én már itt vagyok, mert már vajúdik egy kismamám.

- Ó, látom, beindult a nagyüzem. – szólalt meg a másik doki, mikor Ádám lerakta a telefont.

- Beindult. Csak abban reménykedem, hogy estére meg is szülnek.

- Nahát, nahát? Programod van?

- Lenne. És fontos lenne.

Akkor megszólalt a doki telefonja is. Ádám elnevette magát.

- Murphy. Ha egy vajúdik, jön a többi is!

A férfi nevetve elhúzta a száját, majd felvette a telefont. Ádám közben intett neki, majd felállt és visszasétált a szülőszobára. Épp bement volna Évához, mikor egy orvos eltrappolt mellette, vállon ütötte és hadarva segítséget kért tőle. Ádám gyorsan az orvos után sietett. Abban a szülőszobában egy igencsak jajveszékelő kispapa mellett már egy egész csapat dolgozott a szülő nő ágya körül. Gyors helyzetjelentés. A baba szívhangja vészesen lelassult. Az ügyeletes szülész diktált, műtősfiú rohanva tolta a hordágyat a szobába, felkapta a rémült kismamát, a szülésznők infúzióval, katéterrel szaladgáltak, a kispapa sápadtan kérdezgette, hogy mi történt, az egyik szülésznő vigasztalni kezdte, majd mire észbe kapott a feleségét már tolták is a műtőbe. Ádám készült a másik orvossal a császármetszéshez, közben utasította az egyik műtőst, hogy értesítsék a rá várókat a helyzetről. Egy ápoló már szaladt is a hírrel vissza a szülőszobákhoz.

- Jánosi Ádám doktor úr a műtőben van.

- Én épp rávárok. – kiáltott az ajtóban egy kismama. Valószínűleg, akivel Ádám beszélt telefonon.

- Amint tud, jön önhöz is és a másik gondozottjához is. – mondta neki az egyik szülésznő.

Egy óra elteltével Ádám épp, hogy kijött a műtőből, egy szülésznő már rohant is hozzá, hogy nézze meg Évát, más orvosnak nem engedi, hogy megvizsgálja. Ádám sietett, belépve a nőhöz, kedvesen megdorgálta, hogy tessék másnak is engedi a vizsgálatot, itt mindenki kitűnő orvos. 

- Éva, már majdnem eltűnt a méhszáj. – mosolygott a nőre.

- Fordítgassuk kicsit? – kérdezte halkan a szülésznő. Ádám bólintott.

- Nem sokára visszajövök, csak megkeresem a másik kismamámat.

Megnézte a szobakiírásokat és már indult is a másik nő szobájába.

- Hogy vagyunk, Judit? – kérdezte belépve. – Fájások?

- Még nem komolyak.

- Majd lesznek. Megvizsgálnám.

- Rendben.

- Hűha, ez még nagyon az eleje, Judit! Fogok jönni még, csak van egy kismamám, aki már közelebb van a finishez.

A nő bólintott. Látszott rajta, hogy már a doki látványától is megnyugodott. Ádám visszament a kismamához. Éva rettenetes fájdalmak közepette ordított. A szülésznő utasítására épp a jobb oldalára fordult. Két fájás itt, két fájás a baloldalon. Ádám megvárta a második fájást, majd szólt a nőnek, hogy feküdjön nyugodtan, megvizsgálja.

- Doktor úr! Már összefüggőek a fájások. – jelentette a kispapa.

- Igen, a méhszáj is eltűnt. Nem sokára itt a baba.

Ahogy ezt kimondta, Éva ordítani kezdett:

- Nyomnom kell!

A szülésznők öt másodperc alatt szétkapták az ágyat a nő alatt, Ádám elhelyezkedett. Mindenki készen állt a baba fogadására. Éva nyomott, csak épp a baba nem akart jönni. Órák múlva a nő már halálosan elfáradt, két orvos nyomta a hasát, Ádám várta, de a baba feje csak nem jelent meg. A férj már a sírással küszködött tehetetlenségében. A szobába belépett a főorvos, gyors vizsgálat és az engedély. Császármetszés, azonnal. Évának fogalma nem volt róla, mi történik körülötte. Minden perc számított, siettek a műtősök, siettek az orvosok. Mielőtt Ádám belépett volna műtőbe, az egyik szülésznő utána kiáltott, hogy a másik kismamája türelmetlenkedik.

