Hatodik epizód négy tizede :)

A szobában félhomály volt. Ádám pislákolva nyitogatta a szemeit. Az ablakon a lehúzott redőny nyílásain kevés fény áramlott be. Fogalma sem volt, mennyi lehetett az idő. Ahogy egyre inkább magához tért, nyújtózkodni kezdett. Hirtelen vette észre, hogy mellette üres az ágy. Ijedten ült fel, de akkor meghallotta a fürdőszobából a csobogó víz hangját. Mila zuhanyozott. Ez megnyugvással töltötte el. Elmosolyodott, ahogy az éjszakára gondolt. Feltápászkodott és kiment a konyhába kávét főzni. Mila akkor lépett ki a fürdőből, amikor ő már lehörpintette a bögre kávéját. Imádattal a szemében nyújtotta a lány felé a gőzölgő kávét. Mila fürdőköntösbe burkolózva, mosolyogva fogadta el. Ádám megcsókolta.

- Jó reggelt!

- Neked is. – nevetett rá Mila, majd belekortyolt a csészébe.

- Én is lezuhanyozom. Addig el ne tűnj! – vigyorgott a fürdőszoba küszöbéről vissza a lányra.

- Nem fogok. – ígérte Mila.

Amint megitta a kávéját, letette a csészét a konyhapultra és visszasomfordált a hálószobába. Valahogy nem volt kedve még hazamenni. Ahhoz túl jól érezte magát Ádámmal. Az ágyra kuporodott és várta, hogy a férfi is visszatérjen. Jött is. Méghozzá meztelenül. Mila beharapta az ajkát, ahogy tekintetét végigfutatta a férfi izmos testén. Ádám hasra vágta magát az ágyon és felkönyökölt, pontosan Mila felhúzott térdei előtt. A lánynak eszébe jutott, hogy a fürdőköntös alatt ő is meztelen és ez megbizsergette. Ádám örült a félhomálynak, végre lát valamit a lányból. Beszélgetni kezdtek. Az éjszakáról. Mosolyogva egyeztek meg abban, hogy minden előzetes várakozásukat felülmúlta az együttlétük.

- Tudod, végtelenül büszkévé tesz, hogy én elégíthettem ki először a puncidat.

- Mindig ilyen szókimondó voltál?

Ádám elnevette magát.

- Hiába teszel úgy, mintha megbotránkoztatna, tudom, hogy valójában rendkívül hízeleg neked, ha a nevén nevezem a dolgokat.

- Tőled elviselem. – mosolygott a lány.

- Olyan volt, amilyennek képzelted?

- Annál sokkal jobb. Hihetetlen, hogy tudtam élni eddig e nélkül a gyönyör nélkül.

Ádám egy pillanatra letekintett, majd újra Mila szemébe nézett.

- Mila, miért viseled el, hogy Viktor így bánjon veled?

- Hogy így? – Mila a bokájára pillantott.

- Erőszakosan, szenvtelenül.

- Miből gondolod, hogy így bánik velem?

- Mila! – nézett rá hangsúlyosan Ádám.

- Nem tudom. – szaladt ki a lány száján. – Nem akarok erről beszélni.

Pár pillanat csend után Ádám újra kérdezősködni kezdett, bár már másról.

- Foglalkoztat valami azóta, hogy tudok a problémádról.

- És pedig?

- Saját magadtól sem élveztél még el?

Mila megborzongott a személyes kérdéstől, zavarba jött és fészkelődni kezdett az ágyon. Ádám felült és megfogta Mila kezét.

- Nem, ne szégyelld magad!

A lány egy kicsit megnyugodott, de nem válaszolt.

- Soha sem simogattad magad?

- Nem. – zárta rövidre a témát a lány.

- De miért nem?

- Miért olyan fontos ez neked? – vágta dühösen a férfi szemébe.

Ádám maga felé húzta a lányt és beevickélt a háta mögé. A karjaiba vonta Milát és megszorította.

- Ne legyél dühös! Csak érdekel. Szégyellted magad? Kínosnak érezted?

- Igen. – felelte halkan Mila.

- Pedig nem kell. Ez természetes dolog. Jó, ha tudod, hogy te mit kedvelsz, mielőtt szexuális kapcsolatot létesítesz valakivel.

- Megcáfolom. Te pontosan tudod, mit szeretek.

- Ez nem igaz. Lehet, hogy szeretnél valami egészen mást is, amitől például azonnal el tudnál élvezni, de ezt csak te tudhatnád, ha…

- Nem tudnám a csúcsra juttatni magam.

