Három+ fantázia :)

Lassan tért csak magához. Amint tudata tisztult egy kissé, rájött, hogy még mindig a lesötétített kocsiban vannak. Az orráig sem látott. Óvatosan megmozdította a karját és tapogatni kezdte maga mellett az ülést. Csupán néhány centiméterrel odébb meg is találta Nórát. Közelebb húzódott hozzá és finoman a karjaiba vonta. Még eszméletlen volt. Ujjait a nő halántékára tette és lágyan megsimogatta az arcát. Nem értette. Hogyhogy magához tért? Nem így szokott lenni. És egyáltalán mennyi idő telhetett el, mióta eljöttek az étteremtől? Nóra megmozdult a karjaiban. Próbálta felé irányítani az arcát. Te, jóságos ég, mennyire tökéletes volt az imént vele! Erre a szexre várt hosszú hetek óta. Nagyon vágyott rá. És most hogy már tudja, milyen a való életben, úgy érti, „világosban”, nem fogja elengedni. Oltalmazóan vonta még közelebb magához. Vajon most beszélhetnek? Nóra megemelte a kezét és felnyögött.

- Jól vagy? – kérdezte suttogva tőle Dávid.

- Öhöm. – hümmögött válaszul, majd a hang irányába fordította az arcát.

Természetesen egyikőjük figyelmét sem kerülte el, hogy még mindig meztelenek voltak. A testük azonnal válaszolt is a másik közelségére. Ez mindkettőjüket izgalommal töltötte el. Az ölelésük másodpercek alatt felforrósodott. Dávid ujjai a nő nyakára kúsztak és sietve vonta közelebb magához. Megcsókolta. Nóra finoman szétnyitotta az ajkait és nyelvével hívogatóan csalogatta Dávidét. A férfi szenvedélyesebb csókot kezdeményezett és a következő percben már mindketten tisztában voltak azzal, hogy ők itt nem állnak meg. Nem tudni, meddig lehetnek még itt a kocsiban, de szükségük van egymásra, újra. Dávid az ülésre döntötte a nő testét és óvatosan fölébe kerekedett. Nóra felhúzta az egyik térdét és a bokáját a férfi combjához nyomta. Dávid végigsimított a lábán. Ágyékuk egymásnak préselődött és Nóra határozottan érezte, hogy ez a hímvessző nagyon is akarja az ő punciját. Felnyögött izgalmában. Hangot is akart adni, kimondani, hogy nagyon kívánja a férfit, de nem mert megszólalni. Dávid ajkai mellkasának bőrét kóstolgatták. Finoman becézni kezdte az apró mellbimbókat, majd kezébe véve megmarkolta a halmokat. Nóra felsóhajtott. Érezte, hogy bizseregnek a szeméremajkai, meleg nedv buggyant ki közülük. Még inkább széttárta a combjait és még közelebb vonta ágyékához a férfiét. Ám ekkor újra megreccsent a hangszóró. Ijedten kapták föl a fejüket.

„Ajándékom van a számodra. Az ülésen van. Használjátok! Csak ettől elégülhetsz most ki. „

Rövid szünet után hozzátette.

„Ne merészelj beléhatolni!”

A hang elnémult. Igazán fenyegetően hangzott. Zihálva feküdtek az ülésen, testük össze volt még gabalyodva, szívük kegyetlenül verte a mellkasukat. Mi van? Egy pillanatra mindketten elvesztették a fonalat. Megnyikkanni még mindig nem mertek. Dávid óvatosan feltérdelt és ülő helyzetbe segítette Nórát is, majd mindketten a szőnyegre térdelve tapogatni kezdték a másik ülést. Csak hamar rátaláltak az ajándékokra. Nóra nagyot nyelt, mikor ujjai nyomán felismerte az eszközöket. Dávid is megdöbbent. Még soha nem használt ilyeneket senkivel. Bátortalanul megkérdezte Nórát.

- Te...? – csak ennyit tudott nagyon halkan kipréselni magából.

- Ez is egy fantázia. – súgta a nő.

Dávid elgondolkodott, felidézte magában a blogot és valóban a korai fantáziák közül be is ugrott neki egy segédeszközös. 

- Még soha nem használtam ilyeneket. – lihegte alig hallhatóan a nő, majd felült az ülés szélére.

A férfi kivette a kezéből a játékszereket és Nóra mellé tette az ülésre. Kezeit a térdeire tette és széthúzva közéjük térdelt. Tenyereit a nő tarkójára kulcsolta, ujjai a tincsek közé fonódtak, egészen lágyan csókolta meg az ajkait.

- Nem is neked kell. – súgta izgatottan.

- Felizgat téged?

Nóra homlokának döntötte a homlokát és visszafojtott izgalmában csak bólintani volt képes, majd nagyon halkan megszólalt.

- Engedd, hogy játsszak veled!

