Tizenegyedik

Másnap valamiért egész korán kipattant már a szemem. Nem is volt szükség ébresztőre. Ki is kapcsoltam, amikor kikeltem az ágyból. Kávét főztem és a pulthoz ültem vele. Az ott heverő karikagyűrűre néztem. Hosszan szemeztem vele, amíg kortyolgattam a bögréből.  Furcsa volt, hogy Tamás nem jött el érte. Lehet, észre sem vette, hogy eltűnt? Vagy úgy gondolta, majd a cégnél megkérdezi, nálam van e? Mindegy, a táskámba teszem, elviszem magammal. 

Felálltam és a fürdőbe mentem készülődni. Viszonylag hamar sikerült elkészülnöm, így miután beértem a céghez, első dolgom volt, reggelit szerezni a büfében. Amíg a sorban várakoztam, egyszer csak Adél csatlakozott hozzám.

- Szia, Liza!

- Szia! Hogy vagy? – köszöntöttem kedvesen.

- Jól, köszi. Hú, de sokan vannak! Mi történt? Ma mindenki korán kelt?

- Igen, lehet.– nevettem.

- Kivéve a főnökömet – mosolyodott el Adél. – Most hívott, hogy késni fog.

- Még mindig rosszkedvű? – kérdeztem óvatosan.

- Nem mondanám – felelte, majd a hátam mögé nézett és elvigyorodott. – Jön Norbi.

- Tessék?

- Ott jön Norbi és ide tart – súgta cinkos vigyorral. – Hallottam, hogy alakul valami köztetek.

- Mi? Ki mondta ezt neked? – kérdeztem feldúlva, de olyan halkan, ahogy csak a mérgem engedte.

- Arrébb is állok, nem akarok zavarni – vigyorgott.

- Ne, Adél. Nehogy... – suttogtam utána, de akkor már odaért Norbi.

- Jó reggelt! – köszönt fülig érő mosollyal.

- Szia, Norbi! – üdvözöltem halkan. Körbepillantottam és az összes ügyfeles lány somolyogva minket bámult. Pont sorra kerültem. Udvariasan megkérdeztem Norbit, kér e valamit, de ő inkább ahhoz ragaszkodott, hogy amit én kértem, azt is ő fizethesse ki. Kellemetlenül érintett, de elfogadtam, csak már elmenekülhessek a derült ábrázatok kereszttüzéből. Egy szendviccsel és egy teával, illetve Norbi a kávéjával leültünk egy asztalhoz.

- Nagyon csinos vagy ma is.

- Köszönöm – válaszoltam halkan és magamban azért elmosolyodtam, hogy mégiscsak jó választás volt ez a ruha. Emlékszem, az üzletben sokat vacilláltam, mert igazából tetszett, csak talán túl komolynak hatott rajtam. Egy szürke kockás ceruzaszoknya volt. Fekete háromnegyedes ujjú bodyt viseltem hozzá mély nyakkivágással, sötét, de áttetsző harisnyával és fekete magas sarkú cipővel. Az időjáráshoz pont passzolt. Elég szomorkás, esős idő volt. A hajamat egyenesre vasaltam és a mai napon kivételesen füstös cicatekintetet varázsoltam magamnak. Nem volt szokásom erősebben sminkelni, de valahogy ma inspirációt éreztem hozzá.

Norbi beszélni kezdett, de én csak félig figyeltem rá. Gyanakodva néztem körbe és egyre inkább idegesített, hogy a lányok olyat képzelnek kettőnkbe, aminek esélye sincs.

- Norbi, mondtál valamit bárkinek is rólam, amiből mások azt szűrhetik le, hogy köztünk alakul valami? – szakítottam félbe váratlanul. Kicsit fejbe kólintottam ezzel a lényegre törő kérdéssel.

- Nem egészen – hangzott a zavart felelet, miközben ő is körbepillantott.

- Mi az, hogy nem egészen?

- Igazság szerint... – közel hajolt hozzám és úgy folytatta. – Valaki pénteken látott csókolózni a kisraktárban téged egy férfivel. Hozzám kész tényként jutott el, hogy a férfi én voltam.

Óriásit dobbant a szívem és fülig pirultam. Gyorsan lesütöttem a szememet és a homlokomat a tenyerembe döntöttem.

- Jézusom! – suttogtam, majd elgyötörve pillantottam Norbira. Próbáltam leszűrni az arckifejezéséből a számonkérést, hogy amíg őt bezzeg kikosaraztam, addig valakinek a kisraktárban hagytam, hogy ledugja a nyelvét a torkomon. Nem láttam ilyet az arcán. Nem tudtam, mit mondjak.

- És mit feleltél? – kérdeztem hirtelen.

- Semmit, amivel lebuktathattalak volna.

Megrökönyödtem a szavain. Még közelebb hajolt hozzám.

- Nézd, én tudom, hogy nem voltam az a férfi. Nem kérdem meg, ki volt, mert ez rád tartozik, de gondolom, joggal titkolod és utasítottál vissza a múltkor, így ha szeretnéd, akkor szívesen leszek az alibid.

- Alibi? – néztem rá döbbenten.

- Ha valaki megint előhozakodik a témával, nem fogom tagadni, persze hozzátenni se többet – mosolygott.

- Sajnálom, nem szabadna ilyen helyzetbe hoznom téged.

- Miért? Mert bevallottam, hogy tetszel nekem és te meg kikosaraztál?

- Lényegében... – bólintottam.

- Ne érezd magad kellemetlenül. Csak egy kis baráti szívesség. De azért ha lehet, legyetek óvatosabbak, akárki is az.

Kelletlenül elhúztam a számat, majd megköszöntem neki.

