Hatodik

Hétfőn reggel kicsit elgyötörten álltam a szekrényem előtt. Egyik kezemmel a kávésbögrémet markoltam, a másikkal a görcsölő hasamat simogattam. Hülye görcsök és hülye menses! A szememmel kutattam a megfelelő ruha után mára. Fekete szivarnadrágot választottam és egy törtfehér alapon fekete pettyes fodros ujjú inget, nyakán megkötővel. Kihörpintettem a kávémat, aztán készülődni kezdtem. Már talpig ruhában és sminkben, oldalra tűzött hajjal és táskákkal a kezemben egy utolsó pillantást vetettem magamra az előszoba tükrében, miközben belebújtam a fekete magas sarkú cipőmbe. Egy másodpercre elgondolkodtam. Nagyon vártam már, hogy összefussunk ma Tamással a cégnél. Kíváncsi voltam, hogyan fog viszonyulni hozzám. Miután nálam töltötte a fél péntek éjszakát és végre óvszer nélkül szexeltünk, elaludtunk. Én csak szombat reggel ébredtem fel, és amikor körülnéztem, Tamást nem láttam sehol. Az éjszaka közepén lelépett. Nem hagyott egy üzenetet sem, semmit. Kicsit le voltam törve, mert azt hittem, legalább megbeszélhetjük, milyen fantasztikus volt együtt, de majd talán ma. Még most így hétfőn reggel is beleborzongok az élménybe, ha csak visszagondolok rá.

Amikor beértem a céghez, rögvest az irodámba siettem, leültem, és amíg életre kelt a számítógépem, addig előkotortam a táskámból a görcsoldót és egy kis üveg vizet. Bevettem a tablettát, majd ittam néhány kortyot. Kis idő múltán Hédi jött be hozzám egy-két megkereséssel, problémával. Szinte észrevétlenül telt el a délelőtt. Dolgoztam és most senki nem zavart benne. A görcsök is elmúltak. Délben kimentem a szomszédos kifőzdébe ebédelni. A sorban előttem Adélt ismertem fel.

- Szia, Adél! – köszöntöttem.

- Liza! Szia! – fordult felém.

- Mi újság? – kérdeztem tőle kedvesen.

- Hmm... sok a munka. – nevetett, majd elkomolyodva hozzátette. – De muszáj volt kijönnöm, ebédelni.

- Persze, ha éhes vagy, muszáj enni. A munka megvár.

- Nem is annyira az éhség miatt, mint inkább a főnököm miatt.

- A főnököd miatt? – kérdeztem vissza érdeklődve. – Miért?

- Jobbnak láttam menekülni. Nem tudom, mi történt vele a hétvégén, de ma pokoli rossz kedve van.

Lesütöttem a szememet, majd félve megkérdeztem.

- Rossz kedve? Mitől?

- Fogalmam sincs. Már akkor ilyen volt, mikor bejött és azóta a szokásos rideg tekintetével a frászt hozza mindenkire, sőt kiabálni is hallottam. Nekem is nekem ugrott valami apróság miatt.

- Furcsa.

- Nem igazán. Tudod, mindig ilyen mogorva szokott lenni, de most a szokottnál is rosszabb. Nem tudom, mi történhetett otthon. Talán tényleg válik.

- Elválik?

- Ha ilyen rosszat hoz ki belőle ez a házasság, akkor nem ártana. – nézett rám jelentőségteljesen Adél.

Leültünk egy asztalhoz a tálcáinkkal és nyugodtan elfogyasztottuk az ebédünket. Egész végig motoszkált bennem egy kérdés, de csak akkor mertem feltenni, mikor visszaindultunk a céghez.

- Te ismered a feleségét?

- Igen, találkoztam már vele néhányszor.

- És milyen?

- Hát... nagyon szép nő, fiatal, szerintem sokkal fiatalabb, mint Tamás.

Aztán már nem tudta folytatni, mert csörgött a telefonja és a lifthez is odaértünk. Amikor visszaértem az irodába, leültem és elgondolkodtam azon, amit Adél mondott. Mitől lehet ilyen? Történhetett valami otthon? Talán lebukott? Vagy hozzám van köze? Egész délután ezen gondolkodtam. Egy pillanatra még azon is elmorfondíroztam, hogy felmegyek hozzá és megkérdezem, de aztán nagyon gyorsan kiráztam a fejemből az ötletet.

