Hetedik

Alig vártam, hogy vége legyen a hétvégének és kezdődjön a munkahét. Nagyon kíváncsi voltam, hogy Tamás hogyan viszonyul hozzám. Bíztam benne, hogy sokkal jobban fogja kezelni kettőnk titkos viszonyát, mint eddig.

Hétfőn reggel mosolygósan álltam a tükör előtt. Aznap valahogy egy másik nő nézett vissza rám. Piros egyrészes szoknyáját elöl szintén piros gombok tartották össze. Egyenesre vasalt haja jóval a mellkasa alá ért. Nude magas sarkúja és táskája különleges keretet adtak megjelenésének. Minél tovább néztem a tükörképemet, annál inkább mosolyra húzódott a szám. A tökéletes péntek éjjel látszik rajtam!

Elégedett mosollyal sétáltam végig az ügyfélszolgálaton.

- Szép jó reggelt mindenkinek!

- Szia! Neked is, Liza! – hallatszott mindenfelől.

Amint beértem az irodámba, nem telt el két perc és Szilvi már a küszöbömön állt.

- Ne, nem akarok problémákat! Olyan jó napom van! – mondtam neki fintorogva, mikor megláttam.

- Azt látom. – mosolygott rám. – Csak szólni akartam, hogy ebéd utánra tudjuk csak megcsinálni, amit kértél.

- A kézbesítési jelentések a kampányról? Nem gond. Jó lesz akkor is.

- Oké. – felelte, de továbbra is figyelt a küszöbről az ajtófélfának támaszkodva. – Mi történt veled?

- Csak vidám vagyok. Jól ébredtem. – feleltem csilingelő hangon.

- Egy jó éjszaka után? – kérdezte sejtelmesen.

Csak mosolyogtam.

- Hmm... irigyellek! – mormogta, majd sarkon fordult és kiment.

Még mindig mosolyogva kezdtem bele a napi feladatokba. Megnéztem az e-maileket, válaszoltam is néhányra, elkészítettem néhány riportot, egy-két jelentést, majd úgy gondoltam, ideje egy péksüteménynek és egy kávénak. Felálltam és a büfébe indultam. Alig voltak ilyenkor még. A kávémmal és egy sajtos pogácsával kimentem a teraszra. Verőfényes napsütés volt és kellemesen friss levegő, köszönhetően az éjszakai zápornak. Komótosan elcsipegettem a pogácsát, majd lassanként kortyolni kezdtem a kávémat, mikor felpillantva Tamást láttam kilépni a teraszra. Körülnézett, majd meglátott. Esküszöm, halvány mosolyt láttam átfutni az arcán. Elindult felém. Letette a kávéscsészéjét az asztalomra és leült.

- Hogy telt a hétvége? – kérdezte.

Meglepődve elmosolyodtam, majd kiböktem.

- Jól. Vártam a hétfőt.

- Miért? – nézett komolyabban.

- Kíváncsi voltam, hogyan fogsz viselkedni velem.

- Értem. És átmentem a vizsgán?

- Még csak most találkoztunk. A következő percben még simán elküldhetsz.

Elhúzta a száját, majd köhécselve az asztalra támasztotta az alkarjait.

- Még egyszer bocsánatot kérek a viselkedésemért.

- Mikor kértél először bocsánatot? – húztam össze a szemöldökömet.

Köhintett egyet, mielőtt egészen lehalkítva a hangját válaszolt volna.

- Amikor behúztalak az ágyadba.

Nagyot dobbant a szívem a szavai hallatán, hát még mikor emlékek is villantak fel az említett momentumról. Nyeltem egyet, majd a számhoz emeltem a csészémet, de mielőtt kortyoltam volna belőle, megszólaltam.

- Valóban, most már emlékszem.

Kiittam a kávémat. Tamás még mindig az asztallapon könyökölve nézett rám, egyenesen a szemembe. Szokatlan volt tőle, de én álltam a tekintetét. Tudtam, hogy az ő agya is pörgeti vissza a jeleneteket. Egy perc múltán az ajkába is harapott, majd hirtelen hátradőlt a széken és egy sóhaj kíséretében megkérdezte, mikor végzek.

- Hat körül.

Bólintott, majd felállt, megfordult és visszasétált az épületbe.

Egy másodpercig nem tetszett ez a rejtélyeskedés, csak ráncoltam a homlokom. Most ezzel azt akarta kérdezni, hogy feljöhet e hozzám? Vagyis azt hiszem, ő már nem kérdez, csak jön és elveszi, ami neki kell. Mégis... ez nem teljesen fedi a valóságot. Nem csak azt veszi el, ami neki kell. Vegyünk példának okáért bármilyen más házasságában elhanyagolt férjet! Volt szerencsém néhányhoz. Ők eljönnek, megdugnak és bár fontos nekik az én élvezetem is, de nem úgy, mint Tamásnak. Ő más. Neki KELL az én orgazmusom. Elmosolyodtam. Az ágyban remekül kijövünk. A testünk bízik egymásban. Talán itt az ideje, hogy egy picit az elhanyagolt lelkével is foglalkozzam, hiszen így szólt az egyezség. Szexet szexért, törődést törődését, intimitást intimitásért.

Néhány perc múlva visszatértem az irodámba és belemerültem a munkába. Ebéd után Szilviék elkészültek a jelentéssel, így a kezemben lobogtatva felmentem László marketing igazgatóhoz. Már a déli harangszót követően megjelent az irodámban, hogy megkaphatná e. Mosolyt erőltetve az arcomra mondtam neki, hogy igaz, hogy ebéd utánra ígértem, de nem szó szerint. Most bezzeg, mikor felmentem hozzá, nem volt az irodájában. Az asszisztense szerint a logisztikai igazgatóval van. Épp mikor az asztalára akartam tenni, megcsörrent az asszisztens mobilja, és már csak azt hallottam, hogy éppen itt vagyok.

