Második epizód

Az elkövetkezendő két hétben csak arra gondolt, hogyan tudna Mila bizalmába férkőzni. Hogyan érje el, hogy a lány megnyíljon neki? Biztosítani akarta róla, hogy neki mindent elmondhat, de nem akarta megrémiszteni, nehogy tolakodásnak vegye. Végül elhatározta, hogy megpróbálja elhívni a lányt egy kávéra, vagy vacsorára, amibe beleegyezik. Minden nap megnézte az online foglalási naptárját, hátha Mila már bejelentkezett hozzá. Nagyon megörült neki, amikor megpillantotta a nevét a másnapi páciensek között és annak is megörült, hogy a lány a rendelése utolsó időpontjára kért helyet. Újra felidézte magában Milát. Felsóhajtott és döbbenten vette észre, hogy beleborzong a képbe, amit lát maga előtt. Azok a szemek, a bőre, az illata, a teste… lehunyta a szemét, és már épp az asztalra akart csapni tehetetlen dühébe, hogy ezt a csodát valaki nem értékeli, mikor kopogtak az ajtaján. Kinyitotta a szemét. Na, persze, dolgozik. Jobb lesz, ha visszatér a valóságba.

- Szabad! – kiáltott ki.

Az ajtó nyílt, és egy férfi lépett be az ajtón. Fölényesen mosolyogva köszönt és leült Ádámmal szemben.

- Segíthetek? – kérdezte Ádám.

- Valószínűleg igen. A menyasszonyomnál találtam a névjegykártyáját és tudni akartam, minek jött ide.

Bár nagyon nem tetszett neki a férfi hangneme, de azért megkérdezte:

- Hogy hívják a menyasszonyát?

- Meszlényi Mila.

Ádámban egy pillanatra megfagyott a vér és kényszerítenie kellett magát, hogy ne szorítsa ökölbe a kezét. Hát ez az a kretén! Igaz, ez ránézésre látszik rajta! Mit eszik ezen az idiótán Mila?

- Minek volt itt?

- Csupán egy teljes kivizsgálást kért.

- És mi célból?

- Családtervezés miatt. – sziszegte Ádám a fogai közül. Eszébe sem jutott, hogy beavassa a férfit abba, hogy fogamzásgátlót írt fel Milának.

- Valóban? – kérdezett vissza döbbenten a férfi. – És minden rendben van vele?

- Igen. Semmi akadálya annak, hogy gyereket szüljön. – mondta. „Csak nem neked!”- tette hozzá gondolatban.

- Hát ez remek! Én is végeztethetnék ilyen vizsgálatot?

- Itt nem. Én nőgyógyász vagyok. De adhatok beutalót. Ott megcsinálják a vizsgálatot, az eredményt pedig elküldik nekem is.

- Csodás. Akkor írna beutalót?

- Azonnal. – mondta Ádám és megírta a szükséges papírokat, majd átnyújtva őket a férfinak, gyorsan elköszönt tőle.

Miután elhagyta a rendelőt, Ádám a székébe roskadt és arra gondolt, nem csoda, hogy Mila combján ott éktelenkedett az a folt. Ennél a pasinál egy ló is érzékibb. Hirtelen alig bírta kivárni, hogy másnap legyen és találkozzon végre a lánnyal.

Mila bekopogott a rendelő ajtaján. Az asszisztens azt mondta neki, nyugodtan menjen be, a lelete a doktor úrnál van, ma már úgy sincs több betege. Amíg Ádám válaszára várt, oldalra fordította a fejét és nyugtalankodva vette észre, hogy az asszisztens induláshoz készülődik. Ugye, nem akar itt hagyni kettesben Ádámmal?

- Jöjjön csak! – hallatszott Ádám hangja.

Mila benyitott az ajtón és köszönt. Ádám felállt és elé sétált. Kihúzta a széket és leültette, majd ő is leült mellé. Mila meglepődött azon, hogy Ádám a másik betegszékbe ült, nem pedig a sajátjába.

- Itt van a lelete, teljesen rendben van minden.

- Köszönöm szépen.

- Minden rendben van a fogamzásgátlóval? Szedi? Nem tapasztal semmi kellemetlenséget?

- Igen, szedem, és nem vettem észre semmilyen mellékhatást.

- Akkor jó.

Egy hosszú pillanatra elhallgattak mindketten. Ádám nem tudta, hogy vesse fel a kávézás ötletét, Mila pedig mondani akart valamit. Az elmúlt napokban sokat gondolkodott és rájött, hogy neki kellett volna inkább bocsánatot kérnie Ádámtól, azért amiért orgazmusával kellemetlen helyzetbe hozta az orvost és, hogy utána úgy elrohant. Igyekezett összeszedni a bátorságát.

- Sajnálom. – nyögte ki végül.

- Micsodát? – kérdezte Ádám.

- Én hoztam önt kellemetlen helyzetbe, nekem kellett volna bocsánatot kérnem.

Ádám megsajnálta a lányt, szerette volna megfogni a kezét, de tartott tőle, hogy azzal elijeszti.

- Mila, legyen kedves, feleljen nekem őszintén. Miért jött el hozzám?

