Nyolcadik epizód

Teltek a napok. Mila visszament dolgozni, sok munkája halmozódott fel és a napokban Ádámnak is kijutott a dolgos éjszakákból. Nem igen tudtak találkozni. Napközben össze-összefutottak ebédelni, de ennél több nem történt. Viktor nem kereste Milát, egyáltalán, ennek a lány végtelenül örült, ám aminek egy cseppet sem örült, az az anyja folyamatos szemrehányásai voltak, hogy miért nem beszélik meg a dolgaikat. Napközben felhívta Milát, sőt volt, hogy elhívta ebédelni, amit Mila jóhiszeműen elfogadott, de aztán csak azt hallgatta, hogy meg kéne bocsátania Viktornak, mert nála jobb ember nincsen.

- Anya! Viktor megvert engem és megerőszakolt. Ezt nem fogom megbocsátani neki! És ha ezt nem érted, értitek meg apával, akkor veletek sem akarok találkozni többet. – fakadt ki, majd válaszra sem várva felugrott és ott hagyta az anyját az étteremben.

Ádámmal már napok óta nem találkoztak. Egyik nap Mila épp egy házat mutatott meg egy vevőnek, amikor csörgött a telefonja.

- Merre jársz, édes? – hangzott Ádám kedves hangja.

- Egy villát mutatok éppen egy ügyfélnek.

- Hmm... és merre van az a villa? Látni szeretnélek.

Mila elmosolyodott és lediktálta a címet, majd letette a telefont. Az ügyfél végül nem vette meg a házat, mindenbe belekötött, ez és ez nem tetszett neki, egy pillanatban kitalálta, hogy ezeket át kell alakítani, aztán meg lezárta az egészet azzal, hogy nem éri meg neki. Mila kedvesen mosolyogva nyugtázta az idős hölgy döntését, majd kikísérte. Pár perc múlva Ádám autója leparkolt a ház előtt. A férfi kipattant belőle, majd besietett a házba. Mila az előtérbe várta. Forró csókkal köszöntötték egymást, majd Ádám körbepillantott:

- Nahát, ez egyszerűen gyönyörű!

- Kíváncsi vagy rá? Megmutassam neked? – kérdezte Mila csillogó szemekkel.

- Igen. – bólintott a férfi.

Mila kézen fogta Ádámot és végigvezette a ház minden zegzugán és közben ugyanazokat elmondta neki, amit az imént az idős hölgynek is. Legutoljára a ház hátsó végében helyet foglaló relax terembe vezette. Ez volt Mila kedvence ebben a villában. Hatalmas szoba volt, hangulatfénnyel, jacuzzival, szaunával, kisebb élménymedencével. Bár utóbbi használaton kívül volt, de a jacuzzit be szokta üzemelni, mikor vevővel érkezik ki, mert ez általában azonnal elkápráztatja őket. A jacuzzi mellett széles pihenő ágyak, kanapék, fekvőfotelek foglaltak helyet. Mila roppantul élvezte ezt a helyiséget mutatni, a megvilágítását különösen szerette. Éppen hogy csak, ezzel szokta jellemezni. Nagyon kellemes, remegő zöldes fényt árasztott, mintha a tenger alól világítana ki egy reflektor. Ádámot is lenyűgözte a helyiség. Szájtátva forgolódott.

- Ugye, milyen gyönyörű?

- Elképesztő. – lelkendezett Ádám is, majd karjaival átfonta Mila derekát és a fülébe suttogott.

Mila meglepődve nézett rá. A következő pillanatban konstatálta, hogy a férfi komolyan beszélt. Vetkőzni kezdett.

- Na, mi lesz? Bevállalod? – kérdezte, miután teljesen meztelenül elmerült a jacuzziban.

Mila csak nevetett rajta, majd ő is vetkőzni kezdett. Teljesen meztelenül ereszkedett a vízbe Ádám mellé. Azonnal egymás karjaiban kötöttek ki és szenvedélyesen kaptak egymás ajkaiba. Nem gondolkodtak, csak eleget tettek testük és szívük követeléseinek. A kellemes meleg víz körülölelte őket, érintéseik, simogatásaik könnyedén csúsztak a testükön. Ádám egy idő után felemelte Milát és kitette a jacuzzi szélére. Mila értetlenkedve mosolygott. Ádám terpeszbe segítette a lány lábait és beleegyezésre, reakcióra sem várva belenyalt Mila vízcseppektől gyöngyöző puncijába. Milának elakadt a szava. Ádám olyan gyorsan, olyan hévvel kezdte el nyalni, hogy azt hitte, azon nyomban elélvez. Ám a férfinak nem az volt a célja. Mosolyogva nyugtázta, hogy sikerült felizgatnia Milát, látta, hogy a lány szinte remeg a kielégülésért. Akkor hirtelen visszahúzta Milát a vízbe, ő maga leült és ölébe húzta a lányt. Vágyódva harapott az ajkaiba és zihálva lihegett két csók között:

- Annyira vágytam már rád, annyira kívántalak egész héten. Kérlek!

