Hetedik epizód

- Te, mi a jó büdös francot keresel itt? – mennydörgött Viktor hangja alig néhány lépésnyiről.

Mila egész testében reszketni kezdett. Ádámot viszont elöntötte a méreg, megragadta Milát és a háta mögé húzta.

- Ezt én is kérdezhetném! Hogy jutott be a rendelőmbe? – vágott vissza nem kevésbé mennydörögve, mint Viktor.

- Nyitva volt az ajtó. Egész nap követtem a menyasszonyomat és...

- Nem vagyok a menyasszonyod! – szakította félbe Mila Ádám háta mögül.

Viktor szeme dühödten megvillant és Mila félve húzódott vissza a védelmet adó férfitest mögé. Ádám még inkább kihúzta magát.

- Ezt beszéljük meg inkább! – kérte hirtelen emberi hangnemre váltva Viktor.

- Nem hinném, hogy a hölgy ezek után beszélni szeretne magával. És jobban tenné, ha azonnal elhagyná a rendelőmet, különben feljelentem. Több mindenért is.

- Még pedig? – kérdezte kihívóan Viktor.

- Kezdetnek betört a rendelőmben, aztán éppen látleletet vettem a hölgy igen komoly sérüléseiről, amit az erőszakoskodása okozott, ezekkel is mehetek rendőrségre, sőt fogok is.

- Ugyan már! Nem történt semmilyen erőszak! Ő is akarta.

- Hazugság! – kiáltott Mila.

Ádám visszatolta a háta mögé Milát mintegy csendre intve, majd odavetette Viktornak:

- Láttam már éppen elég ilyet sérülést, el tudom dönteni, hogy erőszak e vagy sem. Most pedig tűnjön innen azonnal és soha többet ne merészelje zaklatni Milát!

- Milát? – kérdezett vissza éles hangon Viktor. – Csak így? Milát? – ismételgette. – Csak nem, doki? – röhögött Ádám arcába. – Megérintette a szívét a kis szűzkurva. – gúnyolódott rajtuk.

Ádámban akkor túlfeszült a húr és ökölbe szorított kezekkel lépett Viktor felé. Mila megragadta a karját és igyekezett visszatartani.

- Ne, kérlek, nem éri meg!

Viktor felröhögött, majd nem evilági hangon folytatta a csúfolódást.

- Aha, most már értem. A két kis penészvirág egymásra talált! Röhögnöm kell.

- Takarodjon innen! – sziszegte Ádám.

Viktor arca hirtelen komolyra váltott, szemei vérbe fordultak és indulatosan vágta a szemük közé:

- Mila az én menyasszonyom és a feleségem lesz. Az apjáék is ezt akarják! Tehát azt ajánlom, tűnjön el a színről és ne ajnározza. Az enyém és azt csinálok vele, amit csak akarok.

Mila sírásban tört ki, tiltakozóan felordított, majd megkerülve Viktort, kirohant a rendelőből és az épületből. Viktor utána sem nézve, újra felnevetett. Akkor Ádám villámgyorsan odalépett hozzá és miközben a földre teperte, öklével jókorát bemosott Viktor szeme alá. A férfi meglepetten feküdt alatta, Ádám alkarja a nyakán arra késztette, hogy levegő után kapkodjon. 

- Ha még egyszer, akár csak egy ujjal is hozzáérsz Milához vagy zaklatod, megfélemlíted, vagy ha csak rágondolsz, én ott termek és kiverem belőled a szart is! Megértetted?

Viktor nem válaszolt. Ádám teljes erejével megnyomta az alkarját, ami Viktor nyakára nehezedett. A férfi szemei tágra nyíltak, rémülten kapkodta a levegőt, majd kipréselt magából egy igent.

- Ajánlom, hogy betartsd. – jegyezte meg hűvösen Ádám, miközben felállt és ezzel elengedte ellenfelét. – És most tűnj innen!

Viktor feltápászkodott és a nyakára szorította a kezét. Ádámra pillantott, majd megérintette az ökölcsapás helyét, felszisszent, majd tétován megfordult és kiment a bejárati ajtón. 

Mila bevágta magát az első taxiba, amit meglátott, és zokogva mondta be Timi címét a sofőrnek. A sofőr hátrapillantott és rémülten vonta kérdőre a lányt:

- Baj van, kisasszony?

- Menjünk már. – kérte reszketve Mila.

Az úton nem sikerült megnyugodnia, csak mikor Timi karjaiban pityergett, érezte magát kicsit biztonságban. Mindent elmondott neki. Timi nyugtatgatta, bevitte a szobájába, lefektette és vitt neki egy bögre teát. Később Mila annyira belefáradt a sírásba, hogy elszenderült tőle. Timi betakarta és kiment a szobából. Odakint pont akkor csörgött Mila táskájában a mobilja. Timi elszántan kapta ki a telefont, egyrészt, hogy ne ébressze fel Milát a csöngés, másrészt azt hitte, hogy Viktor hívja, és akkor jól beolvas neki, de Ádám volt az. Felvette.

- Mila, hol vagy? – kérdezte a telefonban Ádám, meg sem várva, hogy valaki beszóljon.

- Ádám, Timi vagyok. Mila nálam van, most pont elaludt.

- Jól van?

- Kisírta magát, de azt hiszem, megnyugodott. Szerintem nálam tölti az éjszakát.

- Rendben, kérlek, szólj neki, hogy hívjon majd fel.

- Oké. – mondta Timi, majd letette a telefont.