- Nyugtassák meg!

A műtétre készülve felpillantott a faliórára és kétségbeesve látta, hogy már jócskán elmúlott dél. Az utolsó gondolata még az volt, hogy lehet, le kell mondania a találkát Milával.

Éva császármetszése után leszaladt a büfébe, hogy harapjon valamit. Alig ért vissza, már hallotta Judit nyögéseit. Besietett hozzá.

- Mi újság? Fájások?

- Öt percenként.

- Jól van. Háromujjnyira ki is vagyunk tágulva. – mondta a vizsgálat után. – Azonnal jövök!

Kiment az ügyeletes pulthoz és ránézett az órára, mindjárt három óra. Muszáj felhívnia Milát. De mi van, ha a kreténnel van? Ránézett a pultnál ülő szülésznőre és megkérte, hogy hívja fel neki azt a számot, amit lediktál és kérdezzen rá, alkalmas időpontban zavarják e. A nő elmosolyodott, majd tárcsázta a számot.

- Jó napot kívánok! Dr. Jánosi Ádám megbízásából telefonálok. Alkalmas időpontban zavarom? – ismételte meg a nő szóról-szóra, amit Ádám mondott neki, majd meghallgatva a választ, átnyújtotta a kagylót Ádámnak.

- Szia, Mila! Azért telefonálok, mert nem valószínű, hogy hatra érted tudok menni.

- Történt valami?

- Még van egy szülő nőm és nem valószínű, hogy hatra baba lesz nála.

- Értem. – felelte csalódottan Mila. – Örülnél, ha bemennék a kórházba és megvárnám, amíg végzel? – kérdezte hirtelen.

Ádám elmosolyodott, igent mondott és megkérdezte, tudja e, hova kell jönnie. Miután megbeszélték a címet, elbúcsúztak. Ádám pedig óriási mosollyal az ajkán tért vissza a vajúdó Judithoz. Fontos Milának. A nő is várta a találkozójukat és ez a tudat boldogsággal töltötte el. Juditnál lassan haladt a tágulás és a nő nagyon elfáradt. Ádám szinte végig vele volt. A baba végül nyolc óra után pár perccel megszületett. Ádám fáradtan vett búcsút a kismamától és megígérte neki, hogy holnap meglátogatja őket a gyerekágyon. Teljesen lelassulva lépett ki a szülőszoba várótermébe. Rögtön az ajtóval szemben a falnak támaszkodva várta őt Mila. Kedvesen mosolygott a férfira. Ádám elindult felé. Amikor odaért a lány elé, finoman megölelték egymást és Ádám adott egy puszit Mila arcára.

- Ne haragudj, de bolondok háza volt ma.

- Semmi baj! – nyugtatta meg Mila.

- Még benézek az intenzívre a császárosomhoz, átöltözök és mehetünk, jó?

- Rendben, itt várlak!

Ádám annyira fáradt volt, hogy szinte elaludt az öltözőben. De igyekezett mindenáron ébren tartani magát, szeretett volna Milával lenni. Amikor visszament az előtérbe Milához, a lány rögtön észrevette, hogy nincsen toppon.

- Nagyon fáradt lehetsz. Ne vigyelek inkább haza? – kérdezte.

- Nem, dehogy. Igaz, hogy az eredetileg tervezett programot lekéstük, de vacsorázni még elmehetünk.

- Tudod mit? Inkább hazaviszlek, és ha nem alszol el útközben, eszünk nálad.

- Rendben. – bólintott Ádám és elindultak a parkoló felé. Beültek Mila kocsijába és a férfi megadta a címet.

Ádám alig bírta nyitva tartani a szemét, de kitartott hazáig. Felbotorkáltak a lakásba. Ádám körbemutatta a birodalmát. Kedves lakás volt, igazán férfias. Nem volt nagyobb Miláénál. 