Mila felsóhajtott az izgatott vallomás hallatán és kezével megragadta Ádám hímvesszőjét. A puncijához irányította és beékelte a makkot az ajkai közé.

- Akarlak, akarom... – fuldokolt Mila.

- Mit... mit akarsz?

- Azt akarom, hogy... – nem tudta folytatni, Ádám egy picit beléhatolt.

- Hogy...? – faggatta tovább kínok között a férfi.

- Hogy... hogy hatolj belém, egész mélyen és... – Mila kéjesen felnyögött, mikor Ádám egyetlen másodperc alatt teljesítette a kérését. - ... és tegyél a magadévá sokszor és sokszor... – lihegte elgyengülve teljes katarzisban.

Ádám szédülve kapaszkodott bele a nő ringó testébe. Szempillái alól most egészen lilának tűnt a szoba... a víz, szinte remegett a látványuk. Fülében a jakuzzi falának csobbanó apró hullámok zaja csengett, amiket ütemes mozgásuk váltott ki. Mila hátrahajtotta a fejét és hagyta, hogy Ádám ajkai bebarangolják minden milliméterét, körmeit a férfi gerincébe vájta élvezetében. Mila szokatlanul hamar jutott el a gyönyörök birodalmába, Ádám vére szinte forrt a nő ziháló kéje hallatán, nem is bírta megtartóztatni magát tovább. Mozdulataik lelassultak, végül megpihentek. Mila kikászálódott a jakuzziból és elhelyezkedett az egyik fekvőfotelon. Ádám a jakuzzi szélére támaszkodott és mosolyogva bámulta Milát.

- Mire gondolsz? – kérdezte a lány, mikor észrevette, hogy Ádám jó néhány perce le sem veszi róla a szemét.

- Semmi különösre. Csak.. szeretnék mindig veled lenni.

Mila elmosolyodott. Ádám is kimászott a medencéből és a lány mellé kuporodott.

- Komolyan mondom, Mila. Mindig szeretnék veled lenni.

A lány Ádám szemébe nézett, de nem tudott a mondat mögé látni, csak tobzódott az imént átélt gyönyörben és a boldogság érzésében. A férfi újra megszólalt:

- Gondolkodj el ezen, jó?

Ádám csak remélte, hogy Mila előbb-utóbb felfogja, hogy tulajdonképpen mit is kér tőle. Nem akart konkrét ajánlatot tenni, nem célzott sem lánykérésre, sem összeköltözésre, de szerette volna, ha a lány komolyan veszi a szándékait.

Újabb napok teltek el. Mila és Ádám sűrűn találkoztak, ha nem is minden nap, de azért sokat tudtak együtt lenni. Hétvége volt. Megegyeztek, hogy szombat este vacsorázni mennek. Mila egész nap otthon volt, Ádámot behívták a kórházba. A lány egész nap furán érezte magát. Fáradt volt és furcsán tompa. Remek. – gondolta – elkaptam valahol egy kis megfázást. Miután megebédelt, arra gondolt lefekszik aludni. Épp elaludt volna, mikor kopogtak az ajtaján. Először nem akart kimenni. Akárki is az, menjen a pokolba! De a valaki csak nem adta fel. Majd Milának eszébe jutott, hogy akár Viktor is lehet az. A gondolatra összerezzent, feltápászkodott az ágyból és óvatosan, halkan kilépegetett a bejárati ajtóhoz. Már egész közel volt, amikor kintről megszólalt egy női hang.

- Mila, itthon vagy? Engedj be!

- Anya? – kérdezte meglepve a lány, majd sietve ajtót nyitott. – Mi járatban?

- Először is, szeretném, ha beengednél?

Mila kitárta az ajtót, majd utat engedett a nőnek. Bent a lakásban Mila anyja gyanúsan tekintgetett körbe.

- Átalakítottad a lakást?

- Egy kicsit. Kellett egy nagy takarítás. Mit akarsz tőlem, anya?

- Csak eljöttem hozzád, hogy megnézzem, hogy vagy.

- Aha, persze. – felelte halkan Mila, majd lehuppant a kanapéra. – Túleshetnénk rajta minél hamarabb?

- Min? Nem értem, miről beszélsz? – nézett ártatlanul a lányára nő, miközben páváskodva helyet foglalt.

- Felőlem bámulhatjuk egymást vagy esetleg elmondod, miért jöttél és hamarabb szabadulunk...

A nő elhúzta a száját, majd megadóan lebiggyesztette.

- Apád miatt jöttem. – nyögte ki végül.

- Miért, mi van vele?

- Rosszul érzi magát.

- Mennyire? – kérdezte nyugodtan Mila.

- Nem érdekel téged?

- Csak amennyire titeket is az én bajom.

A nő nagy levegőt vett, majd újra belekezdett.

- Tudod, hogy én nem értek az üzlethez, de azt látom, hogy valami nem stimmel. Egyre rosszabb a kedélyállapota és amióta tudja, hogy felbontottad az eljegyzést, még rosszabb a helyzet.

- Sajnálom.

- Ennyit tudsz mondani?