Csengettek. De Mila most nem félt, tudta, hogy a szállítók jöttek. Nem sokkal ezelőtt hívták telefonon, hogy úton vannak. Ajtót nyitott nekik és a két fiú mosolyogva kérdezte, hova tehetik a szállítmányt. Mila az egyik sarokra mutatott, majd pénztárcájába kutatva egy-egy ezrest adott a fiúknak. Azok megköszönték, majd magára hagyták Milát. A lány, távozásukkor, azonnal magára zárta az ajtót és el kezdte szétpakolni az előző nap vásároltakat. Ami olyan dolog volt, hogy előbb mosásra szorult, már be is dobta a mosógépbe, a többit pedig azonnal rendezni kezdte a lakásba. Ádám tegnap megvédte őt és ezért végtelenül hálás volt neki. Eszébe jutott az ölelkezésük és hirtelen elfogta az érzés, hogy jó lenne látni most Ádámot. Timi szólt neki, hogy kereste a férfi és hívja őt vissza, de mikor felhívta, csak a hangposta szólalt meg. Biztosan szülést vezet vagy alszik. Egészen késő délutánig pakolászott, mikor is újfent csengettek. Előbb megrettent és nyikkanni sem mert, de akkor meghallotta Ádám hangját.

- Mila, én vagyok az. Beengedsz?

A lány ajtót nyitott. Ádám két pizzás dobozzal és egy szatyorral a kezében állt a küszöbön.

- Hoztam vacsit. – emelte meg a kezeit.

Mila mosolyogva állt félre, hogy Ádám beléphessen a lakásba.

- Honnan tudtad, hogy már itthon vagyok?

- Timi mondta és azt is, hogy biztosan éhes vagy.

A lány megint csak elmosolyodott.

- Sajnálom, ami tegnap történt.

- Semmi gond. Nem hinném, hogy még egyszer előfordulna.

- Nem ismered Viktort. – suttogta Mila, miközben tányérokat tett az asztalra.

Ádám két poharat vett elő és kinyitotta a borosüveget. Töltött a poharakba és Milához lépett. Kedvesen megsimogatta a lány arcát és rámosolygott.

- Bízz bennem. Az a kretén nem bánt téged többet.

- Honnan tudod?

- Maradjunk annyiban, hogy kellő nyomást gyakoroltam rá, hogy felfogja.

- Megverted? – kérdezte elhűlve Mila, de Ádám csak mosolygott.

Mila nem kaphatott ennél jobb hírt, hirtelen csak azt sajnálta, hogy nem láthatta miképp verik be Viktor képét. Elmosolyodott és leült az asztalhoz. Ádám is helyet foglalt és neki fogtak a pizzáknak, majd átülve a kanapéra egy-egy pohár borral a kezükben folytatták a csevegést. Sokáig beszélgettek, egészen felszabadultak, nevetgéltek és nagyon jól érezték magukat. Nem is vették észre, hogy mennyire elszaladt az idő, már éjjel volt.

Ádám köhécselve tette le a borospoharát a dohányzóasztalra, majd felállt.

- Azt hiszem, ideje mennem, biztosan fáradt vagy már.

Mila is felállt, de hirtelen olyan tétovának érezte magát. Nem merte kibökni, mire is gondol, hogy tulajdonképpen szeretné, ha Ádám vele maradna. A férfi már elindult az ajtó felé, mikor Mila mellélépett és egészen halkan megkérte, hogy maradjon éjszakára.

- Biztos vagy benne?

- Igen. – bólintott a lány. – Én nem mondom, hogy...

- Csss. – csitította el a mutatóujjával Ádám. – A legkevésbé sem vártam.

Mila elnyomott egy halovány mosolyt, és örült neki, hogy Ádám kitalálta, mire gondolt. Miután eltakarították a vacsora romjait, Mila zuhanyozni indult. Igyekezett semmire sem gondolni, bár be kellett vallja magának, hogy boldog volt attól, hogy Ádám vele tölti az éjszakát. Vágyott a közelségére, ölelésre, most másra nem akart gondolni, bár jólesően bizsergett a teste. Amikor Ádám is kilépett a fürdőből, Mila épp takarót és párnát vett elő a szekrényből. Ádám odalépett hozzá és bár Mila nem mondta neki, de ő úgy tervezte, hogy a kanapén alszik.

- Majd én megágyazok magamnak, menj csak pihenni.

- A kanapén? – kérdezte megzavarodva Mila, miközben a párnát szorongatta a kezében.

- Igen. – nyúlt Ádám a párnáért. – Jobb lesz.

Mila alig észrevehetően bólintott és elindult a hálószoba felé. Tétovázva ment be, vagy kétszer megfordult és Ádámra nézett, de a férfi csak kedvesen mosolyogva jóéjszakát kívánt. Bement és bebújt az ágyába. Lekapcsolta a villanyt. Teljes sötétség vette körül. Hosszú ideig forgolódott, már maga sem tudta, hogy most alszik e vagy sem, de egyszer csak motoszkálást hallott. Úgy érezte a teste, mély és puha álomba süpped, nem akarózott arra koncentrálni, mi történik a külvilágban. Majd hirtelen kipattant a szeme, felült és riadtan kiáltott bele a szoba csöndjébe:

- Ki van ott?

Ádám a hálószoba küszöbjén termett.

- Csak én voltam. Egy pohár vizet szerettem volna inni. Megijesztettelek?

Mila megnyugodva leengedte a magához szorított takarót, homlokát sóhajtva döntötte a tenyerébe. Ádám az ágy mellé sétált.

- Nem, csak hirtelen nem tudtam, hol, mi van és elfelejtettem, hogy itt vagy. Azt hittem... mindegy. 

- Ne haragudj, pihenj csak, már megyek is vissza. – mondta a férfi, de Mila elkapta a kezét.

