Kilencedik

Másnap reggel elég nehezen ébredtem. Nem jól. Alig bírtam összeszedni magam és elindulni, dolgozni. Az irodában sem lett jobb kedvem. Durcás voltam és szótlan. A lányok szerencsére hamar észrevették és békén is hagytak. Szilvi meg is jegyezte, hogy látja, bal lábbal keltem. A lényeg, hogy apró-cseprő dolgokkal nem zavartak és én most ezért rendkívül hálás voltam.

Dél körül Adél hívott, hogy a főnöke látni szeretne. Tudtam, hogy miért szeretne látni, én viszont nem akartam most se látni, se beszélni vele, ezért azt mondtam Adélnak, hogy most nagyon nem alkalmas, gond van és azt meg kell oldanom. Persze, én naiv, gondolhattam volna, hogy Adél visszamondja ezt Tamásnak. Nem tellett el öt perc azóta, hogy letettem a telefont, Tamás már meg is jelent az irodámban. Amikor a kopogására felfigyeltem és észrevettem, alig észrevehetően megrándult a szám.

- Mi a probléma? – kérdezte, miközben helyet foglalt az asztalom előtti széken.

- Nagyon jól tudod, hogy semmi, mint ahogy én is tudom, miért hívattál. – feleltem neki kicsit hűvösebb hangnemben, mint azt szerettem volna.

- Nem szexelni, beszélni akartam veled.

- Nekem most egyikhez sincs kedvem.

- Liza, ne már! Csak őszinte voltam.

- Talán túlságosan is.

- Jó. – állt föl a székéből. – Majd beszélünk. – Azzal kiment.

Nem tudom, miért voltam ilyen pokróc vele, de nem akartam látni. Nem volt jó a közelében. Átlátszónak éreztem magam.

Az irodai jelenet után hetekig duzzogtam. Tamással csak a munkáról voltam hajlandó beszélni, igaz, másról meg sem próbált ő sem. Sajnos ez az állapot egy idő után más kapcsolataimra is rányomta a bélyeget. Egy ideig a lányok és Gergő is tolerálták a viselkedésemet, de aztán mindenkinél sikerült kiborítanom a bilit.

Miután egy egyszerű gépelési hiba miatt szinte leordítottam Zsanett fejét, aminek ráadásul Tamás is fültanúja volt, már mindenki tudta, hogy valami nincs rendben velem. A szemem sarkából láttam Tamást elindulni felém, de nem csak én, hanem Szilvi is. Ő pedig a legrosszabbtól tartva odasétált hozzám és megkért, hogy menjek ki vele. Durcásan követtem a büfébe, onnan pedig kiterelt a teraszra, leültetett egy padra és azt mondta, maradjak itt, azonnal jön. Pár perc múlva egy hosszú kávéval tért vissza. Leült mellém és a kezembe nyomta.

- Most pedig elmondod szépen, mi történt veled.

- Semmi. – dőltem hátra a padon.

- Liza, ne viccelj. Hetek óta nem vagy önmagad. Már az egész ügyfélszolgálat fél tőled. Ez így nem mehet tovább. Baj történt?

Duzzogva néztem félre. Valójában könnyek szöktek a szemembe és nem akartam, hogy Szilvi lássa őket.

- Liza, megijesztesz.

- És engem is. – szólalt meg egy hang a fejem fölül. Gergő állt a pad előtt.

- Te meg hogy kerülsz ide? – kérdeztem teljesen meglepődve.

- Szilvi hívott fel egy húsz perce, hogy jöjjek, mert baj van.

- Nincs semmi bajom. És egyáltalán mióta vagytok ti ilyen jóban?

- Egy ideje. – válaszolt Szilvi. – Hozzájuk járok spinningre. Beszélgetni kezdtünk és megegyeztünk abban, hogy valami nem stimmel veled mostanság.

- Tényleg semmi gond.

- Pasi ügy? – kérdezett rá Gergő.

Kicsit indulatosan kaptam fel a fejemet. Gergő azonnal reagált.

- Tehát igen. Szeretnéd, hogy munka után hazakísérjelek? – kérdezte, miközben átkarolta a vállamat.

- Nem, Gergő! – csattantam fel. – Nem a szex a megoldás mindenre.

Gergő elhúzta a kezét és Szilvi is nagyra nyitotta a szemét.

- Ezt most hallom tőled először. Tuti baj van.

- Nem, srácok, tényleg... – álltam fel, miközben a homlokomra szorítottam a tenyeremet, de már a torkomat szorongatta a sírás. – Semmi probléma nincsen velem...

Idáig bírtam és itt elsírtam magam. Gergő és Szilvi egymásra néztek, majd felálltak és mindkettejük megölelt. Vigasztaltak és én úgy bőgtem a vállukon, mint egy csecsemő.

- Sajnálom. – szipogtam a fülükbe.

- Nyugodj meg!

El kellett telnie jó néhány percnek, mire valamelyest megbékéltem és felocsúdtam. Azonnal abbahagytam az egerek itatását. Gergő megtörölte az arcomat és megpuszilta a homlokomat.

