A szex és én - Első

A mokkáskanál a csésze falának csapódott, ütemesen, halkan. Elgondolkodva kavargattam a kávémat. Istenem, hát lehet ennél szebb az élet? Jólesően sóhajtottam fel és boldogan néztem körül. Minden olyan másnak hatott. Tökéletesnek. Rózsaszínnek. Vagy csak most nekem tűnt annak. Péntek délután volt, jövő héten szombaton, a tavaszi céges parti keretében jelentik be az előléptetésemet. Boldog voltam és büszke. És persze, mint minden nő, a második gondolatom az volt, hogy de mit vegyek fel. Mit viseljek a partin és mit, mint irodavezető? Vásárolnom kell. Így jutottam el a bevásárlóközpontba. Már vettem néhány szép ruhát és a tökéletest is megtaláltam a partira. Gyönyörű tengerzöld színe volt, térdig érő, a mellrészénél egy sor apró aranyozott berakással. Nagyszerűen kiemelte az alakomat, és illett a szőkés-barna hajzuhatagomhoz. Meglehetősen vékony voltam, de legalább izmos. Köszönhetően a rendszeres testmozgásnak. És persze annak, aki ezt lehetővé teszi nekem, Gergőnek. A lakásom közelében van egy edzőterem, Gergő ott személyi edző. Egy éve, hogy beléptem az ajtajukon, segítséget kértem, túl vékony voltam és semmi izom nem volt rajtam. A recepciós lány megkérdezte, hogy van e kifogásom férfi személyi edző ellen, mire elnevettem magam. Hogy lenne? Imádom a férfiakat. És akkor abban a percben meg is jelent Gergő. Már a bemutatkozásunkkor éreztük, hogy igazán gyümölcsöző lesz a mi kapcsolatunk. És valóban az lett. Néhány hét múlva pedig egy egészen más téren is. Egy késő esti edzés után a lakásomra mentünk és az erkélyen beszélgettünk. Hamar kiderült, hogy minket bizonyos szempontból egyazon fából faragtak, és ez nem volt más, mint a hozzáállásunk a kapcsolatokhoz, a szerelemhez. Túlságosan is szerettünk önállóak lenni, a magunk ura lenni, de a testi kapcsolatot nem vetettük meg. Sőt! Még azon az éjszakán meg is történt köztünk, aminek meg kellett történnie. És ez azóta is így működik. Sokszor összejárunk. Mármint az edzéseken kívül. Elmosolyodtam, majd a számhoz emeltem a csészét és lassan kortyoltam a gőzölgő feketébe. Akkor a táskámból kiszűrődő zenére lettem figyelmes. A mobilom. Kihalásztam, majd a kijelzőjére pillantva elmosolyodtam.

- Emlegetett szamár. – mormogtam magam elé, mielőtt a fülemhez emeltem volna a telefont. – Szia! – csiviteltem sejtelmesen.

- Szia, Lizi. – Ő volt az egyetlen, akitől eltűrtem, hogy így hívjon. – Tali este?

- Persze. Most épp shoppingolok, de este edzés után ráérek.