- Az igazgató úr arra kér, hogy vidd fel a jelentést a logisztikára.

Egy pillanatra elöntött a düh, de aztán visszanyeltem a tulajdonképpen a lánnyal szembeni indokolatlan mérgemet, és nem kezdtem kioktatni, hogy én az irodavezető vagyok, nem holmi postás. Nem ő kért meg, ő csupán közvetített. Inkább László igazgatóra kéne mérgesnek lennem. De valahogy az a düh is elpárolgott, mikor tudatosult bennem, hogy Tamáshoz megyek. Jó érzés volt tudni, hogy pár pillanatig ismét a közelében lehetek.

A liftből kiszállva Adél mosolygott rám.

- Szia, Liza!

- Szia! Ezt a jelentést hoztam...

- Tudom, már várnak.

Bólintottam, és már épp tovább akartam lépni, mikor eszembe jutott valami.

- Adél, a főnököd még mindig paprikás hangulatban van?

- Nem, képzeld! – nyitotta nagyra a szemét Adél. – Kifejezetten jó hangulatban van, persze nem vigyorog, meg hasonlók, szerintem nem is tud, de azért messze van az elmúlt hetekben tapasztalttól. Jó lehetett a hétvégéje. – súgta cinkosan az utolsó mondatot.

Elmosolyodtam, majd bekopogtam az ajtón. Tamás szólt ki mélyen zengő hangján.

- Szabad.

Benyitottam.

- Jó napot az igazgató uraknak. – köszöntem kedvesen.

- Liza. – bólintott Tamás felém.

- Ó, kedves Liza! – állt fel a marketing igazgató, és elém lépve kikapta a kezemből a jelentést tartalmazó papírost. Leült és böngészni kezdte. Hümmögött.

- Kiváló, kiváló. – ismételgette.

Tamás asztala mellett álltam és titokban rápillantottam. A szeme sarkából engem nézett, miközben a forgószékében hintázott és egy ceruzát forgatott a kezében. Olyan szemtelenül nézett rám, vérforralóan. Amint az idősebb férfi abbahagyta a motyogást, elkapta rólam a tekintetét és úgy tett, mintha minden figyelmét neki is a jelentés kötné le. De aztán újra rám sandított, én pedig hevesen dobogó szívvel reagáltam rá. Szinte felfalt a szemével, levetkőztetett, én pedig kimelegedtem ettől. Karba fontam a kezemet, kihúzva éreztem a talajt a lábam alól, így az asztala szélének dőltem. Kezem idegesen simult a tarkómra. Tamásra pillantva láttam, hogy beharapta az ajkát.

László úr felállt, majd hozzám lépve kérdezett néhány dolgot, majd megnyugodva, hogy az összes kampánytermék célt ért, elhagyni készült az irodát.

- Liza, velem tart?

- Ööö... – csak ennyit tudtam kinyögni.

- Van egy kis megbeszélnivalónk. – állt fel hirtelen Tamás és szakította félbe a hümmögésemet.  

- Igaz. – feleltem motyogva, hitetlenül. Nem akartam elhinni, hogy Tamás arra készül, hogy...

- Rendben. – mondta a férfi, majd elindult az ajtó felé.

Tamás kikísérte, majd mikor a liftajtó bezárult, Adél felé fordult és meghagyta neki, hogy most senki se zavarja. Nagyot nyeltem, mikor visszafordulva az irodába becsukta maga mögött az ajtót és rám nézett. Még mindig az asztala szélének dőltem. Elindult felém olyan tekintettel, hogy kétségem se legyen afelől, mi a célja.

- Ezt nem gondolod komolyan, ugye? – kérdeztem tőle halkan, mikor már majdnem odaért hozzám.

- Attól függ, te mire gondolsz. – suttogta, miközben átölelve a nyakamba csókolt.

- Az nyilvánvaló, hogy ugyanarra, amire te, de nem tehetjük.

Tovább csókolta a nyakamat.

- Mondj egy okot, hogy miért ne.

- Többet is tudnék, de egy van, ami viszi a prímet. Ez a munkahelyünk!

- Ez az én irodám. – ejtette ki hangsúlyosan, ellent mondást nem tűrően. Szájon csókolt. Halk sóhaj bukott ki az ajkaim közül. Kezei a ruhám gombjaira simultak, egymás után bújtatta ki őket.

- Ránk nyithatnak. – hoztam fel az újabb ellenérvet, de ez már harmatgyengén hangzott. Lélegzetvisszafojtva vártam minden egyes gomb kioldást, majd az én kezeim is az inggombjaival kezdtek babrálni.

- Nem fognak. – suttogta, miközben széttárta a testemen a ruhát.

Meglazítottam a nyakkendőjét és levettem róla. Letoltam a válláról az inget és ajkaim közé haraptam a bódító illatú bőrét. Jézusom, mennyire kívánom ezt a pasit!

- Adél meghallhat minket. – folytattam a megjátszott aggodalmaskodást.

- Majd csendben leszünk. Legalábbis megpróbálunk.

Elmosolyodtam, de a következő pillanatban fel is nyögtem, mert Tamás kibújtatott a ruhámból, a melltartómból és ajkai közé vette a mellbimbómat.