A nő felnyögött, hiszen ő is izgalomba jött a szavaktól, majd bólintott. Dávid újra megcsókolta. A férfi lelkesedése rá is hatott, pedig nagyon félt attól, hogy nemet fog rá mondani. Hiszen nem hatolhat belé, csak őt elégítheti ki. Teste megremegett. Megfeszítette a gerincét és szinte az arra kalandozó férfiajkak közé nyomta mellbimbóját. Miután kellőképpen felizgatta a kicsiny csúcsokat, ajkaival tovább haladt Nóra puncija felé. Picit hátradöntve a nőt, combjai közé dugta a fejét és belenyalt a szeméremajkaiba. Szája rátapadt a csiklójára és megszívta a duzzadt kis gombot. Nóra ágyéka remegni kezdett. Sóhajai felerősödtek. Nyelve kettészántotta az ajkakat és ujjával a hüvelyébe hatolt. A lágy ujjazástól Nóra vonaglani kezdett, akkor Dávid elvált a nő ágyékától, majd megkereste a kezeit, felült az ülésre és magával szembe a térdeire húzta Nórát. Megfogta a bokáit és az ülésre a saját teste mellé tette őket. 

- Ez az. – súgta. – És most tedd szépen szét a lábaidat!

Nórának a fejében dobogott a szíve, ahogy szót fogadott. Izgalma a tetőfokra hágott és elképesztően várta a férfi mozdulatait. Dávid maga mellé nyúlt és megfogta az egyik játékszert. Még soha nem fogott ilyet. Tudta, hogy mire való és talán izgatta is a dolog, de soha nem volt dolga olyan nővel, aki vágyott volna ezt kipróbálni vele. Vagy csak soha nem jutott el velük arra a szintre. Óvatosan végigtapogatta. Három apró golyó, összekötve, a végén pici hurok. Kellemes tapintása volt. Valamiféle gumi, talán latex. Beleborzongott a tudatba, hogy ezek a golyók nem is olyan sokára Nórában lesznek. Aztán aggódni kezdett, nem e kellene síkosító az ilyen dolgokhoz. Valószínűleg kéne. Ám abban a percben Nóra ujjai az övére simultak és izgatottan kutakodtak a tenyerében. Mindkettőjükön apró remegés lett úrrá. Dávid kihúzta magát, próbálta minél közelebb vonni magához Nóra testét, hogy a nő a lehető legnagyobb biztonságban érezhesse magát. Egyik karjával átkarolta, a másik kezével pedig újfent Nóra puncijához simult. Majd széles mosolyra húzódott ajka. Ujja elmerült a hívogató forróságban és rájött, hogy felesleges a síkosítón aggodalmaskodnia, Nóra szeméremajkai duzzadtak voltak és csatakosak. Ahogy közéjük nyúlt, megérezte puncijának finom illatát, és ahogy még beljebb hatolt ujjával, érezte, hogy hüvelye izzik. Lassan kihúzta az ujját és megkereste a combjára ejtett gésagolyófüzért. Megfogta az első golyót és először csak Nóra puncijához érintette. Picit az ajkakhoz nyomta és lassú körkörös mozgásba kezdett vele. Érezte, ahogy nem csak a golyó, de a golyót tartó ujjai is egyre nedvesebbek lesznek. Nóra izgalma nyomot hagyott rajtuk. Most egy kicsit beljebb nyomult, a körkörös mozgatással óvatosan széjjelebb nyomva a nyílást rejtő szeméremajkakat. Nóra még a lélegzetét is visszatartotta, határtalan izgatottságáról csupán alteste finom remegése árulkodott. A golyó szinte belemerült az ajkak közti résbe, Dávid akkor mutatóujját a golyó aljának támasztotta és egészen lágyan tolta be a nő testébe. Nóra felnyögött és szenvedéllyel belekapott Dávid ajkaiba. A férfin jóleső borzongás futott végig. Addig tolta a golyót, ameddig a következő golyóval összekötő füzér engedte. Kihúzta az ujját és megfogta a második golyót. Ugyanolyan finom és izgató körzéssel illesztette a punci nyílásába, hagyta, hogy ezt a golyót is beborítsa a lucsok. Nóra a férfi nyaka köré fonta karjait és felsóhajtott. Nem gondolta volna, hogy ennyire fogja izgatni a dolog. Valószínűleg ha saját maga csinálná, akkor annyira nem élvezné, de így hogy Dávid kényezteti vele, kifejezetten... A golyó az elsőnek nyomódott. Mindketten felnyögtek. Pár fölöttébb izgató perc után a harmadik, egyben utolsó golyó is követte elődeit. Ahogy Dávid kihúzta az ujját, tenyerével rásimult a szeméremajkakra, apró nyomást gyakorolva az egész szeméremtestre, majd hirtelen elhúzva a kezét, Nóra teste köré fonta mindkettőt és ellentmondást nem tűrően magához vonta. Szája vadul marcangolva csapott le és csókjával szédült eksztázisba lökte a nőt. Váratlanul emelte fel és döntötte hanyatt az ülésen, hüvelyében a gésagolyókkal. Az ágyékához hajolt és leheletfinom csókok, apró szívogatások közepette ajka rátalált a csiklóra. Ujja a füzér hurkába bújt és óvatosan húzni kezdte kifelé. Nóra zihálva, parázsló puncival remegett alatta. Ahogy az első golyó kibuggyant belőle, felnyögött. Dávid nyelve végigszaladt a fölöttébb nedves ajkakon, majd tovább vonszolta kifelé milliméterenként a füzért. A második is kibújt, ám egy óvatlan pillanatban Dávid, miközben szájával és nyelvével egyszerre izgatta a nő csiklóját, visszanyomta a forró hüvelybe. Nóra teste megfeszült, egy másodperc erejéig orgazmus közeli állapotba jutott. Aztán újra megfogta a hurkot és kifelé húzta a játékszert. Nagyon, sőt a végletekig izgatta, ahogy Nóra reagált a kényeztetésre. Rettentően élvezte vele ezt a játszadozást. Miután teljesen kihúzta a füzért, apró csókokkal, finom harapásokkal korbácsolta tovább a punci izgalmát. Feltérdelt és Nórát is magával húzta. Az ülésre térdeltette és szorosan mögé térdelt. Kezei sietős szenvedéllyel barangolták be a nő testét, miközben ajkaival Nóra tarkójának, vállának bőrét cirógatta. A füléhez hajolt és belesuttogott.

