Negyedik epizód

A dolgos hétköznapok egyáltalán nem voltak dolgosak, és ami felettébb bosszantotta Milát, hogy még csak nem is teltek gyorsan. A hétvégén történtek után már alig bírta kivárni, hogy újra szombat legyen. Ábrándozva gondolt vissza a kora hajnalra, amikor felébredt és öltözni kezdett. Ádám álmosan nézett rá és kérte, hogy még maradjon. Milyen szexi volt még úgy kótyagosan is! Mila azonban kedvesen megrázta a fejét. Menni akart. Szó, mi szó furán érezte magát. Együtt aludt egy férfivel, aki nem a vőlegénye. Egy férfi, nem is egy férfi, hanem a Férfi kielégítette őt. A Férfi, aki nem a vőlegénye. És aztán ő is kielégítette a férfit, aki nem a vőlegénye. Heteken belül férjhez megy és ő megcsalta a leendő férjét. Megcsalta? Ez egyáltalán az volt? Végül is nem szeretkeztek. Hmm, de milyen jó lett volna! Vagy mégsem?

Mila csupa bizonytalanság volt. Ezért is szeretett volna minél előbb egyedül lenni a saját lakásában. Mielőtt azonban elbúcsúztak volna, Ádám megígértette vele, hogy jövő héten is találkoznak. Kifejezetten élvezte, hogy Ádám igyekszik őt elcsábítani, de mégsem dönti le a lábáról azonnal. Az unalmas hétköznapokon pedig felidézte magában az éjszakát, Ádám csókját, érintését, a nyögéseit, a vágyát és elmosolyodva, ajkait beharapva belebizsergett a várakozásba.

Timi egyre gyanúsabbnak találta Milát. Határozottan volt valami titka, amiről nem tudott és ez nem tetszett neki. Elnézte, ahogy halvány mosollyal az ajkán ül az asztalánál. Egyértelmű, hogy nem a számítógépe monitorján nevet. Lassan felállt és lépésről lépésre közeledett Milához, miközben elgondolkodva egy ceruzát ütögetett a tenyerébe. Már majdnem mögé ért, mikor egyszer csak Mila felugrott és hadarni kezdett.

- Basszus, már ennyi idő van! El fogok késni. Húsz perc múlva a város másik felén kell lennem.

Meg se várta, hogy Timi reagáljon rá, csak elrohant. Timi összeráncolt szemöldökkel nézett utána. Mila nem szokott szórakozott lenni. Igen, itt van valami, most már biztos!

Mila épp a városon vágtatott át, hogy csekély késéssel, de odaérjen a megmutatandó házhoz. Csörgött a telefonja.

- Meszlényi Mila! – dugta a headsetet a fülébe.

- Mila? Itt az anyád beszél.

- Szia, anya! Mi újság?

- Beszélnünk kéne a…

- Anya, ha az esküvőről van szó, nem ér rá később? Dolgozom.

- Nem! Nem ér rá később. A ruhádról van szó.

- Mi van vele? – sóhajtott Mila.

- Mikor akarsz már választani egyet?

- Ó, nekem teljesen mindegy. Rád bízom.

- Egyáltalán nem úgy viselkedsz, mint egy boldog menyasszony.

- Talán mert nem is vagyok boldog.

- Mit akar ez már megint jelenteni?

- Anya, neked és apának csak az a fontos, hogy Viktor átvegye azt a nyomorult üzletet! Nektek nem számít, hogy én nem vagyok szerelmes!

- Ó, kicsim, az majd jön később! Még beleszerethetsz.

- Jesszusom, anya, ha hallanád magad!

- Térjünk vissza a ruhádra. Legalább próbálj fel néhányat, hogy tudjuk, melyik típus állna jól neked!

- Jól van. Válassz egy szalont, kérj időpontot. Ott leszek. – törődött bele Mila, majd lecsapta a telefont.

Az anyja akkor hívta vissza, mikor a vevője épp rábólintott a vételre. 

- Igen, anya? – vette fel a telefont.

- Holnap ebéd után, jó lesz neked?

- Jó. – felelt egyhangúan.