A kávé után még betértem néhány üzletbe, elsősorban cipőüzletbe, majd hazamentem. A ház, amiben a lakásom volt, nem volt messze a belvárostól és a munkahelyemtől sem. A nagynénémtől örököltem. Ő férj és gyerek nélkül halt meg néhány éve. Én voltam a kedvenc unokahúga, és rám hagyta. Nekem csak fel kellett kicsit újítanom és a saját ízlésemre formálni. Ez maximálisan is sikerült. Elvileg két egymásba nyíló szoba volt, de én kivettettem a szobákat elválasztó ajtót és a falat lépcsőzetesen üvegtéglák segítségével átláthatóbbá tettem, majd a végén hagytam egy átjárót. Így az üvegtéglák mögött lett egy kis elszeparált rész, ami az én hálókuckóm volt. Fakeretes, rácsos fejtámlájú ágyam szinte elfoglalta a szobát. A szemközti falon négy egyforma komód helyezkedett el, míg az ággyal szemközt egy tolóajtós szekrény. A komódok fölött képek és fogantyúk helyezkedtek el, melyeken sálak, táskák, nyakláncok, övek lógtak. És az egyik komód egyik fiókjában egy apró titkom foglalt helyet. Csak a nagyon kiváltságosok tudták, mit rejtegetek ott. Jelen pillanatban csupán Gergő. Az üvegfal túloldalán kanapé terült el, mellette könyvespolcok. A kanapéval szemben mesterséges falacska, melynek egyik oldalán az LCD tévém lógott, a másikon pedig kétszemélyes étkezőasztalkám. A konyhám elég pici volt, de annál modernebb, teljesen saját tervezésű volt. A bejárat mellett jobbra helyezkedett el, míg balra volt található a fürdőszoba. Volt egy kis erkélyem is, a nappaliból lehetett kijutni oda, kint csöpp kanapé és asztalka szolgálta a kényelmet. Sötétbarna bútoraim voltak, a falakon és a dekorelemeken pedig a sötétlila szín dominált. A lakásban folyton levendula illata terjengett. Maga volt a béke és a nyugalom, ha az kellett, ugyanakkor vad volt és buja, ha az kellett. Hazaérve elpakoltam újonnan vásárolt holmijaimat és összepakoltam az edzéscuccaimat. Fél óra múlva már az edzőterem öltözőjében voltam. Mikor kisétáltam a fitness terembe, Gergő már várt rám. Puszival üdvözöltük egymást. Gergő igazán szemrevaló férfi volt. Rendkívül kisportolt és izmos. Sötétbarna haja és barna, mosolygós szeme minden nőt levett a lábáról. Főnyeremény lehetett volna, csak nem nekem. Persze nagyon jó volt vele a szex, kielégítő és tényleg szuper, beszélgetni is tök jókat beszélgettünk, de valahogy mégsem dobbant meg a szívünk egymástól. Mindketten alkalmi kapcsolatokkal dicsekedhettünk csak, bár ez nem azt jelentette, hogy minden héten mással bújtunk ágyba. Viszont az ágyban olyan jól működtünk, hogy alkalmi jellegű kapcsolatunkat állandósítottuk, mi csak úgy hívtuk, szexbarát. Ez voltunk egymásnak. Amikor igényünk volt rá, felhívtuk a másikat, és aztán nálam összejöttünk. Edzés közben nagyon figyeltünk arra, hogy ne lehessen nyilvánvaló senki számára, hogy több is van köztünk, Gergő számára ez etikátlan lett volna. Edzés után mindketten lezuhanyoztunk és elindultunk a lakásomra.

- Kérsz inni? – kérdeztem, miután ledobtam a lakáskulcsot az előtérben lévő cipős szekrény tetejére.

- Aha. – felelt vidáman Gergő, miközben az előtérben hagyta a cuccát és a konyhapult előtt álló bárszékre ült. – Mesélj, mi újság van veled mostanában.

- Képzeld, előléptettek. – mondtam neki mosolyogva, miközben egy kis palack ásványvizet nyújtottam felé. – Az új irodavezető áll előtted.

- Komolyan? Nahát, gratulálok! – reagált kedvesen, miközben megsimogatta az arcomat. Elé léptem és finoman a testének dőltem.

- Köszi. Jövő hét szombaton lesz egy parti, ahol hivatalosan is bejelentik. – újságoltam tovább, miközben mindketten ittunk a palackokból.

- De jó! Megérdemled. – mosolygott és megsimogatta a hátamat. – És mást is. – folytatta kajánul.

- Hmm. – Tudtam, hogy mire gondol. – Ezek szerint ma én választok? – nevettem rá.

- Háááát... – mondta, miközben eltolt magától egy kicsit, talpra állt és kézen fogva a hálóba húzott. – Még az is meg lehet.

Útközben lerúgtuk a cipőinket és Gergő elhagyta a kapucnis pulcsiját. Amíg én hangulatfényt varázsoltam, Gergő a titkos komódfiók elé állt.

- Gyógyszer? – kérdezte hirtelen hátrapillantva rám.

- Már meg volt. Egy ideje már reggel veszem be. – nevettem rá. 

Egy időben be volt állítva a telefonom este kilencre, hogy figyelmeztessen, be kell vennem a fogamzásgátlót. Rendszerint mindig akkor kezdett el csipogni, mikor Gergővel épp szexeltünk, így egy idő után Gergő inkább már akkor bevetette velem, mikor megérkezett, és kikapcsoltatta velem a figyelmeztetést. Kihúzta a titkos fiókot és morfondírozva állt felette. Lehúztam a melegítő felsőm cipzárját és mögé álltam, átkukucskálva a válla fölött.

- Na?

- Egyet én, egyet te, jó?