- Ne, kérlek, aludj itt velem.

- Mila, én nem hinném, hogy ez jó ötlet. Nem csak miattad.

- Kérlek! – kérlelte halkan és szorosan a tenyerébe zárta a férfi ujjait.

Ádám nagyot sóhajtott, majd rábólintott. Felemelte a takarót és bebújt alá. Mila távolabb húzódott tőle, de felé fordult. Ádám is a lány felé fordult. Nem szóltak egy szót sem. A szemük nem tudott lecsukódni, kényszerítették arra, hogy megszokja a szoba teljes sötétségét. Lassan-lassan kibontakozott előttük a másik testének körvonalai, Mila jól érzékelte, hogy Ádám felsőtestét semmi sem takarja. Egyenletes lélegzetvételük súrolta a csendet. Mila rosszul érezte magát. Zavarodva vette észre, hogy a teste reagál Ádám közelségére. Kényelmetlenül feszengett a vékonyka hálóingjében. Arra lett figyelmes, hogy a férfi lélegzete hirtelen szaggatott lett. Mély sóhajokat hallott, pedig Ádám nehezen engedte ki a tüdejéből a levegőt. Érzékelte, hogy a férfi megmozdult a takaró alatt. Leheletnyi forró levegő csiklandozta meg a mellkasát és a tüdeje heves belégzéssel reagált rá. A gerincén finom borzongás futott végig. Ajkai szétnyíltak. Csípője megmozdult. Ádám egész testében megremegett. Tudta, hogy nagyon rossz ötlet bebújni Mila ágyába, de a lány úgy kérlelte. Nem tudott neki nemet mondani, pedig tisztában volt vele, hogy a poklok poklát fogja itt megélni. Nem nyúlhat hozzá, nem érintheti meg, nem simogathatja a testét... pedig úgy vágyott Mila forró húsába markolni, a szájába venni és szopogatni a mellbimbóit... felnyögött. Mila nem tudta félreértelmezni a férfi hangját, tudta, milyen lavinát indított el a kérésével. Egy picit bánta csak. Valójában vágyott a szerelmeskedésre. Gyengéd, finom simogatásra, ami a lelkét is meggyógyítja... de valahogy mégis félt tőle... félt attól, hogy egy érintés, vagy a behatolás mit váltana ki belőle. Lehet, hogy rosszat, lehet, hogy fájdalmat és azt nem akarta. Ugyanakkor azt tapasztalta, hogy a mellkasa össze-vissza ficánkol. A szíve hevesen csapkodott, a testén pedig felváltva szaladgáltak a perzselő és a jeges remegéshullámok. Nem tudta elnyomni a torkából felszakadó kéjes sóhajt. Ádám érezte, hogy ereiből az összes vér egy bizonyos testrésze felé áramlik. Ráadásul egyre hevesebben. Lüktetni kezdett a férfiassága. Az alsónadrágja hirtelen nagyon kényelmetlenné vált. Nem bírt magával, elemi erővel vágyott arra, hogy megérintse a nőt, de nem merte. Tiszteletben akarta tartani Mila megtépázott testét és lelkét. Nem akarta lerohanni. Úristen, soha nem volt még ilyen merevedése! Megint csak felnyögött és kiszaladt a száján:

- Mila...

- Csss! – szakította félbe a lány, miközben ujját a férfi ajkaira szorította.