Az anyja lediktálta a címet, majd elbúcsúztak. Döbbenet, hogy az anyja mennyire más világban él. Egy burokban. Talán az apja a hibás érte. Az anyja még nagyon fiatal volt, mikor összeházasodtak. Kezdettől fogva mindent megadott a feleségének, ő pedig boldog volt ettől. Az asszony hamar megszokta a jólétet és kezdett úgy viselkedni, mintha már eleve odaszületett volna. Fennhéjázó volt, csak a vásárlásnak, a luxusnak, a kényelemnek élt. Mila pedig egy kötelező elem volt az életében. Gyerek kellett, hiszen házas volt és a társadalom szükségessé tette, de Mila születése után dajkát fogadott és onnantól kezdve az idős nő viselte gondját. Mila neki köszönheti, hogy belőle nem olyan ember lett, mint a szülei. Neki többet ér az, amit saját maga érhet el az életében, mint az, amit a szülei megvesznek neki. Akkortájt mikor Mila gimnazista lett, az asszony váratlanul elhunyt. Kiderült, hogy már egy ideje beteg volt, de senkivel nem osztotta meg a titkát. Mila már elég nagy volt ahhoz, hogy megértse, neki semmi szüksége a szülei jólétére. Egyedül akart megküzdeni az életben való boldogulásért. És sikerült is neki. Az egyetem, London, a különköltözés… igaz, hogy a lakását a szülei vették, de ő bútorozta be és az autóját is ő vette és amióta munkába állt, egyetlen forintot nem fogadott el tőlük. Most az anyja biztos elmeséli országos barátnéinek, hogy mit kínlódik a lánya esküvőjével, azt meg nem is érdekli. Kirázta a hideg, ha arra gondolt, hogy holnap menyasszonyi ruhákat kell próbálgatnia. Igyekezett el is hessegetni a fejéből ezeket a gondolatokat és inkább arról az oldaláról megközelíteni a dolgot, hogy holnap már péntek és szombaton Ádámmal lehet. Végre!

Való igaz, a ruhapróba szörnyű volt. Az anyja csúnyábbnál csúnyább ruhákat választott ki neki. Csupa habos-babos, fidres-fodros csipkekölteményeket. Mila körülbelül a hatodik ruha után megunta, hogy az anyja mindegyiknél elsírja magát, hogy milyen gyönyörű benne Mila és hogy milyen boldog lesz majd Viktorral. Mielőtt bement volna a próbafülkébe, hogy az eladó segítségével levegye magáról a hatodik borzadályt, határozottan a nőhöz szólt.

- Nézze, nem érdekel, mit mond az anyám. Hozzon nekem egy ekrü, pánt nélküli, A-vonalú ruhát. Kis melldíszítés és uszály lehet rajta.

A nő rámosolygott és bólintva elsietett. Pár perc múlva megjelent egy ruhával, amit segített is felvenni Milának. 

- Ez a ruha tökéletesen áll önnek. – mondta elismerően, mikor Milára pillantott a tükörben.

Mila elmosolyodott. Valóban tetszett neki a ruha, de mennyivel jobb lenne, ha más lenne a vőlegény. Keserűen elhúzta a száját, nem akart a bajára gondolni, inkább kiment a fülke elé, ahol az anyja már várta.

- Ezt is én választottam? – kérdezte elborzadva.

- Nem, anya, ezt én választottam.

- De hát ezen nincs is semmi különleges!

- És pont ettől gyönyörű.

- Azt akarod mondani, hogy neked ez kell?

- Így van!

- De hát…

- Nincs de hát, anya! Mindent megszervezhetsz, a ruhám hadd legyen az én választásom.

- Jó. – felelte az asszony röviden. Mila tudta, hogy most megsértődött. De nem érdekelte.

A ruhapróba után visszament dolgozni. Megint későn ért haza, és szokás szerint Viktor már várta. A tévé előtt gubbasztott. Valami nagyon furcsa volt Viktorban. A héten minden este eljött hozzá. Leült tévét nézni vagy elmentek enni. Szexelni nem akart, bár nem is tudtak volna, mert menstruált. Szerencsére. Mikor Mila lefekvéshez készülődött, mindig elment haza. Nem értette, de nem firtatta, örült neki.

- Szia! – köszöntötte már az ajtóból.

- Szia!

- Mi újság?

- Semmi különös.

- Ettél már?

- Igen, rendeltem pizzát. Hagytam neked is.

Mila ledobálva a cuccait a konyhába ment és leült enni. Utána besétált a nappaliba és lehuppant Viktor mellé.