- Tedd szét a lábad.

Nóra engedelmesen húzta terpeszbe a lábait és a popsiját enyhén Dávid ágyéka felé tolta. A férfi alig bírt magával. Hatalmas erekcióval küzdött és bármit megadott volna, hogy a farkára húzhassa azt a forró, illatos, lucskos puncit. Nóra az ülés támlájára hajolt, Dávid végigsimította gerince ívét, majd belemarkolt a farpofákba. Ujjai becsúsztak a nő combjai közé, azonnal utat törve magának a hüvelyben. Fájdalmasan dörgölte álló szerszámát Nóra popsijához. Kezével kitapogatta a korábban az ülésre dobott golyófüzért és lejjebb térdelt az ülés elé. Arca így majdnem egy vonalba került Nóra popsijával. Az első golyó váratlanul merült el benne, miközben Dávid ajkai és fogai az egyik farpofa húsába mélyedtek. Izgatottan csókolta, nyalta Nóra bőrét és élvezte, ahogy a nő egész ágyéka remeg a forró játszadozástól. Nem bírta tovább, testével muszáj volt Nórához érnie, kellett neki az izzó női test bársonya, feltérdelt az ülésre Nóra mögé és felsőtestéhez vonta. Egyik kezével a melleibe markolt, fogai mélyen belevájódtak vállának gödrébe, másik keze pedig a golyókat rejtette el a lüktető nyílásban. Nóra egymás után ontotta a kéjesebbnél kéjesebb sóhajokat. Dávid megragadta a hurkot és váratlanul, gyors egymásutánban vonta ki a füzért a hüvelyizmok szorításából. A nő felsikoltott. Nem várt egyetlen pillanatot sem, újra a punci mélyére küldte a kis izgató tojásokat. Ujjai a csiklóra tolultak és finom, körkörös masszázzsal kergette az őrületbe Nórát. A nő hangjai már kiverték nála a biztosítékot, kétségbeesve szorította a farpofájához duzzadt, nedves hímvesszejét. Ahogy Nóra apró köröket írt le a csípőjével izgatottságában, ő is vele mozgott. Szimbiózis volt köztük, mély kapcsolat, a testük... mintha eggyé olvadt volna, nem volt semmi furcsa a játékukban, semmi megbotránkoztató... gyönyörűséges egységet alkottak. A füzér most kínzó lassúsággal bukkant elő érzéki rejtekéből és az utolsó golyó után Dávid az ülésre dobta őket. Félrefordította Nóra arcát és heves csókot kezdeményezett. A nő fuldokolva viszonozta. Az egész teste lángolt, vadul lihegett, kétségbeesve próbálta a tüdejébe gyömöszölni az oxigént. A férfi most a másik játékszerért nyúlt és a következő pillanatban a finoman érdes felületű vibrátor már Nóra ajkai közé simult. A lány még nagyobb terpeszbe húzta a lábait, körmeit mélyen Dávid combjaiba vájta és türelmetlenül várta, hogy a dildó megtöltse. A férfi továbbcsókolta Nóra nyakát, leheletével cirógatta a fülcimpáját, miközben a vibrátor végével a lány csiklóját izgatta. Játékosan be-bebújtatta a szeméremajkak közé, majd egyre beljebb és beljebb hatolt vele a hüvelybe. Nóra minden maradék türelmét és önuralmát elveszítve sóhajtozott és nyögött. Ágyéka tüzelt és csípője eszelős remegéssel körözött. Dávid is egyre kevésbé volt ura a mozdulatainak, úgy érezte, menten felrobban, eldurran. Nóra bőrének stimulálása a farkán és a nő hangjai, mozdulatai olyan löketet adtak vágyainak, amiről eddig elképzelése sem volt. Teljesen a lucskos punciba tolta a dildót. Nóra felsikoltott. Keze és a csípőjük egyre gyorsabban és gyorsabban mozogtak. Az ütem kezdett egyre hevesebbé válni. Nóra hosszan felnyögött, feszítette a testét, ő még mozgatta a kezét, mélyebben döfte bele, erőteljesebben, a nő hátracsapta a fejét a vállára, ajkai közül félreértelmezhetetlen sikoly tört elő, egy pillanatra megdermedtek, és aztán míg Nóra szenvedélyes orgazmusa hullámain lovagolt, Dávid testében az erek szétpattantak, agya dübörgött, levegője bent akadt, túlfeszítve a húrt már csak hörgött. Elvesztette a kontrollt. Teljesen. Kirántotta a dildót és olyan messzire hajította, amennyire csak képes volt ebben a felfokozott állapotban. Egyetlen másodperc alatt Nórába hatolt, miközben semmivel sem törődve ismételgette:

