Ötödik epizód

Három nappal később Ádám éppen a kórházi öltözőbe lépett, mikor megcsörrent a telefonja. De aztán rögtön el is hallgatott. Valószínűleg sms. Becsukta maga mögött az ajtót, leült a padra a szekrénye elé és elhúzta a mobilját a zsebéből. A képernyőre meredt és pár pillanat múlva már mosolygott is. Mila írt neki. Az elmúlt napokban egészen rászoktak az sms-ezésre. Bár tudták, hogy ez komoly veszélyforrás, mégis írtak egymásnak. Persze nem vitték túlzásba, hiszen ha órák hosszat beszélnének, sms-eznének, már magában hordozná a lebukás lehetőségét. Ádám örült a lány üzeneteinek, elégedettséggel töltötte el, hogy Mila minden bizonnyal vonzódik hozzá.
Ezt a saját érzéseiről nem mondhatta el. Ő határozottan érezte, hogy kezd beleszeretni Milába. De Mila? Nem tudta, hogyan fog végződni a dolog. A lány szervezte az esküvőjét és esze ágában nem volt lemondani. Legalábbis nem tett erre semmiféle utalást. Ádámot ez mind jobban kétségbe ejtette, hiszen egy olyan nőbe készül beleszeretni, akinek néhány hónapon belül bekötik a fejét. Számtalanszor eltökélte, hogy ha törik, ha szakad Mila az övé lesz, nem hagyhatja, hogy a kreténhez menjen. Ugyanakkor mindennél jobban félt attól, hogy nyomulásával elijeszti Milát. Számára nyilvánvaló volt, hogy Mila azért érzi magát olyan jól vele, mert ő az első férfi az életében, aki őt nőnek tekinti, bókol neki és nem utolsósorban vele élvez, de ez mind még nem vonja maga után azt, hogy Mila belé is szeressen. Miért nem hagyja el a kretént? Elmosolyodott, majd pötyögni kezdett a mobiljába. Szerettek erotikus hangvételű üzeneteket írni. Mila most is egy ilyennel lepte meg.

„Nagyon várom már, hogy a tested a testemnek feszüljön és végre a tiéd legyek!”

Ádám pedig ezt válaszolta rá.

„Úgy szeretnék végre behatolni a gyönyörű puncidba!”

És valóban. A múlt hétvégi események élénken éltek még benne. Az érzés, mikor teljesen felajzva épp arra készült, hogy a farkát Milába tolja, fenomenális volt, csak épp az volt gyötrelmesen fájdalmas, hogy meghiúsult. Az a hülye! Telefonálhatott volna egy fél órával később is! Újabb pityegés, újabb sms. Ádám megnézte.

„Van kedved találkozni?”

Most? Úgy érti, most? És a kretén?

„Lehetne?” – kérdezte végül.

„Persze. Egy kávé?” – olvasta egy perc múlva.

Természetesen rábólintott, hiszen hiányzott neki Mila, látni szerette volna. Illetve látni is! Megírta neki, hol tudnának találkozni, majd a padra téve a telefont, öltözni kezdett. Sietett, mert Mila is épp végzett a munkájával és mindegyikőjüknek csak pár perc volt a bevásárlóközpont kávézója, ahova megbeszélték a találkozót. Sietősen magára kapkodta a ruháit és már indult is. A kórház parkolójába trappolt, bevágta magát a kocsiba és nem egészen öt perc múlva már a bevásárlóközpont parkolójában szállt ki. A lifthez sétált és torkában dobogó szívvel nyomta meg az emeletet jelző gombot. A kávézóhoz sétálva körülnézett, még nem látta Milát sehol sem. Gyorsan keresett egy nem szem előtt lévő bokszot és leült. A kiszolgáló azonnal ott termett, de Ádám kedvesen elhessegette mondván, vár valakit. A lány rámosolygott és ott hagyta. Ádám izgatottan nyújtogatta a nyakát kutakodva a tömegben, mikor egyszer csak megpillantotta Milát. Mosolyogva felállt. Mila is kiszúrta őt. Mosolygott és magabiztosan elindult Ádám felé. Ádámon kellemes borzongás futott végig. Mila szemet gyönyörködtető volt, ahogy felé tartott. Nyomában sorba fordultak vissza a férfiak. Egyrészes szoknyája csodásan kiemelte homokóra alakját, vörösesszőke tincsei most egyenesen tündököltek mosolygós arca körül. Csillogó szemei Ádámon függtek, és ez büszkeséggel töltötte el a férfit. Amikor Mila elé lépett, finom puszival üdvözölték egymást, majd lehuppantak a bokszba. A pincérlány fülig érő szájjal jött vissza felvenni a rendelést. Miután magukra hagyta őket, Ádám és Mila egymás felé fordult.

- Olyan hihetetlen, amit kiváltasz belőlem. – bukott ki felszabadultan Milából.

Ádám elmosolyodott és egészen közel hajolt Mila arcához.

- És mit váltok ki belőled? – súgta a lány arcába.

Mila egy pillanatra kizökkent, elkomolyodott, majd picit megingott, de aztán kacérkodva folytatta.

- Ha ilyen közel hajolsz hozzám…

- Igen? – kérdezte incselkedve Ádám, ajkai szinte Mila szája előtt álltak meg.