Mila nem felelt, csak lesütötte a szemét.

- Nem a családalapítás miatt jött, ugye?

A lány megrázta a fejét.

- Akkor? – kérdezte végtelen nyugalommal a hangjában Ádám, de Mila most sem válaszolt, csak elpirult és tördelni kezdte a kezét.

Ádám egy darabig figyelte őt, majd mikor megpillantotta a pici könnycseppeket a szeme sarkában, rögtön félredobta minden óvatoskodását. Térdre hullott a lány előtt és megfogta a kezeit.

- Mila, mi a baj?

Még mindig nem jött válasz, Mila zavartan próbálta leplezni a könnyeit.

- Szeretne elmenni innen? Van itt a szomszédban egy kávézó, jöjjön, igyunk egy kávét! – kérte kedvesen Ádám és megpróbálta felhúzni Milát a székből.

Mila azonban ledermedt, minden porcikája szerette volna megadni magát a férfi előtt és bevallani neki, mi bántja, de a szégyenérzete nagyobb volt. Megrázta a fejét és halk nyöszörgéssel jelezte, hogy nem akar mozdulni. 

- Rendben, semmi baj! – nyugtatta a férfi és megsimogatta a haját. 

Ádám felállt és a sarokban álló olvasólámpához sétált, felkapcsolta, a rendelő világítását pedig le. Gondolta, Mila szeretne egy kicsit elbújni előle, talán a félhomály jobban oldja benne a gátlásokat. Közelebb húzta Milához a széket és leült vele szemben. Megfogta a lány reszkető kezeit és egy szót sem szólt.

Mila lassan nyugodott meg annyira, hogy abbahagyja a szipogást. Kellemetlenül érezte magát kiborulása miatt, és mert fogalma nem volt arról, miért akar megnyílni Ádámnak. Mégis valahol a szíve mélyén érezte, hogy bízhat a férfiban, bár a szavak nehezen jöttek a szájára. Egyszerűen nem tudta, hol kezdje. Végül addig várt, hogy türelmetlenségében pont a lényeg bukott ki belőle először.

- Nem élvezem a szexet.

Rövid volt és lényegre törő. Ádámot rendesen gyomorszájba vágta a vallomás. Mindenre számított, csak épp erre nem.

- Ezt hogy érted? – kérdezte átváltva tegező formába.

- Képtelen vagyok elélvezni.

„Hát itt forduljak föl, ha a múltkor nem élveztél el itt a rendelőben!” – gondolta Ádám.

- Még soha nem volt orgazmusod?

- Soha. Illetve egyszer. – felelte nagyon halkan.

- Velem? Amikor…

Mila csak bólintott.

- Azért jöttél hozzám, mert azt gondoltad, valami testi bajod lehet, azért nem…

- Igen. – vágott közbe Mila.

A férfi elhallgatott, majd nagy sokára feltette a kérdést, amin Mila már hetek óta gondolkodik.

- De velem miért? Úgy értem…

- Én sem tudom. – felelt azonnal, valahogy mindig meg akarta akadályozni, hogy Ádám a nevén nevezhesse a dolgokat.

- Magát a szexet sem élvezed?

Mila a férfira pillantott, nem értette a kérdést.

- Nem tudom. Volt, amikor egész kellemesnek találtam, de mostanában már nem.

- Meg tudod mondani, miért?

A lány lehajtotta a fejét, és csak pillanatok múltán nézett újra Ádám szemébe.

- Pontosan nem tudom, de talán… - nem tudta kimondani.

- Fel tudnak izgatni? – kérdezte nagyon óvatosan a férfi.

Mila még inkább elpirult.

- Én felizgattalak a múltkor?

Mila alig észrevehetően bólintott. Ádám sóhajtott egyet, valamiért ez a tény eléggé felkorbácsolta az érzéseit a lánnyal kapcsolatban.

- A vőlegényed tudja, hogy nem élvezed az együttléteket?

- Valószínűleg tudja, de nem érdekli.

Ádám dühös lett. „Mekkora egy barom!” – gondolta.

- A foltot ő csinálta? – kérdezte Mila combjára nézve.

- Igen.

- Megütött vagy bántott?

A lány erre nem volt hajlandó válaszolni, csak a padlót nézte, Ádám megsajnálta és megérintette az arcát.

- Semmi baj. Értelek.

El nem lehet mondani, mit érzett Mila abban a pillanatban. Valaki azt mondta neki, értelek téged, valaki osztozott a bánatában, meghallgatta őt és figyelt rá. Ilyen még soha nem történt vele. Egész életében senkinek nem számított annyira, hogy észrevegyék, valami baj van vele, de itt van ez a férfi. Jött és megérti. Gyengéd vele és figyelmes és… Várjunk egy kicsit! Miért is?

- Miért vagy ilyen kedves velem?

Ádám egy pillanatra kihúzta magát és nagy levegőt vett.

- Őszinte leszek veled. Már a legelső találkozásunkkor felfigyeltem rád. Elvarázsolt a szépséged és nagyon tetszel nekem.

Tudott volna még mit mondani neki, de úgy gondolta, a lánynak most éppen elég ennyi is.