- Hé, ránk mindig számíthatsz. Mindenben!

Csak bólogattam, nem tudtam, mit mondani. Percek múltán elbúcsúztunk Gergőtől, megbeszéltük, hogy holnap este találkozunk. Még egy kicsit Szilvivel kint üldögéltünk, majd visszamentünk. A mosdóban rendbe hoztam a sminkemet és egy picit megkönnyebbülve tértem vissza az irodámba. Az ügyfélszolgálaton bocsánatot kértem Zsanettől, és mindenkitől, akit megbántottam az elmúlt napokban.

Aznap időben fejeztem be a munkát. Hazafelé menet megvacsoráztam. A lakásba érve lezuhanyoztam, majd felvettem egy pamut szoknyácskát és egy trikót és leültem tévézni. Most egyszerűen gondolni se akartam semmire, csak lenni. Egyszer csak azt vettem észre, hogy besötétedett és lassan már az utca zaja is elcsendesedett. Arra gondoltam, lassan nekem is le kéne feküdnöm. Kikapcsoltam a tévét és a fürdőbe mentem fogat mosni. Éppen végeztem, mikor kopogtak az ajtón.

- Ki az? – kérdeztem egykedvűen.

- Én.

Tamás volt. Egy hosszú percig elgondolkodtam rajta, beengedjem e, de aztán úgy gondoltam, ezt sem halaszthatom az örökkévalóságig. Ajtót nyitottam.

- Szia.

- Szia. – feleltem halkan, majd becsuktam mögötte az ajtót.

- Aludtál már?

- Még nem. – mondtam, miközben a pultnak támaszkodtam.

Tamás csak állt előttem egy darabig, majd megszólalt.

- Nézd, én adtam időt neked, de ez nem mehet így tovább... láttalak ma a teraszon a barátaiddal és sajnálom, nem gondoltam volna, hogy ilyen sebet ejtek...

- Ne, kérlek. – szakítottam félbe. – Ne beszéljünk többet erről. Én soha többet nem akarom ezt szóba hozni. Mintha meg sem történt volna.

- Értem. – mondta Tamás, majd nagy levegőt vett és folytatta: - Akkor felrúgod az egyezségünket? Ennyi volt?

- Én... nem. Én... – hebegtem, majd csettintettem egyet a nyelvemmel. – Csak az legyen, ami. Nincs érzelgősség, nincs beszélgetés, nincs törődés, nincs intimitás. Csak szex.

- Csak szex? – kérdezett vissza Tamás.

- Igen. Csak szex. – ismételtem.

- Akár most?

- Akár. – rántottam meg a vállamat.

Tamás közelebb lépett hozzám, és bátortalanul kezébe vette az arcomat. Finoman megcsókolt. Megfeszült a testem, de inkább csak a zavarodottságtól, sem mint az izgalomtól. Újra megcsókolt, de alig bírtam viszonozni, egyszerűen borzalmasan éreztem magam, pedig a szívem mélyén boldog voltam, hogy látom Tamást és hogy eljött hozzám.

- Komolyan így akarod? – kérdezte.

- Én... talán mégsem... – hajtottam le a fejemet.

Felsóhajtott, majd magához húzott.

- Itt tölthetem az éjszakát?

A kérdése nagyon váratlanul ért.

- Tessék? Hogy itt? Miért?

- Egyszerűen csak nincs kedvem hazamenni és lehet, hogy kis idő múlva mégis egymásra hangolódunk.

- Ahogy gondolod. – vontam meg a vállamat, majd lekapcsolva a villanyt, elindultam a háló felé, ahol égett a kis sólámpám. Tamás szótlanul követett. Amikor beléptünk volna a hálóba, hirtelen elkapta a csuklómat és a falnak nyomva engem, hozzám préselődött. Tiltakozni, még megmukkanni se volt időm, sőt levegőt venni se. A csókja elképzelhetetlenül szenvedélyes, heves és magával ragadó volt. Nyelve mélyen hatolt a számba és én tetőtől talpig belebizseregtem. Ujjai belemarkoltak a trikóm szegélyébe és egyetlen gyors mozdulattal keresztülhúzta a fejemen. Öntudatlanul nyúltam a pólójához és húztam át a fején, miközben ajkaim már a vállgödrébe martak. De jó volt újra érezni a bőrének ízét, az illatát! A vágyunk pillanatok alatt belobbant és mindent magával söpört. A szoknyám alá tolta a kezeit, belemarkolt a combomba, majd aprócska tangámba és letépte rólam. Felnyögve próbáltam meg minél gyorsabban megszabadulni a nadrágjától, de nem hagyta. Térdre hullott előttem és a szája rátapadt a csiklómra. Kéjes sikolyt hallattam. Nyalni kezdett és szopni és szívni, és a nyelve olyan gyönyörörvényt kavart a szeméremajkaim találkozásánál, hogy tovább sikongattam. Egyszerűen soha nem támadtak még így le és nyomtak a falnak, már ez is megdobta az adrenalinomat, hát még a bugyi tépés és ahogy meg Tamás tud nyalni... jaj, istenem, úgy nem nyal senki! Mekkora egy hülye a felesége! Megragadtam Tamás fejét és kétségbeesve húztam még közelebb az ágyékomhoz.