- Dehogynem. – súgta Ádám a lány nyakába, majd eltolta magától és levette róla a köntöst. Félredobta és visszahúzta magához Milát.

- Mit művelsz? – kérdezte a lány döbbenten.

- Szeretném, ha megérintenéd magad.

- Hülyéskedsz? Eszem ágában sincs.

- És ha azt mondanám, hogy ez engem nagyon izgatna?

- Az, ha magamat simogatom? – nézett át a válla fölött Mila.

- Így van. – súgta lassan a férfi és megfogva Mila egyik kezét, a lány mellkasára tette. – Nagyon fel tudnál izgatni vele, ha látnám…

Mila felforrósodott, de képtelen volt megmoccanni. Ádám érezte, hogy csak kis biztatásra vár. Finoman megmozdította a kezüket a lány mellkasán. Ujjaikkal a domborulatokat cirógatták, amitől azok reszkető emelkedésbe és süllyedésbe fogtak. Lassan, egészen óvatosan húzta tovább Mila kezét a cicijére. Várni akart, addig ameddig a lány megbarátkozik a helyzettel. Persze azzal is tisztában volt, hogy saját maga alatt vágja a fát, hogy borzalmasan be fog indulni a látványra, amit Mila válla fölül láthat, de azt akarta, hogy a nő megtapasztalja saját érzékiségét.

- Ne engedd el a kezem. – kérte olyan halkan Mila, hogy Ádám alig értette meg.

Megfogta a másik kezét is és azt is a lány mellére fektette. Gyengéden masszírozták együtt az ágaskodó ciciket, és Mila teste kezdett egyre jobban hullámzani a férfi karjaiban. Ádám zihálva figyelte a női test táncát, bár amit jobbára látott belőle, az csupán Mila kebleinek remegése. A lányt is felizgatta az érintés. Egyre hangosabban vette a levegőt és egy-egy apró, kéjes nyögés is elhagyta az ajkait.

- Gyönyörűséges vagy! Annyira kívánlak. – szaladt ki Ádám száján.

- Én is. – lihegte Mila és meg akart fordulni, de Ádám megfékezte a mozdulatát.

- Ne, kérlek! Szeretném látni, ahogy… - képtelen volt folytatni. A zihálása megakasztotta a szót a torkán, csak nyelni tudott.

Mila felfokozott, perzselő izgalmában egész picit szétnyitotta a térdeit. Ádám ezt nem hagyta figyelmen kívül és örült neki. Amíg együtt simogatták a lány melleit, Ádám ajkaival finoman súrolta Mila tarkóját és vállait. Érzékien becsókolt a nyakába és élvezte, ahogy izgalmuk egyre magasabb fokra hágott. Mila érezte, hogy valami megindult benne. Ezt most nem érezte szánalmasnak, inkább szexinek. Ádámot felizgathatta vele és ettől ő is beindult. A puncija bizsergett és érezte, ahogy a szeméremajkai vérrel telítődnek. Meg akarta érinteni. A pici pöcökre tenni az ujját és körözni rajta. Azt élvezné most. Cikázó gondolatát tett követte és kezét, ujjai közt Ádám ujjaival lehúzta a csípőjére. Végigfutott a lágy íven és szétnyitott combjai közé simította a kezét. Határozottan élvezte, ahogy Ádám levegője bennszorult a tüdejében. Kezdetben alig-alig érintve, szinte ingerkedve becézte a szeméremajkakat, majd egyre inkább felbátorodva szorítgatta ujját a csiklójára. Mikor forró nedv buggyant ki az ajkai közül, meglepetten sikkantott fel, Ádám pedig vágyódva nyújtotta az ujját a nedvhez, hogy érezhesse a lány kéjét. Férfiassága olyan keményen állt már, hogy komoly fizikai fájdalmat okozott neki. Mila gondolatai most egy valami köré összpontosultak. Orgazmust akart. Elélvezni. Zihálva és egészen felforrósodva nyalogatta meg az ajkait. Szeretne odanyúlni. Szeretné az ujját betolni. Oda. Abba a fülledt, nedves, puha lyukba. Magába. Erőt vett magán és mutatóujját előre tolva behatolt a hüvelyébe. Ádám egy pillanatra odébb húzta a kezét, nem vette el teljesen, de teret akart engedni Milának, közben izgatottan és teljesen felajzva nézte a lány kezét, ahogy ujjai eltűnnek a szeméremajkai között, majd előbukkannak, és újra eltűnnek. 