- Nem bírtam tovább! Nem bírtam tovább! Kérlek!

Kíméletlenül mozgott Nórában, egyre vérmesebben szorítva magához a nő csípőjét. Érezte, hogy most... mindjárt azonnal el fog élvezni... de akkor a kocsi hirtelen lefékezett.

- Ne... várj! – sikította Nóra. – Kérlek!

Próbált együtt mozogni Dáviddal, segíteni neki és igen, érezte, hogy a férfi teste megfeszült és a hímvesszője forrón lüktetett. Ám akkor kinyílt a kocsi ajtaja, valaki megragadta Dávidot hátulról és kihúzta a kocsiból.

- Ne! – kiáltott Nóra. – Kérlek, ne tedd ezt!

Dávid meg sem tudott szólalni, a mennyország kapujából rántották el, csak azt érezte, valaki hátracsavarja a karját és kipenderíti az autóból. A földre lökték és mielőtt felállhatott volna, a fekete ruhás alak belökte az autó ajtaját, ahonnan Nóra kétségbeesett hangját hallotta, majd bepattant a vezetőfülkébe. Dávid akkor felugrott és az autó felé lépett. Ám mielőtt felszakíthatta volna az ajtót, az alak a gázra taposott és már el is tűnt a kanyarban. Dávid futni kezdett utána, de aztán néhány méterrel később rájött, hogy ez teljesen reménytelen. Megállt és szitkozódva visszagyalogolt oda, ahol kidobták a kocsiból. Legnagyobb meglepetésére ott, a földön találta a ruháit. Villámgyorsan felöltözött, majd gondolkodni kezdett, mihez is kezdjen, miközben megpróbálta meggyőzni magát, hogy Nórának nem eshet bántódása.

Először dühösen ütöttem az utasteret elválasztó plexifalat.

- Állj meg! Azonnal állj meg, menjünk vissza érte! Nem hagyhatod ott! 

Pár perc múlva már rémülten könyörögtem neki.

- Kérlek! Ígérem, nem engedem, hogy hozzám érjen! Légy szíves, menjünk vissza érte!

De semmi nem használt, se egy hang, semmi reakció. Sírva fakadtam. Teljesen elkeseredtem. Az ülésre borultam és hangosan sírni kezdtem.

-  Miért teszed ezt velem? Miért? Ki vagy te? És mit akarsz tőlem? Meddig fogsz még zaklatni? Tudod mit? Törölni fogom a blogot! Így már nem bánthatsz! Hallasz?

Újra ütni kezdtem a falat.

- Fordulj vissza! Azonnal menjünk vissza érte!

Váratlanul sziszegő hangra lettem figyelmes.

- Ne! – kiáltottam, mikor tudatosult bennem, hogy a sziszegés a gáz és hogy el fog altatni, de nem egész fél perc múlva már erőtlenül hanyatlottam az ülésre és a következő pillanatban el is vesztettem az eszméletemet.