- Azt hittem, este átjössz. – ziháltam a fülébe.

- Tervben volt, de rá kellett jönnöm, hogy nem fogom addig kibírni.

- Miért? – kérdeztem a szemébe nézve, szinte fulladva a nekem is új és vérforraló helyzettől.

- Mert itt és most akarlak megdugni.

Felnyögve szorítottam magamhoz, majd a nadrágja széléhez kaptam.

Mögém nyúlva félretolt néhány dolgot az asztalról, majd felültetett rá. Ujjai félretolták a fehérneműmet és alázatos kíváncsisággal bújtak a szeméremajkak közé, hogy felderíthessék, mennyire is áll készen a puncim a megdöngetésre.

Türelmetlenül toltam le a nadrágját, kezembe vettem a farkát és körülöleltem a tenyeremmel. Tamás fogalmam sincs, honnan, de egy óvszert vett elő és villámgyorsan magára húzta. Most hálás voltam érte, és tudtam, hogy ő is azért húzza most ezt fel, mert nem akarja, hogy a spermája a nap hátralévő részében szép csendesen folydogáljon kifelé belőlem.

Határozottan hatolt belém, miközben a csípőmbe kapaszkodott. Lassan, remegve mozdult bennem előre és hátra. Kétségbeesve próbáltuk visszatartani a feltörő nyögéseinket, egymás ajkát harapva. Az adrenalin a lebukás lehetőségétől, a helyzet pikantériájától, újdonságától olyan mértékben dolgozott bennünk, hogy egyáltalán nem volt szükségünk gyors lökésekre. Mély dugás volt, erőteljes. Valóban intim.

- Mindjárt... mindjárt... – lihegtem a szájába, olyan halkan, ahogyan csak tudtam, és már nyögtem is volna, próbáltam összeszorítani a számat.

- Csss... csss... – csitítgatott Tamás, de végül egy csókkal zárta le a számat, amit néhány másodperc múlva már én erőltettem, hogy belé fojthassam orgazmusa hangjait.

Óvatos ringással levezettük az együtt átélt gyönyört finom puszikat szórva egymásra, majd Tamás kihátrált belőlem. Az asztalon lévő tartóból papírzsebkendőket vettem ki és valamennyire megtisztítottam magam, majd öltözni kezdtem. Amikor a ruhámat gomboltam, akkor néztem először Tamásra. Ő is az ingét gombolta már. Elnevettem magam.

- Ugye, tudod, hogy ilyet többet nem tehetünk? Mármint itt az irodádban.

- Akkor megszeged az egyezségünket.

- Miért is?

- Arról volt szó, ha megkívánlak, megduglak. És én most kívántalak.

- Nem. Az egyezség úgy szólt, hogy ha megkívánsz, eljössz hozzám és megdughatsz. Nem pedig, ha megkívánsz, letepersz az irodádban. Ez spontán volt.

- Nem mondanám annak.

Csípőre tettem a kezemet és gyanúsan méregetni kezdtem.

- Te rendezted...

- Csak megemlítettem Lászlónak, hogy én is kíváncsi vagyok a jelentésre.

Hangot adtam meglepettségemnek, majd elmosolyodtam. Tamás is elmosolyodott, majd leült a székére.

- Na, jó, most vissza kell mennem dolgozni, de ezt megjegyeztem! – fenyegettem meg játékosan, majd elhagytam az irodáját.

Adél szerencsére éppen nem volt ott, szerintem egyértelműen látszódott rajtam, mit éltem át korábban. Ahogy az irodám felé haladtam, váltakozva éreztem eufóriát és őrületet. Egyszer azt gondoltam, úristen, de jó volt, aztán meg, úristen, hogy tehettük. Az ügyfélszolgálatot próbáltam hamar átszelni. Csak az asztalom mögött nyugodtam meg valamelyest. Amíg fent voltam Tamásnál, csomó e-mailem érkezett, így aztán egy-kettőre feladatok útvesztőjében találtam magam. Olyannyira, hogy amikor legközelebb az órámra pillantottam, már jócskán elmúlott hat óra. Ezt már a gyomrom is jelezte. Induláshoz készülődtem, majd kikapcsoltam a gépemet. Sietve indultam haza, csak gyorsan átöltöztem és leszaladtam az edzőterembe. Gergő már várt.

- Azt hittem, már nem is jössz! – nyomott puszit az arcomra.

- De, csak sokáig dolgoztam.

- Mi újság veled?

- Minden oké. Dolgozom és dolgozom...

- És?

- Mit és?

Rám pillantva elhúzta a száját, majd elmosolyodott.

- Lizi, tudom, mikor vagy kielégült. És most az vagy!

- Ma az irodájában csináltuk.

- Komoly?

- Csss! Ne kiabálj. Igen, komolyan.

- Akkor most megint együtt...

- A szeretője vagyok, ennyi.

- Hmm. Szerencsés fickó!

- Miért mondod ezt? És a vöröske?

- Vöröskének épp nem alkalmas és most agyilag is máshol van.

- Ezt hogy érted?

- A férjéről mesélt, talán említettem neked, hogy hadban állnak.

Bólintottam.

- Azt mondja, a férje különös lett.

- Na, talán kibékülnek?

- Nem, válni nem hajlandó, de mostanság, mintha bevett volna egy adag leszarom tablettát. Egy cseppet sem foglalkozik semmivel.

- Talán belefáradt.

- Akkor meg váljon el!

- Azt szeretnéd? – kérdeztem sokatmondó mosollyal.