- Ó, istenem, ó istenem! – sikongattam, majd a következő másodpercben a lábaim megremegtek, az egész altestemet görcs szorította össze és olyan intenzív orgazmus robogott keresztül a bensőmön, hogy teljesen elaléltam tőle. Tamásra omlottam és hagytam, hogy a karjaiba véve betuszkoljon az ágyba. Levette rólam a szoknyámat, magáról is az összes ruhát és bebújt mellém a takaró alá. A még mindig remegő, bágyadt testemet magához húzta és nyomott egy puszit a vállamra.

- Miért csináltad ezt? – kérdeztem alig jutva levegőhöz.

- Oldani akartam a feszültséget, és mert az orgazmusod mindkettőnkre ráfért.

És valóban. Nagyon hiányzott a kielégülés. Talán ez is oka volt az elmúlt hetek morcosságának. Most kellemes fáradtság áradt szét rajtam, igazán jót tudtam volna aludni, de egy picit feszélyezett Tamás jelenléte. Nagyon nem tetszett nekem ez a kitárulkozás, nem találtam a helyemet, azóta valóban nem voltam önmagam. Nem tudtam, hogyan viszonyuljak Tamáshoz és azt sem tudtam, ő tulajdonképpen mit akar tőlem. Hiszen, tudja, hogy egy lelkileg sérült nő vagyok, akiben most már az izgalmasság sincsen meg, lerántotta az álarcomat. Miért vesződik velem? Neki csak szexpartner kell. Észre se vettem, hogy lassan mindkettőnk elszenderedett. Néhány óra múlva felébredtem. Kinyitottam a szememet és meglepődve tapasztaltam, hogy Tamás még mindig a karjaiban tart. Óvatosan megfordultam, hogy szembe lehessek vele. A holdvilág és az utcai fények bevilágítottak a szobába. Így láthattam valamicskét Tamás arcából. Alaposan szemügyre vettem. Vonásai nyugodtak voltak, szelídek. Még így, álmában is, igazán jó pasi volt. Váratlanul a hátára fordult. Még a lélegzetemet is visszatartottam, amíg meg nem hallottam újra az ő egyenletes szuszogását. A takaró félrecsúszott rajta és pompás felsőtestét teljes valójában látni engedte. Végigfutattam a tekintetem mesés izmain és beharaptam az alsó ajkamat. Döbbenten vettem észre, hogy szaggatottabbá vált a légzésem és mintha szaporább lenne a pulzusom. Néztem a férfit, aki ott aludt mellettem és egyre inkább kívántam. Hosszú nappalok és éjszakák teltek el az utolsó igazi együttlétünk óta és csak most jöttem rá, hogy mennyire hiányzott. Az érzés megbizsergette minden porcikámat. Izgalom gyúlt bennem és lépni akartam, tenni valamit. Majd elpusztultam, hogy megcsókolhassam, hogy végignyalhassam az egész testét, hogy...

Lassan belemarkoltam a takaró szélébe és nagyon óvatosan húzni kezdtem magam felé. Pár másodperc és látni engedte a tökéletes hímvesszőt. Megnyaltam az ajkaimat. Nem volt ernyedt, sőt! És eljött a pillanat, amikor egy picit minden a helyére billent bennem, ugyanúgy kívántam, ugyanúgy akartam, mint korábban. Elmosolyodtam.

Közelebb húzódtam hozzá és a csípője fölé hajoltam. Finom csókokat hintettem meredező hímvesszőjére és a nyelvem hegyét végigfuttattam rajta. Megmozdult, határozottan felébredt. Lassan a lábai közé térdeltem. Rövidesen Tamás forró tenyereit a vállamon és a tarkómon éreztem. Hallottam apró sóhajait, majd kéjes nyögését, ami egyre fokozódó izgalmát jelezte, és ezt már a számban is érezhettem. Szopni kezdtem most már duzzadt hímvesszejét, egyre szenvedélyesebben. Tamás csípője vonaglott, alig bírtam a matracnak szegezni. Ujjai a tincseimbe markoltak és hangjai óhatatlanul is elárulták, nagyon közel jár már. Akkor ondója a számba lövellt, egyenesen a torkomra. Beleborzongtam. Lassan engedtem le a nyelőcsövemen, finoman, kiélvezve minden egyes mozdulatot, amivel Tamás gyönyörét fokozhattam. Amikor kiengedtem az ajkaim öleléséből, megragadta a felkaromat és felhúzott magához. Kezei közé vette az arcomat és gyengéden végigharapdálta az ajkaimat. Szorosan simultam hozzá és hagytam neki, hogy nyelvével bebarangolja az egész számat.

