Ötödik

Nem tudom más szóval jellemezni, egyszerűen boldog voltam. Ránéztem és csak mosolyogtam. Mosolyogtam, mert ő elmosolyodott. Érzelem ült ki az arcára. Apró és rövid, de érzelem.

- Mire gondolsz most? – kérdezte fel-felpillantva rám, miközben begombolta a nadrágját.

Újra mosolyra húzódott a szám, ahogy felálltam az ágyról, megigazítottam a köntösömet és feléje léptem.

- Túl sok mindenre.

Magára öltötte az ingjét és utánam fordult, ahogy kisétáltam a konyhába. Ásványvizet töltöttem két pohárba, majd az egyiket Tamás felé toltam, a másikból pedig nagyot kortyoltam. Felvette a pultról és megitta a tartalmát.

- Köszönöm. – szólt halkan, miközben letette a poharat. – És nem csak a vizet. – nézett rám jelentőségteljesen. Már épp reagálni akartam, mikor hozzátette, hogy most már indulnia kell. Bólintottam és az ajtóhoz kísértem.

- Akkor holnap! – köszöntem el tőle, mire ő felkapta a fejét és kérdőn nézett rám. – Az irodában, természetesen. – tettem hozzá.

- Persze... az irodában. – hebegte, majd kifordult a lépcsőházba, én pedig becsuktam utána az ajtót.

Kielégült mosollyal mentem zuhanyozni, majd szó szerint bedőltem az ágyamba. Azt hittem, hamar el fogok aludni, de amint lehunytam a szemem, képek villantak be. Hangok, illatok, mozdulatok... érzések... ízek... Megborzongtam. Sokára tudtam csak elaludni, de annál pihentetőbb volt az álom. Bár a reggeli ébresztőt szívesen kitoltam volna, de muszáj volt felkelnem és készülődnöm munkába.

Valójában nem volt felhívás a részemről a Tamásnak mondott utolsó szavaim, de hát valahogy mégis csak el kellett búcsúznom tőle. Persze iszonyúan kíváncsi lettem volna, hogyan viselkedik velem, de csak ezért nem állt szándékomban keresztezni az útját.

A szekrényemből egy középkék, egyrészes, A vonalú szoknyát vettem ki, aminek a derekán egy bézs színű öv volt. A hajamat hullámosra szárítottam és oldalra tűztem, kisminkeltem magam és indultam is. A céghez érve első utam a büfébe vezetett. Reggelit vettem és egy kávét. Leültem egy asztalhoz és miközben megnéztem a nagyvilág híreit a telefonom, megreggeliztem. Már csak a kávémat szürcsölgettem, amikor egy alkalommal felpillantva Tamást láttam belépni. Azon nyomban rajta felejtettem a tekintetem és azt vártam, ő mikor vesz észre. Egy kávét kér, majd elfordulva a pulttól, szabad asztalt keresett a szemével. Aztán kiszúrt. Egymás szemében néztünk, hosszan. Nem mosolyogtunk, csak bámultunk egymásra. Ki tudja, mi történhetett volna? Lehet, hogy Tamás odajött volna hozzám és leült volna az asztalhoz, hogy együtt kávézzunk? A marketingigazgató viszont kettőnk közé állt és megszólította Tamást. Üdvözölték egymást, majd leültek. Én félrekapva a tekintetem, újra a telefonomba merültem, miközben megittam az utolsó korty kávémat is. Felálltam és elhagyni készültem a büfét, ám akkor, ahogy elhaladtam Tamásék asztala mellett, a marketingigazgató utánam szólt.

 - Liza, egy szóra!

Megtorpantam és ránéztem.

- Jó reggelt! – köszöntem nekik.

- Liza. – bólintott felém Tamás. Kedvesebben csengett a hangja, és én örültem ennek.

- Csak azt szerettem volna kérdezni tőletek, hogy ráértek e ma ebéd után. Találkozhatnánk a marketingraktárban és megbeszélhetnénk az új promóciós anyagok kiszállítását.

- Ó, persze! Nekem megfelel. – bólintottam kedvesen.

- Remek. És neked, Tamás?

- Nekem is. – köhintett, majd a kávéscsészéjéért nyúlt.