- Tudja a fene! Jó a vöröskével, meg minden, de komplikált is. Jó lenne nem gondolkodni egy kicsit. – nézett rám jelentőségteljesen. – Vagy neked mára elég volt?

- Ööö... Gergő, ezt most jegeljük, jó? Tudod, mi az álláspontom. Nem akarok kapcsolatot, de most van Tamás és nagyon jó vele, nem tartom sem etikusnak, sem higiénikusnak, hogy hol vele, hol veled.

- Persze, értelek. Igazad van.

- Most csak legyél az edzőm és a barátom.

Gergő elmosolyodott, megölelt és adott egy puszit. Edzés után siettem haza, vacsoráztam, lezuhanyoztam és aztán megnéztem egy filmet.

Másnap reggel Hédi elismerően füttyentett, mikor megpillantott az ügyfélszolgálat ajtajában.

- Nagyon csinos vagy!

- Köszönöm. Vezetőségi értekezlet lesz.

Egy pillanatra belenéztem az ablaküvegbe. Látszódott benne a tükörképem. Valóban kitettem magamért, természetesen csak szolidan, azért mégiscsak egy értekezletről volt szó. Grafitszürke ujjatlan overált viseltem gyöngy applikációval a nyakában, derekán hasonló színű megkötővel. Rendkívül jól állt és kihangsúlyozta az alakomat. A hajamat laza oldalkontyba fésültem.

- Sok férfiszívet összetörsz ma. – nevetett Hédi.

A gépem elé ülve gyorsan munkához láttam. Még volt pár elintéznivalóm az értekezletig, ami késő délelőtt kezdődött. Előtte még megittam egy kávét, hogy ne aludjak el, bár Tamás mellett ülve, ezt nem tartottam lehetségesnek. Szerencsére az ülőhelyek elosztása megmaradt, így aztán valóban Tamás mellé ülhettem. Hogy ez még sem volt olyan jó ötlet, arra már percekkel később rájöttem. Tamás már a tárgyalóban volt, mikor én beléptem. Éppen az ügyvezetővel beszélgetett. Amikor egymásra néztünk, izgatottságot láttam a szemeiben. Fél percig nem is figyelt az igazgatóra, csak engem nézett. Lassan mindenki elfoglalta a helyét, így mi is. Az első másodpercben megéreztem az illatát és már bizseregni kezdett a puncim. Zavarodottan simítottam a kezemet a tarkómra, majd kiterítve a jegyzeteimet, hátradőltem és keresztbe tettem a lábaimat. Tamás alig észrevehetően köhintett. Aztán a megbeszéléssel együtt elkezdődött a mi szenvedésünk is. Izegtünk-mozogtunk, hátradőltünk, előretámaszkodtunk, köhécseltünk, tollakkal babráltunk... egyszóval kínlódtunk. Semmi mást nem szerettem volna, mint Tamás mezítelen, forró izmaihoz préselni magamat és csókolni. Ahogy lelki szemeim előtt megjelent a kép, éreztem lángra gyúlni az arcomat.

Néhány perc múlva besötétítettek a teremben, mert projektoron vetítettek diagramokat, grafikonokat. Ezért most különösen hálás voltam. Hogy a kinti szikrázó napsütéstől teljesen elszigeteljék a termet, az összes ablakon lehúzták a fekete rolókat. Ennek köszönhetően olyan sötét lett a tárgyalóban, hogy a projektoron és annak közvetlen környezetén kívül mást nem is láttunk.  Legalábbis amíg meg nem szokta a szemünk. Persze, ez csak a kipirult arcomnak volt áldás, attól a puncim még ugyanúgy bizsergett. Próbáltam lazítani, hátradőlni, a karjaimat lazán a tárgyalószék karfájára tenni. Figyelni akartam a vetítésre, de akkor éreztem, hogy ujjbegyek cirógatják meg a könyökömet. Azonnal megfeszült a testem. A szemem sarkából Tamás felé pillantottam. Próbáltam kivenni a testhelyzetét. A másik kezére támaszkodva a kivetítőt nézte, de a hozzám közelebbi keze a szék mellé lóg, és mintha közelebb lenne hozzám, mint világosban volt. Óvatosan leengedtem a karomat és hagytam, hogy az ujjaink játékosan babrálni kezdjenek egymással. Majd elérkezett a pillanat, amikor Tamás hüvelykujja a tenyerembe simult és rajzolni kezdett bele. Mi lehet ez? Két karakter. Egymás után. Várt. Nem ismertem fel. Újból rajzolta. Várjunk, ez egy szám! Hetes és egy... mi ez a gömbféle? Kérdőjel? Hetes és egy kérdőjel! Megfeszültem a megoldástól. Elmosolyodtam egy pillanatra, majd megszorítottam az ujjait. Tehát este hétkor számítsak rá, mert átjön. Ettől olyan öröm fogott el, olyan felfokozott izgalom, hogy alig bírtam magammal. Már ez az apró közjáték az ujjakkal is jól esett, szívesen folytattam volna még, de Tamás a szorítás után elhúzta a kezét és le nem vette a szemét a kivetítő vászonról. Az értekezlet után pedig olyan szélsebesen tűnt el a tárgyalóból, hogy észre se vettem. Mindegy, este úgyis látom, addig meg valahogy kibírom.

Délután Norbival volt egy megbeszélésem. Most már komolyan meg kellett beszélnünk a szoftverünk szükséges változtatásait. Sokáig volt nálam, nagyon sokat beszéltünk, viccelődtünk, neki hála egész gyorsan eltelt a munkaidőm. Amikor elbúcsúztunk, Szilvi kopogott be az ajtón.