Kicsivel később a marketingigazgató bevágtázott hozzám. Ömlött belőle a kétségbeesés, hogy a héten ki kell küldeni a promóciós anyagokat, azonnal álljunk neki az egységcsomag képzésnek.

- Ugye tudja, hogy ez nem az én hatásköröm?

- Persze, de nem tudja, Tamás felvette már azokat a diákokat?

- Fogalmam sincs. Én addig nem tehetek semmit az ügy érdekében, amíg nincsenek kész az egységcsomagok.

- Menjünk fel Tamáshoz! – jelentette ki. Eddig sem csíptem különösebben az igazgató urat, de ez után meg pláne nem. Menjen fel ő, ha akar! Engem minek kell felrángatni? Egy kicsit féltem a pokoli rosszkedvű Tamástól. Mindegy, nem mondhattam ellent, így szótlanul felkísértem az emeletre. Még a liftben kikerestem a telefonszámát annak az iskolaszövetkezetnek, akikkel dolgozni szoktunk. Bár ez tényleg nem az én hatásköröm volt, de úgy tudtam a HR-esünk szabadságon van most. Amikor a liftből kiszállva megpillantottam Adél arcát, tudtam, most nem alkalmas, de László igazgató urat ez nem érdekelte, pedig még idejében visszavonulót fújhatott volna, mikor Adél asztala mellől meghallottuk Tamás nem éppen nyugodt hangját. Csak egy percet várt, majd bekopogott. Válaszra sem várva benyitott.

- Szia, Tamás! Zavarnánk egy percre.

Én egy kicsit később léptem be az irodába, így láttam, hogy Tamás dühösen készült reagálni, de amint meglátott, visszanyelte feltörni készülő durva szavait és helyette csak bólintott, majd hellyel kínált minket. Én nem akartam leülni. Baromi rossz érzés volt Tamást így látni az után a kép után, ami az együtt átélt csodás orgazmusunk után belém ivódott.

- Tamás, a héten ki kell küldenünk az összes promot. Mindent. Hogy állnak az egységcsomag képzések?

- Egyelőre sehogy. Pénteken nem említetted, hogy olyan nagyon fontos lenne.

- Ez igaz, de most mondom, nagyon fontos.

- Akkor intézzük.

- Megtudhatom, pontosan hogyan?

Láttam, hogy Tamás robbanni készül és még mielőtt valami durvát mondott volna, gyorsan közbeszóltam.

- Felhívom az iskolaszövetkezetet és kérek tőlük szerdára három-négy diákot. Csütörtökön kiküldjük őket, pénteken megkapja mindenki. Jó lesz?

- Köszönöm, Liza! Bár ezt az irodájában is megmondhatta volna.

- Lehet, de nem szervezkedem a felelős igazgató tudta és engedélye nélkül. - pillantottam Tamásra.

- Engedély megadva. – felelte hanyagul Tamás.

László igazgató úr elhúzta a száját, megeresztett egy félmosolyt, majd előkapva a rezgő mobilját a zsebéből, kisétált az irodából.

Pár másodpercig tanácstalanul álltam Tamást bámulva.

- Szeretne valamit? – förmedt rám. Meg is ijedtem a hangnemétől.

- Én csak... – zavartan a nyitott ajtó felé pislantottam. – Valami baj van?

- Semmi. Menjen vissza dolgozni!

Teljesen a földbe gyökerezett a lábam a közönyétől.

- Most! – ejtette ki hidegen a szót.

Összerezzentem és elhagytam az irodát. Gyorsan visszasiettem a helyemre és intézni kezdtem a promo kiküldéshez szükséges feladatokat. Később mindent átküldtem a HR asszisztensnek e-mailben, a mai napon ő sem volt bent, de úgy tudtam, holnap már itt lesz. Felhívtam a raktárt is és kértem tőlük, hogy szerdára szabadítsanak fel egy órát, amikor a diákoknak megmutatják, mit hogyan kell tenniük. Csak ezután engedélyeztem magamnak egy pár percet, hogy arra gondoljak, mi történhetett Tamással. Nagyon durva volt. Valami komoly dologról lehetett szó. Nem akarta elmondani. 