- Valami baj van? – kérdezte tőle.

- Nincs.

- Csak mert olyan fura vagy napok óta.

- Fura?

- Igen. Olyan szótlan, esetlen.

- Csak rossz hírt kaptam.

- Milyen hírt?

- Semmiség. – felelte elgondolkodva. – Üzlet. Az meg téged úgysem érdekel.

- Ma kiválasztottam a ruhámat.

- Milyen ruhát?

- Hát a menyasszonyi ruhámat. – meredt rá Mila döbbenten.

- Ja, jó! Figyelj, mennem kell! – mondta hirtelen Viktor, majd felállt és nyomott egy puszit Mila arcára. – Aludj jól!

Azzal ki is sétált a lakásból. Mila értetlenül nézett utána, majd megvonta a vállát és a fürdőbe indult. Ahogy levetkőzött, azon gondolkodott, vajon holnapra elmúlik e már a fránya mikulás. És igen. Megállapította, hogy holnap már nem fog menstruálni, bár ez várható volt, hála a fogamzásgátlónak. Hamar lezuhanyozott, majd le is feküdt aludni. Mintha így korábban lenne reggel.

Másnap korán felkelt. Nem tudott tovább aludni. Túlságosan izgatott volt az este miatt. Hogy elfoglalja magát, el kezdett takarítani, pakolni, végül elment vásárolni. Ahogy sétált a bevásárlóközpontban az üzletek között, az járt a fejében, hogy ma egy másik férfié lesz. Mert szándékában állt ma szeretkezni Ádámmal. És nagyon várta. Szinte bizsergett az egész teste, ha csak arra gondolt, hogy a férfi megcsókolja. A száját, a mellét, a punciját és hogy még belé is fog hatolni! Az izgalma a tetőfokra hágott. Pont akkor sétált el egy fehérnemű üzlet előtt. Hirtelen megtorpant, majd irányt változtatva bement az üzletbe. Hosszasan keresgélt és sok szép és szexi fehérneműt talált. Voltak szűzies fehérek, dögös feketék, vadító vörösek, de a szivárvány minden színe képviseltette magát. Nem tudott választani. Aztán eszébe jutott, hogy nincs is szexi fehérneműje. Csupán praktikus okokat vett figyelembe mindig. Legyen kényelmes, legyen fekete a sötét ruháihoz és legyen fehér a világos ruháihoz. Ezen kívül volt néhány színese is, csak úgy. De olyanja nem volt, hogy szexi. Márpedig ő most azt akarta, hogy ha Ádám megpillantja, semmi mást ne akarjon, mint letépni róla a falatka textilt. Így aztán eme megfontolásból beruházott vagy egy tucat szexibbnél szexibb és különböző színű, fajtájú, formájú fehérneműre. Megebédelt, majd vadiúj szerzeményeivel a kezében hazasétált. Út közben Viktor hívta telefonon.

- Szia! Csak azért hívlak, hogy ma este ne számíts rám. Sörözni megyek a haverokkal.

- Ahogy gondolod.

- Te nem mész sehova?

- Lehet, este elmegyek vacsorázni Timivel.

- Aha, akkor majd holnap átmegyek.

- Jó.

Mila első gondolata az volt, hogy remek, ez is megoldódott. Így most nem neki kellett felhívnia Viktort valami kifogással. Aztán eszébe jutott valami. Elmosolyodott és eltökélte, hogy amint hazaér, megvalósítja.

Amint belépett a lakásba, ledobálta a cuccait és a mobiljával a kezében a kanapéra huppant. Fülig érő szájjal nyomkodni kezdte a készüléket. Jó pár percig tartott, amíg olyan üzenetet fabrikált, amit már el mert küldeni Ádámnak. Még egyszer elolvasta, majd a küldés gombra bökött az ujjával. Végignézte, ahogy a telefon elküldöttnek minősíti a szöveget, majd még tartotta a kezében egy darabig. Persze gondolhatta volna, hogy Ádám nem fog tudni abban a minutumban válaszolni. Egy idő után aztán letette a dohányzóasztalra a mobilt és inkább kipakolta a vásárolt fehérneműit, majd a fürdőbe indult.