Még mielőtt beért volna a városba, megállt egy kietlen parkolóba. Kinyitotta az ajtót és beszállt az eszméletlen nő mellé. Hanyatt döntötte az ülésen. Egy percig csendben figyelte csak. Nagyon dühös volt. A férfi beléhatolt, pedig ő megmondta, hogy nem teheti. Tekintete a még itt-ott csillogó, enyhén duzzadt szeméremajkakra tévedt. Megérintette. Elnyomott egy nyögést magában. Tétován várt. De mire? Ki van ütve. Nem fog magához térni. Azt tehetne vele, amit csak akar. Megnyalta az ajkait. Félénken nyúlt a nő nemi szervéhez. Ujjbegyével megsimogatta a csiklóját és föléje hajolt. Lehunyta a szemét és mélyet szippantott a punci illatából. Kinyitotta a szemét és fölnézett a nőre. Szinte élettelenül hevert. Ez segített neki visszatartani állatias ösztöneit. Nem akart egy darab fát marcangolni. Tekintete most a mellbimbókra tévedt. Olyan tökéletes formája volt a nő mellének. Gyönyörűséges. A tenyerében édesgette őket. Érezte, hogy újra elönti a vágy. Most tényleg, mire vár? Ennél közelebb soha nem fog jutni ehhez a szépséges nőhöz. Magáévá tehetné. De nem! Ez nem erről szól! Nem ezért tette ezt az egészet! Bár ma megszegték a szabályokat. Dühvel töltötte el a tudat, hogy a férfi beléhatolt. Pedig ő megtiltotta! Ökölbeszorított kézzel szállt ki a kocsiból. Pár percig fel s alá mászkált, közben saját magát cukkolta azzal, hogy nem fogadtak neki szót. Hirtelen a vezetőfülkéhez lépett és a táskájából egy fekete kis neszesszert vett elő. Becsukta a kocsit és újra beszállt a kábult nőhöz. Becsukta a kocsi ajtaját és lehúzta a nőt a padlószőnyegre. Az ülésre tette a neszesszert és kinyitotta. Injekciós tűt vett elő és egy piciny fiolát. Megtöltötte, majd a nő karjába bökte a tűt. Így, ez most majd kiüti egész napra. Esély sincs arra, hogy magához térjen. Kéjesen, nyál csorgatva mérte végig a meztelen női testet és a széles terpeszbe nyomott combokat. Közéjük térdelt és a nadrágjához nyúlva kibújtatta az övét a csatjából...

Nem veszi fel a telefont! Úristen, mi történhetett vele. Vasárnap délután van már. Hol lehet? Mi történhetett vele? Ugye nem bántotta az a szemétláda, azért, mert ő nem bírt magával? Mi legyen? Hívja a rendőrséget? De mit mondjon nekik? 

„Kedves rendőr urak! Megkértem a barátnőmet, hogy posztoljon a blogjára egy erotikus fantáziát, hogy az őrült, aki teljesíti a vágyait, elraboljon minket és végre szexelhessünk!”

Nem. Kinevetnék. Nem foglalkoznának vele. Neki kell megkeresnie Nórát. Elmegy a lakására. Igen. Fogta is magát azonnal és beült a kocsijába. Neki viszonylag szerencséje volt hajnalban. Röviddel azután, hogy felöltözött, egy taxi gurult be a pihenőbe, ahol az a kretén kidobta őt. Előadta neki, hogy a barátnőjével összevesztek és az nélküle indult tovább. A taxis jól kinevette, majd egész úton a nőkön viccelődött. Visszafuvarozta az étteremhez, ott átült a saját kocsijába és várt egy darabig, hátha az őrült ide hozza vissza Nórát is. Aztán kora hajnalban elbóbiskolt és már sütött a nap, mikor magához tért. Első dolga volt, hogy felhívta Nórát és bár a nő akkor sem vette fel a telefont, akkor még nem nyugtalanította ez annyira, hiszen máskor sem szoktak ilyen korán magukhoz térni. Biztos volt benne, hogy az az alak kiütötte a gázzal Nórát. Azután hazament és bedőlt az ágyába. Dél körül kelt fel. Azóta hívogatja Nórát. Rövidesen a nő lakásához ért. Ám hiába csengetett fel, majd be is kéretőzött a lépcsőházba, kopogott az ajtaján, semmi választ nem kapott.  Az órájára nézett. Délután négy óra volt már. Tanácstalanság és tehetetlenség lett úrrá rajta. Mit tegyen? Kihez forduljon? Nóra bejárati ajtaja melletti falnak dőlt és előkapva a telefonját, megpróbálta újra felhívni a nőt. Kicsengett, de ismételten nem vette fel. A zsebébe tette a telefont és lecsúszott a fal mentén a padlóra. És csak várt. Maga sem tudja, meddig gubbasztott ott, odakint már jócskán besötétedett, mikor egyszer csak meghallotta nyílni a liftajtót. Felnézett és azonnal felpattant.

- Nóra! – kiáltott, ahogy meglátta kilépni a liftből a nőt.

- Uramisten, Dávid, jól vagy? – kérdezte rémülten, ahogy a férfi felé szaladt.

Összeölelkeztek. Hosszan és olyan békésen. A kezdeti eufória, hogy jól van a másikuk, lassan átadta helyét a nyugalomnak és a boldogságnak. 

- Hol voltál? Egész nap kerestelek. – hadarta aggódva Dávid.

A nő kibontakozott az ölelésből és keresni kezdte a kulcsát.

- Hadd zuhanyozzak le és egy kávé is jól esne.