- Miért, mit vársz tőlem, anya? Menjek feleségül Viktorhoz, csak azért, hogy apának jókedve legyen?

- Nem, Mila! Hallgasd meg apádat. Ő meg tud győzni téged arról, hogy Viktor felesége legyél...

- Mi? Anya, ti... – pattant fel Mila a kanapéról. – grrr... eszeteknél vagytok? Hányszor kell elmondanom nektek? Viktor megerőszakolt, megvert! Soha még csak látni se akarom azt a férget...

- De...

- Nincs de! Nincsen... Anya, tűnj el! Most azonnal!

- Van valaki más?

- Anya! Tűnj el a lakásomból, menj innen!

- Szóval igen...

- És ha van? – ordított Mila. – Semmi közöd hozzád, most már egy csepp közöd sincs hozzá! Menj el, soha többet nem akarlak látni!

Kitrappolt az előszobába és kinyitotta az ajtót. Az anyja felállt, megigazította a ruháját és lassan kisétált Mila lakásából. Miután kilépett a küszöbre, Mila becsapta utána az ajtót. Ezt a fafejű libát! Hogy mondhat, hogy kérhet tőle ilyet? Mi van ezekkel? Teljesen megőrültek?

A lány puffogva visszafeküdt az ágyba, de már nem tudott pihenni. Inkább engedett magának egy kád fürdővizet és belemerülve próbált relaxálni. Az egész nap tartó fura érzés nem múlt el. Sőt, estére már valahogy nehéznek érezte a hasát is. Csak nem rontottam el a gyomromat az ebéddel? Aztán gondolkodni kezdett. Ó, nem, csak meg fog jönni! Tényleg. Már el is felejtettem. Miután magyarázatot talált a rosszullétére, egészen megnyugodott és készülődni kezdett a vacsorához. Szép ruhát keresett a szekrényében, és szépen kisminkelte magát. Irtó boldog volt a tudattól, hogy nem sokára találkozhat Ádámmal. Pillangók verdestek a hasában és torkában dobogó szívvel várta a férfit. Lent találkoztak a kocsinál. Ádám elegáns étterembe vitte, és rendkívül büszke volt a kivirágzott, szexi Milára. Látta, hogy vonzza a férfitekinteteket, de tudta, ez a nő csakis az övé. Az egész estét végigturbékolták. Mila nem említette meg az anyja látogatását. Nem akarta elrontani az estéjüket. Jóízűen vacsoráztak és még kávét is rendeltek.

- Nálam töltöd az éjszakát? – kérdezte buja dorombolással a hangjában Mila.

- Minden vágyam. – súgta a férfi a fülébe, majd sietve rendezte a számlát és a kijárat felé terelte Milát.

Hangos nevetgéléssel haladtak a kocsi felé. Nem tartott sokáig az út, Ádám lendületesen vezetett, minél előbb Mila lakásában akart lenni az imádott nővel. Nem tervezte el tudatosan, de remélte, hogy ma sort keríthet a nagy szerelmi vallomásra. Már hetek, napok óta ki akarta mondani, de várni akart. Várni, hogy Mila is ezt érezze. Csendben, kézen fogva sétáltak fel a lépcsőkön. Amikor beléptek a lakásba, Mila a szekrényre tette a táskáját, Ádám pedig mellé ejtette a slusszkulcsot. Fényt egyikőjük sem gyújtott. Pontosan tudták, mi merre van és most különben sem volt fontos semmi, csak ők. Ádám magához vonta Milát, ujjait a lány tarkójára kulcsolta és fürge ajkai hamar megtalálták Miláét. A lány ajkai azonnal megadták magukat és viszonozni kezdték az egyre forróbbá váló csókot. Lassan, ráérősen lépkedtek a hálószoba irányába. Ádám sietve hámozta le a nő testéről a feleslegessé vált ruhadarabokat. A legszívesebben tépte volna őket, apró cefet-cafatokra. Valamiért most nagyon magával ragadta a vágy, az érzés, Milából egyszerűen sugárzott valami, valami megmagyarázhatatlan vonzerő, amivel eddig nem rendelkezett. Ádám pedig bitorolni akarta a nőt, meghódítani, maga alá teperni és széttépni. A lány sóhajai is elcsuklottak Ádám egyre vaduló mozdulataitól. Ihletet kapott tőle. A vágya hirtelen lobbant fel. Felforrósodott teste lángra gyújtotta az egész elméjét, minden elhomályosult előtte és a füle lüktetve zúgni kezdett. Erőt érzett magában, fenomenálisat. Megragadta Ádám ingjét és egyetlen mozdulattal szétrántotta a férfi mellkasán. A gombok pattogva hulltak, gurultak mindenfelé és Ádám még levegőt is elfelejtett venni. Mire az ágyhoz értek, már alig volt rajtuk ruha. Mielőtt Ádám a matracra lökte volna a nő felhevült testét, ujját beakasztotta a finom fehérnemű vékonyka pántjába és letépte Mila csípőjéről. Mila felszisszent a pillanatnyi fájdalomtól, amit a pánt bőrébe vájódása okozott, de a férfi erőtől és vágytól duzzadó mozdulata benne is felszította csak a tüzet. Teste a matracra hullott, egészen a párnákig hátrált és széles terpeszbe húzva a lábait várta Ádámot. A férfi letolta magáról utolsó ruhadarabjait és az ágyra mászott. Mosolyogva nézte Mila széttolt combjait, és ahogy a lány teste önkéntelenül is hullámzott, a legszívesebben rávetette volna magát, hogy azon nyomban beléhatolhasson. De igyekezett megálljt parancsolni magának. Ajkaival Mila lábfejéhez hajolt és megcsókolta. A lány meglepettségében felsóhajtott. Ádám apró, vágytól nedves puszikat hintett a bőrére a bokájától haladva egészen az ágyékáig. Ott érezte Mila nedvének illatát, amitől teljesen elbódult, az édeskés illat vágyának azonnali kiélésére sarkallta, de igyekezett csak megelégedni azzal, hogy bele-belenyaljon a szeméremajkak kinyílt virágába. A lány reszketni kezdett. Lelkesen emelgette a csípőjét és egyre inkább a férfi szájába tolta az ölét. Ádám nyelve fürgén csapkodta a megduzzadt kis csiklót, amitől Mila kis híján elélvezett. A férfi az utolsó pillanatban rántotta el a puncira tapadt ajkait. Megcsókolta a lány szeméremdombját és tovább haladt felfelé. Mila egyensúlyát vesztve gyötrődött a visszatáncoltatott gyönyör kapujában. Kétségbeesve kapaszkodott Ádámba. Lapockáját felemelve szinte felkínálta a meredező bimbókat és mikor Ádám meleg nyelve rátolult, majd ajkai beszívták maguk közé, hangosan felnyögött. A férfi teste megvonaglott az apró kéjes fájdalomtól, amit Mila körmei okoztak neki, de valójában felizgatta Mila eszét vesztett gyötrő vergődése. Akkor már azon a ponton volt, hogy nem tudja tovább visszafogni magát, most kell behatolnia a puhán egymáshoz tapadó szeméremajkak közé, be a forró barlang legmélyére, hogy ott teleélvezhesse a nő legbenső bensőjét. Mila keze váratlanul kapta el a hímvesszőjét. Remegő, forró keze rásimult és buzgó imádattal kezdte húzogatni.