- Akkor… - kezdte a lány erősen koncentrálva. - … érzem az illatodat és a parfümöd mindig a fejembe száll.

- És az baj?

- Nem, csak ellenállhatatlan vágyat érzek arra, hogy hozzád bújjak és megcsókoljalak.

Ádám felnyögött.

- És miért nem teszed? – faggatta halkan a lányt.

Mila a férfi ajkaira nézett és képtelen volt levenni a szemét a puha, hívogató szájról.

- Te is tudod. – felelte erőtlenül.

A pincérlány akkor érkezett meg a kávéikkal. Szétrebbentek és mindketten cukrot kezdtek kanalazni a csészéikbe.

- Szombaton egész éjjel szabad leszek.

Ádám leejtette a kanalát. Mila elmosolyodott rajta.

- Vagyis? – kérdezte a férfi kaján mosollyal.

- Egész éjjel veled lehetek.

Ádám nagyot nyelt, majd megkérdezte.

- Hogyhogy?

- Üzleti útra mennek apámmal.

- Apáddal? – kérdezte értetlenül Ádám.

- Igen. – kortyolt Mila a csészébe. – Nem mondtam? Viktor a családom vállalkozásában dolgozik. Nekem eszem ágában sem volt átvenni a stafétabotot és apa Viktorban látja a vállalkozása megmentőjét. Miután elkezdtek együtt dolgozni, a szüleim sürgetni kezdték az esküvőt.

„Aha, tehát innen fúj a szél!” – gondolta Ádám. – „Hát ezért!” Persze, nem mondott semmit, már csak azért sem, mert röviddel ez után Mila megjegyezte, hogy ne is beszéljenek erről.

- Akkor tehát szombaton délután érted megyek és elmegyünk vacsorázni, aztán hozzád megyünk? – kérdezte óvatosan.

- Vagy hozzád. Talán ott kellemesebb lenne.

„Na, igen, engem se nyomasztana a kretén emléke.” – mondta magában Ádám, majd bólintott.

- Biztos vagy benne? – tette fel a kérdést hirtelen.

- Miben? – nézett rá furán Mila.

- Valóban le akarsz feküdni velem?

Mila félszegen elmosolyodott.

- Ez így nem teljesen igaz. Nem pusztán lefeküdni akarok veled.

Közelcsúszott a férfihoz és a szemébe nézett.

- Érezni akarlak. Érezni, hogy kívánsz engem, érezni az illatodat, a testedet, érezni a vágyadat, azt, hogy az őrületbe kergetsz egyetlen csókoddal.

Ádám felforrósodva felnyögött. Mila teste az övének simult. A férfi lehajtotta a fejét és arcát a nő nyakába temette. Finom csókokat hintett a bőrére, miközben lehelete perzselve cirógatta.

-  Vonzódom hozzád. – zihálta a lány, miközben alig tudta nyitva tartani a szemeit.

Ádám meleg tenyere a nyakára csúszott, ajkai a füléhez simultak.

- Borzasztóan akarlak. – lihegte Mila fülébe.

A lány felsóhajtott, szemei lecsukódtak és automatikusan nyújtotta ajkait Ádám felé. A férfi szája a szájára tapadt és érzéki, de követelődző csókot kezdeményezett. Mila megremegve viszonozta, és már ő is érezte. A puncija bizsergett és az jutott eszébe, képtelen várni szombatig. Fuldokolva szakította meg a csókot és zihálva bukott ki belőle a türelmetlenség.

- Most akarom. Menjünk hozzád, kérlek! – nézett esdeklően a férfira.

Ádám egy pillanatig döntésképtelenül nézett a lányra, aztán alig észrevehetően bólintott és elmosolyodott. Hívta a pincérlányt, kifizette a kávét.

- Adsz nekem egy percet, kimegyek a mosdóba.

- Persze. – felelte Mila. – Itt várlak.

Ahogy Ádám felállt és elindult a mosdó felé, Mila észrevette, hogy a telefonja az asztalon maradt. Halkan nevetgélve nézett a telefonra és finom borzongások közepette előre örült a rá váró csodának. Egyszer csak megállt az asztala mellett valaki.

- Mila, hát te mit keresel itt?

A lány összerezzent az ismerős hangtól. Felnézett és zavartan pattant fel.

- Viktor! – csúszott ki a száján.

- Igen, én! – nézett rá furán a vőlegénye.

- Te mit csinálsz itt?

- Ezt én kérdeztem előbb! – mondta nyomatékosabban kiejtve.

Mila félve pillantott a férfimosdó felé, ahonnan éppen akkor lépett ki Ádám. A lányra nézve azonnal megállapította a helyzet súlyosságát. Első pillanatban mérhetetlen csalódottságot érzett, másodjára pedig jobbnak látta eliszkolni a helyszínről, de aztán meghallotta a telefonja csörgését. A zsebéhez kapott, ugyanakkor látta, hogy Mila kétségbeesve pillant az asztalra. Akkor megértette, nem léphet le, mert a telefonja az asztalon csörög. Viktor is meredten nézett a mobilra. Mindenképp oda kell mennie. Hirtelen mentő ötlete támadt és villámgyorsan Miláékhoz lépett. Kedvesen mosolygott rájuk, bólintott és felkapta a telefonját.

- Dr. Jánosi. – szólt bele és elfordult egy picit. – Rendben. Negyed óra és ott vagyok. – válaszolta kis szünet után, majd letette és visszafordult Milához.