- Persze. – bólintott a férfi, ahogy követte Nórát a lakásba. – Zuhanyozz, majd én készítek neked kávét.

- Köszönöm. – mosolyodott el halványan, majd becsukta maga mögött a fürdőszoba ajtaját.

Amikor törölközött, érezte a levegőben a friss kávé illatát. Gyorsan beburkolózott a fürdőköntösébe és kisietett a konyhába, ahol Dávid már várta a gőzölgő feketével. Nóra cukrot és kevés tejet löttyintett a csészébe, elkeverte és pár korty után kihörpintette. Dávid is. A nő lekászálódott a bárszékről és a nappaliba sétálva a kanapéra huppant. 

- Az irodámban tértem magamhoz. Nagyon pocsékul éreztem magam. A szokásosnál is kótyagosabban. 

Dávid elmosolyodott, majd a nőhöz sétált és leguggolt a lábai elé. Megsimogatta a nő arcát és továbbra is mosolygott.

- Te voltál.

- Én. – bólintott szemérmes mosollyal Nóra.

Dávid tudta, hogy nem most kell megtárgyalniuk az egész kocka dolgot, még kevésbé nem most kell fényt deríteniük az őrült kilétére. Nóra nem volt jó állapotban ehhez. Arra gondolt, hagyja pihenni és hazamegy, de még percek múltán is hezitált, nem tudta elszánni magát arra, hogy itt hagyja. A nő azonban váratlanul megszólalt.

- Hogy jutottál vissza a városba?

- Taxival. Szerencsére a ruháimat is kidobta. Egy taxi pedig nem sokkal utána érkezett a pihenőbe. Az étteremhez mentem, ott vártam, hátha téged is odahoz.

- Nem tudom, mi történt. Miután kirángatott a kocsiból és továbbindultunk, könyörögtem neki, kértem és követeltem, hogy forduljon vissza érted, de elkábított a gázzal. És lehet még valami mással is, mert mikor magamhoz tértem, nagyon kába voltam. Máskor nem szoktam ennyire kilenni. 

- Értem.

- Azt tudom, hogy törölni fogom a blogot, soha többet nem szeretnék alkalmat adni ennek az őrültnek.

- Nem gondolod, hogy a blog nélkül is lesz lehetősége, hogy elraboljon? Szerelmes beléd. A blog nélkül is mindent meg fog tenni, hogy örömet okozzon neked.

- Most megijesztettél.

- Nem állt szándékomban, de talán el kéne gondolkodnunk a feljelentésen.

- És mégis kit jelentsünk fel? És mit mondjunk? Ki fognak minket röhögni!

- Na, ez igaz! Én is kiröhögném, ha valaki azt mesélné nekem, hogy egy fickó elhurcol magával, hogy egy sötét plexikockában kielégítsem a plátói szerelmét.

Nóra csak elhúzta a száját. Pár pillanat csend után Dávid folytatta.

- Elképzelésed sincs, ki lehet az?

- Nincs. – vonta meg a vállát a nő. – Senkinek nem árultam el, hogy én írom a blogot. Senki nem tudja, hogy én állok a fantáziák mögött.

Dávid felállt és tett néhány lépést a kanapé előtt.

- Titkos hódoló? Kapsz valakitől névtelenül ajándékokat, virágot?

- Nem.

- Esetleg egy régi szerelmed?

Erre válaszul csak egy csúfos fújtatás érkezett.

- És akivel most szakítottál?

- Krisztián? Nem! Őt akkor sem érdekelték a vágyaim, mikor együtt voltunk.

- Hmm... hát akkor nem jutottunk előrébb.

- Nem. – felelte halkan Nóra, majd elnyomott egy ásítást. – Nagyon fáradt vagyok.

- Persze, értelek. Én is az vagyok. Már megyek is, hogy lepihenhess... – indult Dávid az ajtó felé.

- Ne. – szakította félbe Nóra a férfire nézve, majd lesütötte a szemét és úgy folytatta. – Nem szeretnék egyedül maradni.

- Úgy érted, töltsem itt az éjszakát? – kérdezte Dávid, miközben egészen közel lépett Nórához. A nő bólintott.

- Rendben. – válaszolt, majd gyengéden magához ölelte Nórát.

Egy kicsivel később rendeltek maguknak vacsorát, majd Dávid is lezuhanyozott. Hamarosan meg is érkezett a rendelésük. Megvacsoráztak, majd Nóra ágyneműt vett elő, huzatot húzott rá és az ágyra dobta. Dávid a falnak dőlve figyelte. 

- Szívesen alszom a kanapén, igazán nem szeretnélek zavarni.

Nóra elhúzta a száját.

- Nem zavarsz. – válaszolta egyszerűen, majd bebújt a takarója alá.