- Kívánlak és te is kívánsz. Ne gondoljunk mást ebbe, mint ami. – ziháltam váratlanul az arcába.

- Annyiszor akarlak a csúcsra juttatni, mint még senki, azt akarom, hogy velem legyen a legjobb... hogy remegjen a lábad, ha csak arra gondolsz, hogy a magamévá teszlek...

- Igen... – súgtam teljesen elalélva.

Tamás hosszú percekig próbálta formálni a szavakat, de alig jutott levegőhöz.

- Mutasd meg a titkod. – lehelte végül a fülembe.

Egy hosszú pillanatig gondolkodtam, majd kiböktem.

- Biztos vagy benne?

Bólintott.

- De sejted, ugye? – kérdeztem még mindig habozva.

- Avass be!

Felültem, majd megvártam, amíg követte a példámat. Lassan felálltam és a titkos komódomhoz sétáltam. Felkattintottam a fölötte lévő falilámpácskát. Tamás mögém lépett. A szívem a torkomban dobogott, ahogy húztam kifelé a komódfiókot.

Nem néztem bele, nagyon jól ismertem a tartalmát és az elrendezését is. A szemem sarkából óvatosan Tamásra pillantottam. Az első percben nem tudtam eldönteni, izgatott e vagy megbotránkozott. A tekintete ide-oda pásztázott a látványon.

A fiók belsejében elosztóknak volt köszönhető a szinte katonás rend. A játékszerek bársonybevonaton pihentek, ami az egész fiók alján végighúzódott. Az első sorban hangulatfokozók kaptak helyet. Bilincs, cirógató toll, szemkötő, óvszerek, síkosítók, szexi fehérneműk sorakoztak. A második sorban vibrotojások, csiklóizgatók, gésagolyók, péniszköpenyek voltak, míg a harmadikban vibrátorok, dildók pihentek.

Félve néztem Tamásra. Ő jó pár percig nézte a fiókot, és ami benne volt. Aztán rám pillantott. Meglepődött, amikor pici félelmet látott a szememben tükröződni. Magához húzott.

- Ne nézz így! Attól féltél, elítéllek?

- Mi tagadás... – könnyebbültem meg egy kicsit.

- Dehogy! Annak mondjuk, örülök, hogy nem latexruhát, korbácsot és szájpeckeket találtam.

Elnevettem magam.

- Nem, a BDSM távol áll tőlem.

- BDSM?

- Kötözés-fegyelmezés, dominancia-alávetettség, szadomazo.

- Értem. Mint mondtam, abszolút kezdő vagyok.

- Ezt értsem úgy, hogy vállalkozó szellemű kezdő vagy?

- Ha arra vagy kíváncsi, hogy kipróbálnék e ezt-azt, a válaszom, igen. De tartok tőle, nem tudnám, mi mire való.

- Ó, dehogynem. – mosolyogtam. – Tényleg soha nem volt tapasztalatod ilyenekkel, vagy akikkel dolgod volt, sosem kértek tőled hasonlót?

- Ha szerették is volna, nem mondták, én pedig soha nem erőltettem semmit.

- Sok nőnek titokban van a fehérneműs fiókjában egy-két játékszer, de nem merik elmondani, megmutatni a párjaiknak, mert azt hiszik, azok kinevetnék őket. Pedig elképesztően fel tudja dobni az együttléteket. Ezektől még nem leszel perverz.

Tamás a fiók felé nyúlt.

- Szabad? – kérdezte.

- Persze. – bólintottam. – Fertőtlenítve van minden.

- Mennyi időbe telt ezeket összegyűjteni? – kérdezte, miközben kivett egy szemmaszkot.

- Évek.

- És te vetted mindet?

- Nem mindet. – feleltem, majd ránéztem, hogy lássam a reakcióját.

- Sok mindenkinek megmutattad már ezt a fiókot?

- Nem. Ellenkezőleg. Csak a nagyon kiváltságosoknak.

- Ezt bóknak veszem. – mosolygott.

- Csak annak mutatom meg és engedem használni, akiben megbízom annyira.

Apró mosolyt villantott.

- Tehát bennem megbízol?

- Szerintem a viszonyunk eljutott arra a szintre.

- Vagyis szükség van felpezsdítésre?

- Nem. Dehogy. Nagyon jó veled a szex. És ezek a kis játékszerek nem csak azt a célt szolgálják, hogy fellendítsenek valamit, ami már laposodni látszik.

- Hanem?

- A játszadozás különleges élménnyel gazdagíthat. Bensőséges és intim lehet.

Tamás visszatette a szemmaszkot és megérintett egy gésagolyót.

- Mi alapján választod ki őket?

- Nem én szoktam választani. – feleltem sejtelmesen. – Illetve nem mindig.

Most egy vibrátort nézett meg tüzetesebben.

- Melyik a kedvenced?

Elmosolyodtam, majd ráböktem egy péniszköpenyre.

- Ezt nekem kell felhúznom? – kérdezte csodálkozva.

- Igen. – szinte olvastam a gondolataiban. – Minden véget érő kapcsolat után lecserélem.