- A szépségem? – kérdezett vissza Mila.

Gondolta, hogy itt lehet a kutya elásva. Mila egy cseppet sincs tudatában annak, hogy ő egy gyönyörű és kívánatos nő. Hát senki nem mondta még neki, tényleg?

- Nagyon szép vagy! – mosolygott rá kedvesen és a lány visszamosolygott rá.

Igen, Mila a bizalmába fogadta őt. Ádám elképesztően örült ennek. Érezte, hogy neki a küldetése lesz Mila. Ő fogja elhitetni vele, hogy csodálatos, hogy tud szexi lenni, felébreszti benne majd az érzékiséget és sok- sok orgazmussal fogja megajándékozni.

- Menyasszony vagyok. 

Mila romba döntötte nagyszabású terveit ezzel az egyetlen mondatával.

- És szerelmes vagy?

- Persze. – felelt úgy, hogy nem is nézett a férfira.

„Keményebb dió lesz.” – gondolta Ádám. „De mindenképpen meghódítom. Ez a nő kell nekem!”

Persze esze ágában sem volt lerohanni, szépen lassan akart haladni a cél felé. Merthogy Mila az övé lesz, afelől kétsége sem volt. Mila nem szerelmes abba a kreténbe, de fogalma nem volt róla, akkor minek van vele. Viszont ezt nem most fogja firtatni.

- Nem tudom, te hogy vagy vele, de én nagyon megéheztem. Van kedved vacsorázni velem?

Mila elgondolkodva nézett a férfira. Ádám elkapta azt a pillanatot, amikor Mila épp vissza akarta utasítani, így még volt ideje visszavonulót fújni és módosítani az ajánlatot.

- Vagy egy kávé? Majd eszem később.

A lány pici mosoly kíséretében bólintott.

- Tényleg? – kérdezte Ádám, majd válaszra sem várva felpattant és záráshoz kezdett készülődni. – Egy perc és mehetünk.

Kikapcsolta a számítógépét, áramtalanította a többi berendezést, átment a másik vizsgálóba és utcai ruhájában tért vissza. Mila akkor alaposabban szemügyre vette. Fekete öltönynadrágja csodálatosan kiemelte a férfi fenekét, ahogy elment mellette, férfias illat csapta meg az orrát, mélyen magába szippantva még az ajkait is beharapta, mikor rájött, hogy bizony neki is tetszik Ádám. 

Néhány perc múlva már a kávézóban ültek két csésze gőzölgő eszpresszó mellett. Ádámban az óta még számos kérdés vetődött fel, de nem merte feltenni őket, nem akart tolakodónak lenni, pedig érdekelte volna, hogy vajon Mila saját magát se tudta csúcsra juttatni soha. Ez amúgy is nagyon személyes kérdés lett volna, lehet ezzel kiverte volna a lánynál a biztosítékot.

- Szeretném, ha tudnád, hogy amiről beszéltünk, köztünk marad és köszönöm, hogy megtiszteltél a bizalmaddal.

- Fogalmam sincs, hogy miért mondtam el neked, egyszerűen csak késztetést éreztem rá.

- Én örülök neki, hogy megnyíltál. – mosolygott a férfi.

Mila a kávéjába szürcsölt.

- Mila, szerinted van rá mód, hogy máskor is találkozzunk? – látva a lány értetlenkedő arckifejezését, gyorsan hozzátette. – Úgy értem, a rendelőn kívül.

- Nem is tudom. – csóválta a fejét Mila, szerette is volna, de ugyanakkor tudta, hogy nem illik.

- Csak, mint barát. – próbálkozott Ádám. – Esetleg holnap este egy vacsora?

Mila csak hosszas hallgatás után egyezett bele. Végül is abból baj nem lehet. Viktor holnap este úgysem ér rá. Üzleti vacsorára megy az édesapjával. Ádám elkérte a lány címét és megígérte neki, hogy fél hétre érte megy, majd Ádám kifizette a kávékat és elbúcsúztak.

Mila csak akkor vette észre, hogy milyen későre jár az idő, amikor beült a kocsiba. Viktor már biztos várja a lakásában. Gyorsan vezetett, nem akarta, hogy a férfi még mérgesebb legyen. Belépve a lakásba, látta, hogy Viktor a kanapén hever, és a tévét bámulja.

- Na, végre! Hol a fenében voltál idáig?

- Dolgoztam. Mutattam egy házat egy vevőnek, aki csak ilyenkor ért rá.

- Aha. Mi lenne, ha lezuhanyoznál és ágyba bújnánk?

- Viktor, még nem is vacsoráztam, szeretnék enni valamit.

- Rendben, de siess.