- Szia. – néztem fel az előttem tornyosuló papírokból. – Segíthetek?

- Csak gondoltam, szólok, hogy kávézni megyek. Velem tartasz?

Az órámra pillantottam és aztán örömmel bólintottam. Együtt lesétáltunk a büfébe. Mikor leültünk az egyik asztalhoz, feltűnt, hogy Szilvi cinkosan mosolyog.

- Mi van? – kérdeztem tőle.

- Muszáj megkérdeznem. Te és Norbi?

Majdnem félrenyeltem a kávét.

- Mi? Nem! Dehogyis! Miből gondoltad?

- Majd felfalt a szemével! – szabadkozott Szilvi.

- Nem. Abszolút nincs köztünk semmi! – feleltem felháborodva.

- Hát... lehet, hogy te így gondolod, de hogy Norbi szeretné, ha lenne köztetek valami, az egészen biztos!

- Ugyan már!

- Komolyan nem vetted észre? Nem fogtad a jeleket? Még mi is láttuk odakintről.

- Várj! Odakintről? Úgy érted, az egész ügyfélszolgálatnak nem volt ma jobb dolga, mint engem bámulni?

- Jaj, Liza, ne már! Szegény srác, annyira próbálkozott és mi úgy szurkoltunk neki!

- Hát ez szép!

- Ne mondd, hogy nem jóképű? És tök kedves is!

- Nem mondtam az ellenkezőjét.

- De?

- Nincsen semmi de.

- És azért nem érdekel, mert...?

- Szilvi, pontosan tudod, milyen vagyok. Nem volt az olyan régen, mikor még együtt nevetgéltünk az ügyfélszolgálat asztalai közt, mert az épp aktuális kalandomról meséltem.

- Tudom. De most mintha változtál volna kicsit. Nem tudnám megmondani, miben, de más vagy.

Megvontam a vállamat, majd megittam a kávémat.

- Haragszol? – kérdezte.

- Dehogy! – mosolyogtam rá. – De azt megmondhatod a lányoknak, hogy függönyt fogok feltenni az irodám ablakaira.

- Oké. – nevetett Szilvi. – De most komolyra fordítva a szót. Semmi esélye Norbinak, mert... van valaki... éppen aktuális...

Úgy tobzódott bennem az érzés, hogy elmondjam, igen, de tartottam tőle, hogy akkor rájön, hogy Tamás és köztem van valami. Hiszen a múltkor neki meséltem, hogy milyen hatással van rám. Ha most kifakadnék és elmondanám, van valaki és az milyen fantasztikus, és esetleg elkapna a jövőben egy pillanatot, nem tudnám kimagyarázni.

- Senki komoly, csak Gergő.

- Vele még mindig összejártok?

- Aha, alkalomadtán.

Abban a percben megszólalt a mobilom. Egyik partnerünk hívott egy csomag miatt. Homlok ráncolva néztem is Szilvire, hogy miért nem ők intézik ezt, ki irányította hozzám az ügyfélt. Végül biztosítottam, hogy pár percen belül visszahívom a válasszal. Szilvivel visszamentünk és kiadtam nekik a feladatot. Akkor már majdnem hat óra volt. Lassan indulnom kellett volna, de aztán ez a csomagkeresés kisebb problémát indított el és nem hagyhattam ott megoldás nélkül a dolgot. Végül húsz percem maradt, hogy hazaérjek. Összeszedtem a cuccaimat, kikapcsoltam a gépemet, elköszöntem a lányoktól és már siettem is kifelé. Az ügyfélszolgálat ajtaja előtt pedig belerohantam Tamásba. Friss illata volt, másik ruhában volt és a slusszkulcsát lóbálta a kezében. Zavarodottan néztünk egymásra, majd az ügyfélszolgálat felé.

- Liza, ön még itt? – kérdezte fennhangon Tamás.

- Igen, volt egy kisebb probléma, de megoldottuk és már itt sem vagyok. – nevettem kényszeredetten. – És ön?

- Itt hagytam a telefonomat. – mondta Tamás, miközben a markában szorongatott mobilra nézett. Szemével a kijárat felé intett. – Siet?

- Igen, nagyon. – feleltem és elindultam kifelé. Jött velem, de akkor már az ügyfelesek nem láthattak minket. – Ne haragudj, hívni akartalak, de egy perc időm sem volt.

- Semmi gond, innen már hozzád mentem volna.

- Most akkor menjünk együtt?

- Persze.

- Nem gondolod, hogy feltűnő lesz, ha beszállok a kocsidba?

- Az sokkal feltűnőbb lenne, ha elköszönnénk, te átmennél az utca túloldalára és megvárnád, hogy felvegyelek.

- Igaz. – mosolyodtam el, miközben beszálltam mellé az autóba.

Amikor felértünk a lakásba, azonnal magához vont és szájon csókolt.

- Várj! Szeretnék lezuhanyozni.

- Siess. – zihálta az arcomba, majd beharapta az ajkát.

És valóban siettem, hevesen dobogott a szívem, mert tudtam, hogy mi vár ránk ma este és beleborzongtam az édes kínba. El akartam nyújtani. Tartson sokáig, kényeztessük egymást, játszunk. Tusolás után megtörölköztem, kifésültem a hajamat, magamra öltöttem a szatén köntösömet, majd kiléptem a fürdőből. Tamás a konyhapult előtt várt rám. Pillekönnyűen odaléptem hozzá és belebújtam a karjaiba. A nyakába csókoltam és gyors mozdulatokkal megszabadítottam az ingjétől, és aztán a nadrágjától is.