Na és? Most mit törődök vele? Ez az ember csupán a... szeretőm? Azt hiszem, igen. Az alkalmi partner státuszon szerintem már túl vagyunk, de azért olyan szintre se emelném, mint Gergőt. Ahhoz jobban kell ismernünk egymást. Jobban belegondolva nem is ő az én szeretőm, hanem én vagyok az övé, hiszen én nem kezdeményezhetem a légyottokat, akkor vagyunk együtt, ha ő eljön hozzám. Kivételt képez ez alól, ha valami furfangot vettek be, mint múltkor a ruhái elrejtését.

A következő percben e-mailt kaptam, majd rögtön csörögni kezdett a telefonom is és körülbelül fél másodperc alatt egy szakajtó elintéznivaló zúdult a nyakamba. Aznap délután későn végeztem. Már hét óra is elmúlt, mire hazaértem. Meleg ételen és forró zuhanyon kívül semmi másra nem vágytam. Elalvás előtt még olvasgattam, ami kifejezetten jól esett most. Elálmosított.

A héten nem merészkedtem Tamás irodájának a közelébe sem, és kerültem minden olyan lehetőséget, mikor alkalmunk lett volna összefutni. Ebédet inkább rendeltem, kávét pedig valamelyik lánnyal hozattam. Szerda délután, mielőtt hazaindultam volna, lementem a raktárba, csak hogy lássam, hogy haladnak a diákok a csomagolással. Szerencsére jól, már nem volt sok nekik vissza. Már éppen indultam volna, mikor a raktárajtónál belefutottam Tamásba. Félve néztem rá, majd elnézést kértem. Nem szólt hozzám, csak bólintott. Félreálltam, és kiléptem a raktárból. Most is mogorva volt. Még mindig rossz kedve lenne?

Nem. Csütörtökön már egészen biztos voltam benne, hogy itt nem holmi rosszkedvről van szó. Ez velem kapcsolatos! Nekem szólt! Valamibe nagyon beletapicskolhattam péntek éjjel! De hát mit tettem? Mi rosszat? Ott nem volt semmi rossz, tökéletes volt minden!

Ebéd után a délutános lányoknak magyaráztam a promo kiküldéssel kapcsolatban, mikor megpillantottam Tamást bevágtázni az ügyfélszolgálatra. Láthatóan az irodám felé tartott, de amint észrevette, hogy kint vagyok a lányoknál, megtorpant, majd rám szólt:

- Beszélhetnénk az irodájában?

- Természetesen. – motyogtam magam elé és elindultam. Nem kerülte el a figyelmemet, hogy a lányok összenéztek körülöttem.

Előre engedett, majd becsukta maga mögött az irodám ajtaját. Az asztalom szélének dőltem.

- Miben segíthetek? – kérdeztem nyugalmat erőltetve magamra.

- Hogy halad a promóciós kampánytermékek kiszállítása?

- Jól. Minden rendben. A diákok tegnap végeztek a csomagolással, ma kiküldjük, holnap megkapják a címzettek. Gond egy szál se.

Idegesnek tűnt, de ezt valamiféle vészjósló ridegséggel akarta palástolni. Hallgatott és közben komolyan nézett a szemembe. Egy pillanatra kitekintettem a lányok felé, majd mikor láttam, hogy látszólag senki nem figyel, megtörtem a csendet.

- Tényleg csak ezért jöttél ide?

- Mi másért? –vettette oda durván.

- Nézd, nem tudom, miért viselkedsz így velem, de most kettesben vagyunk, nem kell megjátszanod magad. Persze, bizalmaskodnunk sem szabad, de azért nem kéne ilyen megvetően...

- Nem játszom meg magam. – fojtotta belém a szót.

Megdöbbentem. Először nem is tudtam reagálni, csak kerestem a szavakat, majd nagy nehezen megszólaltam.

- Tehát ezt a bánásmódot érdemlem tőled?