- Kérlek, hatolj a számba!

Ádám egy pillanatra elvesztett minden kontrollt, nem volt biztos benne, hogy jól értette, amit Mila az imént kért tőle.

- Kérlek... szopni akarom... – ismételte Mila.

Ádám lassan a lány fölé lendült, várni akart, hátha csak a képzelete és a vágya játszik, de Mila apró ujjai a szája felé kezdték húzni a megduzzadt szerszámot. A férfi óvatosan a lány feje mellé térdelt és finoman Mila ajkához tartotta a hímvesszejét. Kezdetben csak hagyta, hogy Mila csókolja, majd meg is nyalta, de amikor a lány ajkai beszívták a makkját, egyre kevésbé tudta visszatartani magát. Mila egy pillanatra elszakította a száját, megnyalta az ajkait és halkan kérlelni kezdte Ádámot.

- Hatolj be.

A férfi képtelen volt megtagadni a kérést, vágyott rá minden idegszálával, végül feladta folytonos aggodalmát afelett, hogy Mila nem tudja kezelni a vágyait és végletekig felizgatott farkát finoman a lány ajkai közé tolta. Mila határozottan élvezte, szopta a férfitagot és elementáris erővel akarta, hogy ez Ádámnak csudajó legyen. Ujjai a férfi combjaira csúsztak és elégedettséggel töltötték el Ádám apró ritmikus lökései. Érezte lecsorogni a torkán a meleg előváladékot és akarta, hogy még több és több spricceljen a torkára. A férfi hímvesszeje duzzadva lüktetett, már nem sok kellett neki, mozdulatai egyre gyorsultak, majd egy óvatos pillanatban kihátrált Mila ajkai közül. A lány csalódott sóhaját egy forró csókkal nyomta el. A férfi szája kíméletlenül marcangolta az ajkait. Mila másodpercek alatt jutott el újra arra a szintre, hogy magánkívül vágyódott a beteljesülésre, szomjazta Ádámot, akarta, hogy a férfi magáévá tegye. Az egész lénye lüktetett és a vére vadul száguldott az ereiben. Egyszer csak érezte. Kemény makk bújik a puncija bejáratához, finoman nyomul előre. De akkor Ádám csókja még vadabb lett, a férfi keze Mila csuklóira szorul és erősen szegezi a matracnak. Még soha nem érezte ilyen keménynek és vaskosnak. Felsikoltott élvezetében, ahogy a hímvessző durván utat tört magának benne. Teste furcsa ívben feszült meg, majd boldog szimbiózisban egyesült Ádáméval. Tökéletes harmóniában mozogtak együtt. A ritmikus mozdulatokat csak néhány marcangoló csók szakította félbe. Mila abszolút cseppfolyósnak érezte magát, szinte lebegett és nem e világi hangok, sóhajok bukkantak elő a torkából. Érezte, hogy a mellbimbói fájdalmasan feszülnek Ádám kidolgozott mellizmainak. A férfi szíve ütemesen csapkodta a mellkasát, Mila érezte a mellén. Sikamlós puncija egyre inkább felizgult a tökéletesen mély lökésektől. Újra zúgni kezdett a füle és elképesztően felhevült minden porcikája. Önkéntelenül buktak kis a szavak a száján.