- Menj csak, zuhanyozz le, addig összeütök valamit. – mondta a lány.

- Rendben. – egyezett bele erőtlenül Ádám.

Lévén a hűtőben nagyon semmi nem volt, Mila rántottát készített és mire Ádám kijött a fürdőből, már tálalta is. A férfi mosolyogva leült és éhesen rávettette magát.

- Egész nap nem ettem. – mondta, miután befejezte. – Innál egy kis bort? – kérdezte Milától.

- Autóval vagyok.

Ádám lehajtotta a fejét egy pillanatra, majd újra a lányra nézett.

- Átülünk a kanapéra?

- Ádám, nyugodtan alhatsz ám, hazamegyek, és majd bepótoljuk.

- Ne! Egész héten erre vártam. – szólt picit csalódottan a férfi.

- Miért? – kérdezte Mila fátyolos szemekkel.

- Mert látni szerettelek volna. – suttogta.

Mila zavart mosollyal a padlóra pillantott, majd az erkélyajtóhoz sétált.

- Kimennél? – kérdezte tőle a férfi. Mila csak bólintott.

Ádám elhúzta az ajtót és mindketten kiléptek az erkélyre. A korlátnak dőltek és nézték a város éjjeli fényeit. Hosszú percekig csak hallgattak. A csendet Mila törte meg.

- Én is szerettelek volna már látni.

A férfi ránézett és elmosolyodott.

- Miért? – kérdezte halkan.

- Nem tudom. – nézett félre zavartan Mila.

Ádám felé fordult, megfogta a karjait és maga felé fordította a lányt.

- Dehogynem tudod! Csak nem mered kimondani.

Mila elpirult és letekintett kettejük közé a padlóra. Ádám finoman az állához ért és megcirógatta.

- Ne szégyelld! – suttogta halkan a lány arcába.

Mila megborzongott a forró lehelettől, ami csiklandozta a bőrét. Szeretett volna megnyílni, de félt, hogy a férfi kineveti. Percek teltek el újból csendben. Ádám kitartóan cirógatta a nyakát. Lassan Milához hajolt és ajkaival megérintette a finom illatú nyakat. Mila közelebb húzódott hozzá. A férfi apró csókokkal halmozta el a bőrét. Áramütésszerű borzongás futott végig a testén és felsóhajtva simult Ádám karjaiba. Ádám egyik kezét a nő tarkójára simította, a másikkal átkarolta derekát és magához vonta a törékeny testet. Ajkaival Mila arcához érve már csak a leheletével cirógatta és lopva pillantott a lányra. Mila szemei csukva voltak. Ajkai kihívóan nyíltak szét. Érezte, hogy mindkettejük szívverése gyorsul.

- Vágyat ébresztettem benned? – zihálta halkan Mila fülébe.

- Igen. – lehelte a lány kábultan.

- Mit szeretnél, mit tegyek veled? – kérdezte Ádám gyengéden.

Mila egy percre megdermedt a kérdéstől.

- Amit te szeretnél. – válaszolta. És ezzel a válaszával biztosította Ádámot arról, hogy még nem áll készen komolyabb testi kapcsolatra. Bár nem is állt szándékában ledöntenie a nőt, azért egy pillanatra elvesztette a türelmét. Gondolta, más irányba tereli a dolgokat és lép egy újabb lépcsőfokot.

- Én azt szeretném, hogy ma éjjel aludj velem. – suttogta neki.

A nő teste egy szempillantás alatt megfeszült. Ádám érezte ezt és egészen a testéhez húzva a lányt szájon csókolta. Mila meglepődött. A férfi kivárt pár másodpercet és újból megcsókolta. A puha ajkak szinte kínálták magukat, reszketve nyíltak szét. Ádám finoman súrolta őket az ajkaival, majd gyengéden rájuk tapadt. Nyelve óvatosan kúszott át a lány szájába. Meglepetésére Mila szinte azonnal viszonozta a csókot. Érzéki volt, mindkettejük teste beleremegett, ilyet még egyikük sem élt át. Tökéletes volt. Nem is szerették volna abbahagyni. Mila szomjazva itta és itta magába a csókot és azt kívánta, bár örökké tartana. Egy idő után azonban érezte, hogy az egész teste bizsereg, a cicijei ágaskodnak és a tangája kényelmetlenül feszíti. Felnyögött a csók közben és kezeivel végigfutott a férfi hátán. Ádám érezte, hogy most kell megálljt parancsolnia magának, addig, amíg nem feszíti túl a húrt. Finoman befejezte a csókot és elhúzódva Mila testétől, a homlokának döntötte a homlokát.