- Nos, Mila, akkor ennyi volt, igaz? Amint talál egy nekem való házat, csörögjön. A telefonszámom megvan, ugye?

Mila az első percben értetlenül nézett rá, majd mikor leesett neki, hogy Ádám mindkettejük irháját menti, bólogatni kezdett.

- Persze. Hívni fogom. Ó, elnézést! A vőlegényem.

A kér férfi egymásra nézett. Természetesen felismerték egymást, de Mila előtt úgy tettek, mintha most találkoznának először. Érdekes, de Ádám, mintha pici félszet olvasott volna ki a kretén szeméből. Kezet fogtak és bemutatkoztak, majd Ádám szabadkozni kezdett.

- Ne haragudjanak, de sietnem kell vissza a kórházba. Viszontlátásra.

- Viszlát! – intett Mila csalódottan utána.

- Ki volt ez? – fordult Viktor azonnal a lányhoz.

- A nőgyógyászom. Házat keres.

- Pont nálad? – kérdezte hitetlenkedve.

- Mi ebben a hihetetlen? Névjegykártyát cseréltünk a megismerkedésünkkor.

- Jól van na! Mit kell felkapni a vizet?

Mila csettintett egyet és dühösen összefonta a karját a teste előtt.

- Most mire várunk? – bökte ki Viktor. – Hazavigyelek?

- Nem kell. Kocsival vagyok.

- Jó, akkor majd este felugrok hozzád.

- Jó. – felelte szűkszavúan Mila és már majdnem sarkon fordult, hogy a parkoló fele mehessen, de hirtelen eszébe jutott valami. – Viktor, te mit csináltál itt?

- Most fogok találkozni egy üzleti partneremmel.

- Aha, jó. Akkor este.

Viktor megpuszilta Mila arcát és egyszerre indultak el más irányba. Mila mérges volt. Leginkább magára. Mindig közbejön valami, amikor végre megtörténhetne Ádámmal az, amire mindketten vágynak. Már kezdte azt hinni, hogy ez valamiféle jel. Jel, hogy talán mégsem kéne félrelépnie. Aztán eszébe jutott Ádám. „Szegénykém, megint csak felizgattam.” A parkolóba érve a kocsijához sietett és beült. Nagy levegőt vett és kifújta. Egy darabig mélázott azon, hogy mit is tegyen, majd hirtelen előkapta a telefonját. Tárcsázott. Ádám szinte azonnal felvette.

- Úgy sajnálom.

- Semmi gond. Így alakult.

- Köszönöm, hogy kitaláltad ezt a házkeresést.

- Semmiség.

- De olyan rosszul érzem magam!

- Mila, nem tehetsz róla. Felbukkant. Ez van. 

- Azért örülök, hogy nem akkor bukkant fel, amikor épp csókolóztunk.

- Mila, le kell tennem. Szülést levezetni jöttem vissza a kórházba és mindjárt beérek.

- Persze, nem akarlak zavarni.

- Majd hívj, ha tudsz, jó?

- Jó. Szia. – vágta rá gyorsan Mila, de már csak a telefon pityegését hallotta.

Csalódottságában elhúzta a száját, majd a táskájába csúsztatta a telefonját és indított. Visszahajtott az irodába és még ez volt a szerencséje, mert Timi eszébe jutatta, hogy délután egy fontos vevővel van találkája. Bele sem mert gondolni, mi lett volna, ha Ádámmal a férfi lakásán kötöttek volna ki. A vevője álldogálhatna a ház előtt rá várva és egy kétségbeesett szülő nővel is több lenne a világon. Nem tudta, mire gondoljon. Merjen e a hétvégére gondolni. Most akkor vajon együtt lehetnek vagy majd akkor is történni fog valami, ami keresztülhúzza a számításaikat. Biztosra kell mennie. Tudni kell, hogy Viktor elutazik e. Este kifaggatja majd. Valójában nem volt kedve találkozni a férfival, remélte, hogy Viktor tartja magát a néhány napja felvett szokásához és nem fog nála aludni, se szexet kezdeményezni.

A nap hátralévő részében igyekezett nem arra a szédítő, kábító, izgató érzésre gondolni, amit Ádám csókja váltott ki belőle. Két házat is megmutatott a vevőjének, majd kedvetlenül indult vissza az irodába. Valójában rossz kedve volt. Nem vágyott semmi másra, mint hogy egyedül gubbaszthasson az ágyában. Szerette volna felhívni Ádámot, jó lett volna hallani a hangját, de nem tudta, hogy a kórházban van e még vagy esetleg már otthon és akkor meg pihen. Hazament és legnagyobb megdöbbenésére Viktor nem várta a lakásba. Egyszerű vállvonással vett róla tudomást és ledobálta magáról a ruháit. A zuhany alá állt és hagyta, hogy a forró víz kimosson belőle minden görcsöt. Lehunyt szemmel próbált lazítani. Tusfürdőt nyomott a tenyerébe és komótosan dörzsölni kezdte a testét. Kellemesen felengedett és ellazult minden porcikája. Elzárta a csapot és kiszállt a kádból. Megtörölközött és kilépett a fürdőből. Megpillantotta Viktort, ahogy a kanapén ülve váltogatja a tévé csatornáit. 

- Szia. Most értél haza? – üdvözölte egykedvűen.