Ádám érezte, hogy rezeg a zsebében a telefonja. Már a kórház öltözője felé tartott. Ma reggel is volt egy hívása egyik kismamájától. Bejött a kórházba és szerencsére a szülés néhány óra alatt rendben le is zajlott, így most már indulhatott haza, aztán mehetett végre Milához. Alig várta már a ma estét. Az öltözőbe érve kihalászta a zsebéből a mobilt. Sms-t kapott, megnyitotta. Milától? Az első gondolata az volt, hogy közbejött valami és le kell mondaniuk arról, hogy ma lássák egymást. De aztán kellemesen csalódott.

„ Milyen fehérneműt szeretnél leginkább lehámozni ma este rólam?”

Elmosolyodott és meg is dobbant a szíve. Mila vágyik rá, ugyanolyan izgatottan várja az estét, mint ő.

„ Kívánsz engem?” – kérdezte tőle. Szinte azonnal érkezett a válasz.

„ Igen.”

„Ez esetben, teljesen mindegy mi lesz az, amit le fogok tépni rólad.” – válaszolta, majd eltette a telefont, átöltözött és sietve távozott.

Mila megnyitotta az üzenetet, elolvasta és felnevetett. Megborzongott izgalmában és ledobva a telefont újra a fürdőbe ment. Lezuhanyozott, hajat mosott és közben egész végig fülig ért a szája, mert tudta, hogy ma Ádámé lesz. Már nem zavarta semmi Viktorral kapcsolatban. Nem érdekelte az esküvő és a férfi sem. Most egész egyszerűen csak boldog akart lenni. Érezni akart valami olyat, amit még életében soha és tudta, hogy Ádám mindent meg fog neki adni, el fogja varázsolni és az egekig röpíti majd. Hirtelen sajnálta, hogy előbb vacsorázni mennek és valószínűleg csak utána lesz bármi is. Kilépve a fürdőből az órájára nézett. Ádám nemsokára itt lesz. Boldogan készülődni kezdett. A fehérneműk közül végül a tűzpirosat választotta. Csipkés volt, a tangája egy falat volt csupán. Mikor felvette, elégedetten nézett a tükörbe. Combfixet húzott és egy fehér-fekete businessruhát. Fújt magára egy kevéske parfümöt, és éppen az ékszereit vette magára, mikor megcsörrent a kaputelefon. Mila csak megnyomta a gombot, ezzel beengedte Ádámot, majd rohant a cipőjéért, táskájáért. Kopogtak. Mila óriás mosollyal, teljes harci díszben nyitott ajtót. Ádám szintén mosolyogva állt a küszöbön és lenyűgözően festett. Milának még a lélegzete is elakadt, ahogy végigfuttatta a tekintetét a férfin. Halvány rózsaszín ingjében és fekete öltönynadrágjában olyan káprázatosan nézett ki. Mosolya magával ragadó volt. Mila már ott néhány lépésnyire is érezte a férfi parfümjét. Mély levegőt vett, és ahogy a parfüm a fejébe szállt szétáradva a pórusaiban, testén finom bizsergés futott végig. Ádám belépett a lakásba, közvetlenül Mila elé. Átkarolta a lány derekát és olyan szenvedéllyel csókolta meg, hogy Mila lábaiból kiszaladt az erő. Kétségbeesetten kapaszkodott a férfi nyakába. Ádám határozottan tolta a lakás belseje felé Milát, miközben hátranyúlva belökte maga mögött az ajtót. Mila félbeszakította a csókot és zihálva nyomta arcát Ádám arcához.

- És a vacsora? – kérdezte incselkedve.

- Az várhat. – vett mély levegőt Ádám és újból megcsókolta Milát.