Dávid leoltotta a lámpát és az ágyhoz sétált. Lefeküdt és betakarózott. Mindkettejük a hátán feküdt. Csendben voltak. Odakintről felhallatszott az utca zaja. Autók fényszórói cikáztak a plafonon, kocsiajtók csapódtak. Egy arra járó autóból hangos zene szólt. A távolban egy riasztó szólalt meg, majd néhány másodperc vinnyogás után elhallgatott. Nóra felsóhajtott. Kár lett volna tagadnia, hogy az extrém kimerültsége ellenére hatással volt rá Dávid közelsége. Ám mióta magához tért, motoszkált az agyában valami és egyre inkább nem volt képes szabadulni tőle. Kutyaugatás hallatszott a lépcsőházból, majd egy nagyon hangos ajtócsapódás. Nóra előbb összerezzent, majd ijedten ült fel. Dávid is. 

- Semmi baj, itt vagyok. – súgta kedvesen és gyengéden magához vonta a lányt. Visszahúzta az ágyba és a karjaiba vette.

Mindketten megnyugodtak. Dávid oltalmazón ölelte Nórát és cirógatta a vállát. Biztonságban voltak. Összetartoztak. Egy idő után Dávid észrevette magában a változást, ami nem is volt akkora változás, hiszen azóta kívánja Nórát, hogy belépett a lakásba. Természetesen megviselte az autós incidens, hiszen az őrült pont abban a pillanatban rántotta el őt, amikor... amikor épp elélvezett volna. És most, hogy itt fekszik a nő karjaiban, viszonylag nyugodtak a körülmények, úgy szeretné őt most a magáévá tenni. De tekintettel kellett lennie Nóra állapotára. Látta rajta, hogy valami nincs rendben vele, de nem akart rákérdezni. Nem akart tolakodni. Azonban az érzéseinek nem tudott parancsolni és egyszer csak azt vette észre, hogy a lélegzete egyre inkább elmélyült, a szíve pedig egyre inkább ütötte a mellkasát belülről. Egy idő után már olyan volt, mintha a fülében dobogna. Aztán vágyai félreértelmezhetetlenül is megnyilvánultak, a vére egyetlen testrésze felé száguldott. Nóra is észrevette a változást. Megmozdult Dávid karjaiban és arcát a férfié felé irányította. Ajkai a nő homlokára nyomódtak. Dávid keze finoman simított végig a gerincén. Nagyot nyelt. El sem hitte, hogy végre úgy lehetnek együtt, hogy nincs se kocka, se autó, se gáz, se vaksötét. Felbátorodva nyúlt Nóra fürdőköntösének csomójához, de a lány akkor halkan megszólalt.

- Dávid!

- Igen? – kérdezte zihálva a férfi.

- Elélveztél bennem? A kocsiban. Mielőtt... – arcát a férfi vállába fúrta és remegve várta a választ.

- Nem. – mondta ki egyszerűen Dávid. Nóra összerezzent a szó hallatán.

Néhány másodperc csend után a férfi rosszat kezdett sejteni. Magában találgatta, miért kérdezhette ezt Nóra és közben várt, hátha folytatja a lány, de a hallgatása egyre sötétebb gondolatokra ösztökélte. Felkönyökölt és Nóra arcába nézett.

- Miért kérdezted? – tette fel a kérdést óvatosan.

Nóra felült, térdeit felhúzta és átkarolta. Dávid is felült és türelmesen várt a válaszra. Persze csak kifelé tűnt türelmesnek, belül tombolt. 

- Amikor magamhoz tértem az irodámban, fel voltam öltözve, a kanapén feküdtem. Megpróbáltam felállni és kimenni a mosdóba. Emlékszem, hogy egy ponton nagyon fájt a karom.

Dávid keze ökölbe szorult.

- A mosdóban vettem észre, hogy... a fehérneműmön... és belőlem... sperma... Azt reméltem, mégis te... a tiéd...

A férfi megsimogatta Nóra hátát.

- Tudod, hogy ez mit jelent? – kérdezte a lány teljes elkeseredéssel a hangjában.

Persze, hogy tudta és borzalmasan dühös volt. A legszívesebben pofon vágta volna saját magát!

- Az az őrült... kihasználta, hogy eszméletlen voltam. – sírta el magát.

- Csss. – csitítgatta a férfi, miközben újra a karjaiba vonta. Nóra felé fordult és a vállára borulva még inkább sírni kezdett. 

Dávid szorosan ölelte, közben ledöntötte lábáról a bűntudat.

- Úgy sajnálom, ez az én hibám! – bukott ki belőle hirtelen. – Ha én nem szegem meg a szabályt...

Nóra eltolta magától a férfit és az arcába nézett.

- Nem, ez nem a te hibád! Csakis az övé. Mi áldozatok vagyunk. Nem a mi hibánk. – sulykolta a kétségbeesett férfiba, majd a karjaiba bújt.

Sokáig ültek így, csendben, szipogva, egymást ringatva, majd testük lassan, lágyan omlott a matracra és észrevétlenül merültek el az álom jótékony, mindent elfeledtető homályába.