Az irodámban mentem és ki sem mozdultam onnan ebédig. Igyekeztem nem arra gondolni, hogy ebéd után találkozni fogok Tamással. A reggeli gondolataimat ugyanis alaposan megtorpedózta egyrészt csak szimplán az, hogy láttam őt, másrészt az illata. Ezek elegek is voltak, hogy már ne gondoljam azt, hogy nem akarom keresztezni az útját. Amikor kiszaladtam ebédelni, Gergő hívott. Kérdezte, jönnék e este edzeni, gond lenne, ha lemondaná. Megnyugtattam, hogy nem gond, nem akartam ma menni. Hamarosan visszatértem a céghez, de nem értem el az irodámig, mert Hédi utánam szólt az ügyfélszolgálatról.

- Liza, várnak téged a marketingraktárban.

- Máris? – pillantottam a karórámra, majd besiettem az irodámba, hogy letehessem a táskámat. Felkaptam a mobilom, a határidőnaplóm és már mentem is a raktár felé.

Amikor beléptem a hatalmas kétszárnyú ajtón, mindkét férfi felém nézett.

- Elnézést kérek, kint voltam ebédelni.

- Semmi gond, nem kezdtünk még neki. – mosolygott rám a marketinges. Tamás egy raklapnyi dobozokba csomagolt katalógusnak támaszkodott és csak egy sanda pillantást vetett rám. Legalábbis kezdetben.

A marketingigazgató hosszasan és felettébb részletesen ismertetni kezdte a legújabb promóciós kampányt. Amikor már egy fél órája beszélt, de még köze sem volt a mi tevékenységeinkhez a kampányt illetően, elcsodálkoztam rajta, hogy Tamás még nem szakította félbe. Miért nem? Nem szokta tűrni, hogy valaki ennyire lefoglalja. Mindig csak a lényegre volt kíváncsi. Mi van? Talán nem is figyel? Ekkor rápillantottam. És igen! Nem figyelt. Legalábbis nem arra, amit a marketinges mondott. Túl sokszor felejtette rajtam a szemét. Egy pillanatra elmosolyodtam, de aztán a fickó észrevehette, hogy lélekben nem vagyunk jelen a megbeszélésen.

- Mit gondol, Liza? Megvalósítható ez?

Azonnal felkaptam a fejemet és visszakérdeztem. Tamás köhintett egyet és látszólag nézegetni kezdte a promóciós termékeket.

- Mire gondol pontosan?

- Egységcsomagokat lehetne képezni belőlük és úgy kiküldeni őket. Lehetőleg egy munkanap alatt.

- Az egy munkanap megoldható. Az egységcsomag képzés nem az én reszortom. Tamás? – fordultam a férfi felé.

- Minden megoldható. Bár jelenleg nincsen a raktárnak erre kapacitása, de majd veszünk fel néhány diákot erre a célra.

- Ez remek ötlet! – ujjongott a marketingigazgató. Váratlanul megcsörrent a telefonja. A kijelzőre pillantott, majd elnézést kérve, az előtérbe sietett. Tamás követte a szemével. Amint a férfi kilépett az ajtón, ő rám nézett. Egy hatalmas doboz előtt álltam, amiben különböző ajándék termékek voltak. Éppen azokat nézegettem, legalábbis úgy tettem. Tamás elindult felém, két lépés után az ajtó felé sandított, majd újra rám. Lassan lépett hozzám. Mögém, egészen közel... Ahogy megéreztem az illatát, mélyet szippantottam belőle. Beleborzongtam, pláne, mikor a teste a testemhez simult.

- Nem fél, hogy meglátják? – kérdeztem halkan.

Nem válaszolt. Ujjaival elhúzta a nyakamból a hajamat és finoman belemart a tarkómba. Megremegtem. Másik kezével bebújt a szoknyám alá, végigsimított a combomon, ujjai a bőrömbe mélyedtek. Felsóhajtva hagytam neki.

- Este hét? – suttogta a fülembe.

Egy másodpercre megfeszült a testem, majd jóleső bizsergéssel töltöttek el a szavai. A fejemet felé fordítottam, az államat a vállamnak nyomtam és az arcába leheltem a válaszom.

- Várlak.

Éppen időben húzódott el tőlem és lépett távolabb. Az igazgató visszatért és jobban belemerült a mondandójába, mint a telefon előtt.