- Oké. – végignéztem a fiók tartalmán, de Gergő megelőzött. Rámosolyogtam. – Jó választás.

- És te? – kérdezte felvillanyozódva.

- Hmm, legyen...

Gergő elhúzta picit a száját a választásom láttán.

- Biztos? – kérdezte, miközben már ki is vette a kezemből és az ágyra tette. – Tudod, hogy nehéz felhúzni.

- Tudom. – mondtam neki kedvesen, hozzábújva, dorombolva. – De légyszí, légyszí!

- Rendben, de akkor segítesz. – suttogta, miközben magához vont.

- Ígérem. – súgtam az ajkai közé. – Tudod, hogy ettől megőrülök. Ettől is.

- Tudom, én pedig a reakciódtól. – bólintott, de már minden figyelmét a számnak szentelte. 

Megcsókolt és egy gyors mozdulattal megszabadított a felsőmtől, majd szépen sorjában minden egyes ruhadarabunktól, miközben összefonódó testünk a matracra dőlt...

Nagyjából másfél óra múlva kócosan, de annál kielégültebben ültem fel az ágyban, majd kimentem a konyhába az ásványvizeinkért. Széles mosollyal az ajkamon nyújtottam át neki az övét, majd melléhuppantam az ágyra. Mindketten bőven ittunk. 

- És veled mi újság? – néztem rá.

- Semmi különös. Képzeld, holnap újra találkozom azzal a kis vörössel.

- Ne már! – nevettem rá. – Komolyan?

Gergő bólintott.

- Akkor lehet hiba volt ma velem lenned.

- Á, ő még nem áll készen rá. – jelentette ki, majd rám nézett. – És veled lenni sosem hiba.

- Ha te mondod...

- Én mondom, kár, hogy csak így passzolunk egymáshoz. Amúgy is rejtély, hogyan nem tudunk egymásba szeretni.

- Nem vagyunk szokványosak. – nevettem.

- Neked senki nincs a láthatáron? Senki, aki egy kicsit tetszene, megmozgatna?

- Nincsen. – böktem ki rövid tettettet gondolkodás után.

- Ezt nehezemre esik elhinni. Olyan jó nő vagy!

- Köszi, de lehet elriasztom őket, amikor kinyögöm, hogy nem vágyom tartós kapcsolatra. 

- Én ezért bírlak. Többek között. – nevetett rám. – De most komolyan? Egy férfi sincs, aki egy picit is tetszene, megfogott volna...

- Nincs... – feleltem, majd összeráncolt homlokkal folytattam. – Bár... van egy férfi a cégünknél, egész jóképű, sőt...

- Na, hát akkor mi tart vissza?

- Két dolog. Az egyik az, hogy nős.

- Ó. És a másik?

- Fura.

- Hogyhogy fura?

- Nem tudom. Mindig komoly, soha nem láttam még mosolyogni, mindenkivel kimért és rideg. 

- Pff, hát ez nem hangzik jól, bár fogadnék, ha veled töltene egy ilyen estét, mint most én, biztos a füléig érne a szája. – mondta jókedvűen, majd megemelte a vizes üvegjét koccintásra. - Gratulálok a kinevezésedhez.

Koccintottunk, majd kiittuk a palackokat. Gergő felállt és zuhanyozni ment. Én is felálltam és elpakoltam élvezetünk romjait, majd én is a fürdőszobába mentem kezemben a játékszereinkkel. Gergő már törölközött. Aztán felöltözött. Én a konyhában mentem valami vacsorát készíteni.

- Maradsz vacsira? – kérdeztem tőle.

- Nem tudok. Mennem kell. – mondta, miközben a cuccaival a kezében már mellettem állt és egy búcsú puszit nyomott az arcomra. – Fantasztikus voltál.

- Te is. – mosolyogtam, majd viszonoztam a puszit és kiengedtem Gergőt az ajtón.