- Mi a terved? – kérdezte alig jutva levegőhöz.

- Csss. – súgtam neki mutatóujjamat a szájára téve, majd letoltam az alsónadrágját és térdre hullottam előtte.

Tamás felnyögött. Igazán finom orális szexben akartam részesíteni. Fantasztikus volt érezni, mennyire élvezi. Ujjai a hajamba markoltak, én pedig gyönyörködve néztem a vonásait. Olyan felszabadult volt, olyan más! És mikor ondója a torkomra lövellt, soha nem felejtem el a hangját, azt az apró, szexi nyögést és a csodálatot a szemeiben, ahogy a torkomra engedtem a spermáját, végig le a nyelőcsövemen. Beleremegett, amikor kiengedtem a forró száj öleléséből. Felhúzott magához és belemart az ajkaimba. Széttépte rajtam a köntösömet és megpördülve velem szinte a pultra dobott. Éppen csak annyi időm volt, hogy megtámaszkodjak, ő már bele is nyalt a puncimba és ugyanolyan finoman nyalt, ahogyan én szoptam őt az előbb. Őrjítő volt. Ott reszkettem a konyhapult tetején szétnyitott combokkal és a világ legszexibb pasijának a nyelve a hüvelyembe tolult. Amikor rátapadt a csiklómra és ujjai utat törtek, ahová az imént a nyelve is, felsikoltottam. Elég volt néhány kéjes mozdulat és elélveztem. Hanyatt dőlve, tenyereimet a homlokomra szorítva úsztam a mámorban. A gyönyöröm elcsitultával leheletnyi puszikat éreztem a combomon, majd éreztem, hogy Tamás a kezeim után nyúl és lehúz magához, talpra állít. Hálásan bújtam a mellkasához, és ő is hálás puszit nyomott a homlokomra. Akkor megkordult a gyomrom. Elnevettük magunkat.

- Bocsánat, ebéd óta semmit sem ettem. – mondtam, majd összehúzva magamon a köntösömet, a hűtőhöz sétáltam és kivettem belőle a maradék főtt ételt. – Te nem vagy éhes?

- Nem, köszönöm.

Megmelegítettem, közben letöröltem a konyhapultot, Tamás is odaült egy pohár ásványvízzel, miután visszahúzta a nadrágját. Fölöttébb szexi látványt nyújtott, ahogy ott ült csupasz felsőtestével, kigombolt farmerjában, mezítláb. És engem nézett, ahogy ettem. Egyre többször pillantott a tányéromba, majd végül megkérdezte:

- Mit eszel?

- Tejfölös csirke. – feleltem, majd elmosolyodtam az arca láttán és elfordultam, hogy egy másik villát vegyek elő. Átnyújtottam neki, majd közelebb toltam hozzá a tányéromat. Elvette a villát, és belekóstolt.

- Ez nagyon finom. – jelentette ki, miután lenyelte a falatot. – Te főzted?

- Nem nézed ki belőlem?

- Inkább úgy mondanám, nem jellemző a mai fiatal nőkre.

- Megnyugtatlak, én tudok és szeretek is főzni. Sőt sütni is.

Elmosolyodott és tovább falatoztunk a közös tányérból.

- Ugye nem mész még haza?

- Még nem. – mondta nyugodt arccal.

Miután befejeztük, ittunk és aztán megkérdeztem, hogy kiüljünk e kicsit az erkélyre. Megrázta a fejét.

- A szexszel várjunk még egy kicsit, teli pocakkal nem esik jól.

Elmosolyodott.

- Te tényleg szókimondó vagy!

- Így van! Beszélgessünk. Van kedved? – kérdeztem tőle, miközben játékosan megfogtam a kezét.

- Miről akarsz beszélni?

- Én inkább hallgatnálak.

- Liza, én....

- Még mindig fenntartásaid vannak? Hidd már el, hogy én nem fogok beléd szeretni, nekem nem kell kapcsolat, nem akarok minden reggel melletted ébredni... én csak szexelni akarok veled addig, amíg jól esik, de mellette nem kell idegenként viselkednünk. Őszinte akarok lenni veled, és azt szeretném, hogy te is az legyél...

Magához vont és szorosan átölelt.

- Én most szexet akarok. Őszintén! – vágta az arcomba, majd megcsókolt.

Ahogy a nyelve behatolt a számba, a térdeimből kiszaladt az erő, és ha Tamás nem kap a karjaiba, biztosan összezuhantam volna. Nem is értettem, még soha nem fordult elő ilyen velem. A karjaiban a hálóba vitt, lábaimmal szorosan kulcsoltam át a derekát, és mielőtt az ágyra dőlt volna velem, együtt megszabadultunk a köntösömtől. Amikor a hátamra fektetett, végigsimítottam a gerincén, belemarkoltam a lapockájába és a törzsénél fogva húztam még közelebb. A csókunk teljes mértékben elvadult. Szinte felfaltuk egymást. Fájt és égett az ajkam, de nem érdekelt. Kellett, szomjaztam rá, ha egész éjjel csókolóztunk volna, nekem az se lett volna elég. Vágytam rá, nagyon. Kezeimmel rángatni kezdtem a nadrágját, de nem tudtam teljesen letolni róla, mert lefogta a kezeimet és a mellbimbóimra vetette magát. Egy óvatlan, elgyengült pillanatában magam alá gyűrtem őt és fölé lendültem. Ajkához dörzsöltem a melleimet és ő lázasan szopta meg őket. Tenyere körülölelte őket és élvezettel markolt beléjük. Váratlanul lejjebb csúsztam rajta, és miközben érzéki csókokkal borítottam be a hasizmait, belekapaszkodtam a nadrágja szélébe és lehúztam róla. Ahogy a csípője felszabadult, férfiassága teljes valójában megmutatkozott. A törzse mellé támasztottam a tenyereimet és végigsimítottam a farkán a testemmel. Beleremegett. Kezei a hátamra simultak, a fülébe leheltem.