Már jócskán délután volt, mire minden kérdésére felelni tudtunk és mire mindent egyeztettünk. Visszasiettem az irodába, hogy be tudjam fejezni a feladataimat. Kicsit mérges voltam a marketingigazgatóra. Tudtam, hogy szeret beszélni és hogy nagyon körülményes, de azt nem sejtettem, hogy ennyire. Természetesen péntek lévén a hetet is zárnom kellett és még megoldásra várt néhány probléma is. Négy körül viszont már nem bírtam tovább, muszáj volt innom egy kávét. Lesétáltam a büfébe és kértem egyet. Ahogy elfordultam a pulttól, nem volt kedvem az üres asztalok egyikénél meginni, inkább kimentem a teraszra. Ott ültem le az egyik asztalkához. Meleg volt az idő, kellemes. Nagyokat lélegeztem és magamba szívtam a napfényt.

Épp két kortyot ihattam talán, mikor Tamást láttam kilépni a teraszra. Egyenesen felém indult, majd meg sem kérdezve, helyet foglalt az asztalkámnál.

- Sok a munka? – kérdezte néhány csendben töltött másodperc után.

- Nem volna sok, ha László igazgató úr nem vesz el két és fél órát az életemből. – feleltem kényszeredett mosollyal. – Elnézést, nem akartam rosszat mondani.

- Semmi gond. Azt a két és fél órát én is másra szántam. – mondta, miközben a kávéját kortyolta. Az asztallapra pillantva elmosolyodtam, majd egy picit közelebb húzódva hozzá, halkan feltettem neki egy kérdést.

- Szeretnék kérdezni valamit.

- Nem ér rá? – nézett körül szokásos pókerarcával.

- Igazából régóta szerettem volna már megkérdezni.

A szemembe nézett, majd kibökte:

- Essünk túl rajta.

- A parti utáni munkanapon, mikor bementem az irodádba... irodájába, miért tett úgy, mintha nem történt volna... semmi?

- Mert nem is történt semmi. – hangzott a szigorú felelet.

- Persze, technikailag nem, de ott volt a lakásomon és...

Tamás váratlanul felállt.

- Később. – sziszegett rám, majd otthagyott.

Döbbenten néztem utána, ahogy belép az épületbe. Jó, talán majd este elmondja. Én is megittam a kávémat és visszatértem a munkámhoz. Annyira belemerültem, hogy amikor észbe kaptam, nagyon kellett már sietnem, hogy időben hazaérjek. Még útközben rendeltem vacsorát neten, így majdnem egy időben értem haza én és a vacsora is. A kapuban kapott el a futár. Amikor felértem, egyből asztalhoz ültem, pedig eltökéltem, hogy előbb lezuhanyozom, de olyan finom illata volt a még forró ételnek, hogy inkább nekiestem. Éppen befejeztem, amikor kopogtak az ajtón. A faliórára néztem. Még nem volt hét óra. Felálltam és ajtót nyitottam. Tamás állt a küszöbön. Behívtam.

- Ne haragudj, nemrég értem haza... – mondtam neki, miközben eltakarítottam a vacsora romjait a pultról. Csak bólintott. – Kérsz valamit, amíg letusolok?

- Nem, köszönöm. – dőlt a pultnak.

Már megint a szokásos tétovaságot láttam rajta, amit először egy halk okéval lerendeztem, de aztán meggondolva magamat, úgy döntöttem, nem hagyhatom annyiban. Elé léptem és szorosan hozzásimultam. Nagyon szorosan. Éreztem a testében végbemenő hirtelen változásokat. Átkaroltam a nyakát és a füléhez hajoltam. Gyengéden harapdáltam a fülcimpáját és közben suttogtam.

- Nem akarom, hogy feszengj előttem. Azért jössz ide, mert a magadévá akarsz tenni, én pedig nagyon várom már... Sietek.

Elfordultam tőle és a fürdőbe indultam, de Tamás elkapta a karomat.

- Hogy tudsz így váltani? Gond nélkül. Itt annyira más vagy, mint az irodában...

Elmosolyodtam.

- Bajban lennénk, ha az irodában is így viselkednék.

A fürdőajtóból még visszanéztem rá.

- Nyugodtan menj ki az erkélyre, rögtön jövök.