- Nemrég. - felelte Mila és ösztönösen takarni kezdte meztelen testét. El akarta kerülni, hogy Viktor megkívánja. Villámgyorsan a szekrényéhez lépett és kivett belőle egy fürdőköntöst.

- Lezuhanyozok. – állt fel hirtelen a kanapéról.

Mila elhúzta a száját. Tudta, hogy ez mit jelent, de még akkor is reménykedett, mikor Viktor kijött a fürdőből és egyenesen az ágyhoz sétált.

- Holnapután reggel elutazunk, úgyhogy most itt alszok.

- Ahogy gondolod. És mikor jöttök haza?

- Majd csak vasárnap este. – válaszolt, majd bebújt az ágyba. – Gyere ide! – kérte Milát.

Mila is bebújt az ágyba, Viktor közel hajolt hozzá, majd egy pillanat alatt maga alá teperte. Térdeivel szétnyomta a lány combjait és közéjük engedte a csípőjét. Amíg egyik kezével támaszkodott, másik kezével szabaddá tette Mila melleit és markolászni kezdte a ciciket. Érzéketlenül. Csípőjével mozogni kezdett, farkával simogatva a lány szeméremajkait. Viktor szerszáma gyorsan megduzzadt és ágyéka mozgatásával be-beékelődött Mila puncijába. Pár perc múlva Viktor feltérdelt és az éjjeliszekrénybe nyúlt. Óvszert gördített magára és jókora adag síkosítót kent Milára. Síkos ujja a lány hüvelyébe tolult, majd kezeivel durván szétnyomva Mila combjait, a szeméremajkai közé hatolt. Mila felsikoltott, sziszegett fájdalmában, ám szerencse a szerencsétlenségben, hogy Viktor néhány erőteljes mozdulat után elélvezett és ki is hátrált Milából. Hanyatt dobta magát és elfordulva már aludt is. Mila megsemmisülve kászálódott ki az ágyból és a fürdőbe sietett. Igyekezett alaposan lemosni magáról Viktor érintését, élvezetét és mindent. Egyenesen undorodott tőle. Amikor végzett, halkan visszasomfordált a hálóba és lefeküdt aludni. Reménykedett benne, hogy reggelre Viktornak már nyoma sem lesz a lakásban. 

Ádám is elbizonytalanodott. Miért kell mindig közbejönnie valaminek? Miért tűnik fel mindig a kretén? Talán most volt az első alkalom, hogy elgondolkodott azon, hogy ő más menyasszonyát akarja. Tudta, hogy Viktor kretén, önző, tetű alak és a legkevésbé sem úgy bánik Milával, ahogy a lány megérdemelné, de mégis. A gyűrű ott van az ujjukon, valahol egymáshoz tartoznak és ő belekontárkodik most ebbe. Nem volt joga hozzá. És valahol pici lelkiismeret furdalása is volt, hiszen ő kezdeményezte, ő csábítgatta el Milát. A kórházba érve igyekezett megfeledkezni ezekről a gondolatairól és a munkája alatt nem is volt ideje ezen morfondírozni, de amikor késő éjjel hazaért és hullafáradtan az ágyába zuhant, újra felötlöttek benne a kétségei. Akkor már viszont csak egy dologra korlátozódtak: találkozzon e Milával szombaton vagy ne. Fogalma nem volt róla, tíz perce vagy egy órája küszködött e magában, de egyszer csak elnyomta az álom, anélkül, hogy dűlőre jutott volna.

Reggel a telefonja kíméletlenül ébresztett. Kótyagosan nyomta le, nehezére esett felkelnie, hiszen csupán három-négy órát alhatott. Komótos készülődésbe kezdett, közben eszébe jutott, hogy már péntek van. A tényre lebiggyesztette a száját. Szerencsére a napja elég pihenősre sikerült. Egész délelőtt az ambulancián volt. Délután pedig a magánrendelésére sietett. Ám ott is elég lyukas volt az időbeosztása. Egyik ilyen üres félórájában érkezett az első sms Milától. Sokáig téblábolt, nem tudta válaszoljon e. Pedig a lány csak azt kérdezte, milyen volt a napja. Ez is kedves volt tőle. Nehezen állta meg, hogy ne hívja fel Milát. Jó lett volna hallani a hangját. Végül az asszisztense eldöntötte helyette, mert bejelentette a következő pácienst, aki előbb érkezett. Órák múlva már csak három betege volt aznapra, és ismét jutott neki egy üres fél óra, mikor egyszer csak kopogtattak az ajtaján.

- Tessék. – szólt ki fel sem nézve a papírjaiból.

- Szia. Zavarlak?

Ádám felkapta a fejét.

- Mila, te mit csinálsz itt?

- Erre jártam és gondoltam beugrok, megnézem, minden rendben van e.

- Minden rendben van. – szólt a férfi szűkszavúan.

Mila belépett a rendelőbe és becsukta maga mögött az ajtót.

- Nem válaszoltál az sms-re.

- Sok dolgom volt.

- Ádám, baj van?

- Nincs. Miért?

- Más vagy. – súgta a lány és átsétált az asztal másik felére. Ádámra szegezte a tekintetét és testét az asztal szélének támasztotta.

Ádám hátradőlt a székében és a lányra pillantott. Felsóhajtott.