Tamás egy kényszeredett mosoly kíséretében újra a fiókra nézett.

- Bevallom, nagyon zavarban vagyok.

Hozzábújtam és megpusziltam az arcát.

- Nem kell. Velem nem. – nyugtattam meg. - Válassz egyet! – suttogtam.

Először kissé ijedten nézett rám, majd tekintete újra a fiókra irányult. Hosszasan vizslatta a kis gyűjteményemet.

- Ezt választom. – mutatott egy egyszerű zselés dildóra, de láttam, hogy előtte a gésagolyókkal szemezett.

- Biztosan? Azt is kipróbálhatjuk. – böktem a fejemmel a golyók felé.

- Izgatja a fantáziámat, de...

Kivettem a bársonyból a kettes gésagolyót és a kezébe adtam. Egészen a testéhez simultam és a fülébe suttogtam.

- Az a titka, hogy nem szabad túl mélyre juttatni, és aztán hagyd, hogy játsszak vele. Ha azt akarod, hogy teljesen eszemet veszítsem, akkor nyalj közben.

Felsóhajtva szorított magához és belecsókolt a fülembe. Megfogtam a kezét és az ágy felé léptem. A hátamra dőlve magamra húztam és kivéve a kezéből a golyókat, mellénk tettem őket. Mosolyogva néztem rá, miközben egyre közelebb vontam a fejét magamhoz. Ajkaink lassan összeértek, majd finom játszadozásba kezdtek. Aztán a csók kezdett mélyülni, majd egészen felhevülni. Széthúztam a térdeimet, hagytam, hogy Tamás ágyéka közéjük ékelődjön. Egyik lábammal átöleltem a derekát. Tenyere a farpofámra simult és belemarkolt a bőrömbe. Minden eddiginél izgatóbb előjáték vette kezdetét, mert tudtuk, hogy amikor már nem bírjuk tovább, lesz még egy szint, ahova feljuthatunk, mielőtt a beteljesülés ledönt minket a lábunkról. Egy vérforralóan heves csókcsata után Tamás fuldokolva zihált az arcomba:

- És... és ha én most akarlak nyalni?

- Imádnám. – suttogtam az ajkai közé, és még utoljára belecsókoltam a szájába.

Türelmetlenül végigfuttatta a nyelvét a melleim közt, majd lejjebb csúszva helyet foglalt a lábaim között. A belső combom érzékeny bőrét kezdte cirógatni ajkaival, néha-néha érintve a szeméremtestet is, majd egyre inkább az ajkakra kalandozva, nyelvével a csiklóhoz furakodott. A testem ívbe feszült egy rövid pillanatra, majd teljesen átadta magát Tamás játékának. Egyre inkább felhevültem. Nagyon izgatott voltam attól, hogy Tamásnak én lehetek az első, akivel ilyet átél. Bár azt is be kellett vallanom, hogy most ez az alkalom sokkal jobban izgatott, mint eddig bárkivel is, pedig a férfiak nagyon szerették a gésagolyókat,  gyakori játékszer volt. Szinte cseppfolyósra nyalta a szeméremajkaimat, vadul vonaglott az ágyékom az arca előtt. Tamás félve nyúlt a golyókért. Ujjai közé vette az elsőt és pillekönnyűen a puncimnak nyomta őket. Hidegnek éreztem, ezért felszisszentem, de rögtön fel is sóhajtottam. Hallottam Tamás kapkodó lélegzetvételét és ez még inkább izgalomba hozott. Finom, körkörös mozdulatokkal simogatta a golyócskával az ajkaimat, hagyta, hogy a nedvességem beborítsa az egész felületét. Icipici nyomást gyakorolt rá és látta, ahogy a szilikonborítású gombóc bebújik a csatakos szemérembe. Mindketten felsóhajtottunk. Tamás a csiklómhoz hajolt és lágyan megnyalta. Áramütésszerű borzongás futott végig a testemen. Aztán ujjai közé vette a golyókat összekötő kis szilikon fonalat és gyengéden kihúzta belőlem, majd az utolsó ponton újra visszatolta. Beljebb, mint korábban. Újra nyalni kezdett és közben óvatosan a hüvelyembe tolta a második gésagolyót is. Egy picit a nyelvére koncentrálva játszott, mialatt a golyók végén lévő hurokba bújtatta ujját és kisorakoztatta belőlem őket. Nagyon kéjesen csinálta. El sem hittem, hogy először. Ahogy a nyelve megrezegtette a csiklómat, felnyögtem és újra eltüntette bennem a golyócskákat és aztán nem nyúlt hozzájuk. A testem hullámokban vonaglott, játszani kezdtem az izmaimmal. Összeszorítottam és elengedtem őket, a gésagolyók belsejében lévő golyók is megmozdultak és finoman masszírozták a hüvelyem falát. Tamás elbűvölve nézte, ahogy az izmaim játéka ki-és bemozgatják a hurkot. Ajka rátapadt a puncimra és lágyan cirógatta a már végletekig felizgatott altestemet. Éreztem Tamás rendkívüli izgalmát, tudtam, hogy mérhetetlenül beindult, a combjaim szinte tüzeltek a bőrétől, az ágyékomat perzselték a torkából feltörő sóhajok.