Zuhany után fogat mostam, megigazítottam a hajamat, fújtam magamra egy leheletnyi parfümöt és magamra öltöttem a szatén köntösömet. Amikor kiléptem a fürdőből, láttam, hogy Tamás az erkély korlátjánál állt. Kisétáltam és leültem a kanapéra. Tamás megfordult és a korlátnak dőlt.

- Elmondod? – kérdeztem tőle.

Sóhajtott, majd pár másodperc csend után belefogott.

- Két okom volt rá. Az egyik, hogy kellemetlenül érintett, hogy hagytam magam sodródni az árral és lefeküdtem volna veled, ha... el nem alszol. Dühös voltam. A másik, hogy a viselkedéseden köszörülték a nyelvüket és rajtam, ami még inkább dühbe gurított.

Egy pillanatra elhallgatott, majd leült mellém.

- Mikor láttam, milyen ideges vagy, jobbnak láttam tagadni. Talán magam előtt is. – sóhajtott nagyot két mondat közt.

- És utána miért voltál olyan durva velem?

- Dühös voltam.

- Rám?

- Rád és magamra.

- Magadra miért?

Újból nagyot sóhajtott, majd előredőlt és a combjaira támaszkodott az alkarjával.

- Nézd, akárhogy is tűnik neked, nekem ez nem megy olyan pofonegyszerűen. A házasságom már nagyon régóta nem működik. Mégis bűntudatom volt, amiért... Aztán meg azért, hogy újra és újra megkívánlak.

- Értem. – szóltam halkan. – Bennem partnerre leltél, én csak szexet tudok adni és azt is akarok kapni.

- A tegnapi vallomásod után már én is tudom. – mondta, miközben egyik lábát maga alá húzva felém fordult. Elmosolyodtam és hátat fordítva neki az ölébe dőltem.

- És ez most felszabadított benned valamit? – kérdeztem tőle, ahogy szorosan a testéhez préseltem a gerincemet.

- Talán. – felelte, miközben alkarját a mellkasomra fektetve ujjbegyei megcirógatták a kulcscsontomat.

- Mit szeretnél?

- Hogy érted? – reagált azonnal, miközben ujjai bebújtak a köntös szegélye alá és végigfutottak a domborulatokon.

- Hagyjalak kibontakozni vagy vegyem át az irányítást?

- Egyelőre mindkettő csábít.

Tenyere a mellemre feküdt és finoman megszorította. Felnyögtem. Percekig cirógatta, becézte őket és élvezte, hogy én egyre jobban élvezem az érintését. Óvatosan széthúzta a köntöst rajtam. Épphogy láthatóvá vált így a melleim körvonala, az ágaskodó kis mellbimbók, a hullámzó mellkas. Kedvét lelte a látványban. Teljesen a mellizmaira vont és lázasan simogatott tovább. Forró ajkait a tarkómra nyomta és egyre inkább felizgulva lehelt a fülem mögé. Kisvártatva izgatott hangon megszólalt.

- Menjünk be!

- Itt nem szeretnéd? – kérdeztem kacérkodva.

- Olyat szeretnék tenni veled, ami nem tartozik a szemben lakókra. – súgta a fülembe ellentmondást nem tűrően.

Felültem és megvártam, amíg feláll, majd én is felálltam, miközben egy picit összehúztam magamon a köntösömet. Megfogtam a kezét és behúztam a lakásba. Zihálva lépkedtünk a háló felé. Még mielőtt beértünk volna, felé fordultam és lehámoztam róla az inget, mikor a nadrágjától is megpróbáltam megszabadítani, ajkaimmal megérintettem a nyakát, vállát és halkan lihegve folytatni akartam a kinti játékot.

- Nos. Mi az, ami nem tartozik a...

Nem tudtam befejezni, mert Tamás egészen váratlanul letépte rólam a köntöst és letepert a matracra. Szétnyomta a combjaimat és közéjük hajolt. Őszintén meglepődtem a hevességén, de végtelenül felizgatott. Hát még, amit a nyelvével tett! Felsikoltottam. Kettészelte a szeméremajkakat, majd nyelve hegyével észveszejtő örvényt kavart a csiklómon, és amikor már azt hittem, ennél kéjesebb nem lehet, akkor megszívta az apró kis gyönyörgombot. A csípőm vadul vonaglott a tenyerei közt, nem bírtam tovább. Akartam, nagyon, magamban érezni. Az egész bensőm lüktetett és minden egyes nyelvcsapással egyre közelebb és közelebb éreztem magam a mennyországhoz.