Mila a konyhába sietett és gyorsan készített magának néhány szendvicset. Evés után a fürdőbe ment és lelkiekben próbált felkészülni a rá váró eseményekre. Nem volt kedve hozzá, de hát Viktor a vőlegénye. Ahogy a forró víz a testére folyt, jóleső érzés járta át a porcikáit és felidéződött benne, milyen jó volt, mikor Ádám a kezét fogta, aztán rövidesen eszébe jutott, milyen volt, mikor Ádám megérintette a melleit. Megborzongott. Tusfürdőt öntött a tenyerébe és felhabosította, majd a melleire téve körkörösen masszírozni kezdte őket. Felsóhajtott és meglepődve tapasztalta, hogy a mellbimbói megkeményedtek. Lelkesen folytatta a masszázst és azt gondolta, Ádám kezei vannak ott. Pár pillanat múltán arra eszmélt, hogy bizsereg a puncija. Egyik kezével kíváncsian kalandozott oda és finoman simogatta az ajkakat. Apró nyögés hagyta el a száját és ki tudja, meddig jutott volna el, ha Viktor nem töri rá az ajtót.

- Mi lesz már? – kérdezte türelmetlenül, majd vigyorogva konstatálta, hogy Mila magát simogatja. – Nem is baj, hogy előkészíted magad, legalább nem kell bajlódnom veled. – mondta, majd sarkon fordulva kiment, miközben dobálta magáról a ruháit.

Milában megszűnt az a pici vágy is, ami néhány perce lángra kapott benne, leforrázva lépett ki a víz alól, megtörölközött és kiment a fürdőből. A hálóba lépve azt látta, hogy Viktor az ágyon fekszik és markolássza a farkát. Elborzadt a látványtól.

- Gyere! – mondta neki a férfi és teljesen a hátára dőlt. Csípőjéből égnek meredt a szerszámja.

Mila az ágyhoz ment és Viktor testére feküdt. Ráhajolva csókot kezdeményezett. Viktor vadul mart a szájába és aztán végigharapdálta a nyakát. Mila felszisszent.

- Jaj, ne legyél már ilyen kényes! – szólt rá Viktor. – Inkább add a számba a mellbimbódat!

A lány szófogadóan lógatta bele a piciny mellbimbót a tátogó férfiszájba. Viktor durván szívni kezdte, majd finomabb szopásra váltott. Mila ezt most kifejezetten élvezte. Behunyta a szemét és lelki szemei előtt megjelent Ádám. Felnyögött és egy pillanatig azt hitte, Ádám szopja a cicijét. Izgalmában körözni kezdett a csípőjével és érezte, hogy a puncija nedves lett. Viktor ujja az ajkak közé csúszott. Talán Viktor most rendesen fel fogja izgatni?

- Na, végre! – lihegte Viktor. – Ülj bele! – parancsolta.

- Még ne! – kérte Mila. – Simogass még!

- Minek? Már nedves vagy! Én meg mindjárt eldurranok. – zihálta, majd óvszert véve elő a farkára gördítette azt.

Mila kétségbeesve kapott a csiklójához, hogy tüzelje magát még egy kicsit a behatolás előtt, tudta, hogy még nincsen felkészülve rá, de Viktor türelmetlenül nyomta le a csípőjét egyik kezével, míg a másikkal a hatalmasra duzzadt hímvesszőt ékelte be a szeméremajkak közé. Mila örült annak, hogy felül van, legalább irányíthatja a behatolást, de ezt az örömöt is hamar elvette tőle Viktor, miközben a hüvelyébe lökte magát. Mila felsikoltott fájdalmában. Megsemmisülve ült a férfi csípőjén, miközben az vonaglott alatta. Ismét a csiklójához nyúlt, ingerelni akarta kicsit, hogy legalább valamennyire élvezze a helyzetet, de Viktor ránézett és a tekintetében olyan undor volt, hogy Mila azonnal elkapta onnan a kezét. Rá egy percre Viktor elélvezett. Mila felugrott róla és a fürdőszobába sietett. Megengedte a csapot, de nem állt be a zuhany alá, csak a pityergését akarta elnyomni a víz csobogásával.

Már negyed hét volt. Mila lázasan készülődött. Épp azon serénykedett, hogy eltüntesse a nyakáról valahogy azt a harapást, amit Viktor csinált előző éjjel. Garbót nem akart húzni, ahhoz túl meleg volt, próbálkozott sálat tenni a nyakába, de azt meg túl feltűnőnek találta, végül marad az alapozónál. Fél hétkor csengettek. Mila a kaputelefonhoz sietett és beleszólt.

- Azonnal megyek.

Felkapta a táskáját, vetett magára egy utolsó pillantást a tükörben, és már indult is. Ádám az autója előtt várta. Mikor meglátta Milát, elé sietett és megfogta a kezét. 

- Gyönyörű vagy! – mondta neki.

- Köszönöm. – mosolygott Mila elpirulva.

Ádám besegítette a kocsiba, majd ő is beszállt. Elindultak és egy negyed órás autózás után már célhoz is értek. Ádám kedves, hangulatos helyre hozta. Az étteremben elkülönített kis bokszok voltak, amik sejtelmes megvilágításba burkolóztak. Annyira sötét nem volt, hogy az emberek a szájukat se lássák, de meghitt beszélgetésekhez ideális volt. Székek helyett óriási támlával rendelkező bőrkanapék voltak, amik nem süppedtek be az ember feneke alatt. Ádám Milával szemben foglalt helyet. Miután rendeltek, a férfi könnyed beszélgetést kezdeményezett. Mila nagyon jó beszélgetőpartnernek bizonyult és arra is fény derült, hogy hasonlóan gondolkodnak a világ dolgairól. Viszont Ádámnak feltűnt, hogy Mila egész vacsora alatt zavartan kapkodott a nyakához és minduntalan próbálta azt takargatni. Sejtette, hogy van a lány nyakán valami sérülés, folt, amit a kretén csinált. Most már mindig így fogja hívni Mila vőlegényét. Evés után kért két kávét és megkérdezte Milától, zavarná e, ha melléülne.