A lány a háló felé vette az irányt, miközben ujjai a férfi nyakáról az inge gombjaira vándoroltak. Lassan kezdte kibújtatni a gombokat, miközben igyekezett elhagyni a cipőit. Ádám már az előszobában lerúgta őket. Kezeit végigsimítva Mila tökéletes homokóra alakján, ujjai egy pillanat erejéig felmérték, hol is lehet leghatékonyabban lecibálni a ruhát, majd kigombolta Mila mellrészén azt a pár akadályt és tenyereivel már bújt is a textil alá. A mellkasától indult a válla felé és a simítással együtt tolta lefele a lány karjain a ruhát is. Ahogy Mila kézfejei is kibújtak, a ruha derékrészébe kapaszkodva rántotta meg lefelé annyira, hogy az magától Mila bokái köré hulljon. Mila kihúzta Ádám kigombolt ingének lazán begyűrt szélét a nadrágjából és óvatosan lökte át a vállain, majd le a karjain. Egész közel állt hozzá. Érezte a férfi felforrósodott testét a sajátjának préselődni. Érzékien belecsókolt a férfi vállgödrébe és a nyakába, miközben ujjai az öltönynadrág kicipzározásával bíbelődtek. Remegő tenyere Ádám csípőjére simult és a nadrág alá bújva simította le a férfiről a nadrágot. Ajkaik forrón, szomjazva keresték egymást és mikor kiéhezve egyesültek, kő kövön nem maradt. Mila felajzva simult a férfi testébe, míg Ádám végigcirógatva a lány gerincét, lapockájánál a bőrébe markolva húzta még közelebb magához. Ujjai kipattintották a melltartó kapcsát, Ádám egy szempillantás alatt lehámozta róla a fehérneműt és elhajította valamerre. Mila zihálva kapkodta a levegőt, érezte, hogy mellbimbói már most keményen ágaskodnak. Teste kéjesen megvonaglott és ajkai közül, megszakítva egy pillanatra a csókot, erotikus sóhaj tört elő, amikor Ádám tenyerei rásimultak a kebleire. Elhagyva a férfi ajkait, csókolni kezdte annak izzó bőrét, lángoló pórusait. A férfiparfümtől illatos nyakat, ahol az ér eszeveszetten pulzált remegő ajkai alatt, finom kis nyelvét végighúzva rajta, Ádámot még inkább az őrületbe taszítva. Apró csókokat hintett a férfi vállára és mellkasára és lejjebb hajolva nyelve átfutott az egyik mellbimbón. Ádám felnyögött és szinte abban a pillanatban térdre hullott Mila előtt. A lány lenézett rá és látta, hogy a férfi fátyolos szemei falják a piros csipkecsodában ringó csípőjét. Ujjai végigfutottak a csipke szegélyén, helyenként bebújva alá vagy csak rásimulva a kerek popsira. Elképesztően lassan tolta lejjebb és lejjebb a leheletfinom anyagot, majd túljutva Mila csípőjén hagyta, hogy a földre essen a falatnyi textil. A lány érzéki mozdulatától az orrába csapott puncijának illata. Megborzongott tőle, érezte rajta Mila vágyát, feszült visszafogottságát, és ahogy rápillantott, nedveinek csillogását. Megnyalta az ajkait és hirtelen nagyon nehezére esett ellenállnia a csábításnak, hogy ne kergesse a lányt az őrületbe a nyelvével úgy, mint a múltkor. De még nem. Most még mást szeretett volna. Szinte észrevétlenül szabadította meg Milát a combfixeitől és immár a lány ott állt előtte teljesen meztelenül, a maga csodálatosan vonzó, érzéki mivoltában és csak arra várt, hogy ő kielégítse. Ahogy felállt, lopva végigpillantott a forró, női testen és elégedetten, sőt még jobban felizgulva tőle látta, hogy Mila csípője alig észrevehetően táncol, a telt keblek közepükön a kemény bimbókkal reszketnek, mellkasa ritmus nélkül emelkedik és süllyed, levegőjét össze-vissza kapkodva. Végül a lány arcába nézve csak azt látta, hogy Mila ajkai szomjazva, szüntelenül nyalják egymást és hívogatóan nyílnak szét várva az ő nyelvének behatolását. Örömét lelte a látványban, sőt mi több! Szerette volna, ott helyben a padlóra nyomni a nőt, behatolni az izzó, illatos, nedves puncijába és addig dugni, amíg csak képes levegőt venni, de türelemre intette magát. Most nem dobhat sutba mindent, amit eddig elért a lánynál. Mila ajkaira tapadva simogatta tovább a lány testét, miközben azt vette észre, hogy a lány kíváncsi kis ujjai a bokszere alá bújnak. Megérezve ott gerjedelmének mértékét, Mila olyan szélsebesen rántotta le a férfiről utolsó ruhadarabját is, hogy Ádámnak nagyon erősen kellett összpontosítani az azonnali gerincre vágás ellen. Szorosan magához ölelve Mila testét elindult vele az ágy felé, közben ajkaival a fülcimpáját simogatta és izgatottan suttogott a fülébe.