- Kérlek! – lihegtem és megpróbáltam felhúzni magamhoz. Nem állt kötélnek és egyre kéjesebben forgatta a nyelvét a puncimon. Minden erőmet összeszedve megragadtam az arcát, felültem és közel húztam magamhoz. – Tudod, hogy így nagyon hamar...

- Tudom. – zihálta az arcomba. – Engedd! – kérte, miközben ujjai rásimultak a nedvesen szétnyíló szirmokra.

Hanyatt dőltem és ő még őrültebb ritmusban nyalta a felajzott csiklómat, ujját finoman betolta a hüvelyembe. Remegni kezdtem, elképzelhetetlenül. Ujjazása pár másodpercen belül a fellegek közé repített. Az egész testem megfeszült. Alig kaptam levegőt. Szinte fuldokoltam a gyönyörben. Körmeimet a felkarjába vájtam, egészen addig, amíg erőteljes orgazmusom bele nem simult a testem pórusaiba. Karjairól a tarkójára csúsztattam a kezeimet és felhúztam magamhoz.

- Miért... miért csináltad ezt? – dadogtam még mindig küzdve a levegőért.

Tamás is szaporán lélegzett.

- Vágytam a gyönyörödre... hogy tudjam... én okoztam... – lihegte elgyötörten.

Mélyen a szemébe néztem és tudtam, most valóban erre vágyott a leginkább. A tudatra vagy inkább magára az érzésre, hogy a csúcsra juttatott. Férfiúi büszkeségének kellett.

Kezeimet lesimítva a testén, nadrágjába bújtattam az ujjaimat és letoltam róla, alsónadrágostól. Magam alá gyűrtem, majd felültünk. Egészen közel volt az arcunk egymáshoz. A tekintetünk menthetetlenül egymásba forrt. Képtelenek voltunk máshova nézni. Olyan fokú izgalmat láttam a szemeiben, amitől forrt a vérem. Zaklatott voltam. Igen.

Minden egyes izmunk megfeszült, ahogy a testünk egymásnak préselődött. Érzékeink még le sem nyugodtak, újból felhevültünk, ahogy apró mozdulataink kéjes hullámzássá nőtték ki magukat. Tamás ujjai mélyen a lapockáimba nyomódtak, szorosan tartott, miközben a tenyereim az arcára simultak. Hüvelykujjammal megérintettem a száját, ami még halványan csillogott az élvezetem nyomaitól. Tekintetem most rászegeződött. Úgy vágytam egy csókra. Nagyon. Nem mertem kezdeményezni, vagyis... Közelhajoltam hozzá. Vártam. A szemébe néztem. Apró zavart láttam. Nem akartam kizökkenteni. Próbáltam megkerülni a dolgot, hogy kapjak is valamit, de ne érezze, hogy kényszerítem. Ujjammal lágyan végigfutottam az ajkain, majd felsóhajtva a szemei közé ziháltam.

- Az ajkaidon vagyok. Érezni szeretném... – elcsuklott a hangom, képtelen voltam folytatni. Vártam. Nem ellenkezett, de izgalma még inkább fokozódott. Lihegett, mint szomjas vándor a sivatagban.