- Nem zavarna. – felelte.

Ádám felállt és átült a lány mellé. A kávézás alatti beszélgetést már így folytatták. Ádám próbált közelebb és közelebb húzódni a lányhoz, aki még mindig zavartan nyúlkált a nyakához. Ádám megfogta Mila kezét és kedvesen szólt hozzá.

- Nem tehetek róla, de nem lehetett nem észrevenni, hogy van valami, amit rejtegetni próbálsz.

Finoman Mila hajához ért és elsimította a lány vállából a tincseket. Mila a gyengéd mozdulatoktól ösztönösen tárta fel azt, amit ez idáig takargatott, pedig sejtette, hogy az állandó dörzsöléstől az alapozó már nem fedett semmit. Ádám pillekönnyűen érintette meg ujjaival a sérült bőrfelületet. Milán jóleső borzongás futott végig. Lehunyta a szemét és hagyta, hogy a férfi tovább cirógassa a nyakát. Ádámban vegyes érzések tobzódtak. Egyrészt dühös volt a kreténre, hogy fájdalmat okozott Milának, másrészt szerette volna kárpótolni Milát, megmutatni neki, hogy lehet máshogyan is csókolni egy nyakat. Hát még egy ilyen kecses, gyönyörű nyakat! Szerette volna megkérdezni Milától, miért hagyja, hogy így bánjanak vele, de nem volt hozzá mersze. Tartott tőle, hogy akkor bezárkózna előtte.

- Olyan finom, puha bőröd van! – suttogta neki és még közelebb húzódott a lányhoz. Észrevette, hogy Mila nem húzódik el tőle. Ettől kicsit felbátorodott. – És az illatod…

Mila borzongott egyrészt a cirógatástól, másrészt a szavaktól. Még soha nem érzett ilyet. Kábultan ült a férfi mellett. Ádám egészen közel hajolt hozzá, majd óvatosan egyre közeledett Mila nyakához. Hagyni akart a lánynak időt és lehetőséget arra, hogy visszakozzon, de az nem tette. Bal kezét Mila nyakára csúsztatta, ujjai finoman értek hozzá. Fejével jobb oldalról közelített, miközben ajkai enyhén szétnyíltak. Először csak a leheletével cirógatta a lány nyakát, majd mikor úgy találta, hogy Mila nem ellenkezne, sőt, úgy látta, többre vágyik, akkor ajkait Mila kulcscsontjára tapasztotta. Érzékien ért hozzá, mondhatni alig-alig, milliméterről milliméterre haladt felfelé. Milát annyira lenyűgözte a férfi gyengédsége, hogy még levegőt is elfelejtett venni. Minden egyes apró puszit úgy várt, mint vizet a szomjazó a sivatagban. Ádám nem siette el, végtelenül lassan cirógatta a lány bőrét. Mila lehunyt szemmel dőlt a kanapé támlájának. Ádám követte a mozdulatát és mellkasa a lány testének feszült. Mila érezte az ing alatt megfeszülő izmokat. Ajkai közül halk sóhaj tört ki és izgatottan várta, mi lesz a vége ennek. Vajon a férfi megcsókolja? A gondolatra forróság öntötte el. Ádám már a fülcimpájánál járt. Gyengéden a fogai közé vette és vett egy mély levegőt, majd ajkai összezárultak rajta és aztán rögtön el is engedték. A férfi teste már nem feszült neki. Forró lehelet csapott Mila fülébe és Ádám hangját hallotta.

- Mit éreztél?

Mila lassan kinyitotta a szemét és lopva a férfira pillantott. Ádám csillogó tekintete megnyugtatta.

- Élveztem. – felelte és halvány mosoly bujkált a szája sarkában. – Beleborzongtam a szád érintésébe.

Ádám kedvesen mosolygott rá, tisztában volt vele, hogy a lány nem ellenkezett volna, ha továbbmegy, de ezt még ő nem akarta. Távol állt tőle, hogy lerohanja. Olyan élményeket akart neki adni, amiben eddig nem volt része. Merthogy szerinte ilyenben biztosan nincsen része a kretén mellett!

- Miért tetted ezt? – kérdezte hirtelen Mila.

- Azért, mert azt akartam, hogy jól essen neked! 

- Jól esett. Nagyon is. – mondta a lány szemlesütve.

- Ne szégyelld magad. – kérte tőle Ádám és megfogva az állát, felemelte azt, hogy Mila szemébe nézhessen. – Te egy csinos, fiatal nő vagy nagyon is létező vágyakkal és érzékiséggel, egyáltalán nem kell szégyellned magad azért, mert valami jól esett, valami bizsergést váltott ki belőled. És azért sem, ha valami felizgat.