- Imádom, hogy ennyire kívánsz.

Magához szorított és olyan erőteljes, heves csókot kezdeményezett, hogy beleszédültem. Ahogy ágyékunk összeért, a szeméremajkaimmal simogatni kezdtem a merev hímvesszőt.

- Kérlek. – nyögte a számba.

- Mondd. – sóhajtottam.

Kezei a fenekemre simultak és lefelé nyomták, miközben csípőjét felfelé emelgette.

- Gyere. – könyörgött.

Tetszett. Nagyon. Megdobogtatta még jobban a szívemet. Hallani akartam tőle.

- Mondd, mit szeretnél. Kérlek. – ziháltam az arcába.

- Ülj bele és... – azonnal teljesítettem a kérését, teljes hosszában magamba engedtem. Kétségbeesve felnyögött, a teste megvonaglott.

- És? – kérdeztem vissza fuldokolva.

- Kérlek. – bukott ki belőle alig hallhatóan.

Felegyenesedtem a testén és lovagolni kezdtem rajta. Tenyereimet a mellkasára támasztottam. Tamás hol a melleimbe markolt, hol a csípőmet szorította kegyetlenül. Éreztem magam alatt lángra gyúlni, a leggyönyörűbb élvezet tükröződött a szemeiben. Izzó, parázsló levegőt lehelt a mellkasomra, miközben másodpercről másodpercre keményebb lett bennem. Kitöltött teljesen és lüktetett, az ér, ami jobban kidudorodik a farkán, vadul pulzált, éreztem magamban. Tudtam, hogy gyilkos így a hajsza, de nem lassítottam, pedig az én orgazmusom még váratott. Most nem is foglalkoztam vele, láttam, hogy Tamás fékezni próbál, de csak látni akartam a megállíthatatlan mámort az arcán, hallani a kéjes nyögését. Felülve a testembe kapaszkodott és fuldokolva kérlelt:

- Ne! Előbb te.

- Ne foglalkozz most velem. – lihegtem, miközben ajkaink marcangolva egymásra találtak.

- Muszáj megvárjalak.

- Nem, most csak te vagy.

- Liza, nem fogom bírni. – nyögött a fülem mellé.

- Élvezd! – súgtam neki, miközben finoman visszanyomtam a matracra. – Add ki magadból, látni akarom...

Éreztem, hogy minden egyes izma megfeszült, láttam, hogy a teste ívbe hajlik, feje felemelkedik és nyög... A csípőm erőteljesen mozog rajta, forróság töltött meg odalent, szinte égette a bensőmet. Soha ennél gyönyörűbb férfi orgazmust nem láttam még, valósággal a retinámba égett az arca. Ráhajoltam és ő magához szorítva szinte belém bújt. Puszilni kezdtem a fülét és lelassítottam a mozdulataimat. Szelíden ringtam tovább rajta, egészen addig, amíg elernyedve ki nem hullott belőlem. Megsemmisült. Elégedetten néztem a vonásait. Természetesen dolgozott bennem még a vágy, kellett volna a beteljesülés, de ez most megérte. Láthattam egy teljesen más arcát és tudtam, hogy most már mindig ezt fogom látni, az irodában is.

Leevickéltem róla, majd kisiettem a fürdőbe és alaposan letusoltam. Törölközés után kivettem a hűtőből két kis üveg vizet és bevittem a hálóba. Tamás az ágyon ült, hátát az ágytámlának döntötte. Felemeltem a takarót és visszabújtam mellé. Legnagyobb meglepetésemre a karjaiba húzott, lapockám a mellizmainak préselődött. Megpuszilta a fülemet és halkan belesuttogott.

- Soha többet ne csinálj ilyet.

Függetlenül attól, amit mondott, kedvesen hangzott.

- Ne lovagoljalak meg soha többet? – kérdeztem vissza incselkedve, miközben a fejemet hátrahajtottam a vállára.

- Tudod, hogy miről beszélek.

- Tudom, de hidd el, nem ért nagy trauma és perceken belül behajtom rajtad.

Tamás egy pillanatra elmosolyodott, majd megsimogatta a karomat és lágy hangon megszólalt:

- De engem zavar.

- Miért olyan fontos az én orgazmusom? Az egyezségünk miatt?

- Nem. Nem csak azért... – felelte, majd elhallgatott.

Nem mertem megszólalni, vártam, hátha most megnyílik egy picit. Kezeimet a kézfejére simítottam, ujjaink egymásba fonódtak. Felemelte a kezeinket és a sólámpa fényében vizsgálgatta, nézegette, simogatta az ujjaimat. Több perc is eltelt így némán.

- Régóta nem éreztem, nem érezhettem magam férfinak. Az, ahogy te... – zavarban volt, de nem akartam félbeszakítani. - ...ahogy te megéled, ahogy felizgulsz és tudom, hogy én izgattalak fel annyira, a hangod, amikor elélvezel... elhitetik velem... igazi férfinak érzem magam tőle. Szükségem van az orgazmusodra, különben... – elhallgatott.