A szemei tűzben forogtak, dühös volt és nem értettem, miért.

- Nem fogok kivételezni veled csak azért, mert...

- Nem is kértem ezt. Irodavezető vagyok, egyenrangú félnek kéne tekintened. - sziszegtem. – Tudod mit? Ha ezt neked ilyen nehezedre esik megfelelően kezelni, akkor fejezzük be. Nem vagyok a lábtörlőd. És most hagyj dolgozni!

Most ő lepődött meg a szavaimon, földbe gyökerezve állt az ajtóban. Megkerültem az asztalomat és leültem. Még mindig engem bámult, majd egy perc múlva kiviharzott az irodámból.

Remegni kezdtem, nem voltam ura magamnak. Olyan mértékben felbosszantott, hogy ordítani tudtam volna. Nagyon sokára tudtam csak annyira megnyugodni, hogy folytatni tudjam a munkát. Valóban el kellett határoznom, hogy ennek itt vége. Nagyon sajnáltam, mert soha életemben ilyen tökéletes férfival nem volt még dolgom az ágyban, de velem nem lehet így bánni.

Másnap este elmentem edzeni. Se Gergő, se én nem voltunk megfelelő hangulatban. Egymás melletti futópadon kocogtunk, mikor megkérdezte, mi újság Tamással.

- Pff... semmi. Jól indult, de már vége.

- Hogyhogy?

- Nem tudta kezelni.

- Az mit jelent? A fiókot?

- Dehogy! Odáig el sem jutottunk. Végre rávettem egy óvszer nélküli szexelésre és fantasztikus volt, komolyan mondom, észveszejtő, de egy, utána eltűnt a lakásomból, kettő, azóta a munkahelyünkön egy bunkó.

- Mi baja lehet?

- Nem tudom. A pletykák szerint válik a feleségétől, lehet ezért volt kiborulva, fogalmam sincs. És most már nem is érdekel. Megmondtam neki, hogy többet hozzám ne jöjjön.

Gergő haloványan elmosolyodott, majd percekig csendben voltunk.

- És veled?

- Megvolt a vöröske.

- Komolyan? Mikor?

- Azt hiszem, egy hete. Igen.

- És?

- Jó volt. Jobb, mint vártam. Igazából nagyon jó volt. Ki volt éhezve rendesen.

- Akkor?

- Tervezni kezdett.

- Hogy érted?

- Eddig is válni akart a férjétől, de most még sürgősebb lett neki.

- Miattad?

- Én mondtam neki, hogy rám ne alapozzon, mert én nem akarok kapcsolatot. - mondta, miután megvonta a vállát. – Most állítólag hadakoznak a férjével.

- Akkor most új zsákmány után kell nézned?

- Nem feltétlenül. Az éhségét még azért kiélvezem. – nevetett rám. – És te? Menjek fel hozzád edzés után?

- Most nem alkalmas. – húztam el a számat. – De most attól függetlenül sem lenne hozzá kedvem.

- Értem, de azért tudd, hogy rám számíthatsz. – kacsintott egyet.

A hétvégén kimentem a szüleimhez és vasárnap estig ott is maradtam. Nagy családi összejövetel volt. Apukám születésnapját ünnepeltük. Természetesen megint megkaptam a magamét a rokonoktól, hogy mire várok még, miért nem fogok már egy férfit, talán nem akarok gyereket szülni. Én pedig összeszorított fogakkal mosolyogtam csak, próbáltam nem fennakadni ezen a témán. Pedig a végén már azzal jöttek, hogy ez a lakásnak az atmoszférája, a nagynéném is férj és gyerek nélkül halt meg, én is úgy fogok. A parti után segítettem anyukámnak rendet varázsolni, majd hazaindultam. Egy percig sem vettem komolyan soha a rokonaim ugratását, de most valahogy bántottak. Nem értettem, miért.