- Nem, csak… - nem tudta folytatni.

- Igen?

- Elbizonytalanodtam.

- Miben?

A férfi felállt és Mila elé lépett.

- Mila, te pár héten belül férjhez mégy.

- Ha engem nem érdekel, téged se érdekeljen.

- Ez nem így működik.

- De igen! Köztünk így kellene működnie. Ami köztünk van… - kezdte Mila, miközben a férfi testéhez simult, tenyereit Ádám mellkasára szorította. - … az a vágyról szól. Te vagy az első férfi, akivel orgazmust éltem át, pedig még nem is szerelmeskedtünk. Én megőrülök a közeledben. Kellesz nekem. Te nem ezt érzed?

Ádám elfordította a fejét. Mila megérintette a férfi arcát és egészen közel hajolt hozzá.

- Te nem ezt érzed? Nem kívánsz engem?

Ádám kezei Mila csípőjére csúsztak, közel húzta magához.

- Te is tudod, hogy igen.

- Hát akkor? – kérdezte a lány, de válaszra sem várva csókra nyújtotta az ajkait. Puhán érintette meg Ádám arcát, szájának szegletét, majd finoman kapcsolódott össze az ajkaival.

Mielőtt ráeszmélhetett volna, Ádám már viszonozta is a csókot, ami kezdett egyre szenvedélyesebb lenni. A lélegzetük pár másodperc alatt fuldoklóvá vált és szomjazva csókolták egymást egyre kétségbeesettebben. A férfi kapcsolt először.

- Mila! – zihálta. – Dolgozom. Ne most.

- Kérlek. – lihegte a lány a fülébe.

Ádám érezte, hogy egyre jobban felizgul és már nehezére esett megálljt parancsolnia magának. Akarta a lányt, azonnal. Villámgyorsan Mila ingéhez kapott és kigombolta. Az asztalra döntve a lányt, önfeledten csókolta a forrón hullámzó mellkasát, csípőjével a combjai közé furakodott. Mila felnyögött és lázban égve nyúlt a férfi nadrágjához.

- Úgy akarlak! – zihált a férfi arcába.

Ádám felnyögött és Mila lábai közé nyúlva félrehúzta a bugyiját. Ujjai belesimultak a nedvességbe. A lány jólesően megborzongott, milyen más ez, mint Viktorral. Fürgén, türelmetlenül próbálta kihámozni a nadrágból Ádám szerszámát. Nem így akarta az első igazi együttlétüket, nem így képzelte, de a szükség most törvényt bontott. Ádám lehelete perzselte a bőrét, a férfi kapkodta a levegőt. Mila ott és akkor érezte, ha nem hatol most belé Ádám, belepusztul, vadul vágyott rá.

- Kérlek! – rimánkodott újra.

A következő pillanatban kopogás zavarta meg őket. A levegőjük bennakadt, megálltak a mozdulatban és megdermedtek. Ádám megnyalta a száját és nyelt egyet, majd kiszólt.

- Egy pillanat türelmet kérek.

Milára nézett. 

- Ez a páciensem lesz. Ne haragudj.

Eltávolodott a lánytól és öltözni kezdett. Mila szédülve csúszott le az asztalról. Kezdetben azt sem tudta, hol van, aztán riadtan konstatálta a helyzet pikantériáját. Gyorsan igazgatni kezdte a ruháját. Ádám az ajtóhoz tolta és sietve hadart neki.

- Ígérem, holnap érted megyek.

- Várni foglak. – suttogta Mila és nagy levegőt véve kilépett az ajtón.

Szerencsére a várakozó páciens és az asszisztens sem nézett rá furán. Illedelmesen elköszönt tőlük és elhagyta a rendelőt. Az utcára érve kicsit zavarban érezte magát. Fura volt neki, hogy így elragadták az érzelmei, vágyai. Nem szokott hozzá, hogy a szenvedély kiverje a fejéből a józan gondolatokat. De most ezt történt. Képes lett volna ott a rendelő asztalán hagyni Ádámnak, hogy a magáévá tegye. Nagyon vágyott rá és remélte, hogy holnap este végre az övé lehet. Ugyanakkor tartott tőle, hogy Ádám meggondolja magát. Tényleg ennyire izgatná a férfit, hogy férjhez megy? Hát nem csak szexet akar tőle? De, minden bizonnyal igen. Mi mást? Hazafelé tartva is még ezen morfondírozott. Gondolatai annyira a hatalmába kerítették, hogy cselekvése automatikussá vált. Hazaért, levetkőzött, lezuhanyozott, vacsorázott és ledobta magát a kanapéra. Szerencsére Viktor a háza tájára sem nézett. Még délután küldött egy smst, hogy otthon alszik, mert korán indulnak. Örült is neki. A kanapén való fekvés közben kitalálta, hogy olvas egy jó könyvet. Régen olvasott már, pedig szeretett. Felpattant, a könyvespolchoz lépett, leemelt egy könyvet és a kanapéra huppanva olvasni kezdett. Ám gondolatai minduntalan elkalandoztak és kivétel nélkül Ádámnál kötöttek ki. Egy pillanatra az ölébe ejtette a könyvet és becsukta a szemét. Elképzelte, hogy Ádám ott van vele és megcsókolja. Testén finom borzongás futott végig és egyből kimelegedett. Kinyitotta a szemét és döbbenten észlelte, hogy mennyire vágyik Ádámra. Szíve és teste minden rezdülésével remélte, hogy alig huszonnégy óra múlva szerelmeskedhet vele, mert ha nem… hát abba belepusztul, elég, lángra kap.