- Ó, istenem! – kiáltottam fel.

Tamás abban a pillanatban fölém lendült, száját a számra nyomta, ujjai kivonták belőlem a játékszert, csupán a lepedőig tartott az útja, majd kezével megtámasztotta a testét és belém hatolt. Olyan mámorosan nyögtem föl, hogy a tenyerem alatt éreztem Tamás hátát borsódzni a hangomtól. Elég volt néhány erőteljes lökés és a fejemet hátraszegve sikítottam, Tamás belemart a vállamba és izzó spermaáradat lövellt a méhem felé. Kezeimet a hátára simítottam és körmeim a húsába mélyedtek. Az ajkaim a nyakára tapadtak, finoman összeszorítottam a számat, majd fulladva engedtem ki a perzselő leheletet a füléhez. Csípője lágyan lökött még néhányat, majd csak ringott tovább, amíg ki nem hullt az elélvezett punci öleléséből. Erőtlenül omlott mellém, majd a hátára gördülve a testére vont. Fejem a mellkasán pihent, fülembe dobolt szívének kezdetben lázas dübörgése, majd egyre inkább megnyugvó ütemessége. Jól esett. Nagyon jól esett így feküdni rajta. A hátamra húzta a takarót és megpuszilta a homlokomat. Körülvett minket egy bensőséges csend, amikor bágyadtan lélegeztünk a másik ölelésében és a testünkön éreztük a másik élvezetének nedves nyomát. Olyan különleges pillanat volt, olyan békés, olyan földöntúli. Mindketten beleszenderedtünk.

A szendergés olyan jól sikerült, hogy reggel, amikor megszólalt az ébresztés a telefonunkon, egyszerre, azt sem tudtuk, hol vagyunk. Ugyanabban a testhelyzetben mocorogtunk, mint ahogy elaludtunk. Felemeltem a fejemet, kiszúrtam a telefonokat az éjjeliszekrényen, majd a felsőtestemet is megemelve, magamhoz húztam őket. Ebben a pozícióban a cicijeim éppen felvillantak Tamás arca előtt. Ahogy lenyomtam mindkét ébresztőt, Tamás felnyögött és tenyerébe vette az egyik mellemet.

- Jó reggelt. – suttogta.

Elmosolyodtam, ahogy megéreztem a mellbimbóm megkeményedését.

- Neked is. – válaszoltam neki még mindig mosollyal az ajkamon. – Tervezel valamit?

- Azt hiszem, igen.

- Mit? – huncutkodtam.

- Tudod te azt jól. – incselkedett és megcsókolt. – Gyere. – súgta.

- Dolgoznunk kell.

- Majd azt is fogunk. – válaszolta és ellentmondást nem tűrően a számba dugta a nyelvét, miközben ujjai a hajtincseimbe markoltak.

- El fogunk késni. – próbálkoztam újra, mihelyt levegőhöz jutottam, de Tamás ujjai a mellemet cirógatták és elnyögtem a mondat végét.

- Nem érdekel. Most akarlak. Nagyon.

- Nagyon? – ziháltam.

- Nagyon-nagyon. Ülj bele! – kérte.

Ujjaimmal széthúzva az ajkaimat, éreztem, hogy fölöttébb csatakosak, foglyul ejtettem velük Tamás duzzadt férfiasságát és ráültem, majd meglovagoltam olyan erővel és intenzitással, ahogyan csak kedvünket leltük benne. Orgazmusunk közben Tamás durva csókja picit felsértette a számat. Felszisszentem.

- Nem tehetek róla. – nyögte az ajkaim közé pihegő hullámzásunk közben. – Teljesen elvesztem az eszem, amikor így mozogsz rajtam.

Mosolygós puszit nyomtam az állára, majd pár pihentető percet követően zuhanyozni indultunk.

Amíg Tamás tusolt, főztem két kávét.

- Hazamész átöltözni? – kérdeztem tőle, amikor felé toltam a gőzölgő csészét.

- Nem, van a kocsiban tiszta ruhám.

Miután megitta a kávét, le is szaladt érte. Én pedig készülődni kezdtem. Egy bordó harangruhát vettem ki a szekrényemből, amihez bézs cipőt és övet választottam. Amikor Tamás feljött, épp egy laza kontyot fésültem a tarkómra. Amíg öltözött, a sminkem is elkészült.

- Készen is vagy? – kérdezte, amikor látta, hogy a táskámba teszem a sminkneszesszeremet és a mobilomat.

- Igen. – bólintottam. – Késésben vagyok.

- Nem fogsz később beérni, mint én. – nyugtatgatott.

A lakás előtt, amikor beszálltunk a kocsiba, megkérdeztem, hogy hol szálljak majd ki.