Ádám ajkai szétnyíltak és forrón érintették meg Mila ujját, majd tenyerébe fogta az apró női kezet és az arcára szorította. Mila is nyögni kényszerült. Ádám a szájához húzta az ujjakat és egyesével csókolta az ujjbegyeket, végül belecsókolt a lány tenyerébe. Mila vergődni látszott a férfi érintésétől és érezte, hogy puncija miképp telik meg vérrel, miképp dagad meg és válik ketté. Kínjában megemelte a combját, érezte, hogy bizsergető hűvösség csapja meg a belső felét. Nedves volt a bőre. Csodálkozott, de ugyanakkor boldog volt. Boldogan vágyódott Ádámra. Szerelmeskedni akart vele. Akarta a férfi csókjait, nyelvét a bőrén, akarta a lüktetést. Mindenhol. A kezében, a szájában, a puncijában. És bárhol máshol. Vágyott a piszkosságra. Ujjai Ádám vállába mélyedtek, szinte észre sem vette, de a csípője önkéntelenül ringani kezdett. Teste úgy siklott hirtelen a férfiéhoz, hogy egyikük sem volt tudatában cselekedetének. Forróságban ölelkeztek össze, de mégsem mertek azonnal egymásnak esni. Ádám mellizmaiba kemény kis pöckök fúródtak és a férfi tudta, hogy azok Mila mellbimbói. Úgy kívánta őket szopni, de nem lépett. Bátorításra várt, bár érzékelte Mila izgalmát, tudta, hogy egy dolog kívánni valamit és egy másik rábólintani valamire ilyen trauma után. Kényszerítenie kellett magát, hogy ne tépje le a lányról a hálóinget. Pedig az icipici textildarab nagyon is a terhére volt. Elválasztotta a testüket egymástól. Mila lába a derekára kulcsolódott. Megérezte a lány gerjedelmének illatát. Hívta magához. A tudat, hogy milyen nedvesek lehetnek azok a szeméremajkak, még keményebbé tették a farkát és már Mila előtt is egyértelművé vált, hogy Ádám a végletekig felizgult. A férfi Mila vállába fúrta a fejét. Várni akart, még egy kicsit tartani magát, még egy kicsit... Mila egészen hozzápréselte vonagló, forró testét, szinte felkínálta magát, Ádám mégis habozott. A férfitenyér most elengedte Mila kezét és a vállára szaladt, belekapaszkodott a hálóing pántjába és egyre idegesebben babrálta ujjaival azt. Ajkai felhevülve súrolták a vékony textilcsík alatt a nő vágytól pulzáló bőrét. Ádám alkarja tétován, szinte véletlenül érintette meg a hálóing alatt finoman kirajzolódó domborulatot. Mila felsikoltott. Szétnyitott lábai közt érezte Ádám hímvesszőjét. A puncija olyan sikamlós volt, mint még soha. Ádám kínlódva húzta le Mila válláról a hálóing pántját, belemarkolva a textil szegélyébe, vontatottan tolta le egészen a nő hasáig. Remegett. Mila semmire sem várva simult hozzá, Ádám a tenyerébe vette a reszkető cicit és forró leheletével cirógatta. Milából kéjes sóhajok buktak ki, testének lüktetése Ádám szájába tolták a keblét. Ádám sóhajtott. Perzselő nyelve végigfutott a bimbón, amely megremegett a fogai közt. És most szopta. Olyan jó volt. Úgy kellett, úgy akarta nyalni-falni, az egekbe repíteni a lányt! Mila önkéntelenül vonaglott. Nem élt még át ilyet. Kétségbeesetten húzta még közelebb magához Ádám fejét, a szájába adta szinte az egész mellét, és Ádám szívta és szopta a kis mellbimbót. A lány a férfi fülébe nyögött és megpróbált a hátára fordulni. Ádám hirtelen felemelte a fejét, ajkuk egy szintbe került és hörögve mart egymásba. Kéjes, vágyódó, fuldokló csók volt. Elsöpört minden félelmet, kétséget, fenntartást, bátortalanságot. Csak ők voltak. Egy nő és egy férfi, akik kívánják egymást, mindennél jobban. Múlt és jövő nélkül. Csupán a jelenben. Mila a hátára gördült, Ádám pedig fölébe kerekedett. Furcsa fény áramlott a szobába. A holdvilág, melyet eddig felhők takartak, most bevilágított Mila hálószobájába, rá az ágyára, melyben ők ketten felizgulva falták egymást. Ádám elszakította magát a nőtől, vállai fölé téve a kezét felnyomta a felsőtestét és Mila arcába nézett. Kipirulva, fuldokolva nézte a lány csillogó tekintetét, ziháló mellkasát, félig lemeztelenített mellét, melyen az aprócska bimbó még mindig sziklaszilárdan remegett és melyen saját nyálát látta fényleni. A legkívánatosabb volt, amit valaha csak látott. Megbabonázva nézte, ahogy Mila a hálóingje még vállán lévő pántjához nyúl és átbújtatja rajta a karját. Megemelte a lapockáját és egészen a derekáig tolta a hálóruhát. Másik cicije is peckesen állt és kínálkozva ringott a férfi alatt. Ádám megnyalta az ajkait. Mila sürgetőn fonta a karjait a férfi nyakába. Ádám lehajolt és finom csókot hintett Mila két melle közé, majd a füléhez hajolt és rekedt, fülledt hangon belesuttogott:

- Ígérd meg, hogy szólsz...

Nem tudta folytatni, Mila szájon csókolta. Fürge kis nyelve átszaladt a férfi szájába és megragadta a nyelvét. Ádám sóhajtva jelezte tetszését és felfokozott izgalmát. Azt hitte, beleőrül a lány szomjazó sietségébe. Egyik kezével végigszaladt a lány testén, keze megállt az imént szabaddá tett mell alatt és újra megpróbálkozott a suttogással.

- Ígérd meg... – keze türelmetlenül simult a domborulatra, Mila felsikoltva emelte meg a lapockáját, miközben ajkai a férfi fülcimpájába kaptak. Ádám egy pillanatra újra belefeledkezett sürgető vágyába és belecsókolt a nő fülébe. – Szólsz, ha... kérlek... – fuldoklott már az izgalmától.

- Ígérem. – lehelte Mila az arcába, majd a füléhez hajolva megnyalta a cimpáját és fogai közé véve játszadozott sóhajaival addig, amíg Ádám eszét nem vesztve a marka fogságába vergődő cicijére nem bukott.