A szombat egyforma lassúsággal telt mindegyikőjüknek. Bár Ádám későn kelt, mert még késő este vissza kellett mennie a kórházba levezetnie egy szülést, azért még a délután csigatempóban haladt neki is. Mila egész nap azon gondolkodott, vajon Ádám valóban eljön e érte. Délután lázas készülődésbe kezdett. Fürdött, hajat mosott, hajat szárított, testápolózott, sminkelt és vagy négyszer átöltözött. Épp az utoljára magára vett ruhát vizsgálgatta a tükörben, amikor megszólalt a kapucsengő. Fürgén szaladt a kaputelefonhoz és megnyomta a gombot, majd visszaszaladt a tükörhöz és tovább vizsgálgatta magát benne. Épp az utolsó pillanatban bólintott elégedetten a tükörképére, mielőtt megszólalt volna az ajtócsengő. Mila az ajtóhoz sietett és kinyitotta. Ádám ott állt a küszöbön és elbűvölőbb volt, mint valaha. A parfümje azonnal elbódította Milát. 

- Szia. – mosolygott rá.

- Szia. – köszöntötte Ádám, majd a kezét nyújtva felé megkérdezte: - Mehetünk?

- Igen. – válaszolt gyorsan a lány és felkapta a táskáját.

- Nagyon szép vagy. – súgta Ádám, mikor Mila a tenyerébe csúsztatta a kezét.

A lány válasza egy elragadó mosoly volt. Lesétáltak a férfi kocsijához, beültek.

- Hova megyünk vacsorázni? – kérdezte Mila.

- Titok. – felelte sejtelmesen a férfi.

Ádám indított és meg sem álltak a Duna partig. Mila álmélkodva figyelte, ahogy Ádám egészen az egyik hajóig sétál vele és aztán felkíséri rá. A szava is elakadt, őt még egyetlen férfi sem vitte ilyen helyre. Ádám az egyik eldugott asztalhoz vezette és leültette. Örült Mila csodálkozásának és csillogó tekintetének. Nem is akarta megtörni a csendet, hagyni akarta, hadd bontakozzon ki a nő öröme. Rövid időn belül megjelent a pincér és ők rendeltek. 

- Még soha nem vacsoráztam hajón. – mondta Mila, miután a pincér magukra hagyta őket.

A férfi csak mosolygott, aztán arról kezdtek beszélgetni, kinek milyen hete volt. Ádámnak fárasztó, mert sokszor volt ügyeletben, szülése is volt pár, Milának inkább érdekes, sikerült két házat is eladnia. Evés közben is mindenféléről beszélgettek, kedvesen érdeklődve egymás dolgairól. Milának ez is új volt. Viktor soha nem kérdezte meg tőle, milyen napja volt. Miután megették a vacsorát és fizettek, Ádám egy sétát javasolt a parton. Mila mosolyogva bólintott. Néhány perc múlva pedig már csendben, kézen fogva sétáltak a rakparton. Gyönyörű éjszaka volt. Enyhe, csillagos. Kellemes, pezsdítő szellő fújdogált. Semmit nem lehetett hallani, csak Mila magas sarkújának a kopogását a kövön. Egy korlátnál megálltak és egy darabig csak nézték a vizet, majd Mila lassan Ádámhoz fordult. Nem szólt semmit, csak érezte, hogy valami ősi, mély vonzalom hajtja a férfihoz. A benne forrongó vágytól és egy hűvösebb szellőtől mellbimbója egészen megkeményedett. Mila felsóhajtott és Ádám testéhez simult. Homlokát a férfi homlokának támasztotta és csak egy szót nyögött ki.

- Elmondod?

Furcsamód pontosan érezte, hogy Ádám hezitál. Azt nem tudta, honnan, de biztosan érezte.

- Mila… – A férfi hangja halk volt, bizonytalan, a lány arcába áramló levegő pedig forró. 

- Csss. – csitította lehunyt szemmel a lány. – Őszintén akarlak, nem akarok azzal foglalkozni, mi lesz holnap vagy mi lesz néhány hét múlva. Csak azt érzem, belepusztulok, ha ma éjjel nem lehetek a tiéd. Szerelmeskedni akarok veled. Ne utasíts vissza, kérlek!

- Én csak nem akarom, hogy megbánd! – súgta a férfi kínok közt.

- Nem fogom. Minden vágyam, hogy… - Mila hangja elcsuklott, ahogy izzó arca Ádám arcához nyomódott. Ajkai kétségbeesve keresték a férfiét.

- Mi? – kérdezte Ádám mély sóhajok közepette. – Mire vágysz?

- A csókodra, az érintésedre, a simogatásodra…

Ádám a lány ajkaira tapasztotta a száját és finoman harapdálta őket. Mila zihálva folytatta.

- A testedre, arra, hogy bennem legyél…

A férfi felnyögött és magához húzta a lányt. Csókjától Mila egészen megszédült, de csak folytatta.

- Arra vágyom, hogy elélvezz a testemben.