- A parkolóban. – hangzott a nyugodt felelet.

- Ne viccelj. Ott megláthatnak.

- Én még mindig úgy gondolom, hogy sokkal rosszabb, ha egy utcával odébb látnak meg minket, akkor joggal hihetik, hogy titkolunk valamit. Így hihetik azt is, hogy összefutottunk valahol és én felajánlottam, hogy elhozlak.

- Na, persze! Jézusom, így gondolkodnak a férfiak, de a nők nem! Nekik tök mindegy, hogy a parkolóban vagy egy utcával a cég előtt látnak meg kiszállni a kocsidból, pontosan tudni fogják, hogy dugunk!

Tamás elnevette magát.

- Rendben. Megadom magam. Hol szeretnél kiszállni?

- Állj meg a sarkon.

Egy piros lámpánál Tamás többször egymás után is rám pillantott. Nagy levegőt vett, de várt, nem mondott semmit. Már elég közel voltunk a céghez, amikor váratlanul megszólalt.

- Mit gondolsz? Beszélnünk kéne?

- Az attól függ, miről.

Nem válaszolt, csak bólintott. Azt hiszem, ebből levette, hogy csak az éjszakáról vagyok hajlandó beszélni. Rövidesen lehúzódott az útról, hogy kiszállhassak. Gyorsan elköszöntem és már siettem is a cég felé. Az előtérben még egyszer összefutottunk, formálisan köszöntünk egymásnak, majd mindenki a saját irodájába indult.

- Jó reggelt! – csiviteltem fennhangon, ahogy végigtipegtem az ügyfélszolgálaton. Próbáltam nem fülig érő szájjal vonulni, de a korábbi napokhoz képest... így is feltűnést keltettem. Pár perccel az érkezésem után Szilvi meg is jelent az irodámba.

- Na, jó, most már mondanod kell valamit!

- Éspedig?

- Liza, ne már! Az elmúlt két hétben rémisztgetni jártál be, most meg jó kedved van, fülig ér a szád!

- Mondtam nektek már tegnap is, hogy semmi bajom.

- Nem hittünk neked már tegnap sem! És most még annyira sem.

- Front.

- Szerintem meg pasi. Ki harapta meg a szádat?

- Nincsen dolgod egészen véletlenül? – néztem rá kedvesen.

Felsóhajtott, majd ott hagyott. Apró mosollyal a szám szegletében néztem utána, majd belevetettem magam a munkába. Az elmúlt napokban nem végeztem lelkiismeretes munkát, sok pótolnivalóm akadt. Nem is értettem, hogy billenthetett ki ennyire ez az egész az egyensúlyomból. Annyira a munkába temetkeztem, hogy elfelejtettem ebédelni, délután kettőkor pedig már igencsak korgott a gyomrom. Kiléptem az ajtómon és megkértem Hédit, hozzon nekem a büféből egy szendvicset és egy kávét. Pár perc múlva pedig éppen a szendvicset majszoltam, mikor Szilvi kopogott az ajtófélfámon. Picit zavarodottan nézett rám.

- Te nem mész a raktárba a többi fejessel?

- Miért is?

- Elvileg marketing bemutató lesz, nem?

Hátrafordulva a faliújságomra néztem.

- Ó, de...! Elfelejtettem. – pattantam fel.

- Nyugi, még van időd! Nyugodtan idd meg a kávéd. – mosolygott Szilvi.

Kihörpintettem a kávét és egy gyors köszit suttogva elsiettem Szilvi mellett. Tényleg elfelejtettem. Még múlt héten szólt László marketing igazgató, hogy bemutatná nekünk az új promotermékeket, amiket az üzletkötőinknek rendelt és mi is fogunk belőle kapni ajándék gyanánt.

Nem én érkeztem utoljára a raktárba. Amikor beléptem, mindenki rám nézett. Udvariasan biccentettem, majd körülnéztem. Tamás szeme megvillant, ahogy a pillantásunk találkozott. A pénzügyi igazgatóval beszélgetett. Kedvesen ráköszöntem a marketing asszisztensre és szóba elegyedtünk. Rövidesen megérkezett László úr és lelkesen belevetette magát a promotermékek promotálásába. Tamással addig-addig lépegettünk egymás felé, amíg észrevétlenül, de egymás mellé sodródtunk. Egy raklap promo displaynek támaszkodva követtük figyelemmel a bemutatót. Illetve nem is volt akkora nagy az a figyelem. Hamar rájöttünk, hogy egymás közelsége jobban leköt minket, mint holmi logós határidőnapló. Közel álltunk egymáshoz, de nem mertünk a másikhoz érni. Alig bírtuk magunkban tartani az izgatottságunkat. Lopva pillantgattunk egymásra és félmosolyokból is értettük, hogy most egészen máshol lenne mindkettőnk. Az asszisztens nemsokára ajándéktáskákat osztogatott, amit mi azonnal a raklap mellé tettünk. Amikor elkezdtek kifelé szivárogni az emberek, néhányan még maradtak beszélgetni, Tamás pedig fennhangon, hogy legalább a hozzánk közel állók meghallják, megkérdezte, tudom e, hol vannak azok a bizonyos plakátok, amik jó néhány hete Szegeden eláztak és mostanra már vissza kellett ide érkezniük.