- Igen, igen... oh, igen. Még... – kérte a pusztító vágytól elgyötörten.

Ádámot borzasztóan izgatta Mila kéjes hangja. Alig bírta ki, nagyon közelinek érezte az ejakulációt, de minden idegszálával összpontosított arra, hogy ne előzze meg Milát. A füléhez bújt és gyengéden a fülcimpájába harapott. Az eksztázis már nála is súrolta a határokat és nem irányítottan jöttek a szavak.

- Maradj velem, mindig, örökre.

- Mééég....

- Ígérd meg, ígérd meg! – lihegte.

- Kérlek, ó, igen.... – a lány képtelen volt másra figyelni, csak a kapuban álló orgazmusa érdekelte.

- Mila.... – a férfi hangja rekedtté vált.

A lány felsikoltott.

- Mila, szeretlek! – zihálta Ádám.

Mila hátraszegte a fejét és teste vadul rángott az átélt gyönyörben. Ujjai erősen martak a férfi karjaiba, és Ádám legeslegnagyobb csodálatára szavai viszonzásra találtak.

- Áhmmmmm.... én is szeretlek.

Abban a másodpercben csatlakozott Mila gyönyöréhez és együtt élvezték ki orgazmusuk utolsó hullámait is. Mila szereti és vele marad. Az övé. Most már csak az övé! Ádám fuldokolva, de hatalmas mosollyal az ajkán borult Mila mellé az ágyba, a karjaiba vette a teljesen elalélt lányt és álomba ringatta. A szerelmét, leendő feleségét, gyermekei anyját!

Három nap telt el. Mila rendkívül boldog volt, de rosszulléte visszatért és aggasztotta egy kicsit. Nem értette, honnan ez fura érzés. Timinek is feltűnt az irodában.

- Figyelj csak, nem lehetsz terhes? – kérdezte hirtelen.

- Terhes? – nézett rá Mila elképedve. – Én? – Ez egyetlenegyszer sem jutott eszébe.

- Azt mondtad, meg kéne már jönnie, nem?

- Igazából nem is tudom... az utóbbi hetek zavarosak voltak.

- De hát fogamzásgátlót szedsz, nem?

- De igen, csak... nem figyeltem erre mostanában.

- Mila!

- Úristen, nem lehetek terhes! – esett kétségbe a lány.

- Na, jól van, gyere, menjünk át a patikába, vegyél egy tesztet. – javasolta Timi. – Amíg nem tudunk biztosat, ne fessük az ördögöt a falra.

A patikából visszatérve Mila azonnal a mosdóba ment. Elvégezte a tesztet, ahogy a használati utasításon olvasta és várt. Nem kellett sokat várnia. A második csík a másodperc törtrésze alatt jelent meg, és olyan erősen, hogy majd leugrott a tesztkazettáról. Mila szája azonnal sírásra görbült.

- Jaj, ne! – motyogta maga elé.

Timi az ajtó előtt állt, pontosan hallotta Mila reakcióját. Lebiggyesztette a száját és tenyerét az ajtóra fektette.

- Mila?

A lány könnyes szemekkel és a pozitív teszttel a kezében nyitott ajtót.

- Timi, mit csináljak most? – kérdezte elcsukló hangon, majd barátnője karjaiba vetette magát.

Timi egy darabig csendben vigasztalta, majd szelíden eltolva magától megkérdezte.

- Mila, egy cseppet sem örülsz neki?

- Nem. – válaszolta pityeregve.

- De hát miért? Ádám biztos boldog lesz, szerelmes beléd és te is szereted őt. Nem mondom, jöhetett volna később is a gyermekáldás, de ha már így alakult...

- Nem, Timi, hát nem érted? – kiáltotta Mila. – Ez a gyerek Viktoré is lehet... – fakadt sírva újra.

Timi elképedve szorította barátnője sírástól rángó vállát, valóban, ő erre nem gondolt.

- Az a szemétláda soha nem élvezett belém, csak akkor... akkor egyetlen egyszer, mikor...

- Tudom. – csitította Timi. – Tudom, és nagyon sajnálom.

Percek teltek el, talán már húsz perce is, hogy ott álltak a mosdóban. Timi egész halkan kérte meg Milát, hogy most próbálja meg rendbe szedni magát és menjenek ki a mosdóból. Amíg Mila hideg vízzel megmosta az arcát, Timi újabb kérdést tett fel.

- Mit fogsz csinálni?

- Fogalmam sincs, Timi. Tényleg. Én most semmi másra nem tudok figyelni. Haza kell mennem. Egyedül akarok lenni.