Reggel telefoncsörgésre ébredtem. Kábán tapogatni kezdtem magam körül, az éjjeliszekrényen... aztán egy másik csengést hallottam, majdnem szinkronban az enyémmel. Morgást hallottam a hátam mögül. Felemeltem a fejem és kinyitottam a szememet. Még mindig a telefont kerestem. Hol az ördögben zenélhet? Lenéztem a padlóra, végül az éjjeliszekrény és az ágy között pillantottam meg. Kihalásztam és lenyomtam az ébresztőt. Dávid is maga mellé csapott a földre, ezzel elhallgattatva a saját telefonját. Álmosan dörgöltem a szemeimet, miközben kikecmeregtem az ágyból. Dávid telefonja ismét csörgött. Csukott szemmel lenyúlt érte, majd a füléhez emelte.

- Halló! – szólt bele kótyagosan. – Igen, most. A fenébe, bocs. Elintéznéd? Persze, később. 

- Minden rendben? – kérdeztem tőle az ágy szélére ülve.

- Persze. – nézett rám Dávid, majd elhúzva a száját hozzátette: - Csak 8-kor tárgyalásunk lett volna.

- Sajnálom.

- Semmi gond, majd Márk megoldja.

- Lezuhanyozom. – jelentettem ki.

A zuhany alatt hallottam, hogy Dávid a konyhában van. Pár perc múlva friss kávéillatot éreztem. Elmosolyodtam. Tökéletes reggel lehetne. Lebiggyesztettem a számat. Újra a történteken kezdtem gondolkodni. Szerencse, hogy nem volt róla emlékem. Semmi. Teljesen ki voltam ütve. De micsoda elmebeteg lehet az, akit felizgat egy magatehetetlen, eszméletlen nő? Beleborzongtam a gondolatba, hogy mit tehetett velem? Csókolgatott, simogatott, nyalta a puncimat? Gyűlöltem érte. Újra mosni kezdtem magamat. Észre se vettem. Csak azt, hogy elfogyott az előbb még félig lévő tusfürdőm. A puncim pedig már sajgott a mosdatástól. Nem szabad ezen morfondíroznom. El kell felejtenem, tönkre fog tenni. De hogyan? Kezdésnek abba kéne hagynom a fürdést. Már nagyon tiszta voltam. Fél flakon tusfürdőtől. Elzártam a zuhanyt és kiléptem a kádból. Megtörölköztem, majd felvéve egy tiszta köntöst kiléptem a fürdőből. Dávid apró mosollyal és a kávéscsészével várt a konyhában. Megköszöntem neki a kávét.

- Jól aludtál? – kérdezte.

Bólintottam.

- Utálom ezt kérdezni és más körülmények között nem tenném, hanem megvárnám, amíg kialakulnak maguktól a dolgok, de nem szeretnék folyton ezen agyalni.

- Igen? – néztem Dávidra.

- Mi legyen most? Úgy értem...

- Tudom, hogy érted. – szakítottam félbe. – És hidd el, én is jobban örültem volna, ha nem így fejeződik be az autós fantáziám, de már nem tudjuk visszacsinálni. A blogot tényleg törölni fogom, és nagyon fogok figyelni minden gyanús dologra.

- Értem. – szólt halkan. – És velünk?

Leszálltam a székről és a mosogatóba tettem a csészémet.

- Velünk? – kérdeztem közben. – Nem fogok hazudni neked. Most még nagyon nagy hatással van rám ez az egész. Most nem tudok a köztünk kialakult kapcsolatra koncentrálni és most nem is vágyom...

- Ezt megértem. – vágott közbe Dávid. – Gondoltam, hogy kell neked egy kis idő. Én csak azt szeretném kérni, hogy ne zárj ki teljesen. – mondta, miközben hozzám lépett és megfogta a kezemet. Bátorítóan piciny mosolyra húzódott a szám.

- Az már akkor sem menne, ha akarnám.

Dávid viszonozta a mosolyomat.

- Fel kell öltöznöm és indulnom kell.

- Nekem is. – felelte, majd megkérdezte, lezuhanyozhat e indulás előtt.

- Persze. – nevettem rá.

Amíg zuhanyozott, én felöltöztem és kisminkeltem magam, elkészültem csaknem teljesen. Dávid is felöltözött és az ajtóhoz ment. Ott búcsúztunk el. 

- Majd hívsz? – kérdezte.

- Persze.

- De akkor is, ha bármire szükséged van. Bármikor.

-  Hívni foglak, ígérem. – mosolyogtam rá és megpusziltam az arcát. – Szia.

- Szia. – mondta és kilépett az ajtón.

Amikor becsuktam az ajtót, megcsörrent a telefonom. Odaszaladtam a konyhapulthoz és felvettem. A csengőhangról felismertem, hogy ki keres.

- Te meg hol a pokolban vagy és kivel?