Evés után elmosogattam és rendet raktam. Aztán lezuhanyoztam, majd leültem a kanapéra és kapcsolgatni kezdtem a tévét. Ám nem találtam semmi érdekfeszítőt, így rövidesen elkalandoztak a gondolataim. Azon elmélkedtem, hogy vajon miért is említettem meg Gergőnek, hogy tetszik valaki. Már önmagában is nevetséges volt az egész, hiszen soha nem is beszéltünk egymással. Egy cégnél dolgoztunk, de amíg én az ügyfélszolgálaton oldottam meg a partnerek, a címzettek és a futárok gondjait, addig ő a logisztikai igazgató volt. Tamásnak hívták. Az ügyfélszolgálaton minden lány bomlott utána, és ahogy észrevettem néhány nőnemű közép-és felsővezető is. Nekem is tetszett, ezt kár lett volna tagadni. Magas volt és izmos. Szőkés-barna haja és acélosan kék szemei igazán férfias keretet adtak enyhén napbarnított arcának. Tekintete egészen biztosan gyönyörű lett volna, ha nem nézett volna mindig olyan szigorúan. Mindenki olvadozott, aki csak egy pillanatra is a közelébe került. Pedig aztán soha senkire rá nem mosolygott volna. Talán ezért is vonzotta a nőket ennyire. Megközelíthetetlen volt. És persze nős is. Nekem ennyi már elég is volt ahhoz, hogy ne fűzzek hozzá hiú reményeket, természetesen csupán alkalmi, de hiú reményeket.

Az utolsó munkahetem az ügyfélszolgálaton azzal telt, hogy a helyemre felvett lányt betanítsam, illetve hogy a régi irodavezető átadja nekem a helyét. A hét elég feszülten telt és bármit megadtam volna egy kis szexért, ezért péntek este felhívtam Gergőt.

- Szia! Tali?

- Most nem fog menni, Lizi. Este én zárok és aztán találkozom a vöröskével. Húzós heted volt?

- Nagyon.

- Holnap este?

- Nem jó, akkor lesz a parti.

- Sajnálom, de a partira egy kalappal.

A szombat délutánom a készülődéssel telt. Nagyon izgatott voltam. Fodrásznál voltam, kozmetikusnál, körmösnél. Azt akartam, hogy tökéletesen nézzek ki, és amikor indulás előtt otthon a tükör elé álltam, meg is voltam elégedve az eredménnyel. A ruha pazarul állt rajtam, aranyszínű magas sarkú cipő, kis táska dukált hozzá. Hosszú hajam oldalra tűzve csábító loknikban ringott a vállamon. Ékszerként csak egy apró aranyfülbevalót és a gyűrűimet tettem fel. Illatnak most a szokásostól eltérő kifinomultabb parfümöt választottam. Felvettem a kabátomat és lesiettem a ház elé, ahol már várt a taxi. Majd kicsattantam a várakozás izgalmától és a boldogságtól. Már nagyon vártam a pillanatot, amikor kimondják a nevemet és hozzáteszik: „Ezentúl ő lesz a cég új irodavezetője!” Ennél jobban talán csak a hétfőt vártam, hogy elfoglalhassam az irodámat és munkába állhassak.

Abszolút nem vártam a hétfőt. Semmi jóra nem számíthattam. A fejem még mindig lüktetett, különösen a halántékom. Soha többet nem kéne alkoholt innom, legfőképp nem azokat a csábító kis koktélokat azokkal a cuki esernyőkkel, gyümölcsökkel a pohár szélén és azokkal a vicces szívószálakkal. A fantázianevük alapján ki gondolná, hogy ilyen ütősek ezek? Magam sem tudtam, miért ittam annyit. Persze ünnepeltem, hiszen előléptettek, de attól még nem kellett volna így felöntenem a garatra. És igen... most aztán főhet a fejem, hogy vajon hány tanúja volt az új irodavezető becsiccsentésének. Egy biztosan. Leerőltettem egy korty erős feketét a torkomon, majd a feltörő emlékek hatására elhúztam a számat. Hogy lehettem ilyen hülye? Biztosan meg van a véleménye rólam. Istenem, pontosan hogy is volt? Kényszerítettem az agyamat, hogy dobáljon fel újabb és újabb emlékfoszlányokat, de nagyon homályos volt. Lekászálódtam a bárszékről és kisétáltam az erkélyre, lehuppantam a kanapéra és görcsösen szorítottam a kávésbögrémet. Egy pillanatra a bejárati ajtó felé néztem. Felsóhajtottam, a lelki szemeim előtt megjelent a meglehetősen bizarr kép, amint a cég új irodavezetője, azaz én, betámolyog a cég logisztikai igazgatójának nyakába csimpaszkodva, aki mint tudjuk, házas ember. Csettintettem a nyelvemmel és lesütöttem a szememet. Arra még emlékszem, hogy... valahogy elkeveredtünk az ágyig, de hogy ott mi történt... reggel egyedül ébredtem. Be voltam takarva és nem volt rajtam túl sok ruha. Hiába akartam emlékezni, nem tudtam. Teljesen kiütöttem magam. Ám mégis... beugrott valami... egy apróság csupán... az illata...