- Olyan finom vagy, olyan gyönyörű és én olyan nagyon akarlak!

- Én is akarlak. – lihegte magán kívül Mila.

Ádám felpillantott, csak hogy nagyjából felderítse a terepet, hova is kell lépnie, mikor az éjjeli szekrényen megpillantott egy flakon babaolajat. Titkon elmosolyodott és a flakon felé nyúlt. Mila épp csak oldalra fordította a fejét, a következő másodpercben pedig már érezte is a karjain a meleg olajos férfi tenyér simogatását. A karjaitól haladt a vállai felé, át a lapockáira, le a gerincén a farpofákra, vissza a hasánál, egészen a melleire. Rajtuk megpihenve masszírozni, dédelgetni kezdte őket. Mila fel-felnyögve élvezte a sikamlós cirógatást. Hirtelen azonnal viszonozni akarta, ő is érezni akarta a férfi izmait az olajos keze alatt. Tenyerébe öntve egy keveset belőle, ő is kényeztetni kezdte Ádámot. Ujjai hamarosan Ádám férfiasságához siettek és hihetetlen finomsággal szeretgették, ölelték körbe, cirógatták és izgatták. Az olajos tenyér érzékien csúszott a lüktető vessző körül és Ádám egyre inkább vesztette el a talajt a lába alól. Nem volt képes uralkodni a teste mozdulatain és a remegésén. Végül, hogy még kitartson egy kicsit és élvezetét elcsúsztassa későbbre, megfordította Milát és hagyta, hogy a lány belesimuljon a karjaiba. Kezeibe vette a végletekig felizgatott ciciket, amiken a mellbimbók csillogva álltak, Mila sóhajtva nyögve dörzsölte egyre kéjesebben a popsiját Ádám ágyékának. A férfi ujjai a lábai közé csúsztak. Nedv tört elő a szeméremajkak közül és ez nem holmi babaolaj volt, hanem a nő olyan fokú élvezetének nyoma, amit még soha életében nem tapasztalt. A szeméremajkai vérrel telítődve duzzadtak meg és kinyíltak, mint egy virág. A hüvelye lüktetett és puncija hívogatóan várta, édes illatával csalogatta a kiéhezett férfivadat. Ádám a nő csiklóját ingerelve élvezte, hogy Mila mozdulatai egyre lényegre törőbbek, egyre akaratosabbak. Mutatóujja váratlanul csusszant be az ajkak közé. Mila egy pillanatra megdermedt, míg a férfiujj újra és újra utat talált benne és egyre mélyebbre engedte magába, majd már elveszítve minden önkontrollját, könyörögve kibukott belőle egy kérlek, amire már majdhogynem Ádám is odaveszett, de aztán újabb sóhaj és Mila reszketve zuhant a gyönyör örvényébe. Egész teste zsibbadt és puncija ontotta magából élvezetének nedvét. Ádám abban a pillanatban maga felé fordította a nőt, aki a férfi ajkaira vetve magát, lihegve könyörgött a folytatásért. Ádám a dereka köré emelte Mila ágyékát és állatias hévvel csókolva a száját tett néhány határozott lépést az ágy felé. A verítékben és babaolajban úszó testük egymásnak préselődött és egyesülve a matracra hullott. Mila oxigén után kapkodva tárta olyan szélesre a combjait, ahogy csak tudta. Annyira vágyott arra, hogy Ádám a farka végre benne legyen, hogy képtelen volt csillapítani teste remegésén. Nagyokat nyelve várta a behatolás okozta katarzist. Ádám csípője a combjai közé süllyedt és hallotta a férfi hangját, ahogy suttogott a fülébe. Nem értette, hogy mit, mert szíve dobolása mindent elnyomott. Érezte, hogy a makk a szeméremajkainak feszült és annyira akarta, annyira hívogatta, annyira kívánta… Messziről telefoncsörgés hallatszott. De nagyon messze volt, biztos nem is itt, hanem a szomszédban. Mindjárt, Ádám mindjárt belé hatol! A férfi forró zihálása az arcába csapott. Valaki beszélt hozzá. Hozzá? Ádám teste megfeszült. Mila kizökkent, a külvilág zajai élesedtek és egyszer csak világossá vált számára. Viktor hangját hallja. Mindketten megdermedtek a mozdulatban és fülelni kezdtek. 