Ádám reszketve nyögött egy újabbat és már képtelen volt megfékezni a vágyát. Már nem érdekelte senki és semmi. Csak az dübörgött a fejében, hogy a magáévá akarja tenni ezt a gyönyörű nőt. Most még a saját érzései sem érdekelték, hiszen neki ez sokkal többet jelentett puszta szexnél. Heves csókját fuldokolva szakította meg, kézen fogta Milát és szótlanul visszahúzta a kocsihoz. A lány kábultan követte őt, képtelen volt másra gondolni, csak az előtte álló gyönyörre akart koncentrálni. A kocsiban érezte először, hogy a bugyija nedves. Reszketve konstatálta, hogy Ádám egyetlen csókjával mennyire felizgatta. Hamar a férfi lakásához értek. Végig szótlanok voltak, még a lépcsőházban sem hangzott el egyetlen szó sem. Amint beléptek a lakásba, Ádám a villanykapcsoló felé nyúlt, de Mila megállította a mozdulatban.

- Kérlek, ne! – kérte kedvesen.

Ádám nem szólt semmit, nem akarta kizökkenteni a lányt és megtörni a varázst. Behúzta a lakásba és becsukta mögötte az ajtót. Csupán néhány lépést tettek meg a nappaliban, mikor Ádám Mila felé fordult és egészen közel megállt előtte. Várt pár másodpercet, amíg a szemük megszokta a lakás sötétjét. Akkor vette észre, hogy nem is volt egészen sötét, mert az utcáról beáramlott egy kevés fény. Mila tette meg az első lépést. Ujjai gombolni kezdték a férfi ingjét. Lassan ért egészen a nyakáig, ott széthúzta az izmos mellkason és tenyerét Ádám forró bőrére fektetve, ajkaival cirógatni kezdte. A puha női ajkak izgatottan tapadtak a mellkasra és kíváncsian járták be. Selymes, kis nyelve a férfi vállgödrébe szaladt, mire Ádám felsóhajtva megremegett. Mila óvatosan letolta a válláról az inget és hagyta, hogy az a szőnyegre hulljon. Kezei félve érintették meg Ádám felsőtestét. A férfi lassan nyúlt a Mila derekán lévő övcsathoz. Már az étteremben felderítette, hogy a ruha átlapolós és csak egy öv tartja össze Mila derekán. Óvatosan kikapcsolta az övet és hagyta, hogy ujjai bebújjanak a szétnyílott ruha alá. Finoman lehúzta Miláról és azzal a lendülettel a testéhez vonta a lányt és megcsókolta. Mila szédülten kapaszkodott a férfi nyakába. Csókjuk egészen feltüzelte őket, kapkodva szippantgatták a levegőt, felperzselődött testük pedig egyre kevesebb ruhának érezte szükségét. Ádám szinte észrevétlenül hámozta le Mila melléről a melltartót. Szorosan ölelte magához a lányt és elindult vele a háló irányában. Útközben elhagyták a cipőiket és mire az ágy elé értek Milán már csak bugyi volt, és a lány épp azon munkálkodott, hogy megszabadítsa Ádámot a nadrágjától. A csípőjére tolta és heves csókolózásuk közben a padlóra ejtette, amiből aztán Ádám kilépett. Felforrósodott, reszkető testük összesimult és vágyódva préselődtek egymásnak. Mila érezte a férfi nyilvánvaló vágyát, ahogy keményen a combjának nyomódik. Izgatottan simította végig a bokszeren át a hímvesszőt, majd türelmetlenül rángatta le az alsónadrágot Ádámról, hogy csupaszon is érinthesse az álló szerszámot, ami nemsokára benbenne, az ő testében fog lüktetni. A gondolatra még inkább felizgult, úgy érezte, hogy a bugyija már teljesen átnedvesedett. Ádám ujjai a bugyija szélébe kapaszkodtak és sietve tolták le a nő csípőjén az utolsó felesleges ruhadarabot is. Mila felsóhajtott, ahogy kilépett a bokája köré hulló apró textilfogságból, Ádám kihasználva a mozdulatát, magához szorította a lányt és végigdőlt vele a hatalmas ágyon. Az ágynemű hűvös érintése mindkettőjüket megborzongtatta. Ádám végigsimított Mila libabőrös testén és felemelve a takarót, magukra húzta az óriási, puha, meleg anyagot. Testük egymásnak feszült, Mila széthúzta a combjait, Ádám pedig közéjük térdelt. Megszakítva vad csókjukat, Mila hátrafeszítette a fejét, Ádám szája a nő állára tapadt, majd tovább kúszott a nyakára, megízlelve rajta minden négyzetcentimétert és mire a lány hullámzó melleihez ért, már a pórusaiban érezte Mila testének minden apró rezdülését. Forró ajkai szétnyílva szívták be a keményen ágaskodó bimbókat, amire válaszul Mila egész testében reszketni kezdett. Felsóhajtott és képtelen volt nem hangot kiadni. Felszabadultan mozgott az egész teste, lágyan vonaglott a férfi izgató ölelésében. Igyekezett viszonozni mindent, amit a férfitől kapott. Vágyott arra, hogy megízlelje, hogy a szájába vegye Ádám mellbimbóit, kíváncsi kis kezei pedig folyton simogatták a testét. Ádám pedig majd megőrült a nő soha nem tapasztalt szenvedélyétől. Keze Mila combjai közé csúszott és meglepődve, ugyanakkor eszét vesztve tapasztalta meg, hogy Mila puncija mennyire csatakos. Az egész ágyéka nedves volt, szeméremajkai duzzadtan nyíltak szét és hüvelye folyamatosan ontotta magából a nedvét. Amikor ujja Mila csiklójára tolult, Mila felnyögve tárta még szélesebbre a combjait és csípője lelkesen megemelkedett. A lány meleg tenyere körbeölelte a hímvesszejét. Ádám úgy érezte, azonnal elég, ha most nem hatol a lányba. De még akarta izgatni Milát, azt akarta, hogy a lány már könyörögjön, fel akarta tüzelni annyira, hogy ne legyen képes uralkodni magán. Mila mintha csak meghallotta volna a gondolatait, ujjait a bicepszeibe mélyesztve kérlelni kezdte.