Levegőre volt szükségem. Próbáltam kifelé nyomulni a tömegből. Kezek nyúltak felém, gratuláltak az új pozíciómhoz. Mosolyogva fogadtam őket, bár akkor már jócskán kavargott a fejem. Eljutottam a ruhatárig. Miután megkaptam a kabátomat, megpróbáltam magamra húzni, miközben a kijárat felé indultam. Megbotlottam a padlószőnyeg gyűrődésében és mikor egyensúlyomat visszanyerve újra előrenéztem, egy testnek ütköztem. Karok kaptak el és baromi erősen tartottak. Kóvályogva néztem az eleséstől való megmentőm szemébe és döbbenten fedeztem fel Tamás arcát.

- Hoppá. – nyögtem ki és széles mosollyal az arcomon egyenesedtem fel.

- Jól van? – kérdezte formálisan, cseppet sem aggódva.

- Ó, hogyne! – rikkantottam a fülébe, miközben újra megbotlottam, ezúttal a saját lábamban. Újból elkapott.

- Látom. Jöjjön, hívok magának egy taxit. – jelentette ki, majd kivonszolt a kapu elé és előkapta a telefonját. 

Bambán mosolyogva néztem, miközben telefonált. Mikor letette, szinte a karjai közé zuhantam. A nyaka köré fontam a karjaimat és mit sem törődtem a minket bámuló ismerősökkel. Játékosan megérintettem az orra hegyét.

- Mondd csak! Miért vagy te mindig olyan zord? Mint egy jégcsap! Igaz, egy felettébb jóképű jégcsap. Tudod?

Rám sem nézett, csak erősen tartott. Megérkezett a taxi. Megragadta a könyökömet és betuszkolt a hátsó ülésre.

- Ugye nem hagyod, hogy egyedül menjek haza? 

A taxisofőrre nézett.

- Rám ne nézzen, uram! Én elviszem a címre, de a lakásába nem fogom bekísérni.

- Ez a beszéd! – kiáltottam fel, és behúztam Tamást a kocsiba.

- Hova mehetünk, hölgyem? – kérdezte a sofőr.

- Haza. – vágtam rá, miközben még mindig bambán bámultam Tamásra.

- Azt én értem. De merre van kiskegyed hazája?

- Ja. – vihogni kezdtem, majd bemondtam a címet.

Miközben a taxi száguldott velünk a kihalt hajnali utcákon, megállíthatatlanul próbáltam kideríteni az igazgató kimértségének okát. Persze nem értem el vele a célomat.

- Pedig minden nő és lány oda van érted a cégnél, és te mégis olyan vagy, mint egy pokróc. Mi a bajod? Nem mondasz semmit? Nem? Akkor elárulok egy titkot. Nekem is tetszel. – felnevettem, majd közelebb húzódtam hozzá és a vállára tettem a fejemet.

Nem sokkal később a taxi megállt a lakásom előtt. Tamás kisegített a taxiból és fizetett.

- Megvárjam, uram? – kérdezte a sofőr.

- Nem szükséges, köszönöm. Közel lakom, gyalog megyek haza.

- Ahogy tetszik. Jó éjszakát! – nevetett cinkosan a sofőr a férfire.

A bejárati ajtónál próbáltam beütni a kapukódot, sikertelenül. Tamás mellém állt és félrehúzott.

- Mi a kód? – kérdezte szárazon.

Miközben mondtam, beütötte és az ajtó kinyílt.

- Innen már egyedül is megy, ugye? – kérdezte egy kicsit dühösen.

- Azt hiszem. – feleltem, de két lépcsőfokkal később megcsúsztam és újra a karjaiba pottyantam. Csak megcsóválta a fejét, majd átkarolva inkább felsétált velem. Az ajtó előtt megálltunk. 

- Ez az? – kérdezte és lehámozta a karjaimat a nyakáról. Bólintottam, de nem hagytam magam lerázni. Visszacsimpaszkodtam a nyakába és egészen közel bújtam hozzá.

- Ne menj még! Olyan jó hozzád bújni. Finom az illatod és én megőrülök tőle.

Az arcomat a nyakába fúrtam. Orrom hegye a bőrét simogatta. Mély levegővételeimmel magamba szippantottam a parfümjét és minden egyes szippantásnál jobban éreztem a fellobbanó vágyat magamban.