- Ó, te jó ég! – bukott ki Mila szájából.

- Még csináld, ne hagyd abba! – kérlelte magán kívül Ádám a lány válla fölül.

Ádám nem bírta ki, nem bírt csupán szemlélődni, keze észrevétlenül csúszott Mila egyik mellére. Belemarkolt, miközben ajkai belemartak a váll finom bőrébe. Mila másik kezét a csiklójára nyomta és másodperceken belül teste megfeszülve kezdett vonaglani. Fejét hátraszegte, ajkai közül a legkéjesebb sóhaj szakadt fel és ujját kihúzva a hüvelyéből, karját hátralendítette Ádám nyaka mögé. Puncija finom spriccet lövellt az ujjaira, aminek látványától a férfi fájdalmas nyögést hallatott. Mila orgazmusa levezetéseként nedves markát a cicijére húzta és végigsimította az ágaskodó mellbimbóját vele. Ádám megragadta a csípőjét és felemelve maga felé fordította. Izzó tekintettel nézett végig a lány csillogó mellkasán. Megemelte picit a fuldokló Milát és ajkait a mellére szorította. Lassan ízlelgette a puncinedvvel összekent kebleket. A lány felsóhajtott és öle megmozdult a férfi ágyékán. A duzzadt hímvessző kérés nélkül ékelődött be a nedves barlangba, Mila pedig élvezettel engedte magába a férfit. Nem kellett sok egyikkőjüknek sem. Néhány erőteljes mozdulat és összeolvadó ajkaik csatája és a gyönyörök gyönyöre ledöntötte őket. Nyögéseiket egymás szájában morzsolták el. Körmeik egymás hátába, húsába, lapockájába mélyedtek és percekig nem engedték még el a másikat, csak miután már a gyönyör görcse tovatűnt testükből és helyét átvette a csodás pilledtség, engedtek a másik testének szorításából. Mila a lepedőre hanyatlott. Ádám lihegve pásztázta tekintetét a nő nedvtől csillogó, kipirult, felhevült és ziháló testén. Soha nem látott még ennél csodálatosabbat. És ott, a nő combjai közt, az ágyékán van az ő pecsétje, ott gyöngyözik. Csodálatos!

Mila a föld felett lebegett. Szabadnak érezte magát és pillekönnyűnek. Annyi év gyötrelme már mögötte van. Ő egy érzéki nő! Hát még sincs fából. El tud élvezni, akár egyedül is. Boldoggá tette a tudat. Fantasztikus volt! 

Testük még nem tért vissza teljesen nyugalmi állapotába, mikor megcsörrent Ádám mobilja. Mila azonnal megérezte, hogy itt van vége a csodás éjjelnek, biztos volt benne, hogy Ádámot egyik kismamája hívja. Bár gyorsan hálát adott az égnek, hogy nem tíz perccel előbb telefonált. Ádám kipattant az ágyból és felkapta a telefont. Való igaz. Az egyik páciense hívta, megindult a szülés. Mila is kikecmergett az ágyból és a fürdőbe sietett. Gyorsan lezuhanyozott és megtörölközött, majd átadta Ádámnak a fürdőt. Amíg a férfi elkészült, Mila rendet rakott a szobában és várta, hogy elindulhassanak. Ádám előbb hazavitte Milát, majd utána indult a kórházba.

- Sajnálom. – mondta, mikor Mila kiszállt a kocsiból. – Volt még bennünk néhány orgazmus. – folytatta fülig érő szájjal.

- Majd legközelebb. – viszonozta a mosolyt Mila. – Ígérd meg, hogy nem ez volt az egyetlen éjszakánk.

- Ha kellene, sem tudnám megígérni. – bukott ki sejtelmesen Ádámból.

- Ezt hogy érted? – nézett rá Mila.

Ádám megragadta a lány karját és közel húzta magához. Arcuk majdnem összeért. A férfi lehelete Mila arcába vágott. Hangja komoly és birtokló volt.

- Nyomot hagytam a testedben, már nem engedlek el.

Megcsókolta a döbbent lányt és megígérte, hogy felhívja, végül mosollyal az ajkán búcsúzott el tőle. Mila még percekig állt a járda szélén, ahol kiszállt Ádám kocsijából és a férfi megborzongtató kijelentése visszhangzott a füleiben. „Már nem engedlek el…” Akkor valami felmerült benne, valami furcsa és szokatlan érzés, ami menten ki is szaladt a száján, ahogy mozdulatlanul bámult a férfi kocsija után:

- Hozzád tartozom.