Timi csak bólintott. Segített a lánynak észrevétlenül lelépni. Milának fogalma sem volt róla, hogyan ért haza. Csodával határos, hogy épen egyáltalán. Csak az zakatolt a fejében, hogy Viktor örökre nyomott hagyott a testében. A lakásba érve csak ledobálta a cuccait és az ágyra dobta magát. Összegömbölyödve feküdt a hálószoba sötétjében.

Istenem, terhes vagyok. Terhes. Viktortól. Az a szemét felcsinált. Nem akarom a gyerekét. Miért kellett ennek így alakulnia? Gondolatban számolgatni kezdett. Sehogy nem jött neki össze. Bár nem értett pontosan a dolgok mikéntjéhez, de azt tudta, hogy egy terhességhez peteérés kell. Nyilván a fogamzásgátló ezt megakadályozza, de mivel ő valószínűleg össze-vissza szedte, ki is hagyott belőle, így volt peteérése. És úgy gondolta, hogy Viktor spermája volt az, ami megtermékenyíthette, hiszen az volt ott előbb. Igaz, nem sok idő telt el, és Ádámmal is együtt volt. Mennyire más lenne, ha tudná, hogy Ádámé a gyerek! Bár tartana attól, hogy Ádám kicsit dühös lenne rá, amiért ilyen hamar teherbe esett, de hát szerelmesek, egy idő után biztos örülne ő is. De így most mi lesz a szerelmükkel? Mi lesz Ádámmal? És mi lesz vele? Végre talált egy férfit, aki szereti őt, kívánja, kényezteti, imádja... Ennek most már vége. Ádám el fog fordulni tőle. És ha elveteti? Képes lenne rá? De hát nem tarthatja meg! Nem akar egyedülálló anya lenni. Újból sírva fakadt. Fogalma sem volt, mit tegyen.

Kisvártatva hallotta a mobilja rezgését. Felállt az ágyról és kikereste a táskájából a telefont. Ádám küldött neki egy smst. Ma este nem tud átjönni hozzá, mert két szülése lesz, reggel pedig műtétekre van előjegyezve. Mila kicsit megkönnyebbült, hogy nem most kell Ádám elé tárnia ezt az egészet. Lassan a konyhába indult, hogy egyen valamit, de kénytelen volt megállni egy pillanatra, megszédült. Megkapaszkodott a kanapéban. Mikor elmúlt a szédülés, óvatosan kisétált a konyhába és kinyitotta a hűtőajtót. Harapott néhány falatot. Ettől kicsit jobban érezte magát. Lezuhanyozott és visszafeküdt az ágyába. Egész éjjel sírt és morfondírozott, hánykolódott és képtelen volt elaludni egészen hajnalig. Ám csak néhány órát alhatott, mert kora reggel megszólalt az autójának a riasztója. Azon nyomban kiugrott az ágyból, és a slusszkulcsát kereste. Mikor végre megtalálta, az ablakhoz lépett és az autóra irányítva nyomkodni kezdte. Egy macskát látott elfutni a kocsi mellől. Megkönnyebbülve ejtette a dohányzóasztalra a slusszkulcsát, majd hirtelen irgalmatlan rosszullét fogta el. A torkában érezte a vacsoráját. A szája elé kapta a kezét és futni kezdett a wc felé. A kagyló elé dobta magát és kiadta magából az egész gyomortartalmát. Legalábbis ő úgy érezte. Jajgatva kúszott el a mosdókagylóig, hogy megmoshassa az arcát, majd felállva megpróbált visszamenni az ágyába. Lefeküdve megkereste az éjjeliszekrényen a mobilját és írt egy smst Timinek. Ma nem fog bemenni, dolgozni, pocsékul van. A hátára fordulva lehunyta a szemét, majd sóhajtott egyet, de abban a pillanatban megint érezte a hányingert. Felugrott és szaladt ki a fürdőszobába. És ez délutánig nagyjából még ötször megismétlődött. Délutánra már jártányi ereje se maradt, amikor kopogtak az ajtaján, alig volt képes odavonszolni magát, hogy megnézze, ki az. Akkor lepődött meg csak igazán. Kinyitotta az ajtót.

- Mit keresel itt, apa?

- Szervusz, lányom. Beengednél?

- Persze, gyere. – tárta ki az ajtót Mila.

- Nem nézel ki jól. Beteg vagy? – nézett lánya arcába a férfi, ahogy elhaladt mellette.

- Csak valami megfázás. – hazudta Mila. – De te sem festesz jól. Ülj le. – kérte apjától.

Az idős férfi leült. Mila még idősebbnek látta, mint legutoljára. Mintha több ránca lenne.

- Nem is sejted, mi az oka? – kérdezte végtelen nyugalommal az apja.

- Anya említett valami üzleti dolgot.

- Így van. Gondjaim vannak, és csak te tudsz segíteni.

Mila meglepetten nézett az apjára.

- Csak én? Miért?

A férfi nem válaszolt azonnal és Mila úgy hitte, azért nem, mert a jól bevált régi szöveggel akar előhozakodni. Meg akarta előzni a monológot.