- Velem alszol? – kérdezte újra.

A lány kábán bólintott. Ádám behúzta a lakásba.

- Ha szeretnél, lezuhanyozhatsz.

Mila erre is csak bólintott. Bement a fürdőbe és levetkőzve észlelte magán, amit más férfi eddig nem volt képes elérni nála. Felizgult. Bimbói hetykén meredtek és a puncija duzzadt volt és nedves. Elképesztően örült ennek. A zuhany alatt állva azon morfondírozott, vajon Ádám a magáévá teszi e ma éjjel. Azt nem tudta eldönteni, hogy ő szeretné e. Megtörölközött és egy fürdőköntösbe burkolózva kilépett. Látta, hogy Ádámon is az van. Ő már az ágyban feküdt. Mikor meglátta Milát, felhajtotta neki a takarót. A lány odasétált és bebújt a takaró alá. Mindketten hanyatt dőltek és Ádám lekapcsolta az éjjeli lámpát. A sötétben Milához kúszott és átölelte a lányt. Adott egy puszit az arcára, majd fejét a párnára hajtva mély levegőt vett. Néhány perc csend után Mila felé fordult.

- Valóban csak aludni szeretnél velem? – kérdezte halkan.

- Most igen. – suttogta a férfi.

Mila csalódott sóhaját hallva elmosolyodott és hozzátette.

- Ne gondold azt, hogy könnyű megállnom!

A lány is elmosolyodott és befészkelte magát a férfi karjaiba. Nem kellett sok és mindketten elaludtak.

Már hajnal volt, mikor felijedtek egy közeli épületriasztó zajára, ami aztán pillanatok alatt el is hallgatott. Mila sóhajtva bújt Ádámhoz. A férfi kábán ölelte magához, de kezei csupasz bőrt érzékeltek. Mila akkor vette észre, hogy a fürdőköntöse félrecsúszott és a válla mezítelen volt. Ahogy Ádám mély levegőt vett, még közelebb fúrta magát a férfihoz. Ádám könnyeden végigsimított Mila tarkóján egészen a csupasz válláig. A lány megborzongott. Ajkait a férfi nyakának nyomta és hagyta, hogy a kiáramló forró lehelete cirógassa a bőrét. Ádám nagyot nyelt, egy darabig hagyta, hogy Mila becézgesse, de mikor a lány a köntöse csomóját kezdte keresni, igyekezett agyában meghúzni a vészféket. Mila gyorsabb volt, már ki is oldozta a csomót. Ádám felnyögve megfogta a lány csuklóját.

- Ha folytatod, nem fogok tudni leállni. – suttogta.

Mila egy pillanatra megállt, majd szétnyitva Ádám köntösét, a férfi mellkasára helyezte a tenyerét. Érezte, hogyan gyorsul fel a szívverése. Ujjai finoman tapintották az izmokat, leheletfinoman simogatták a férfi bőrét. Mila érezte, hogy lesz mind forróbb és forróbb a tenyere alatt Ádám teste. Boldogan vette észre, hogy bizony ő is egyre izgatottabb lesz. Óvatosan simította a kezét a hasizmokra. Ádám egyre gyorsabban vette a levegőt és mikor Mila ujjai a csípőjére csúsztak, felnyögve könyörgött.

- Mila, kérlek! – zihálta elgyötörten.