Megcsókoltam a szája szegletét. Kivártam néhány másodpercet, majd lágyan az alsóajkába haraptam. Finoman haladtam, vártam és haraptam, vártam és haraptam. Olyan elképesztő izgatottságot váltott ki belőlem ez a kis játék, hogy azt hittem, menten lángra gyúlok. Vágytam a nyelvemet a szájába dugni és simogatni a nyelvét, életemben nem vágytam még soha semmire így, de akartam, hogy ő tegye meg. Tamás lélegzetvisszafojtva várta minden egyes mozdulatomat. Amikor nyelvem hegyével végigfutottam az ajkain, beleremegett. Váratlanul hagytam abba a szája csókolását, ajkaim a nyakára tapadtak. Hanyatt dőlt velem és kezei a bőrömbe markolva még közelebb húztak magához. Érzékien becézni kezdtem a testét. Minden egyes milliméterét. Amikor merev hímvesszőjét a számba engedtem, felnyögött és belekapaszkodott az alkarjaimba. Lágyan szoptam, érzékien és ő remegett minden egyes mozdulatnál. Hamar túlfeszíthettem a húrt, mert hirtelen a testére vonva maga alá tepert és szorosan hozzám préselődve fölém lendült. Egymásba fonódtunk és kéjesebbnél kéjesebben hullámzottunk a másik vágyának rabságában. A nyakamba csókolt, miközben maga mellé nyúlt és a farzsebe után kutatott. Én előbb elértem és kivettem belőle az óvszert. Sietve nyomtam a markába. Tamás lejjebbkúszott a testemen ajkával és a melleimre borult. Beszívta a már így is kemény bimbót és hosszú másodpercekig izgatta őket nyelvével. Megnyaltam az ajkaimat, majd elgyötört sóhaj szakadt fel a torkomból. Széles terpeszbe húztam a lábaimat és hagytam, hogy Tamás közéjük engedje csípőjét. Bokáimmal körbetekeredtem rajta és vágyódva vonszoltam magamhoz még közelebb. Nem bírtam már tovább. Felültem, Tamás ugyanabban a percben feltérdelt, hasa az ajkaimmal egy vonalba került. Kikaptam a kezéből a gumit és elszakítottam a csomagolását. Óvatosan, de sietősen húztam fel hatalmasra duzzadt férfiasságára. Istenem, alig vártam már, hogy a lábaim közt döngessen, hogy belém ékelődjön, megtöltsön! Megcsókoltam a hasát. Tamás megragadta a csuklóimat és rám borulva a matracnak szegezett. Eszeveszett lihegéssel fúrtam a tekintetem az övébe, a testem nem bírt egyhelyben csak feküdni. Vonaglani kezdett, miközben éreztem, hogy a puncimból forró nedv csorog a szeméremajkaimra. Bármit megadtam volna a farkáért!

- Kérlek! – formáltam halkan a számmal.

Éreztem az ajkak közé fúródni a termetes szerszámot. Behatolt a hüvelyembe és remegve tolta magát még beljebb. Látta, ahogy a fejem hátrafeszül, a pilláim lecsukódnak, a szám érzékien szétnyílik a kéjes érzéstől. Határtalanul izgatta a reakcióm. Ujjaimmal markolni próbáltam valamibe, de csak a levegőt tudtam, Tamás kezei a csuklómra szorultak. És akkor lökött egyet. Felnyögtem. Minden lökés egyre mélyebb lett és erőteljesebb, és belőlem mind hangosabb sóhajokat csalt ki. Úgy éreztem, elégek, felrobbanok, megsemmisülök, de legalábbis meggyulladok. Egy erőteljesebb mozdulata átlökött a gyönyörbe. Reszketve sikítottam fel, az izmaim feszültek és a testem vergődött Tamás szorításában. A távolból hallottam meg az ő orgazmusát. Erős volt, intenzív. Szorított, nagyon erősen, majd rám omlott. Elengedte a csuklóimat és magához szorítva a nyakamba fúrta a fejét. Percekig ringtunk még egymáson. Egyszer csak megéreztem az arcomon a száját. Majd újra egészen közel a számhoz. Finom mosolyra húzódtak az ajkaim. Lassan elcsitult a testünkben a másik által szított vihar és Tamás óvatosan kihátrált belőlem. Egy percet pihentünk talán, amikor megszólalt a kapucsengő. Felültem, majd bosszúsan magam elé motyogva kisétáltam a bejárati ajtóhoz. Egy pizzafutár nyomkodta végig az összes lakás csengőjét, mert nem tudott bejutni a lépcsőházba. A háló felé néztem, nem láttam Tamást kijönni onnan, ezért most én siettem el zuhanyozni. Miközben a tus alatt álltam, csak az dübörgött a fejemben, hogy olyan jó lenne, ha maradna még. Akartam még, nem tudtam betelni azzal a csodálatos érzéssel, amit a vele való szex adott nekem. Elképzelhetetlenül jó volt vele. Elzártam a csapot és megtörölköztem. Amikor kiléptem, Tamás a konyhapultnál állt és ásványvizet ivott. Rámosolyogtam. A fürdőbe lépett. Én is ittam, majd visszasétáltam a hálóba és bedőltem az ágyba. Bebújtam a takaró alá és vártam, hogy visszajöjjön. Mosollyal az ajkamon érintettem meg a lepedőt. Éreztem rajta az illatát. Akkor megjelent az ágynál, leült a szélére és a ruhái felhúzásával próbálkozott. Felültem és mögé bújtam. Éreztem, hogy amint a mellbimbóm a hátához simult, az izmai megfeszültek. Átkaroltam és tenyerem a mellkasára simult. Belecsókoltam a nyakába és forró hangon kérlelni kezdtem.