- Te nem vettél még észre? – kérdeztem halkan.

Egészen a testéhez simultam, próbáltam megadásra késztetni, de a teste sziklaszilárdan tartotta magát, mintha egy darab kőhöz bújtam volna. Ajkaim közül forró lehelet párolgott a fülcimpájára, sóhajaim megborzongatták.

- Gyere! – kértem tőle.

Számat puhán a bőrére nyomtam és finoman puszilgatni kezdtem. Ajkaim alatt éreztem, hogy az ő bőre is felforrósodik, apró ér duzzadt meg a nyakán, nyelvem hegye végigfutott rajta, éreztem, ahogy pulzált benne a vér. Kezeim az inggombjaival babráltak. 

- Liza...

Tamás egy elfojtott sóhaj kíséretében megragadta az alkarjaimat és megszorítva eltolt magától. Elgyötörve néztem rá.

- Tudod a nevem...

- Persze, hogy tudom.

- És nem kívánsz? – kérdeztem, miközben újra a testéhez simultam. Gombolni kezdtem az ingjét és az ajkaimat a kulcscsontjára nyomtam. – Nagyon szeretnék veled lenni. – suttogtam, majd megszédültem és kibillentem az egyensúlyomból. 

Tamás erősen magához vont. Odaadó, szerelmes kiscicaként bújtam hozzá. Egyszer csak megéreztem zavarodott csókját a fülem mögött. Ajkai belemartak a bőrömbe. Kezemmel hátranyúltam és lenyomtam a kilincset. Behátráltunk a lakásba, Tamás belökte maga mögött az ajtót, majd olyan hévvel szorított magához, hogy meg is lepődtem. Csókolta, harapta a nyakamat, vállamat és miközben az ágy felé lépegettünk, szinte letépte rólam a ruhámat. Forrt a vérem, lángolt a testem, de ami még inkább kezdett felülkerekedni rajtam, az a rosszullét volt. Egyre inkább szédültem, de próbáltam legyűrni magamban. Szétpattintottam az inget a testén és a legszexibb férfitest tárult elém, amit valaha is érintettem. Mesés izmok, forró, illatos bőr. Az ágy elé érve durván rálökött, majd fölém lendült. Ahogy a mellkasomat csókolta, ujjai belekapaszkodtak a melltartóm pántjába és levonták a vállamról. Felsóhajtottam, de akkor már éreztem, hogy valami nem stimmel velem. Forgott az egész szoba és nem láttam semmit. Álmos voltam, nagyon álmos. A szemeim szinte leragadtak.

- Tamás... – súgtam elhalóan...

Nem reagált, csak csókolta, markolta a mellemet. Furcsa, nehéz érzés tört rám. Jótékony álomba merültem. Egyik pillanatról a másikra. Tulajdonképpen teljes k.o.

Vasárnap estére ennyire futotta az emlékezetemből. Dehogy mi történt utána? Vajon lefeküdtünk e vagy sem? Nem tudom. Viszont holnap reggel az új pozíciómban kell debütálnom és csak remélem, hogy senki, de senki nem fogja felhozni a céges partin tanúsított viselkedésemet. Mérhetetlenül szégyelltem magamat. Kikezdtem az egyik felsővezetővel. El nem tudtam képzelni, ezek után hogyan fogunk egymáshoz viszonyulni. Az volt a szerencsém, hogy nem volt közvetlen a munkakapcsolatunk. De azért a bocsánatkérésnek szerét kell ejtsem valamikor. Remélem, nem lesz dühös. Olyan buta liba voltam. Nem is ismertem jóformán, jószerivel, csak annyit tudok róla, hogy ő a logisztikai igazgató, Tamás a keresztneve és nős. Mi a fene vitt rá, hogy úgy bújjak hozzá? Ha csak eszembe jutott, miket mondtam neki, szeretném, ha a föld megnyílna alattam...