A lány elhúzta a kezét és kioldozta a saját köntösét. Nyelt egyet, megnedvesítette az ajkait, érezte, hogy egyre jobban felforrósodik. Egészen picit szétnyitotta a köntösét. Ádám csak sejtette, hogy Mila épp szabad utat enged neki a testéhez. Agya elszántan küzdött a fellobbanó vágyával. Tudta, ha a lány meztelenül hozzásimul, ő el fog veszni. Akkor nincs olyan erő, amely visszatarthatná attól, hogy kielégítse a lányt. Ádám megfeszítette a testét és lélegzetvisszafojtva várta a lány következő mozdulatát. Mila a füléhez hajolt és egész halkan belesuttogta:

- Érints meg!

Ádám felsóhajtott. Agya még másodpercekig tiltakozott, majd nagyon óvatosan, lassan megemelte a kezét és reszketve, félve érintette meg Mila köntösének szegélyét. Finoman alábújt és tenyerét a lány nyakára tette. Egészen lassan húzni kezdte lefelé a kezét, előbb Mila kulcscsontját érintve, majd a mellkasát, végül tenyere óvatosan rásimult az akkor már lángolva hullámzó telt kebelre. Mila megvonaglott, a férfi érezte a piciny mellbimbó ágaskodását, finoman dédelgetni kezdte, és ahogy érezte Mila egyre fokozódó izgalmát, úgy lett egyre biztosabb abban, hogy nem fog tudni megálljt parancsolni magának. Mila felemelte a fejét és ajkaival a férfiét kereste. Ádám ösztönösen hajolt a nő felkínált, remegő ajkaira és gyengéden simogatta a nyelvével őket. Érzékien belemarkolt Mila mellébe, amitől a lány kéjesen felnyögött. Ádám abban a pillanatban csatát vesztett, kezét villámgyorsan a nő térdére kulcsolva széthúzta azt, a hátára fektette és fölé lendülve Mila combjai közé térdelt. Csókjuk elmélyült és egyre szenvedélyesebb lett. Kétségbeesett, fuldokló szuszogásuk visszhangzott a füleikben. Ádám szinte letépte Mila karjairól a köntöst, amit a nő hasonló temperamentummal viszonzott. Élvezte, ahogy Ádám ágyéka az övéhez nyomódik és határozottan élvezte a férfi merevedését. Ádám a lány ajkairól lekúszva csókolta az állát. Mila hátraszegte a fejét, hogy Ádám továbbhaladhasson a nyakán, a mellkasán és igen… Felnyögött, amikor a mellbimbóit Ádám a szájába vette. Lapockáját felemelte, hogy Ádám még jobban és jobban szophassa a cicijeit. Nem volt szó arra, amit érzett. A föld felett lebegett, lila köd borult az elméjére, szája kiszáradt, zihált, a levegő hirtelen irtó kevésnek tűnt, a szíve a fülében dobolt, érezte, hogy tűzforró a teste és nagyon nedves a puncija. Ádám ajkai már a hasát cirógatták, a nyelve egy pillanatra a nő köldökébe tolult és aztán haladt egyre lejjebb. Előbb a finom csípőn át a selymes szeméremdombig, onnan hirtelen át a belső combjaira és már mikor azt hitte, hogy na, most fog Ádám a puncijába nyalni, a férfi nyelve mindig talált egy rejtett, kis zugot, amit kényeztethetett. Ajkai közül forró levegő áramlott Mila szeméremajkaira és a lány érezte, hogy olyan duzzadtak, mint még soha. Ádám megérintette a nyelvével őket. Mila remegve tárta szét a combjait. Igen, akarta, még soha jobban nem akarta, hogy valaki a punciját nyalja! És akkor Ádám lágy becézésbe kezdett, finom csókokkal illette és az ajkak közé nyalt. Nyelve Mila csiklójára kúszott és egészen bizsergetően ingerelte. Mila kezdte elveszteni a kapcsolatot a külvilággal. Senki és semmi nem létezett most a számára, csak saját maga és Ádám nyelve. Az pedig csodálatos táncot lejtett a punciján. Élvezete olyan fokra hágott, hogy ajkai közül csak úgy buggyantak ki a szavak és ez idáig neki teljesen ismeretlen volt.

- Ó, igen! Még, kérlek!