Mila közel vonta magát, még közelebb, egészen közel a férfi forrón illatos testéhez és elragadtatva élvezte, ahogy Ádám nyelve újra és újra prédájának tekinti és megkínozza ágaskodó mellbimbóját. A férfi egész testében az övére ereszkedett és körülölelte őt. Karjaival, izgalmával, szerelmével. Ajkai most Mila ajkaira vándoroltak és csókjával igyekezett még inkább az őrületbe taszítani a lányt. Mila kéjesen emelgette, ringatta a csípőjét, combjai szétnyíltak és Ádám számára egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a lányon nincsen fehérnemű. Maradék erejét is elveszítve azonnal érezni akarta Mila csupaszságát. Kezei sietősen siklottak lefelé, ujjai megálltak Mila kidudorodó csípőcsontján. Olyan elképzelhetetlenül forró volt a lány öle! Ádám beleborzongott. Hüvelykujjával finoman megérintette a sima vénuszdombot. Mila dorombolni kezdett. Ádám ujjbegye rásimult a szeméremajkakra és a lány beleszédült az érintés okozta kéjbe. Puncija finom nedvet buggyantott ki, a férfi ujja megmártózott benne és fájdalmasan felhördült. Lassú körözésbe kezdett az ajkakon, ujjai egyre csatakosabbak és csatakosabbak lettek. Már nem bírta tovább. Csókolni akarta Mila punciját, nyalni és beszívni. Hirtelen bújt be a lány combjai közé, ahogy megérezte a finom, édeskés illatot, hímvesszője még fájdalmasabb lüktetésbe kezdett. Érezte, hogy kicsorduló előváladéka már teljesen átáztatta az alsónadrágját. Sietve letolta magáról, amúgy is felettébb kényelmetlen volt már. Megnyalta ajkait és óvatosan, szinte illedelmesen belecsókolt a hívogató szirmokba. A combok a füle mellett megremegtek. Megcsókolta mindkét ajkat, beszívta őket, majd csak élvezve a felajzott csípő vonaglásának látványát forró levegőt lehelt rájuk. Ujjaival végigsimított rajtuk, soha nem találta még ennél nedvesebbnek Milát. Lenyűgözte a lány kéje. Ajkai újból a csiklóra nyomultak, nyelve előretolult és megérintette vele az apró játékszert. Érzéki csapkodással tartotta még és még nagyobb izgalomban. Mila külvilágot vesztve tekergőzött az összegyűrt lepedőn és semmi mást nem akart, mint egész hátralévő életében Ádámmal szexelni. A puncija elfelejtett minden sérelmet, ami a múltban őt érte és extrém módon vágyott arra, hogy megdöngöljék. A teste másodpercenként feszült ívbe, képtelen volt nem ringani Ádám nyelvén. Váratlanul ült fel, zihálva próbálta keresni a férfi tekintetét. A félhomályban lassan érzékelte csak, hogy Ádám a combjai közé térdelt és ajkai az övéi előtt voltak. 

- Ádám... – suttogott elhalóan Mila.

A férfi lágyan megcsókolta.

- Itt vagyok. – válaszolt olyan kedvesen, ahogy csak bírt. – Mondd, hogy mit szeretnél, és én megteszem.  – lihegte tovább Ádám, ujjai közbe ellenállhatatlanul simultak a kinyílt puncira. 

- Megteszed? – ismételte Mila magán kívül. Ádám ujja váratlanul elmerült a nedvességben és Mila olyan széles terpeszbe vonta a lábait, amilyenbe csak tudta.

- Bármit, amit csak kérsz. – zihálta. – Te vagy az én királynőm!

És Mila valóban annak érezte magát, nőnek, vonzónak, szexisnek, piszkosan szexinek. Kissé reszkető lángoló tenyerét a férfi hímvesszejére fektette és megsimogatta. Ádám felsóhajtott, csípőjét előrébb tolta egy kicsit és felsőtestével egész közel húzódott Milához. Tenyereit a nő csípője fölé támasztotta, ujjai a lepedőbe markoltak. Mila lassan az egyik könyökére ereszkedett, míg másik kezével a nedves férfiasságot izgatta. Ádám visszafojtotta a lélegzetét is, annyira élvezte Mila érintését, hogy kis híján elélvezett, nagyon kellett koncentrálnia, hogy visszafogja magát. Pedig minden ellene volt. A helyzet, Mila túlfűtött izgalma, a tudat, hogy mennyire gerjednek, a forróság, az az elképzelhetetlenül perzselő forróság, ami körülvette őket, az illatok, a testük és nedveik egymásba fonódó keveréke, a leheletük, amelyből süt a láz. Mila az ajkába harapott, kiélvezte vágyának minden egyes másodpercét, és végtelenül tűzbe hozta Ádám merev férfiassága. Még az ereket is kitapinthatta rajta! Húzta őt minél közelebb magához, a puncijához, semmi másra nem vágyott, minthogy ez a farok behatoljon a vaginájába és ott benne, mélyen lüktessen. Arra vágyott, hogy együtt lüktessenek, hogy testük minden egyes pórusa együtt és egymásban, lüktessen és éljen. Ujjait hátrébb csúsztatta a makkról, lazán tartva apró kezében megmerítette a makkot a meleg és pulzáló váladékban, finoman a felajzott ajkak közé nyomva fel és lemozdította. Érezte Ádámban a robbanni készülő vulkánt, hallotta a férfi kínkeservesen visszatartott lélegzetét. Ádám törzse megrándult. Mila keze hüvelyének kapujához irányította a duzzadt férfiasságot és engedte a férfinak, hogy makkjával bebújjon a szétnyílt szirmok között megbúvó apró nyíláson. Mindketten mély levegőt vettek, Mila elmorzsolt egy kéjes nyöszörgést, miközben elvette a kezét combjaik közül és a könyökére támaszkodott. Teste így hihetetlen energiákat szabadított el. Legbenső pontja maga felé vonzotta a férfi rúdját, hüvelye lüktetve vonta beljebb és beljebb magában. Combjai még inkább szétnyíltak, Ádám a visszatartott lélegzet és a mély sóhajok különös keverékével tarkított szaggatott fuldoklással markolta meg egyre följebb és följebb a lepedőt. Törzse végtelen lassúsággal vonszolta magával Mila ölét. A lány selymes lábai izgatóan fonódtak a teste köré, könyökei lassan kicsúsztak a lapockái alól, karjai egymás után simultak a férfi nyaka köré. Tekintetük egymásra talált és elveszejtve a másikat kapcsolódtak össze. Végtelen hosszú pillanat telt el, lázas lihegések és izgató verítékcseppek illata keveredett a levegőben. Mila lapockája a lepedőhöz ért, ajka csókra kínálkozott fel, ám rögvest szétnyílt csodálatában, ahogy a kemény hímvessző utat találva magának benyomult a rejtett zug fülledtségébe. 

- Ohhh! – kiáltott fel a lány megsemmisülve a teljességben.