- …szóval tíz perc múlva ott vagyok nálad! – hallatszott az üzenetrögzítőről.

Hogy előtte mit mondott, már nem számított, mert Mila olyan ijedten nézett az éppen belé hatolni készülő férfi szemeibe, hogy Ádám azon nyomban felugrott. Mila is kipattant az ágyból.

- El kell tűnnünk! – hadarta, majd a ruháit kezdte kapkodni.

- Micsoda? – Ádám még értetlenkedett.

- Nem hallottad, Viktor tíz perc múlva itt lesz!

Ádám is felpattant és kezdte keresgélni a ruháit. 

- Mila, te miért öltözöl? Elég csak nekem eltűnnöm. – nézett furán a combfixét magára húzó lányra.

- Eszem ágában sincs itt maradni és magyarázkodni, miért csillog a testem a babaolajtól!

A férfi elmosolyodott és még sietősebben öltözködött. Mikor elkészültek, gyorsan megigazították az ágyat, vettetek egy utolsó pillantást a szobára, nem e hagytak valami árulkodó jelet, majd szinte beleugorva cipőikbe, kitörtek a lakásból. Mila kulcsra zárta az ajtót, majd rohanni kezdtek a lépcső felé. Ádám megfogta a kezét és viháncolva húzta magával. Éppen időben. Látták a liftet felfelé menni és bár egyáltalán nem volt biztos, hogy Viktor megy benne fel, de jobbnak látták minél előbb eltűnni a helyszínről. Kirohanva az utcára, szívből nevetni kezdtek, Ádám körbenézett és az autója irányába vonta Milát. Közben nevettek és nevettek. A helyzet sutaságán, abszurditásán és kínjukban is. Beülve az autóba, Ádám azonnal indított, majd fülig érő szájjal Milára nézett.

- Akkor végül is vacsorázhatunk is!

Mila felnevetett, majd bólintott. Ádám vezetés közben rá-ránézett a lányra és lopva gyönyörködött benne. Olyan csodásan festett Mila! A könyökét a szélvédőhöz támasztotta, lábai keresztbetéve pihentek, ujjai a fürtjeibe túrtak, arca kipirult, tekintete csillogott és ajkán huncut mosoly bujkált. Gyönyörű szép volt! Ádám valami különlegeset érzett. Valami bizsergett a szíve körül, boldog volt, ha a lányra nézhetett és boldog volt a közelében. Egy pillanatra szégyellősen letekintett, elmosolyodott, majd tekintetét az útra szegezte. Kezd beleszeretni Milába!

A vacsora egész kellemesen telt, leszámítva a testüket marcangoló kielégítetlenséget. Az étteremből kifelé sétálva Ádám megkérdezte a lányt.

- Mihez volna kedved?

Mila negédesen rámosolygott.

- Amihez lenne, azt el kell napolnunk. Haza kéne már mennem, lehet…

- Csss! Ne mond ki! – szakította félbe Ádám. – Egy séta még belefér?

- Mindenképp! – suttogta Mila a férfi testének dőlve.

Hamarosan már a közeli szigeten andalogtak. Kézen fogva a holdfényben. 

- Miért mész férjhez? – kérdezte hirtelen Ádám.

- Miért ne? – válaszolt félvállról Mila.

- Talán mert nem szereted a vőlegényedet.

- Ezt miből gondolod? – nézett Mila a férfira, miközben szembe fordult vele.

- Nem figyel rád. És neked kell, hogy figyeljenek rád, szükséged van rá, hogy érezd, valaki megőrül érted.

- Ilyen jól kiismertél?

- Nem gondolom. Csak érzem. Te egy csodálatos nő vagy. Okos, gyönyörű, kifinomult, szexi. Bármelyik férfi a fél karját adná érted. 

- Te is? – pillantott fel hirtelen Ádám szemébe a lány.

- Én is. – súgta a férfi, majd megsimogatta Mila arcát és gyengéden megcsókolta.

Mila óriási szemeiben apró remény csillant fel és még valami. Pajkos fény gyulladt benne. Kis mosollyal az ajkán a férfihoz bújt és halkan kérte:

- Csókolj meg!