Tamással egész héten kerültük egymást, ha véletlenül összefutottunk, udvarias fejbiccentés után elléptünk a másik mellett. Ha megláttam, hogy a büfében kávézik, inkább visszafordultam és később mentem le újra. Én is dühös voltam rá. Talán haragudtam is. Olyan remekül ellehettünk volna, ha nem ront el mindent. Napközben az irodában könnyű volt mérgesnek lenni rá, de otthon éjszaka, mikor feküdtem az ágyban, nagyon nehezemre esett nem hiányolni azt a tökéletes hímvesszőt. Nem tudom, ő nyitott e volna felém, mert valljuk be, a lehetőséget sem adtam meg neki, de nem is volt ínyemre, hogy megint durva legyen velem.

Pénteken is késő délután mentem haza, inkább már este volt. Hazafelé megálltam egy kínaiban vacsorázni, majd hazaindultam. Legelső dolgom egy forró fürdő volt. Egészen alámerültem a habokban. Komótosan megmostam a hajamat, bekentem a tincseimet hajápoló pakolással, alaposan megfürödtem. Kegyetlenül jól esett, igazi befejezése volt a hétnek. Minden piszokkal együtt magam mögött hagytam. Kiszállva megtörölköztem, majd megszárítottam a hajamat. Leggingset húztam fel és egy túlméretezett trikót. Egy pohár rozéval a kezemben a kanapéra telepedtem és az ölembe téve olvasni kezdtem egy könyvet. Tíz perc telhetett el, mikor kopogtak az ajtón.

- Ki az? – kiáltottam ki kelletlenül, anélkül, hogy felálltam volna a kanapéról.

- Én vagyok. – hallottam Tamás hangját.

Egy pillanatra megdobbant a szívem, majd megmakacsolva magam kikiabáltam.

- Menj el!

- Kérlek, nyisd ki az ajtót!

- Egyetlen okot mondj, hogy miért tegyem meg! – mondtam neki félhangosan akkor már az ajtó elől.

- Sajnálom. – hangzott a bátortalan válasz.

Elhúztam a számat. Talán megmagyarázná, miért volt ilyen. Adnom kell neki egy lehetőséget. Kinyitottam az ajtót, majd félreálltam. Egy félszeg mosoly kíséretében belépett, majd felém fordult. Becsuktam az ajtót és a pultnak támaszkodtam.

- Miért jöttél ide?

- Azt hittem, tudod.

- Na, nem! Ha azt gondoltad, hogy azok után, ahogy viselkedtél, idejöhetsz és megdughatsz, akkor nagyon tévedsz.

- Azt mondtad, te csak szexet akarsz.

- És ez feljogosít arra, hogy durva legyél velem? Igen, igazad van, tényleg ezt mondtam, de attól még egy érző lénnyel bújsz ágyba, nem pedig egy guminővel. Én nem a barátnőd, nem a szerelmed akarok lenni, csak a szeretőd, de ehhez akkor is kell egyfajta bizalom, és ha ez nincs meg, akkor viszontlátásra!

- Én nem bízom a nőkben! – kiáltotta.

- Adtam rá okot, hogy bennem ne bízz?

- Mással is lefekszel, és én... – nem tudta folytatni, elakadt a szava.

- Vagy úgy! Most már mindent értek. Mindezt azért, mert óvszer nélkül csináltuk?

Nem válaszolt.

- Beteg lettél?

- Nem.

- Nem feküdtem le azóta senkivel, hogy megbeszéltük, hogy ha megkívánsz, idejössz. És terhes sem vagyok, megnyugtatlak. Az utolsó dolog, ami most az életemből hiányzik, az egy gyerek. De a te dolgod, ha nem bízol bennem, akkor tűnj el a lakásomból, mert nekem nincsen szükségem erre! – szórtam rá az összes dühömet, majd kiviharzottam az erkélyre és megkapaszkodtam a korlátba.

Akkor vettem észre, hogy már egészen besötétedett. Csak álltam és fortyogtam. Teljesen ledöbbentett, hogy ez az egész cirkusz azért volt, mert nem használtunk gumit. Nem bízik a nőkben? Jóég, mit csinálhatott a felesége, hogy nem bízik benne? Ezért romlott meg a házasságuk? Ez lehet mindenre a magyarázat? Percek teltek el és rádöbbentem, hogy valószínűleg már egyedül vagyok a lakásban. Nem jött utánam, tehát elment. Mély levegőt vettem, majd bementem a lakásba. Bezártam az ajtót, a fürdőbe mentem, fogat mostam, levetkőztem, majd lekapcsolva mindenhol a villanyt, alváshoz készülődtem. Az ágyamhoz lépve egészen fura érzésem volt, de hamar elhessegettem. Felkapcsoltam a sólámpát, hogy a telefonomat töltőre dughassam, ám akkor olyan látvány fogadott, hogy a szívem is megállt.