Ádám tüdejéből lángolva tört elő a visszafojtott oxigén, csípőjét megállítva egy pillanatra, majd újból előrelendítve, karjaival átfonva szerelme vonagló testét, élvezte ki a behatolás minden apró momentumát. A legszívesebben szélsebesen tette volna dolgát, bele akart feledkezni ágyékuk sürgető izzásába, robbanni akart, de visszatartotta Mila vélt félelme. Nem lehet csak úgy, pedig mennyire, de mennyire szeretném most elszabadítani a vadállatot magamból! Ádám csak fokozatosan ébredt rá, hogy Mila öle lázasabb táncot jár, kihívóan csábítja erőteljesebb mozdulatokra. De nem, vigyáznom kell rá helyette is! Kezét a lány combjára fektette és belemarkolt a húsába. Csípőjével a matracnak szegezte a lányt és csókjával mélyebb átadásra ösztönözte. Mélyen, nagyon mélyen mozdult meg a lány bensőjében. Szorította Mila testét magához olyan erővel, hogy alig bírtak lélegezni. Szinte fuldokoltak a csókban. A lány alteste tűzben járt, Ádám pedig elszántan lendítette mélyebbre és mélyebbre magát. Mila számára nem lehetett volna tökéletesebb, egy csepp fájdalmat sem érzékelt, csak azt akarta, hogy soha ne érjen véget, hogy Ádám farka örökre beleduzzadjon a vaginájába és csak dugja és dugja, így, ilyen szelíden és mélyen, ilyen erősen. Elképesztően élvezte, bokáit még magasabbra fűzte Ádám dereka körül és hevesen viszonozta a férfi öldöklő csókját. De akkor... akkor érzett valami különöst. Szemét kinyitva káprázott minden, hatalmas tűzcsóvát látott, ami forró lávanyelvé alakult. Nehéz volt, a testébe bújt, mélyen lehúzta magával a mélybe. Belesüppedt, jólesően nyaldosta az egész bensőjét a lassú lávafolyam. Minden porcikáját elérte és elégette. Haladt előre, egészen le, oda... a méhéhez. Ádám mozdulatai felgyorsultak, szorítása a combján felerősödött. A lávafolyam hirtelen hullámként magasodott föléjük. Mila elszakította ajkait Ádám szájától és torka legmélyéről feltörő sóhajjal reagált a testében növekvő forróságra. Hirtelen icipicinek érezte magát, a tüdejében rekedt levegőtől összezsugorodott és akkor, amikor már azt hitte, hogy nem lesz képes lélegezni, hogy elemészti a tűz, hogy bele fog fulladni a lávatengerbe, a hullám átcsapott a fejük fölött és magával ragadta a testüket a jótékony árba. Tüdejükből egyszerre szakadt fel a lázas orgazmus hangja. A láva mindent elborított, testük görcsben rángatózott, feszült és ernyedt, feszült és újra ernyedt. Apró lángcsóvák nyalták még őket, belülről égették csodásan egyesülő bensőjüket. Mila extrém meleg spermát érzett magában, boldogan nyújtózott bele a csodás kielégülésbe és ajkai apró mosolyra húzódtak. A láva érzése lassan múlt el, kihűlésével folyamatosan tértek vissza e világba. A gyönyör érzése tobzódott bennük, mert micsoda gyönyör volt ez, csudaszép! Mila karjai elpilledve hullottak le Ádám nyakáról. A férfi lassan engedte le teljes testsúlyát, furcsán, féloldalasan feküdt Milára, de pillekönnyűnek és végtelenül boldognak érezte magát. Szemei le-lecsukódtak, fülében szerelme szívdobbanásai visszhangzottak. Kezdetben hevesebben, majd egyre lassabban, még lassabban, aztán mintha... megszűnt volna. 

Hatalmas moraj hallatszott, égzendülés és villámlás, ami fénnyel árasztotta el az aprócska hálószobát. Ádám kótyagosan emelte fel a fejét Mila mellkasáról, míg a lány riadtan ült fel. A következő pillanatban esőcseppek kopogtak az ablakon, majd újabb mennydörgés. Mila Ádámra nézett, a férfi elmosolyodott és megsimogatta a lány arcát. Mila megnyugodva feküdt vissza a meleg, puha ágyba. Ádám magukra húzta a takarót és átölelte Milát. Eltelt pár perc, mire a férfi vette a bátorságot, hogy megszólaljon.

- Nem okoztam fájdalmat, ugye?

- Nem. - suttogta Mila ellágyulva. – Nagyon jó volt, akartalak. Nem érezted?

- De igen. – mosolyodott el a férfi, miközben felemelte a fejét és apró puszit nyomott Mila vállára. – Csodálatos voltál.

Mila hirtelen megmozdult. A hasához nyúlt, majd elmosolyodva ficánkolni kezdett.

- Ezt most már leveszem.

Ádám először értetlenül figyelte a félhomályban a lány ténykedését, majd eszébe jutott, hogy tényleg, Milán rajta van még a hálóinge. Hiszen csak felülről meztelenítette le, alul pedig nem is volt rajta semmi. Elmosolyodott. Máskor nem hagyta volna ezt Milán, annak a híve, hogy szerelmeskedni meztelenül illik, de akkor kifejezetten szexinek találta és hát el is felejtkezett róla. Mila az ágy mellé hajította az összegyűrődött textildarabot. 

- Szomjas vagyok. – jelentette ki.

- Én is. – mondta Ádám.

- És amúgy is ki kell mennem. – mondta, miközben kikászálódott az ágy szélére.