Elérkezett a hétfő reggel. Igyekeztem csinosan öltözni, egy egyszerű fehér inget viseltem, fekete ceruzaszoknyával és egy vékony piros övvel. Elégedetten néztem a tükörbe. Fekete magas sarkúba bújtam és felkapva a táskámat útnak indultam. Izgatottan és cinkos mosolyok után kutatva léptem be a bejáraton. A legnagyobb meglepetésemre azonban senki, de senki nem tett megjegyzést és csak kedvesen szerencsét kívántak az első napomhoz. Ahogy az irodám felé haladtam, a lányok is csak köszöntek és senki nem vigyorgott a hátam mögött. Nem értettem. Ahogy leültem a székemre és bekapcsoltam a gépemet, felpillantottam. Az irodám az ügyfélszolgálat mögött helyezkedett el. A lányok asztalsorokban ültek egymás mellett, az irodavezető pedig mintegy föléjük magasodva mögöttük foglalt helyet, hogy összefogja mindegyiküket. Az ügyfélszolgálat ajtaja előtt Tamást láttam elsuhanni. Felpattantam és az irodámból kilépve elhaladtam a sorok mellett. Tamás irodája egy emelettel feljebb volt, mire kiértem a lifthez, ő már felment. Összeszedtem minden bátorságomat és felmentem hozzá. Nagyot nyeltem, mielőtt bekopogtam hozzá.

- Jöjjön, Adél.

Adél az asszisztense volt, nyilván azt hitte, ő kopog. Benyitottam hozzá, beléptem és szabadkozni kezdtem.

- Nem Adél vagyok, elnézést, őt nem láttam kint.

Tamás nem szólt semmit, csak szokásos zord arckifejezésével hátradőlt a székében és várt.

- Én beszélni szerettem volna... önnel. – rettentő ideges voltam és tördelni kezdtem a kezemet.

- Hallgatom. – szólt kimérten.

- Én... én csak... elnézést szerettem volna kérni a viselkedésemért. Én nem ilyen vagyok. Csupán ittam... azokat a vicces kis koktélokat és olyan jópofák voltak... maga tudta, hogy olyan sokféle alkohol van bennük? Én nem. És nem szoktam inni sem...

- A lényeget. – vetette oda durván Tamás.

Rájöttem, hogy össze-vissza hablatyolok, és még jobban zavarba estem.

- Elnézését kérem, amiért... amiért a lakásomba csábítottam és... meg hogy egyáltalán elcsábítottam...

- Maga? – kérdezte tőlem fennhéjázó hangon. Összezavart vele.

- Igen, én... – próbálkoztam újra.

- Biztosan csak álmodta. – jelentette ki, majd felállva az irattartó szekrényhez ment és kutatni kezdett benne.

- Hogy mi? Nem. Én becsíptem a partin és maga hazavitt taxival. A lakásomon pedig...

- Nézze, fogalmam sincsen, miről beszél!

Ott álltam teljes zavarban és leforrázva. Most mi van? Nem vagyok hülye, hát ott voltunk, az ágyamban feküdtünk! Ez az ember letépte rólam a ruhámat!

- Én ezt nem értem. – néztem magam elé bambán.

- Menjen vissza dolgozni, Liza! – parancsolt rám, miközben a nevemet nyomatékosan ejtette ki.

A nevem hallatán felkaptam a fejemet, majd teljesen megsemmisülve hátat fordítottam neki és kisomfordáltam az irodájából. Elgondolkodva és homlok ráncolva tértem vissza a helyemre. Lehuppantam a székembe és megráztam a fejemet. Nem értem, mindenki úgy tesz, mintha nem látták volna, hogy részegen Tamásba csimpaszkodtam és Tamás is úgy tesz, mintha meg sem történt volna, az ami... Mi folyik itt? 

A nap hátralévő részében próbáltam helyt állni és nem találkozni senkivel. Egyszerűen nem hittem el, hogy egyik lány sem neveti el magát vagy tesz gúnyos megjegyzést. Hiszen könyörgöm, olyan pletykásak voltak! Az asztalsorok közt hamar terjedtek a hírek. Ebédnél is gyanúsan méregettem mindenkit, de nem... Délutánra már komolyan elgondolkodtam azon, hogy meg sem történt az egész, csak álmodtam, vagy hallucináltam az alkoholtól. Mindenesetre rendkívül frusztrált és feszült voltam ettől az egésztől, így aztán délután, mikor kimentem a büfébe a szokásos napi utolsó kávémért, telefonálni készültem. Leültem a kávés poharammal az egyik asztalkához, és míg a cukrot és a tejszínt kevergettem bele, felhívtam Gergőt.

- Hívni akartalak. – szólt bele köszönés helyett a telefonba.

- Mondd, hogy ráérsz este! – ejtettem ki hangsúlyosan a szavakat.

- Mindenképp.