- Jesszusom! Normális vagy?  Halálra ijesztettél. Mit keresel itt?

Tamás ült az ágyban, betakarózva, szerintem meztelenül.

- Megmutatom neked, hogy bízom benned.

- Tamás, ez nem...

- Kérlek. – mondta, miközben felém nyúlva feltérdelt. A tekintetem az ágyékára szegeződött. Jól gondoltam, valóban meztelen volt. És lázban is. Mármint... hűha... állt, mint a cövek. Nagyot nyeltem, majd akaratlanul is beharaptam a számat.

- Hát ez... – köhintettem egyet apró mosollyal... – hogyan...

- Akarlak. – súgta, miközben behúzott a takaró alá, maga alá tepert és lenyomta a sólámpát. – Adj lehetőséget, hogy belejöjjek.

- Te vezetsz. – súgtam az ajkai közé, miközben átöleltem a nyakát.

A fülembe lehelt, majd óvatosan húzta lefelé a nyakamon a nyelvét, finoman szívogatva a bőrömet. Beleborzongtam az érintésébe. Nagyon jól esett és csak most döbbentem rá, valójában mennyire is. Megfogta a kezeimet és a fejem fölé húzta őket, a könyökeimet a matracnak nyomta és a nyakamról a karjaim belső felére tért át a nyelve hegyével. Gyengéden cirógatta a meglehetősen érzékeny bőrt. Ez egészen újdonság volt még nekem is. Felemeltem a fejemet, ajkaim a füléhez simultak, hangot adtam a tetszésemnek. Szája a könyökömtől visszafelé haladt a mellem oldalára, körbenyalta az ívét, majd még mindig a felkarjaimra támaszkodva, beszívta a mellbimbómat és érzékien szopni kezdte. Felnyögtem és még szélesebb terpeszbe húztam a lábaimat. Egyik kezével elengedte a karomat és tenyere a másik mellemre kúszott, belemarkolt. Amikor érezte, hogy a bimbó megmerevedett, a szájába vette és pillekönnyűen összezárta körülötte a fogait. Megrázkódtam. A lapockám felemelkedett. Tamás játékosan összeharapta és húzogatta a felizgatott kis bimbót. A fenekem alá nyúlt, megragadta a farpofámat és átfordította a testemet maga alatt. Felsóhajtottam, ahogy beleharapott a popsimba, majd nyelvével végigrajzolta a gerincemet. Ajkai itt-ott rátapadtak a bőrömre, különös figyelmet szentelve a lapockámnak. Elhúzta a tincseimet a vállamról és a tarkómra fújta forró levegőjét. A testem hullámzani kezdett alatta és egyre inkább a bőrömön éreztem a merev férfiasságából csepegő előváladékot.

- Olyan bársonyos a bőröd, folyton csak simogatnálak.

Felsóhajtottam, majd remegve engedtem ki a tüdőmből a bennrekedt levegőt.

- Tedd szét a lábad. – suttogta a fülembe.

Heves szívdobbanások közepette engedelmeskedtem neki. Éreztem a hasizmait a hátamnak nyomódni. Kezével az ágyékomba simult, ujjai megmártóztak a fülledt hüvelyben. Megremegtem és felsóhajtottam. Ajkai a vállamra tapadtak, fogai a bőrömbe mélyedtek.

- Még soha nem éreztem ilyen forró és nedves puncit... – zihálta, miközben kihúzta az ujját belőlem és végigsimította a szeméremajkaimat. Szavainak és persze a felfokozott izgalmam hatására még több nedv buggyant az ujjaira. Ettől reszketve nyögött fel. – Imádom. – suttogta és újra a szirmok közé hatolt.