Ádám követte, elindultak a konyha felé, de félúton Mila inkább a fürdőszoba felé vette az irányt. Érezte, hogy Ádám spermája már a térdénél folyik. Mosolyogva ült rá a vécére. Használat után pedig beállt a zuhany alá és alaposan megmosta magát. Felidézte magában az érzést, amikor érezte, hogy a forróság kilövell Ádámból és szétárad benne. Megborzongott. Csodálatosan szép volt! Gyorsan megtörölközött és kiment a konyhába. Ádám egy pohár vízzel a kezében várta. 

- Én is lezuhanyozhatok?

Mila ivás közben bólintott és a következő percben már hallotta is, ahogy Ádám megnyitja a csapot. Letette a poharat és bement a hálóba. Lehúzta a takarót az ágyról, körbetekerte magán és kisétált vele a nappaliba. Lehuppant a kanapéra, felhúzta a lábait és elmorfondírozott. Ádámon, az életén, az érzésein. Mit érez? Mi lesz most? És vajon Ádám mit akar? Valahol a szíve mélyén érezte, hogy Ádámnak fontos. És be kellett vallania magának, hogy neki is fontos volt Ádám. Tudta, hogy szeretne vele lenni és tudta, hogy Ádám mellett olyan élete lehetne, amire mindig is vágyott. Mégis valahogy zűrzavaros volt az egész. A távolból érzékelte, hogy nyílik a fürdő ajtaja, Ádám a kiszűrődő fényben észrevette, hogy Mila a kanapén ül. Odabandukolt hozzá. Mila rámosolygott. Nem, a mai éjszakán semmi nem fontos. Csak az, hogy Ádám itt van vele és kényezteti. Ádám a kanapé elé térdelt. Mila szétnyitotta magán a takarót. A férfi Mila felhúzott combjaira fektette a karjait és egészen közel húzódott hozzá. A lány körbezárta a takarót Ádám hátán. Észrevette, hogy a lábai széles terpeszben vannak és jóleső borzongással vette tudomásul a pozíció pikantériáját. Ádám a lány mellkasára hajtotta a fejét.

- Miért ülsz itt kint?

- Nem volt kedvem visszafeküdni, nem vagyok álmos.

- Nem lett volna muszáj aludnunk. – nézett a férfi kaján mosollyal Mila szemébe, miközben állát a lány két keble közé támasztotta.

- Hanem? – kérdezte apró vigyorral Mila.

- Bár igazad van, ahhoz, amire gondolok, nem kell feltétlenül ágyban feküdnünk.

- Mire gondolsz? – kérdezte csillogó tekintettel a lány.

- Nagyon jól tudod, mire gondolok.

- Lehet, de szeretem hallani.