Ádám mosolyogva tett eleget a kérésének és ajkait a nő ajkaira tapasztotta. Csókjuk pillanatok alatt hevült fel és vált követelődzővé. A bennük dolgozó kialvatlan vágy lángra lobbant és hirtelen mindennél jobban vágytak arra, hogy kettesben lehessenek. Ádám megszakítva a csókot félve pillantott körbe, miután megállapította, hogy sehol egy lélek sincs a közelükbe, egy bokros- fás rejtekre húzta Milát és a fa törzsének nyomta a nő testét. Mila csillogó szemekkel ment bele a játékba és egyre fokozódó hévvel viszonozta a csókot. Rövidesen már fuldokolva próbáltak valahogy egymás testéhez közelebb jutni. Mila hirtelen váltott pozíciót és már Ádám háta simult a fának. Hirtelen eszméletlen vágyat érzett, hogy kielégítse a férfit. Érezni akarta a férfiasságát. Most életében először kívánta az orális szexet, és nem kapni, hanem adni. Eltökélten nyúlt Ádám cipzárjához. Lehúzta és igyekezett lejjebb tolni a férfi csípőjén a nadrágot. Ádám riadtan kapott a nő csuklójához.

- Mila, ne!

- Szeretném, sőt akarom. – lihegte a férfi arcába.

Ádám félve nézett rá, szemében egyrészt égett a tűz, amivel azt sugallta, igen, kérlek, másrészt félelem tükröződött, nem akarta, hogy Mila megbánja a döntését. Felsóhajtott, de akkor a lány már előtte térdelt. Mila cseppet sem érezte megalázónak, cseppet sem bánta. A szájában akarta érezni Ádámot. Kényeztetni akarta, becézni a nyelvével. Kezével kibújtatta a hímvesszőt a bokszer fogságából és finom puszikat hintett rá, majd végigfutatta rajta a nyelvét. Ádám beleborzongott a selymes cirógatásba. Mila csakhamar az ajkai közé engedte és nyelvével simogatta az egyre keményebb és keményebb farkat. Ádám felnyögött, de még nem merte átadni magát az érzésnek. Amikor Mila megszívta a makkját, már tehetetlenül úszott az árral, ujjai a lány tincsei közé bújtak és önfeledten élvezte, ahogy Mila szopni kezdte. A lányt is meglepte, hogy mennyire élvezi ezt. Boldoggá és izgatottá tette a tudat, hogy felizgathatja és kielégítheti Ádámot. Érezni akarta az ízét. Vágyott arra, hogy a férfi a szájába élvezzen. Pillanatokon belül Ádám sóhajtozva zihált.

- Mila, Mila!

Ujjai felfelé húzták volna lány arcát, de Mila megfogva a férfi kezét jelezte neki, hogy nagyon is jó helyen van. A lehető legjobb helyen. Ádám abban a percben felnyögve lövellte ondóját Mila torkára és majd megőrült a tudattól, hogy élvezetének magjai a lány torkán csurognak lefelé. Lepillantott Milára, majd reszketve húzta fel magához a lányt és ujjai közé fogva az állát, áhítattal figyelte a nedves csillogást a női ajkakon. Egészen lágyan csókolta meg a szájat, amiben néhány pillanattal korábban örömét lelte, majd vágyódva, büszkén, kielégülten csókolta az ajkakat és hatolt a nyelvével a fogak közé. Befejezve a csókot magához szorította a lányt. Mila fázósan megremegett. Ádám eltolta magától és ránézett.

- Fázol?

A lány csak bólintott.

- Hazaviszlek. – mondta és rendezni kezdte a ruházatát.

Az autóhoz siettek és Ádám szinte végigszáguldott a városon Milával. Nem akarta, hogy a lánynak kellemetlensége származzon. Bár akármit megadott volna azért, hogy hazavihesse magához és egész éjjel szerethesse. Nem közvetlenül a ház előtt parkolt, hanem kicsit messzebb. Mielőtt Mila kiszállt volna, még magához vonta és egy köszönömöt mormogott a fülébe.

- Ettől függetlenül ígérd meg, hogy jövő hétvégén az enyém leszel!

- Csak a tiéd. – nevetett rá Mila.

- Velem töltöd az éjszakát?

Mila mosolyogva bólintott. Ádám is mosolygott és megcsókolta a lányt.

- Aludj jól! – búcsúzott el tőle.

- Te is. – nyögte ki Mila, majd fülig érő szájjal kiszállt a kocsiból, és elindult a lakása irányába.