- De jó. Az életem mented meg. – sóhajtottam fel. Nem vettem észre, hogy Tamás a mögöttem lévő asztalkához ült szintén kávéval a kezében.

- Baj van?

- Ó, csak annyira feszült vagyok. Semmi másra nem vágyom, csak egy-két felszabadult órára. Nem akarok gondolkodni.

- Nyugalom, este minden jó lesz. Edzés után?

- Edzés után. Jaj, maradsz utána vacsira? Csak mert akkor úgy vásárolok.

- Elképzelhető.

Miután letettem a telefont, máris jobban éreztem magam. Gyorsan lehörpintettem a kávémat, majd felpattantam és visszavittem az üres csészét. Ahogy a pulttól elindulva felemeltem a fejem, megpillantottam Tamást, ahogy ott kávézik, ahol az imént én is ültem. Valószínűleg minden szót hallott, amit mondtam. A francba!

- Jó napot kívánok! – bólintottam felé.

- Liza. – viszonozta a bólintásomat.

Visszasiettem az irodámba és már csak akkor jöttem ki, mikor hazaindultam. Egész úton gyötrődtem. Próbáltam valahogy igazolni, bebizonyítani magamnak, hogy az a hajnal igen is megtörtént, hogy Tamás járt a lakásomban és hogy elcsábítottam. Bár azok közt az emlékképek közt kutatva, amik egészen élesek voltak, nem csókolóztunk egyszer sem. Nem, biztosan nem, arra emlékeznék. Az érintése, a simogatása, ölelése és az illata így is mély nyomot hagyott bennem. Valahogy nem voltam képes szabadulni tőle, az orromban éreztem azt a parfümöt, ha akartam, ha nem. Zavart voltam és ez kicsit sem tetszett. Alig vártam, hogy Gergő kiűzzön belőlem minden feszültséget. Miután hazamentem és átöltöztem, siettem az edzőterembe. Elég volt egy pillantás Gergőre és tudtam, neki is legalább olyan nagy szüksége van a szexre, mint nekem.

- Veled mizu? – kérdeztem, miközben ráálltam a futópadra.

- A kis vörös folyamatosan elhúzza előttem a mézesmadzagot.

- Mennyire feszítette túl a húrt?

- Eléggé. 

- Hagyd a francba!

- Á, már csak azért is megszerzem és majd utána dobom. De veled mi van? Nem vagy jó formában. Hogy sikerült a buli?

- Jól, csak kicsit sokat ittam.

- De hát te nem is iszol.

- Azok az apró egzotikus koktélok nem ezt sugallták.

- Juj, azok nagyon veszélyesek tudnak lenni. Mit csináltál?

- Ráakaszkodtam a pasira, akiről múltkor meséltem.

- És mi volt?

- Fogalmam sincs.

- Ezt meg hogy érted?

- Hazavitt és eljutottunk az ágyig is, és aztán csak azt tudom, hogy nagyon álmos voltam, majd a következő kép, hogy reggel egyedül vagyok a lakásban és nincs rajtam ruha.

- Azta! Komoly? – visított a nevetéstől.

- Ne röhögj már! Fogalmam sincs, hogy lefeküdtünk e.

- Hogy viselkedett ma veled?

- Hát ez az! Bocsánatot akartam kérni tőle, de azt mondta, nem tudja, miről beszélek. Érted, úgy tett, mintha nem is járt volna a lakásomban!?

- Ez gáz! És te biztos vagy benne, hogy ott volt?

- Ne csináld már te is! A cégnél is... azt hittem, mindenki röhögni fog rajtam, de senki nem mondott semmit.

- Hmm... ez különös!

- Ugye?

- Összegezzünk. Rövidítsük meg a mai edzést és hosszabbítsuk meg az ágytornát! Az jobban ráfér mindkettőnkre. – mondta sejtelmesen mosolyogva, miközben kikapcsolta a futópadot.

***

Meghoztam nektek az új sztori első részét, amelynek egyik része már ismerős lehet nektek. (A néhány napja posztolt morzsa egy kicsit módosítva. :D )

Remélem, tetszeni fog nektek és szívesen olvassátok. Szofi és Kristóf történetére csak kicsit hajaz, talán a közös munkahelyben és a szex imádatában (de hát ezért olvastok)... de ígérem, ti is rá fogtok jönni, hogy Szofi és Kristóf valamint Liza és Tamás egy kicsit sem hasonlítanak.

Puszi mindenkinek