Megfeszítve az altestem izmait, felemeltem a csípőmet, Tamás férfiassága a belső combomra simult. Kihátrálva, testnedvemtől csatakos kezével megmarkolta szerszámját és az ajkak közé igazította. Fuldokolva vártam, hogy belém nyomja. Elvéve kezét a vállaim fölé támaszkodott és remegve összpontosított testének megfelelő súlypont helyezésére, hogy minél kéjesebben hatolhasson az izzó, lüktető, lucskos nyílásomba. És megtörtént. Felsikoltottam, ahogy egyetlen heves mozdulattal felnyársalt. Olyan érzés volt, mintha egy testes, tüzes nyilat lőttek volna belém. Gyönyörteljes mozdulatokkal dugott. Élveztem ágyékának minden egyes fenekemnek csapódását, heréinek ütemes lökését a csiklómon. Egyre beljebb és beljebb, és aztán már egyre gyorsabban. Nem tudtam kontrollálni a kéjemet, elszabadult és én sikongatva zsibbadtam bele a matracba és a puha ágyneműbe. Egy másodpercig éreztem egy bivalyerős markolást a combomon, a fülemet a jól ismert orgazmus hangjai simogatták és forró láva csapódott a hüvelyem falának.

- Még nem akartam... – lihegett a fülembe.

Felemeltem egy picit a fejemet és felé fordítottam, amennyire tudtam.

- Mit? – kérdeztem halkan.

- Elélvezni... én még szerettem volna... – suttogott egy picit letörten.

Oldalra billentettem a testem, ezáltal kicsúszott belőlem, megfordultam alatta és magamhoz szorítottam a felhevült testét. Testnedveinktől csepegő hímvesszője a szétnyitott combjaim közé libbent. Meglepetten tapasztaltam, hogy legalább annyira duzzadt, mint a behatolás előtt. Átkaroltam és megsimogattam az arcát.

- Ezért soha ne kérj bocsánatot.

- Meghallottam a hangodat és elvesztettem a fejemet. – szabadkozott még mindig.

- Csss... – csitítgattam félig mosolyogva. Valójában meghatott a törekvése és az őszinte vágya, hogy gyönyört adjon. – Van időnk. Annyiszor juttathatsz a csúcsra, ahányszor csak akarsz, és annyiszor élvezel belém... – elcsuklott a hangom. Éreztem lüktetni a combjaim közt. Felnyögött.

- Ahányszor csak akarok? – fejezte be a mondatomat rekedt izgatottsággal a hangjában.

Teljesen öntudatlanul, de a testünk hullámzani kezdett a másik karjaiban. Ölelésünk egy másodperc alatt felforrósodott. A nyaka köré fontam a karjaimat és egészen közelről ziháltam az arcába.

- Ahányszor csak akarsz... és ahova csak akarsz...

Reszketve hunyta le a szemét egy másodpercre a szavaim okozta katarzistól.

- Bárhova? – kérdezte lázasan, miközben teljes önkívületben vonaglott fölöttem.

- Bárhova... – ismételtem suttogva, orrom hegyét az övéhez dörzsöltem.

- Még mindig kívánlak... nagyon. – lihegett.

- Tudom, érzem...

Az ágyékunk egymásnak préselődött. Jólesően sóhajtottunk fel, ahogy testünk édes kínok közt vergődött. Megnyaltam az ajkaimat és a fülébe súgtam.

- Gyere...