- Kérlek, nem bírom tovább.

- Mondd ki. – kérte fuldokolva Ádám.

- Kérlek. – ennyi telt a lánytól.

Ádám a nő combjai közé engedte a csípőjét és az ajkaiba mart. Mila felszisszent élvezetében, határozottan izgatta, hogy a szája ég és ajkai felduzzadtak a vad, marcangoló csóktól. Ádám kipréselt magából még egy mondatot, azt akarta, hogy a lánynak kétsége se legyen afelől, mennyire felizgatta őt.

- Elképesztően kívánlak.

Mila nyögve feszítette a testét, szíve az agyában lüktetett, kevéske oxigénjét kétségbeesve gyömöszölte a tüdejébe, végül kibukott belőle, amire Ádám várt.

- Tegyél a magadévá.

A férfi ágyéka belesajdult és egészen Miláéhoz dörzsölte magát. Makkja mindenféle segítség nélkül beékelődött a lány nedves izgalmától szétnyílott szirmaiba és miközben csípőjét fokozatosan tolta előrébb és előrébb, ajkai folyamatosan csókolták Milát. A lány sóhajtozva engedte egyre mélyebbre és mélyebbre magában, míg végül már egészen a hüvelyében nem volt. Ajkát kéjes nyögés hagyta el, mikor Ádám ágyéka először mozdult meg. Lábaival szinte körbeölelte a férfit és vágyódva simult a karjai közé. Testük eggyé vált és szinte egymásban mozogtak. Soha nem élt még át ilyet, soha nem érzett még ilyen tökéletességet, ilyen gyönyört. Ádám mozdulatai, ahogy ágyéka ütemesen táncolt a combjai között, olyan kéjt, olyan őrületet váltottak ki belőle, aminek a létezéséről sem tudott addig. A valóság határai teljesen elmosódtak számára, a lány lebegett és ugyanakkor fuldokolt élvezetében. Nem akarta, hogy ez a csoda bármikor is véget érjen. A férfi hímvesszője a puncijában lüktetett. Olyan csodásan illett bele, úgy kiegészítette a testét. Nem bírt magával, azt akarta, hogy Ádám is érezze, hogy tudja, hogy ez neki mennyire jó.

- Még… - végül csak ennyi bukott ki belőle.

Ádám a nyakába csókolt, majd a füléhez hajolt. Rekedt hangon suttogni kezdett.

- Élvezed?

- Ó, nagyon. Kérlek, ne hagyd abba! Még…még!

A férfi egyik keze a combjára csúszott, megmarkolta és gyorsított csípője lökésein. Mila teste ívbe feszült és gyönyörteljes sóhaj szakadt fel a torkából.

- Ah, igen!

Ádámot olyan tűzbe hozta Mila izgalma, hogy alig volt képes visszatartani élvezetét. Nagyon kellett összpontosítania. Kezével Mila csípője alá nyúlt és egészen az ágyékához nyomta vele a lányt. Így olyan mélyen hatolhatott belé, amennyire csak lehetett. Mila felnyögött, ujjai erősen belemélyedtek a férfi lapockájába. Ádám érezte a farka körül Mila hüvelyének izmait összerándulni. Különösen intenzíven lökte előre a csípőjét, miközben ajkai közül nem várt sóhajok buktak ki. Mila teste egy másodpercre megdermedt, ahogy azt tapasztalta, hogy a belsejében egy csodás görcs hatványozódik, majd felsikoltva élvezte a soha meg nem élt orgazmust, ahogy a gyönyör millió és millió cafatra tépi a lényét. Akkor már Ádám sem volt képes türtőztetni magát és pontosan akkor lőtte spermáját a lány puncijába, amikor annak a legmagasabb fokra hágott a kéje. Mila érezte a hüvelyében szétáramló spermát. Kimondhatatlan teljességet érzett, békességet és nyugalmat. A tudat, hogy Ádám élvezete nyomott hagyott a testében, extra élvezetet adott neki, pedig ezt soha nem gondolta volna. Ez volt az első alkalom, hogy egy férfi belé élvezett. A gyönyör egészen lassan csitult el bennük. Még percekig ringatózott egymáson a testük. Finom, bágyadt csókokat szórtak a másik arcára, nyakára, szájára és képtelenek voltak napirendre térni szerelmeskedésük csodáján. Testük úszott a verítékben, felhevülve és kimerülten omlottak egymás karjaiba, miközben próbáltak levegőhöz jutni. Ádám akkor érezte először igazán azt, amit eddig csak sejtett. Életében először, valóban szerelmes!