- Ne menj még! Maradj egy kicsit!

- Nem maradhatok. – jelentette ki.

- Kérlek. – fontam szorosabbra az ölelésemet.

Felsóhajtott.

- Nem jó ötlet. – bökte ki.

- De az.

- Liza...

- Kérlek!

- Miért akarod? – fogta meg hanyagul a kezemet, miközben hátranézett a válla fölött.

Megnyaltam a számat és a füléhez hajoltam.

- Mert imádom, ahogy a farkad bennem lüktet...

Felnyögött a szavaimtól és megszorította a kezemet. Felém fordult és feltérdelve az ágyon hagyta, hogy a hátamra dőljek. Fölém lendült és most ő hajolt az én fülemhez.

- Mindig ilyen szókimondó vagy?

- A legtöbbször. – suttogtam, miközben magunkra húztam a takarót. – Tetszik?

- Tetszik.

- Azt is mondhatjuk, hogy felizgat? – kérdeztem incselkedve.

- Mondhatjuk. – mondta halkan, miközben féloldalasan rám feküdt és egyik könyökével a vállam mellé támaszkodott.

Egy picit oldalra billentettem a fejemet és úgy kérdeztem tőle:

- Szeretsz játszani?

- Mit értesz játék alatt?

- Kacérkodást, fokozni az izgalmat szavakkal... apró mozdulatokkal, esetleg merész mozdulatokkal...

- Te szereted?

Bólintottam. Azután hosszú percek teltek el csendben. Meztelen testünk észrevétlenül forrósodott fel, ahogy a lélegzetvételünk is elmélyült. Nem is vettük észre. Apró remegéshullám futott végig rajtam. Szétnyitottam az ajkaimat és fátyolos tekintettel néztem Tamás arcát. Ő is lángoló szemekkel fürkészett engem. Ujjaim a tarkójára simultak, finoman próbáltam közelebb húzni magamhoz.

- Gyere. – suttogtam nagyon halkan.

Közelebb hajolt. Elképesztően érzékien fújtam az arcába. Perzselő leheletemmel cirógattam a bőrét, homlokát, szemhéját, orrát, állát. Láttam, hogy reagál rá, nem hagyta hidegen. Le-lehunyta a szemét és teste önkéntelenül is megremegett. Megérintettem a számmal az orra hegyét, aztán a homlokát, halántékát és sorra minden egyes centit az arcán, kivéve az ajkait. Lesimítottam a kezemet a vállaira, majd ujjbegyeim végigfutottak a gerincén, a csípőjénél megálltak és elmélyültek a felhevült bőrben. Ajkaimmal a fülét súroltam, finoman záródtak össze a fogaim a fülcimpája felett. Kiengedte a tüdejében rekedt levegőt, valósággal égette a vállam gödrét. Felsőtestével lejjebb kúszott, arca a melleim fölé került. Izzott a lehelete, ahogy a mellbimbómra fújta. Megborzongtam és a lapockám megemelkedett. Bizseregni kezdett minden porcikám. Amikor észrevette, hogy a pici bimbó megkeményedett, nyelve hegyével megpöckölte, majd egészen gyengéden az ajkai közé szívta őket.

- Elvesztem az eszem a melleidtől... tökéletesek... – zihálta.

Örültem a hangjának. Megértett, és játszott. Teljes súlyával a testemre nehezedett, ahogy fölém lendült. Széles terpeszbe nyitottam a lábaimat.

- Még... játssz velük... – kértem erősen lihegve.

Felnyögött és tovább folytatta játékát. Pár perc múltán már az őrület határán voltam, alig kaptam levegőt és semmi másra nem vágytam, mint hogy kielégüljek. Kezemmel a hasa alá csúsztam. Tenyerem körbeölelte a meredten álló férfiasságát.