- Apa, én nem akarok az üzleteddel foglalkozni, az nem az én világom.

- Nem is kértem tőled.

- Hát akkor? Hogyan segíthetnék?

Az öreg felállt, kezeit a háta mögé kulcsolta és lassan az ablakhoz sétált. Mila követte a szemével, sejtelme sem volt, miért játszik vele az apja és hogy mi ez az egész, de ami kicsúszott az apja száján, arra nem számított.

- Menj feleségül Viktorhoz!

- Tessék? – pattant fel hirtelen Mila a kanapéról, amit rögtön meg is bánt, mert újra elkapta a hányinger és bár nagyon küzdött ellene, nem bírt uralkodni felette. A mosdóba szaladt és újra kipakolta a már nem is létező gyomrát.

Apja megvárta, amíg kijött, majd óvatosan megkérdezte.

- Minden rendben?

Mila csak bólintott, majd az ajtófélfának dőlve megkérdezte:

- Ugye, nem gondoltad komolyan, amit kértél tőlem?

- De igen. Viktor szeret téged.

- De engem ez nem érdekel. Rútul elbánt velem. És egyáltalán hogyan is segítene ez az üzleti gondjaidon?

A férfi újra az ablak felé fordult és nagy levegőt vett.

- Néhány hónapja merész befektetésbe fogtam és sajnos belebuktam. Ha nincs Viktor... megmentette a céget, de... – apja elhallgatott. Mila kezdte érezni a vesztét az ügyben.

- De? – kérdezte türelmetlenül, változatlanul küzdve a gombóccal a torkában.

- Váltókat írtam alá, a cég már nem az én nevemen van.

- Tessék? Hát akkor kijén? Ugye, nem azt akarod mondani, hogy... – Mila is elhallgatott. Rosszat sejtett.

- Viktorén. Övé a cégem. – Az idős férfi most lánya felé fordult. – Csak akkor adja vissza a céget, ha a felesége leszel.

- Soha! – kiáltotta Mila. – Nincs olyan Isten, hogy... – kénytelen volt elharapni a szót, mert újból hánynia kellett. Erőtlenül esett a vécékagyló elé. Ekkor apja közelebb jött, és amikor már nem hallotta Mila öklendezését, lassan benyitott az ajtón.

- Látott téged orvos? Ez már nem tréfadolog.

- Majd elmúlik. – zihálta Mila a vécé fölül. Felnézett apjára és folytatta a tiltakozást. – Apa, nem kérhetsz tőlem ilyet. Én bármiben segítek neked, de ne kérd tőlem, hogy legyek annak a felesége, aki soha nem bánt velem rendesen. Megvert, megerőszakolt, és sokszor megbántott. Undorodom tőle. Tönkretette az életemet.

- Mila, érts meg engem is. Egész életemben ezért a cégért dolgoztam. Nem veszíthetem el. És anyád? Képzeld csak el, nem tudna szerényen élni. Belehalna. Hát ezt akarod?

Mila újra öklendezni kezdett, ekkor az apja gyanakodva félrefordította a fejét és hangosan megkérdezte:

- Lányom, esetleg gyermeket vársz? Azért vannak a rosszulléteid?

Mila nem tudott beszélni, csak intett apjának, hogy menjen ki. A férfi behúzta az ajtót, de mikor Mila néhány perc elteltével kitámolygott a mosdóból, szinte neki esett.

- Kislányom, válaszolj, gyereket vársz? Viktorét?

A lány a kanapéra huppant és homlokát a tenyerébe döntötte. Képtelen volt megszólalni. Szabályszerűen úgy érezte, hogy ha kinyitja a száját, tán még a gyomrát is kihányja.

- Hát persze, hogy Viktorét! Ugyan kijét, ha nem az övét! Hát ez nagyszerű! Minden megoldódott. Így már biztosan megtartjuk az esküvőt! – jelentette ki a férfi.

- Apa, dehogy! – csattant fel Mila. – Soha!

- Már pedig igen. Nem fogsz zabigyereket a világra hozni. – a férfi arcvonásai megkeményedtek. – Az én unokám házasságban fog születni és punktum.

Mila szemei dühtől forogtak, érezte, ahogy pír önti el az arcát, de nem volt képes szavakba önteni mérgét. Ám akkor apja olyat tett, amit Mila soha nem fog elfelejteni. Arca ellágyult és térdre esett a lánya előtt.

- Kérlek, lányom! Menj feleségül Viktorhoz. Kérlek! Vissza kell adnia a cégemet, muszáj! Nem kell örök életedben vele maradnod. Csak egy évet kérek tőled! Csak egy év. Viktor visszaíratja a nevemre a céget, megszülöd az unokámat, házasságban, aztán elválhatsz, szabadon engedlek. Csak egy év!