Ádám elnevette magát, majd lassan oldalra fordította a fejét és megcsókolta Mila bőrét. Könyökével a kanapéra támaszkodott és nagy, meleg tenyereit a lány hátára fektette. Mila apró sóhaja szabad utat jelzett neki. Felemelte a fejét, majd egész közel hajolt a mellbimbókhoz. Mila alig észrevehetően kihúzta magát, láthatóan jólesett neki és főleg a reszkető kis bimbóknak Ádám cirógató, forró lehelete. Kinyújtotta a nyelvét és megnyalta az ágaskodó, kis pöcköt. Újabb sóhaj volt a jutalma. Lassú ingerlésbe kezdett és a másik mellbimbót is célba vette. Magában mosolyogva élvezte Mila egyre kéjesebb dorombolását. Váratlanul szívta be az egyik csúcsot és nyelvének lassú körözésével tartotta izgalomban. Mila felnyögött. Ó, igen, úgy élvezem, mikor szopja a mellemet! A lányban lassan tudatosult, hogy bizsereg a lábai között. Egész testében megremegett. Ádám egyik kezét a szabadon lévő cicire simította és lágyan belemarkolt. Finom becézgetésbe kezdett. Mila már határozottan érezte, hogy nedves. Akkor valahogy olyan távolinak tűnt, hogy neki ez valamikor probléma volt. Hát igen! Csak a megfelelő partner kell hozzá és ő is tud nedves lenni! Meg szexi is. És élvezni is tud! Vele, csak vele! Hirtelen érezte, ahogy Ádám keze megindult a combjai közé. Karját visszahúzta Mila térde alatt és szemből támadott. Ujjaival simogatni kezdte a szeméremajkakat és felettébb felizgatta, hogy minden egyes simításnál Mila puncija egyre nedvesebb és nedvesebb lesz. Forró váladékcseppek buggyantak az ujjára. Mutató-és középső ujja váratlanul merült el a hívogató lyukban. Mila felsikoltott. Ádám ajkai leváltak a mellbimbókról és bebújt a lány terpeszébe. Ellentmondást nem tűrően nyalt bele a felajzott, csatakos punciba. Istenem, milyen édes, milyen finom, ha tehetném, egész álló nap csak nyalnám és nyalnám! Ujjai mélyre hatoltak Mila bensőjében. Sőt, minden egyes nyalásnál még mélyebbre és mélyebbre. Ádám felpillantott és látta, ahogy Mila önkívületben vonaglik, és a melleihez kap. Látta, ahogy a női kezek ráfonódnak a ringó, ágaskodó keblekre és hihetetlenül szexin markolásszák őket. A látvány még inkább felizgatta és fogva tartotta a tekintetét. És akkor érezte először, hogy ujjai körül Mila izmai ránganak, hevesebb iramot diktált, mind az ujjaival, mind a nyelvével és az eredménye egy kéjes sikoly kísérte mély orgazmusában kitárulkozó csodaszépen vergődő női test lett. És ő láthatta, közvetlen közelről láthatta. Mila bágyadtan pihegett, fejét hátradöntve, lehunyta a szemét és tudomást sem vett arról, hogy Ádám még a lábai között van. A férfi felemelte a fejét és csodálattal fürkészte a gyönyörtől felhevült testet. Ám vágyának egy percig sem tudott parancsolni. Még több kéjt akart látni, még több orgazmust akart adni Milának és nem kevésbé egyet azért saját magának is. Észrevétlenül elmosolyodott és ujjaival lágyan simogatta tovább a lány megduzzadt ajkait. Hüvelyének nedve már lefelé folyt, egyenesen a kanapéra és még valahova. Ádám óvatosan csúsztatta a mutató ujját Mila gátjára. Lassan haladt lejjebb, szinte milliméterről milliméterre. Elég időt akart adni Milának, arra, hogy rájöhessen, mire készül és arra is, hogy eldönthesse, engedi e neki megmutatni a gyönyörök újfajta dimenzióját. Mila hirtelen kinyitotta a szemét és egész testében megfeszült. Ádám még inkább lelassította ujjának körkörös mozgását. Várt és közben figyelte Mila vonásait. A lányban először ellenállást váltott ki, majd teljesen váratlanul érintette, hogy ez tulajdonképpen jó érzés. Ádámra akarta bízni magát, tudta, hogy a férfi úgysem tesz olyat, amit ő ne akarna, így tehát visszahunyta a szemét és ellazította az izmait. Ádám észrevette a változást. Nagyon óvatosan újra Mila combjai közé dugta a fejét. Most lassan, pillekönnyedén nyalta meg a puncit. A lányon jóleső borzongás futott végig. Ádám végtelenül lágyan nyalta a szeméremajkakat, nyelvével meg-megrezegtetve a csiklót is. Ujja egyre magabiztosabban, ugyanakkor gyengéden körözött Mila ánuszán. Mila valószínűleg észre sem vette, de ringatni kezdte a csípőjét. Ádám felbátorodott és finom nyomást gyakorolt a popsira. Mila visszafojtott lélegzettel tekergőzött és csodálattal figyelte a testében lejátszódó gyönyörteljes folyamatokat. Ádám nyelve egyre biztosabban és erőteljesebben dolgozott. Mila úgy érezte, menten szétrobban a csiklója. Képtelen volt uralkodni combjai remegésén és akkor Ádám ujja belemerült a puha lyukba, majd finoman mozdult ki és be. Szája a csiklóra tapadt és fürge nyelvcsapásokkal ingerelte és kergette az őrjítő orgazmus felé. És az érzés ledöntötte a lábáról, felőrölte és darabokra tépte. Mila torkából soha olyan kéjes sóhaj nem szakadt fel, mint akkor. Szinte úszott a gyönyörben. Mikor Ádám érezte, hogy Mila testének ringása valamelyest lecsillapodott, felemelte a fejét és boldogan nézte Mila kisimult arcát. A lány hirtelen kinyitotta a szemét és egyenesen a férfi szemébe nézett. Elmosolyodott, lábai lecsúsztak a kanapéról és felült. Ádámhoz akart simulni, de figyelme hirtelen egész másra terelődött. Lepillantott és áhítattal vette tudomásul Ádám merevedését. Mosolygott és megcsókolta Ádámot. A csók után lassan térdre hullott a kanapé és a férfi között, majd sokat sejtető mosollyal megfordult. Ádám tüdejében hirtelen bent akadt a levegő. Ujjai végigfutottak Mila gerincén, fenekén és combján. Finoman megmarkolta a combját és apró terpeszbe segítette a lábát. A lány lapockájára dőlt és lágyan csókolgatta Mila bőrét. Mila a férfi karjaiba simult. Ádám óvatosan előre tolta a lány felsőtestét és elhelyezkedett a behatoláshoz. Mila csábosan pucsított és alig várta, hogy Ádám örömét lelje a testében. A férfi lélegzetvisszafojtva irányította hímvesszőjét a lány szeméremajkai közé, majd előrelendítette a törzsét. Készségesen fogadta magába, Mila beharapta az ajkait, érezte, hogy Ádám a popsijába markol. Lassan mozdult meg benne, szinte a lénye legmélyére hatolt. Mila a kanapéra támasztotta a tenyereit. Ádám kezei lassan előrekúsztak a testén és a melleire simultak. Édesgetve játszott velük, gyengéden markolt beléjük, miközben egyre inkább Mila testére dőlt. Hirtelen egyik tenyerével megkapaszkodott a kanapéban, lökései elmélyültek és erőteljesebbek lettek. Mila sóhajai csak még inkább felkorbácsolták az élvezetét. Igencsak kedvét lelte ebben a pozitúrában és végtelenül hálás volt Milának, hogy engedte neki, hogy új dolgokba vezesse be. Ajkaival finoman belemart a lány tarkójába és vállába. Öröme és izgalma akkor lett határtalan, amikor Mila ráérezve a ritmusra, maga is erőteljesebben mozgatni kezdte a csípőjét. Érezte, hogy már nincsen sok hátra, érezte, hogy nemsokára újra a lányba lövellheti magát és ez akkora kéjt adott neki, hogy szinte azonnal el is élvezett. Ám akkor, ugyanabban a pillanatban Mila is kéjes hangokat hallatott és saját orgazmusától elkábulva, de azért jól érzékelte, hogy teljesen együtt robbannak bele az éterbe és válnak eggyé vele és egymással. Ádám a lány hátára hanyatlott, zihálva kapkodta a levegőt és próbált napirendre térni az átélt csoda felett. Furcsamód akkor, de igazán csak akkor érezte először, hogy most aztán valóban nyomot hagyott Mila testében.