Mila hálásan nézett Ádám szemébe. A férfi megfogta a kezét, majd egész másról kezdett beszélni.

- Szeretsz táncolni?

- Táncolni? – kérdezte meglepődve a lány. – Igazából nem tudom. Nem nagyon volt alkalmam megtudni.

- Sebaj! Mit szólnál hozzá, ha elvinnélek táncolni? Mondjuk jövő hétvégén.

- De én nem tudok táncolni! – szabadkozott a lány.

- Majd megtanítalak. Különben sem tudás, hanem érzés kell hozzá.

- Nem biztos, hogy el tudok… - nem akarta befejezni a mondatot, egy pillanatra elgondolkodott, majd rávágta. – Rendben.

Eddigi életében mindent kihagyott, ami szórakoztató, ami örömet okozott volna neki, most végre élni szeretne és valamiért úgy érezte, Ádám mellett élhet. Viktort pedig majd megoldja. Miután egyeztették az időpontot, fizettek és Ádám hazavitte őt. A férfi szándékosan mondott egy héttel későbbi időpontot. Időt akart adni a lánynak, rákészülést és nem utolsósorban így a kreténnek sem tűnik fel, ha csak hetente egyszer csinál Mila programot nélküle. Merthogy ezentúl fog magának programot csinálni, az biztos. Majd ő tesz róla. 

Mila ábrándozva ült az asztalánál, ugyan a keze a számítógép egerén nyugodott, de tekintete a semmibe révedt, semmiképp nem a monitorra. Timi a másik asztaltól őt nézte mosolyogva.

- Ah, szép is a szerelem!

- Tessék? – rázta meg magát Mila.

- Semmi, csak azt mondtam, hogy ábrándozni jó!

- Aha. – bökte ki Mila, majd úgy csinált, mint aki pontosan tudja, mit nézett eddig a monitoron.

- Hol tart az esküvőszervezés?

- Fogalmam sincs.

- Ezt meg hogy érted?

- Ahogy mondtam. Nem tudom. Anya és Viktor anyja foglalkozik vele.

- Te lepasszoltad nekik? – kérdezte döbbenten Timi. – Tisztában vagy vele, hogy akkor lőttek a meghitt ceremóniának? Anyádék az év esküvőjét fogják belőle csinálni!

- Ha nekik úgy jó!

- És neked? Vagy szeretnél jégszobrokat, repülő galambokat, hatszáz fős násznépet?

- Nézd! Viktort egy cseppet sem érdekli az esküvőnk, akkor engem miért érdekeljen?

- Már ne is haragudj, de ez a mondat a legkevésbé sem illik egy boldog menyasszony szájába!

Mila nem válaszolt, csak megvonta a vállát.

- Mila, férjhez szeretnél menni egyáltalán?

- Persze. – vágta rá a lány. – Mint minden nő.

Timi felállt, odasétált Mila asztalához és leült a szélére.

- És Viktorhoz szeretnél férjhez menni?

Mila nagyon is sokára felelt. Ez gyanús lett Timinek.

- Persze, ki máshoz?

- Nem tudom. Mondd meg te!

- Timi, férjhez megyek Viktorhoz. Kész. Beszélhetnénk másról?

- Na, jó! Akkor arról mesélj, mi volt az oltári jóképű nőgyógyásszal? Mindent rendben talált?

„Témánál vagyunk.” – gondolta Mila. A másik dolog, amiről nem akart beszélni.

- Igen, minden rendben van velem.

- És még az óta sem volt…

- Orgazmusom? De igen! Egyszer.

- Hát ez tök jó! Meglátod, most már csak gyakorolni kell!

Mila elhúzta a száját és halványan elmosolyodott. Esze ágában sem volt elmesélni Timinek, hogy élete első és eddig egyetlen orgazmusát pont a nőgyógyásznak köszönheti, aki tulajdonképpen felizgatta és aztán a csúcsra juttatta a vizsgálóasztalon. Hát még, hogy találkozgatnak, és nagyon jól érzi magát a férfival. Túlságosan is. Már alig várta a hétvégét. Folyton az járt a fejébe, ahogy Ádám a nyakát cirógatta. Annyira jól esett neki. Úgy bizsergett tőle. Ha csak eszébe jutott a férfi, már az orrában érezte a parfümjének illatát és már ez izgalommal töltötte el. Be kellett vallania magának, hogy nagyon is hízelgett neki Ádám udvarlása, bár tudta, hogy tilosban jár, hiszen menyasszony volt. De szüksége volt erre. Legalább legyen egy kis emléke, ami majd házasélete sivár napjain egy kicsit felpezsdíti.

Ádám kisegítette Milát a kocsiból. A lánynak fogalma sem volt róla, hogy hol vannak. A városnak ezen a részén nem sűrűn járt. Valahonnan zene szólt. Fülelni kezdett. Nem voltak ismerősek neki a ritmusok. El kellett telnie néhány percnek, amíg rájött, hogy amit éppen hall, az salsa. Ahogy közelebb értek, meglátta a világító táblákat, plakátokat, amik csupa olyan táncot hirdettek, amit ő maximum a tévében látott. Rumba, salsa, samba… neki ezekről fogalma sem volt. Akkor inába szállt a bátorsága és megtorpant.