- Megbeszélhetnénk a megsemmisítését.

- Persze. – bólintottam. – Azt hiszem, a kisraktárban vannak.

Azzal elindultunk az egyik ajtó felé. Azon túl valóban ott volt a kisraktár, ahol többnyire leselejtezett, megsérült promotermékek voltak, leginkább kaotikus rendben. Amint beléptünk, Tamás nyitva hagyta az ajtót, nem merte megkockáztatni, hogy a becsukással felhívja a figyelmet magunkra. Egy darabig sétáltunk, majd Tamás behúzott két óriási egymás mellé támasztott kartondoboz mögé és magához szorítva megcsókolt. A heves csók után mindkettőnk zihálva támasztotta egymásnak a homlokát.

- A tűzzel játszunk, ugye tudod?

- Alig bírtam ki, hogy ne teperjelek le mindenki szeme láttára.

Újra megcsókolt és a csók kezdett egyre követelődzőbbé válni. A mozdulataink is türelmetlenebbek lettek, majd hirtelen behúztam a vészféket.

- Abba kéne hagynunk, amíg lehet...

- Igazad van. – lihegte, miközben elhúzódott tőlem. Pár másodpercig csak egymást néztük és próbáltunk egyenletesen lélegezni. - Otthon leszel a hétvégén?

Bólintottam, mire ő elmosolyodott. Aztán visszaindultunk a másik raktárba, ahonnan már nem is hallottunk hangokat. Amikor az ajtóhoz értünk, döbbenten néztünk egymásra.

- Mégis behajtottad az ajtót? – kérdeztem.

- Nem. – felelt rosszat sejtve. – Én nem.

- Akkor valaki meglátott minket. – hadartam feldúltan.

- Lehet. – ráncolta össze a homlokát Tamás, majd kinyitotta az ajtót. A másik raktárban egy lélek sem volt már. Tanácstalanul összenéztünk. – Bárki is volt, már nincsen itt.

- Nagyszerű. Most még arra is figyelhetünk, ki néz ránk ferde szemmel.

- Liza, nyugodj meg. Semmi gond. Menj vissza az irodádba! Majd később felhívlak.

Kissé idegesen, de azért beleegyezve bólintottam, majd visszaindultam dolgozni. Egész délután ki sem mozdultam az irodából, csak mikor már lejárt a munkaidőm. Senki nem jött be hozzám, így aztán valamelyest megnyugodva összeszedelődzködtem és hazaindultam. Otthon átöltöztem és edzeni mentem. Gergő is meglepődött ma, mikor meglátott.

-  Na, jó, lehet, hogy Szilvinek fogalma sincs róla, ki dönget, de én pontosan tudom, kiről van szó. Mi történt?

Gyorsan eldöntöttem, hogy nem fogok mindent elmesélni Gergőnek. Elég, ha csak egy embernek vagyok nyitott könyv.

- Kissé nehezen rendeztük a viszonyunkat. Nehéz volt behatárolni, mit szabad és mit nem.

- Kinek a részéről?

- Mindkettőnk részéről.

- És most?

- Tegnap éjjel dűlőre jutottunk.

- Lizi... nem több ez a kapcsolat...?

- Nem. – vágtam a szavába. – Csak szex.

- Ahogy gondolod.

Egy pár percig a mozgásra figyeltünk, majd megkérdeztem:

- És veled?

- Semmi különös.

- Vöröske? – néztem Gergőre cinkosan.

- Még meg van.

- Hát ez nem volt túl meggyőző. Baj van?

- Nem mondhatnám... – vakarta meg a fejét Gergő.

- Mondd már! – nógattam.

Gergő nagyot sóhajtott, mielőtt válaszolt volna.

- Igazából más valaki foglalkoztat.

Meglepettségemben megálltam a mozdulatban.

- Nem mondod?

- Ne állj le! – figyelmeztetett.

- És ki az? Szabad tudni?

- Öööö... nem! – hangzott a most nagyon határozott felelet.

- Ne már...

- Nézd, nem akarom elkiabálni, se elszúrni, még csak alakul valami...

- Álljunk meg egy szóra! – és megint megálltam, mire Gergő újra rám szólt, hogy ne álljak le. – Jól értem, hogy ez most valami más?

Gergő félrenézett és nem válaszolt egy ideig.

- Figyelj, ha tisztába jöttem magammal, te leszel az első, na, jó, a második, aki megtudja!

- Szavadon foglak! – hajoltam hozzá közelebb mosolyogva.

Edzés után még megvacsoráztunk a közeli kínai étterembe, majd hazaindultam. Este hamar ágyba bújtam, elég fáradt voltam. Egy ideig még járt a fejemben, hogy ki láthatott meg minket a raktárban, de aztán hamar elnyomott az álom.