Ádám tobzódott az érzésben, hogy sikerült így felizgatnia Milát. Sajnos, a sötétben semmit nem látott belőle, de biztos volt benne, hogy elképesztően gyönyörű látvány lehet, ahogy a teste forrón, kipirulva hullámzik a kéjtől. Egyszer csak érezte, hogy Mila egyre lelkesebben mozgatja a csípőjét. Hallotta, hogy nyögései egyre hangosabbak lesznek. Még intenzívebb kényeztetésbe fogott. Mila érezte, hogy a teste olyan fokú remegésbe kezd, amin képtelen úrrá lenni. A levegője végképp elfogyott és valami feszíti belülről, valamit érez az altestében, a puncijában, valami furcsa kéjes gyönyört, ami szétáramlik az egész testében, és mindent elborít, hallja a saját elnyújtott nyögését és a lénye apró darabokra hullik. Aztán semmi, csak a végtelen nyugalom a testében. A csípője még lágyan ringatózott, még kapkodta a levegőt, de a szeme csukva volt és nagyon boldognak érezte magát. Ádám elégedetten kúszott feljebb és feljebb a testén, itt-ott apró puszikat szórva a bőrére. Mila mellé feküdve a karjaiba vonta a lányt, mire az elcsigázott sóhajjal simult a testéhez. Persze, Ádám úgy állt, mint a cövek és bármit megadott volna egy szeretkezésért, de nem akarta kényszeríteni a lányt. Már arra is büszke volt, hogy hagyta neki, hogy kielégítse. Akkor azonban Mila végigsimított a testén és szájon csókolta. Ádám annyira megdöbbent a heves csókon és persze annyira fel is izgatta, hogy már csak azt vette észre, hogy kéjesen dörzsölte álló szerszámát Mila csípőjéhez. A szíve hirtelen a torkába ugrott, mikor Mila tenyere körbeölelte a hímvesszejét. A lány csókja elvette az eszét, minden maradék türelmét, a forró női test közelsége és illata elbűvölte, testük egymásba fonódva ringott és ez a kéjes szimbiózis megadta élvezetének utolsó lökését. Mila forró nedvességet érzett a kezén és a csípőjén. Szinte beleremegett Ádám édes hangjába, annyira jól esett neki a férfi orgazmusa. Pár percig csak egymás zihálását hallották még, aztán lassan megszűnt a testük remegése is és a szívverésük is nyugodtabb lett. Egyszerre mozdultak meg. Apránként kászálódtak le az ágyról és a fürdőbe siettek. Ádám nem kapcsolt villanyt és ezért Mila hálás volt. Valamiért még nem szerette volna, ha a férfi világosban is látja őt, ami persze hülyeség volt, hiszen a vizsgálóasztalon már mindent látott belőle, amit csak lehetett, de ő mégis így érezte. Valamennyi fényforrást az erkély megvilágítása biztosított. Ádám gyorsan lezuhanyozott, amíg Mila kezet mosott. Majd Mila is lezuhanyozott, addig a férfi eltakarította élvezetük romjait az ágyból. Mikor Mila belépett a hálóba, égett a kis lámpa és Ádám egy pólót nyújtott felé. Rajta is póló és bokszer volt.

- Azt hiszem, nem árt viselnünk valamit az éjszaka hátralévő részében.

Mila bólintott és felvette a pólót. Befeküdt Ádám mellé és újra sötét lett. Egy darabig ide-oda forgolódott, majd egyszer csak félénken megszólalt.

- Nem akartál szeretkezni velem?

Ádám magához húzta a lányt és megsimogatta az arcát.

- Mindennél jobban. Soha életemben nem kívántam még nőt ennyire, mint téged.

- Akkor?

- Tartok tőle, hogy most még megbánnád. Szeretném, ha igazán akarnád, ne csak a pillanat hevében történjen meg.

- Miért fontos ez neked?

- Mert magamnak akarlak!

Milának nemcsak a szava, de a lélegzete is elállt ettől a vallomástól. Reagálni azonban nem tudott rá. Ilyet még senki nem mondott neki. A jelek szerint azonban Ádám nem is várt érte cserébe semmit. Mély levegőt véve megölelte Milát, adott egy puszit az arcára és a fülébe mormolta.

- Aludj jól, édes!