- Valami baj van? – kérdezte Ádám.

- Én… tényleg nem tudok táncolni!

- Nem baj. – felelte kedvesen a férfi.

- Nem megfelelő a ruhám egy ilyen helyre. – kereste a kifogásokat Mila.

- Ez nem lehet probléma! – nevetett Ádám és megfogta a lány kezét.

Mila bár vonakodva, de elindult vele. Az ajtón belépve egy más világ tárult elé. Egészen halvány megvilágításban óriási tömeg tombolt a tánctéren. A hangulat forró volt, mondhatni erotikus. Úgy tűnt, mindenki tökéletesen tisztában van azzal, hogy hogyan kell táncolni. Nem voltak a terem szélén álldogáló bénák, mindenki táncolt. Amikor beléptek, senki nem nézett rájuk, senki nem méltatta őket egy csepp figyelemre sem, amiért Mila rendkívül hálás volt. Szeretett volna észrevétlen maradni. Akkor valaki Ádám nevét kiáltotta. Mila a hang irányába nézett és egy feltűnően szép lányt látott, amint Ádám felé rohan. A férfi is oda nézett, elmosolyodott, majd kitárta a karját, a lány pedig belevetődött. 

- Szia! Ezer éve nem láttalak itt téged! Mi újság?

- Gondoltam, beugrok hozzád, és ha már jövök, hozok egy újoncot.

Mila egészen eddig értetlenül állt az események előtt, majd az újonc említésénél már tudta, hogy róla van szó. Feszülten mosolygott.

- Szia, Dóra vagyok. – mondta a lány és adott két puszit Milának.

Mila meglepődött, de azért viszonozta a köszönést és bemutatkozott. Észrevette, hogy Ádám és Dóra nagyon közvetlenek egymással, ettől kicsit kényelmetlenül érezte magát. Amíg titokzatosan pusmogtak valamiről, Mila újra a táncolókra nézett. Hihetetlen volt, de egészen biztos volt benne, hogy a tömeg szinte együtt lélegzik, annyira együtt mozogtak. Egy pillanatra Ádámra nézett, aki rámosolygott. Dóra is nevetett, majd váratlanul kézen fogta Milát.

- Gyere velem! – mondta neki és már húzta is maga után, át egy másik terembe, talán öltöző lehetett.

A szoba közepén megállítva Milát, egy ruhaállvány felé fordult és egymás után húzogatni kezdte rajta a vállfán lévő ruhákat. Mila kifelé nézett a félig nyitott ajtón. Látta, amint egy ismeretlen lány Ádám karjaiba veti magát. Régi ismerősként üdvözölték egymást, majd a lány szinte azonnal a tánctérre húzta Ádámot. És amit utána látott Mila… attól leesett az álla. Ádám olyan otthonosan mozgott, úgy táncolt, mintha egész életében ezt csinálta volna. Álmélkodva nézte őket.

- Szerintem ez jó lesz neked!

Dóra egy vörös egyrészes szoknyát tartott elé, majd betuszkolta a paraván mögé és ráparancsolt, hogy öltözzön át. Mila szó nélkül engedelmeskedett.

- Hol ismerkedtetek meg? – kérdezte Dóra.

- Egy eljegyzési partin. - hangzott a válasz, majd Mila felmordult, mert nem boldogult a ruha cipzárjával.

Hirtelen Dóra is belépett a paraván mögé.

- Várj csak, segítek neked!

Milát egy pillanatra zavarba ejtette a másik nő, de Dóra olyan természetesen nyúlt a ruha cipzárjához és segítette fel a lányra, hogy már el is múlt a kellemetlen érzése.

- Nem tudtál Ádám titkos életéről? – kérdezte kuncogva iróniával a hangjában.

- Nem. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jól táncol.

- Én kiskorom óta táncolok, Ádámnak is tetszett a tánc, de azt ugye látjuk, hogy az ő testalkata nem igazán versenytáncosnak való. Akinek a bicepszén feszül az ing… - nevetett fel Dóra. – Na, meg apa nem is engedte volna, hogy táncoljon. Mindenképp nőgyógyásznak kellett lennie, hiszen át kellett, hogy vegye a rendelőt. Így a tánc megmaradt hobbinak.

- Várj…- hebegte zavartan Mila. – Apa?

- Ja, igen, nem mondtam a teljes nevemet, ugye? Jánosi Dóra vagyok. – mosolygott rá a lány, miközben megigazította Milán a ruhát.

- Ádám…

- Húga. – vágta rá Dóra.

Érdekes, de mintha Mila megkönnyebbült volna ettől a mondattól.

- Gyere, készen vagyunk! – fogta meg Mila kezét és már húzta is ki a tánctérre.

Mila picit meghátrált, mire Dóra megszorította a kezét és barátságosan ránevetett.

- Ne félj, Ádám vigyáz rád!