Ám Tamás továbbra is csak vonaglott fölöttem és ajkaival egészen közel hajolt hozzám. Várt és már nagyon túlfeszítette a húrt. Elképzelhetetlenül lángolt a testünk, a leheletünk, minden egyes pórusunk. Szememmel felpillantottam a szemébe. A számat nézte. Elgyötörten, vágyódva. Izgatott nyögés bukott ki belőlem, mire Tamás az ajkaimra nyomta a száját. Egy pillanatra mindkettőnk lélegzete elakadt, majd ajkainak ereje lágyulni kezdett, reszketve nyílott szét és pillekönnyű csókot lehelt. És aztán már nem tágított. Ahogy egyre inkább kóstolgatta a számat, bennem egyre inkább fokozódott a boldogság érzése. Hiszen olyan régóta vágytam a csókjára! Tudtam, hogy tökéletes vele az ágyban, és eddig csak sejthettem, hogy a csókja is tökéletes. Most megtudhatom! A másodperc tört része alatt vált csókja hevessé, nyelve a számba hatolt és mikor a nyelvemhez simult és körbeölelte, a gyönyör, mint apró áramütés áradt szét a testemben, soha át nem élt kéjt okozva. Maga volt a mennyország. Szenvedéllyel viszonoztam a csókját, teljesen egymásba felejtkezve járta a testünk még mindig a hullámokat. Vad csókja szemrebbenésnyi szünetében lüktető férfiassága a bensőmbe csusszant és én Tamás ajkai közé nyögve morzsoltam el egy kéjes ó, istenemet.

- Baj van? – kérdezte halkan, de közben már mozdult is bennem.

- Csak ha abbahagyod... – ziháltam.

Elmosolyodott és csípője tovább tette a dolgát.

- A csókot vagy a dugást? – folytatta alig hallhatóan.

- Mindkettőt. Eszedbe ne jusson abbahagyni.

Újabb mosolyt villantott, majd lecsapott a számra és kétségbeesve marcangolta, míg egymásba forrt testünket tovább hajszolta a gyönyör felé. Tökéletes volt, gyönyörű és erotikus és kéjes... és mondtam már, hogy tökéletes? Percek alatt eljutottam arra a pontra, hogy már nem volt megállás, a küszöbön álltam és Tamás forró, izgató csókja átlökött rajta. Ajkaimat elszakítva az övétől, karjaimat és fejemet hátracsapva nyögtem föl, az izmaim megfeszültek és vágyódva fejték odabent az extázist elhozó szerszámot. Meleg ondó folyt szét a hüvelyemben és Tamás ajkai a kulcscsontomra nyomódtak. Kezei lenyomták a fejem fölött a lepedőbe markoló karjaimat és ránehezedve próbálta kordában tartani testem katartikus vonaglását, csak addig, amíg orgazmusom ereje le nem csillapodott. Mikor ez bekövetkezett, ujjbegyei gyengéden végigcirógatták a belső karjaimat, ajkait tapadva húzta végig a vállamtól a fülemig. Zihálva hunytam le a szememet és hagytam, hogy legördüljön rólam. Nem voltam képes sem mozdulatra, sem szavakra, jóformán még lélegzetvételre sem. Csak feküdtem és süppedtem, úgy éreztem, egyre inkább belesüppedek az ágyneműm hívogató puhaságába. A szempilláimat mázsás súly húzta le, képtelen voltam felnyitni őket. És már aludtam is.

Egy autó letekert ablakán át irtó hangos zene hallatszott, ahogy elhúzott a lakás előtt. Felijedtem rá. A szemem kipattant, egyből felültem. Tamás mosolyogva ült az ágyam szélén, és engem figyelt. Ruhában volt. Tusfürdő illata csapta meg az orromat.

- Hova mész? – kérdeztem tőle kótyagosan.

- Indulnom kell.

- Ne! – bukott ki belőlem morcos kisgyerek módjára.

- Liza, muszáj! Hajnalodik. Így is több időt töltöttem itt, mint amennyit szabadott volna.

- Akkor kikísérlek. – egyeztem bele szomorkásan, és fel akartam állni.

- Ne kelj föl. – suttogta Tamás, miközben gyengéden visszanyomott az ágyba. – Kitalálok egyedül is.

Félig lehunyt szemekkel csak bólintottam. Közel hajolt hozzám és megcsókolta a számat. Akkor hirtelen a nyaka köré fontam a karjaimat és csókot kezdeményeztem. Nyelvünk egymásnak feszült, majd körbeölelve a másikat, lágyan kényeztették egymást. A takaró lecsúszott a felsőtestemről és Tamás karjai izzó bőrömhöz értek. Megborzongott és felnyögött, majd nagyon gyorsan befejezte a csókot, felpattant és elhagyta a hálószobát. Félálomban hallottam már csak, hogy becsukja a bejárati ajtót.