A lány fájdalmas gyötrődéssel nézte apja sírásra görbülő vonásait és tudta, hogy bár nem érdemlik meg, mégis csak a szüleik és neki kötelessége segíteni nekik. És attól még nem kötelezi el magát Viktor mellett. A gyerek nem lesz kapocs köztük. Nem lehet. Egy éve lesz rá, hogy megalapozza az ő és a baba életét távol innen, távol a szüleitől és távol Viktortól. Elhatározta, megtartja a babát, hiszen a kis drága nem tehet arról, ahogyan és akitől fogant. Részben az ő gyermeke is. Hát akkor legyen!

- Rendben apa, legyen. Egy év, de egy nappal sem több. Intézd el! Férjhez megyek Viktorhoz és megszülöm a babát, te visszaszerzed a céged, de amint letelik az egy év, én elválok Viktortól és elköltözöm messzire a gyerekkel együtt. Ígérd meg, hogy így lesz, ígérd meg, hogy nem gördítesz akadályt az utamba.

- Ígérem. Köszönöm, lányom. – hálálkodott a férfi, miközben megpróbált Milába kapaszkodva felállni. – Mindent megígérek.

- És most menj el, kérlek, egyedül akarok lenni.

Apja bólintott, majd az ajtó felé sietett, de a küszöbről visszafordult.

- Mila, az esküvő jövő hétvégén lesz, ahogy eredetileg is terveztük. Anyád megszervezte már, nem mondtunk le semmit.

Mila fájón legyintett csak, nem akart reagálni rá. Amint apja mögött becsukódott az ajtó, neki megint hánynia kellett.

Azon az éjjelen mindent megtervezett. Az esküvő után visszaköltözik a szülői házba, de külön hálószobát kér majd. Viktor nem érhet hozzá soha többet. Amint megszüli a babát és letelik az egy év, a babával külföldre költözik. Londonba. Élt már ott rövid ideig, sikerülni fog neki akkor is. Timi segít majd neki. Élnek ott rokonai, minden bizonnyal számíthat rájuk az első bizonytalan hetekben. Tudta, hogy nem lesz egyszerű pici babával munkát találnia, de van pénze és még van egy kis ideje, hogy spóroljon arra az időszakra. Amit nem tudott eltervezni, még csak gondolni sem rá, hogy hogyan fogja elmondani Ádámnak mindezt. Pár napja még úsztak a szerelemben és a boldogságban és most hogyan mondja el neki, hogy a hétvégén férjhez megy Viktorhoz, és hogy gyereket vár tőle? Hogyan szakítson vele? Nagy nehezen álomba sírta magát. Szerencsére másnap reggel egész jól volt. Ádám már kora reggel hívta, de kinyomta a telefont. Még nem készült fel erre. Igazából arra sem, hogy az anyja megjelent nála közvetlenül reggeli után és az esküvő részleteivel traktálja. Már pedig ez történt. Amíg az anyja arról áradozott, hogy ki mindenki lesz jelen, és hogy el kell mennie ruhapróbára, ő újra előbukkanó hányingerén uralkodott. Mindenre csak bólintott, remélte, anyja így hamarabb eltűnik a lakásból. Ádám ez alatt még kétszer hívta telefonon, de Mila folyton kinyomta. Egy fél óra múlva anyja végre egyedül hagyta, ő pedig érzett magában annyi erőt, hogy elmenjen dolgozni. Timi lelkesen fogadta, bár lelkesedése azonnal alábbhagyott, amint elmesélte neki a fejleményeket.

- Te bolond vagy?

- Timi, tudom, mit gondolsz. Én sem rajongok az ötletért, de ők a szüleim. Felneveltek és tanítattak, tartozom nekik ennyivel, és csak egy évről van szó. És amint megtudták, hogy terhes vagyok, gondolhatod, hogy nem hagynak parlagon.

- Szökj el, vagy mit tudom én! És Ádám?

- Még semmiről sem tud.

- Úristen, Mila, én mindenben támogatlak, mert a barátnőm vagy, de tudnod kell, mélyen nem értek egyet ezzel. Ezek nem szülők, önzőek, csak a saját jólétük és hírnevük érdekli őket. El tudom képzelni, hogy anyád nem akarja, hogy a barátnői ujjal mutogassanak rá az elvesztett presztízs és egy zabi unoka miatt!

Mila tudta, hogy Timinek részben igaza van, de a tényen nem változtatott, ők a szülei.

Órákkal később Mila küldött egy smst Ádámnak, hogy nagyon sok dolga van, és majd holnap délután benéz hozzá a rendelőbe. Bízott benne, hogy semleges helyen Ádám nem fog könyörögni neki és magyarázatot kérni. Mila úgy tervezte, csak szakít vele. Nem mondja el neki, hogy terhes és azt sem, hogy férjhez megy. Nagyon remélte, hogy lesz ereje végigcsinálni, hogy Ádám elé tud majd állni és szemrebbenés nélkül ki tudja majd mondani, vége, mert nem szereti. Most még csak a gondolattól is elszorult a szíve és a sírás környékezte. Hát még, mikor Ádám válasz smsét olvasta.

„Nagyon hiányzol, várlak holnap. Szeretlek!”

Könnycseppek gördültek le az arcán és a mobilt magához ölelve kuporodott be a takarója alá.