Ez a mondat soha nem fog kimenni a fejéből. Van valaki, aki vigyáz rá. Nyugalom szállta meg a tudattól, hogy végre, valaki vigyáz rá.

Az ismeretlen lány, amint meglátta Dórát, mosolyogva elfordult Ádámtól és már más valakivel táncolt. Dóra odavezette Milát a férfihoz és a kezébe adta a reszkető kezét, majd el is tűnt. Ádám közel húzta magához a lányt, de figyelt arra, hogy a testük ne érjen össze. Megfogta mindkét kezét és lassan, óvatos mozdulatokkal táncolt vele. Mila pár másodperc erejéig csak állt és figyelt, majd próbált ritmust és lépést tartani. Boldogsággal töltötte el a tudat, hogy kezd belejönni, és hogy valójában élvezi. Ádám is látta ezt rajta, de csak mosolyogva folytatta a jól bevált lépéseket, nem akarta kizökkenteni Milát. Kis idő elteltével már pörgetni is merte és csodálattal nézte a vidám Milát. Egészen más színben ragyogott az arca, egészen máshogy festett, így felszabadultan. Ha lehet mondani, még szebb volt, még gyönyörűbb és még kívánatosabb. Ádám megállj parancsolt vágyainak. Figyelmeztette magát, hogy nem szabad ajtóstul rontania a házba. El kell nyernie Mila bizalmát és meg kell várnia, hogy a lány is akarja őt. Persze, átkozottul nehezére esett nem megcsókolnia, nem megérintenie a nőt, pláne úgy, hogy már tudta, mi van a ruha alatt. Egyszer csak azt vette észre, hogy Mila, mintha mind közelebb és közelebb lépne hozzá. Látta, hogy egészen jól felengedett, már nagyon jól érezte magát, ezért aztán, úgy gondolta, feljebb lép egy fokot azon a bizonyos lépcsőn. Amikor legközelebb megpörgette Milát, csak addig fordította, amíg a lány teljesen háttal nem állt neki, akkor elengedte a kezét és egészen közel állt hozzá. Még nem teljesen simult össze a testük, de voltak mozdulatok, amikor már össze-összeértek. Ádám megnyugodva konstatálta, hogy Mila nem húzódik el. Kezeit lassan a lány csípőjére csúsztatta és finoman az övéhez nyomta. Milában akkor megindult valami. A férfi forró tenyere a testén valami újat szabadított fel benne. Megbizsergette. Vágyott rá, hogy még közelebb érezze magához. Ahogy lassan köröztek a csípőjükkel, ráfektette a tenyereit Ádám kezeire és megszorította őket, mintegy felhatalmazva arra, hogy máshol is megérintsék. Örült neki, amikor Ádám vette a lapot. Végre értik a célzásait! A forró férfitenyér az egyik farpofájára kúszott, egészen finoman belemarkolt, majd lassan lecsúszott Mila combján. Ádám belepuszilt a lány tarkójába, mire Mila egész testével felé fordult. A testük most már egészen egymásnak feszült, szinte egymásba simult, és ahogy mozogtak a ritmusra, olyan felemelő volt, hogy Mila egész teste belebizsergett. Ez teljesen új volt neki. Életében először volt az, hogy úgy vágyik egy férfira, hogy még nincsenek az ágyban. Ádám ujjai belekapaszkodtak Mila szoknyájának szegélyébe és felemelve azt alábújtak. A tenyere rásimult a feszes combra és óvatosan fel felé kezdte tolni a kezét. Mila alig mert lélegzetet venni. Karjait öntudatlanul fonta a férfi nyakába és egyre kétségbeesettebben simult hozzá. Érezte, ahogy a melle az izmos mellkasnak préselődik és abban a pillanatban bármit megadott volna azért, hogy ne legyen rajtuk ruha. Ádám a fejét Mila nyakába fúrta, el akarta kerülni, hogy a lány megcsókolja őt, egyelőre egész mással akarta feltüzelni Milát. A lány megborzongott a vállgödrébe áramló perzselő levegőtől. Ádám ajkai puhán nyomódtak a nyakának. Fogalma sem volt róla, meddig táncoltak így, de egy idő után elképesztően vágyott Ádám csókjára. Ajkait a férfi arcára nyomta és zihálva haladt a szája felé, de Ádám cirógatni kezdte a nyakát, ezáltal kibújt a csók lehetősége alól. Viszont egyre erélyesebben simogatta a lány combját. Csípőjük olyannyira egymásnak tapadt, hogy Mila rövidesen egész biztos lehetett a férfi gerjedelmében. Zihálva mormolt Ádám fülébe.

- Mit akarsz tőlem?

- Téged. – lehelt a férfi Mila fülébe.

A lány testén olyan kéjes bizsergés futott végig, hogy felnyögött tőle.

- De még nem most, előbb neked is kell akarnod. – folytatta.

- Én akarlak. – szaladt ki Mila száján, ám rögtön meg is bánta.

Ádám pontosan tudta. Megcsókolta a lány arcát és a füléhez hajolt.

- Még nem. 

Mila nagyot nyelt, majd megnedvesítette az ajkait, lehunyta a szemét és arra gondolt, miért nem Ádámmal találkozott előbb.