Akkor rádöbbentem, hogy az évek óta látott komor arc, mosoly nélküliség csupán egyfajta kompenzáció volt a részéről, hogy férfinak tekinthesse magát, vagy legalábbis mások számára igazi férfiképet mutasson. Persze, ettől nem gondoltam, hogy Tamás valójában életvidám, csupa mosoly férfi lenne. Az ember természete nem tud 180 fokot venni huzamosabb ideig, valahol a mélyben ott kellett lennie ennek a jégcsapnak is. Vagy tévedek? Mégis csak történhetett vele valami, amitől gyökeresen más lett?

- Nekem elhiheted, igazi férfi vagy... – suttogtam, miközben oldalra fordítottam a fejemet és rá próbáltam nézni.

Elmosolyodott és finoman szájon csókolt.

- Ma olyan nagyon nehezemre esett nem leteperni az irodában. – szólalt meg hirtelen. – Annyira szexis voltál. Az egész tárgyalás alatt az járt a fejemben, hogy a legszívesebben feldobnálak a tárgyalóasztalra és ott dugnálak meg mindenki szeme láttára.

Elnevettem magam.

- Jól leplezted a szándékaid.

- Nehezen bírtam ki estig.

- Én is. – mosolyogtam rá, miközben újra a szája felé fordultam. – Imádom, ahogy csókolsz.

Belekapott az ajkaimba.

- Miért vártál vele olyan sokáig?

- Sokkal előbb szerettem volna megtenni, mint ahogy megtettem.

Néma csend telepedett közénk, nem feszegettem túl a témát, megelégedtem most ezzel a válasszal. Annak is örültem, hogy ennyit beszéltünk végre. Az ujjaink még mindig egymást babusgatták. Egyre mélyülő lélegzettel figyeltük a testünk élénkülő jelzéseit.

- Titkot titokért... – súgtam halkan.

- Ez mit jelent?

- Elárulsz egy titkot magadról és cserébe én is elárulok egyet magamról.

- Szex témakörben?

- Szigorúan.

Tamás hallgatott néhány másodpercig, majd kibökte:

- Nagyon felizgat az erotikus fehérnemű és a magas sarkú látványa.

Elmosolyodtam.

- Most te jössz. – emlékeztetett kíváncsian.

- Szeretem a szexuális segédeszközöket.

Tamás egy pillanatra megütközött.

- Segédeszközöket? Mire gondolsz?

- Nem, nem! Egy titokért egy titok!

- Ne viccelj már! Komolyan kérdezem.

- Akkor el kell árulnod még egy titkot.

- Jó, akkor... – gondolkodni kezdett, majd rávágta: - Még soha nem használtam semmiféle szexuális segédeszközt.

- Komolyan? És nem is izgat?

- Halljuk a titkodat!

- A titkomat akarod? – súgtam az ajkai közé. Megvártam, amíg bólintott, majd szájon csókoltam és az arcába ziháltam: - Nyúlj a lábaim közé és megtudod.

Tamás egy másodpercre összehúzta a szemöldökét, majd elengedve a kezemet, ujjait a combjaim közé kúsztatta. Felsóhajtott.

- Forró vagy és nedves. – állapította meg rekedt hangon.

- Igen. Forró és nedves. – ismételtem apró sóhajok közt. – Tőled. Mert ezt váltod ki belőle. A közeledben mindig bizsereg a puncim és csak arra vágyik, hogy megdöngesd.

Tamás lélegzete elakadt a szavaimtól. Vágyakozva nézte a számat, majd mellőzve mindenféle gyengédséget rávettette magát és úgy csókolt, hogy beleremegett az egész testem. Ujjaival kényeztetni kezdte a puncimat, végigsimította a szeméremajkaimat, szétnyitotta őket, megrezegtette a csiklómat, körkörösen ingerelte és aztán mutatóujja puhán elmerült a hüvelyemben. Megfeszült a testem és még szélesebbre tártam a combjaimat. Karjaimat a karjai alá fontam és teljesen az ölelésébe simultam. Fejemet a vállára hajtva élveztem az ujjazását, míg a fülemhez hajolva cirógatott leheletével. Egyre kéjesebben izgatott. Már minden porcikám megfeszült és tulajdonképpen nem kellett sok az előbbi lovaglás után. Körmeim Tamás felkarjába mélyedtek, a csípőm megvonaglott, a fejem hátrafeszült és mélyről jövő sóhaj szakadt fel a torkomból. Tamás a fülembe csókolt és halkan biztatott:

- Ez az. Élvezd még!

A gyönyöröm éppen hogy csak enyhült, felpattanva térdeimre támaszkodva gyors mozdulattal Tamás duzzadt farkára ültem, mire ő meglepetten nyögött fel. Megkapaszkodva a csípőmben segített mozogni, de nagyon gyorsan eljött a közös mámor és ő beleharapott a lapockámba. Pihegve omlottam vissza a karjaiba, mire ő lecsúszott velem és most már a hátunkon feküdtünk a matrac puhaságába ágyazódva. Olyan finom és kellemes bágyadtság lett úrrá a testemen, mint soha. Mintha egy meleg takaróba csavartak volna. Mosolyogtam. A szememet nem tudtam nyitva tartani.

Néhány óra múlva arra ébredtem, hogy egy forró test az enyémnek simult. Erőtlenül felnyitottam a szememet, és a halovány megvilágításban láttam, hogy Tamás álmában húzott magához. Valahol az elmém egyik eldugott részében felgyulladt egy lámpa, hogy fel kéne ébresztenem, hogy hazainduljon, de nem volt hozzá erőm. Újra lehunytam a szemem és észrevétlenül visszazuhantam az álomba.