- Imádom. – súgtam a fülébe. – A méretét... az ízét... ezt az eret itt... – ziháltam tovább, miközben végighúztam az ujjbegyemet egy jobban kidudorodott erén.

Elértem a kívánt hatást. Remegve vonaglott a testem fölött. Simogattam még és ő szorosan simult az összezárt tenyerembe. Éreztem nedvesedni.

- Nem bírom tovább... – kérleltem. – Érezni akarlak így... magamban.

Elengedtem a farkát és a testébe csimpaszkodtam. Tamás teljesen kontrollt vesztve reszketett, nehezen hallotta meg a kérésemet. Alig észrevehetően megrázta a fejét, majd négykézlábra emelkedett. Fuldokolva nézett rám.

- Kérlek... – lihegtem, miközben kétségbeesve végigsimítottam a testemen.

Tamás követte a szemével a mozdulatomat, amikor megcirógattam a puncimat, bent akadt a levegője. Felindult lett, elképesztően. Felültem, arcomat az arca elé toltam, kezeim közé fogtam a fejét és úgy suttogtam neki tovább.

- Nagyon kívánlak. Nagyon szeretnélek érezni... ahogy... – akadoztak a szavaim. – Ahogy lüktetsz bennem... egészen mélyen... – újra elcsuklott a hangom. Tamás keze hátrébb csúszott a matracon, lassan dőltem vissza a hátamra, miközben lábaimat a derekára kulcsoltam és szorítottam, nem engedtem el. – Gyere... hatolj belém...

Olyan mértékben fulladtunk az izgalomtól, a ránk váró katartikus élménytől, mintha mindkettőnk a szüzességét készült volna elveszíteni. Egyik kezemet a fenekére simítottam és finoman nyomtam az ágyékom irányába. Éreztem, hogy nedves, kemény makkja a puncimnak nyomódott, felsóhajtottam. Lágyan ékelődött be a szinte cseppfolyóssá vált szeméremajkak közé. Próbáltam visszatartani a lélegzetemet, de esküszöm, az eszméletvesztés határán voltam, ahogy a sziklakeménységű farok belém bújt és lassan utat tört magának a hüvelyemben. Életem legerotikusabb, leggyönyörfakasztóbb behatolása volt. Teljesnek éreztem magam, soha nem volt ilyen egész a testem. Tamás olyan szorosan ölelt magához, hogy még kevésbé kaptam levegőt, és amikor megmozdult bennem, megszűnt a külvilág. A szemem lecsukódott, az agyam kikapcsolt, csak kettőnk összefonódott verítéktől párás teste tekergett az ágyon, csak a puncim létezett, csak a hüvelyem legmélye, ahol lüktetett bennem, ahol mozgott bennem, előre és fel... előre és fel... sóhajok szakadtak fel, távolról vagy víz alól, nem is érdekes, mert éreztem, ahogy a vére pulzált a belém duzzadt hímvesszejében... Az izmaink megfeszültek, szorítottuk egymást nagyon. És akkor éreztem a burjánzó csodát magamban, erőteljesen húzott magával mielőtt robbant volna. Nem engedtem el Tamást, olyan erővel nyomtam az ágyékomat az övéhez, hogy kétsége se legyen afelől, bennem kell elélveznie. Tenyere a fenekem alá kúszott, magához préselt és felhördült. A fejem hátrafeszült és... egyszerre.. együtt... nyögtünk fel, orgazmusunk sikolya hosszú és hangos volt, a vele járó érzés pedig földöntúli... észveszejtő. Forró ondó töltött meg és minden sejtem beleborzongott a tökéletességbe. Kinyitottam a szemem és az arcába néztem. Soha nem láttam még olyan nyugodtnak, olyan lágynak a tekintetét. Gyengéden simogattam a hátát, a csípőnk még ringott egymásban, egyre szelídebben. Megpuszilta az orromat. Elmosolyodtam. Ajka az ajkamhoz simult, leheletnyi csókot hintett rá. Bágyadtan emeltem rá a tekintetem, halovány mosolyra futotta, majd újra lehunytam a szememet. A testünk megpihent, majd Tamás mellém gördült. A hátára feküdt és lélegezni próbált. Én is. Sokáig hallgattam, egészen addig, amíg már egyenletes szuszogás nem lett belőle.