Néhány perc múltán útban vissza az irodámba elgondolkodtam. Nagyon kényelmetlenül érintett ez a dolog. Tulajdonképpen bevallottam Norbinak, hogy viszonyom van valakivel cégen belül. Norbi sem hülye, tudja, ha titkolni kell, csakis felső-vezető lehet vagy nős. Esetleg mindegyik. Előbb vagy utóbb, de össze fogja rakni, kivel is csókolóztam. Ha csak nem tudja már most. Visszagondoltam a jelenetre, amikor randira hívott és Tamás mögöttünk félrenyelte a kávét. Igen, ez végül is árulkodó lehet. Basszus! Beszélnem kell Tamással. Vajon itt van már? Gyorsan besiettem az irodámba, igyekeztem nem a lányokra nézni. Leültem és bekapcsoltam a gépemet. Morfondírozva figyeltem, ahogy életre kelt. Mit tegyek? Nem mehetek fel Tamáshoz most. Norbi egyből leszűrné, hogy ő az, akivel a raktárban csókolóztam. Felhívhatnám Adélt, hogy bent van e már Tamás. Az egy elég kétségbeesett húzás lenne. Várnom kéne. Talán arra, hogy Tamás keressen engem. Az nem olyan feltűnő. Bár, miket beszélek?! Miért keresne engem? Jesszusom, be fogok csavarodni!

Megnyitottam a levelezést, és csak úgy ömlöttek az e-mailek. Önkéntelenül is forgatni kezdtem a szemem. Na, most majd nem lesz időm elmélkedni.

A délelőtt szélsebesen telt el. Jóformán a következő dolog, amire felfigyeltem, az a gyomrom korgása volt. Az órámra néztem. Dél múlt tíz perccel. Abban a pillanatban kopogtak az ajtófélfámon. Felnéztem. Tamás volt. Próbáltam kifejezéstelen maradni.

- Segíthetek? – kérdeztem tőle.

- Remélem, hogy igen – felelte sejtelmesen és elindult felém.

Megráztam a fejemet, mire megtorpant.

- Épp ebédelni indultam – mondtam fennhangon.

- Rendben – válaszolta ő is ugyanazzal a hangerővel. – Akkor majd később megbeszéljük.

Bólintottam, majd követtem a szememmel, ahogy elhagyta az irodámat. Felvettem a kabátomat és a táskámat, majd szóltam a lányoknak, hogy kimegyek ebédelni. Lassú léptekkel haladtam a kifőzde irányába. Amikor átléptem a küszöböt, még visszapillantottam és láttam, hogy Tamás abban a pillanatban lép ki a cég kapuján. Nem telt el tíz perc és az asztalomhoz lépett a tálcájával.

- Jó napot, Liza! Szabad?

- Jó napot, igazgató úr. Tessék csak.

Tamás leült a szokásos rideg arckifejezésével és hozzálátott az ebédjének. Én is szorgalmasan kanalaztam a levesemet. El kellett telnie pár percnek, mire meg mertem szólalni. Szerencsére most kevesen voltak ott a cégtől.

- Féltem, hogy nem értesz meg.

- Elég kifejező az arcod, de előbb nekem kell kérdeznem valamit...

- De igen, nálam hagytad – böktem a kanalammal a tálcám szélén heverő szalvétára. Tamás ránézett, majd óvatosan elvette és a tálcájára tette. Később az ölébe húzta és mikor legközelebb az asztal fölé került a keze, a karikagyűrű már a helyén volt.

- Ezt akartad mondani?

- Ezt is.

- Miért? Mi...

- Szép jó napot! Szabad csatlakoznom? – szakította félbe fennhangon Tamást László igazgató úr.

- Természetesen – vágtam rá azonnal. Az öregúr örömmel leült mellénk. Onnantól kezdve mi már nem is beszéltünk, csak ő. Maximum bólogattunk. Én gyorsan be is fejeztem az evést.

- Elnézésüket kérem, de vár a munka – álltam föl mosolyogva. – További jó étvágyat.

Miközben visszasétáltam a céghez, újra elátkoztam magamban Lászlót a különös érzékéért, amiért mindig a legrosszabbkor bukkan fel. Az ügyfélszolgálatra beérve azt láttam, hogy most már mindenkihez elérkeztek az infók rólam és Norbiról, mert mindenki cinkos mosollyal nézett rám. Először akaratlanul is megrándult a szám, majd végigtrappolva az irodámhoz, bent letettem a kabátomat, táskámat és visszamentem a lányokhoz.

- Van valakinek bárminemű kérdése? – kérdeztem hangosan.

- Nincs – felelték majdhogynem kórusban eléggé elnyújtva, szinte nevetve.

- Remek, akkor letörölné az arcáról mindenki ezt a rettenetes bárgyú vigyort!

- De hát csak örülünk nektek! – szólalt meg Hédi.

- Igen, úgy szurkoltunk szegény srácnak, hogy észrevedd.

- Igen – hallottam több felől is.

- Mégis mi a fenéről beszéltek?

- Norbiról és rólad – Fordult akkor felém Szilvi. A tekintete mindent elárult. Tudta, hogy kamu.

- Igen, hallottuk a kisraktáros csókot.

- Aha – mondtam fennhangon karba font kezekkel. – A hírek csakúgy jönnek-mennek. Fogalmam sincs, ki indította el, de örülnék, ha a saját dolgával foglalkozna. Sőt, mindenki a saját dolgával foglalkozzon. Most!

- Tehát te és Norbi nem vagytok együtt? – kérdezte Hédi.

Akkor egy erélyes férfihang szólalt meg a küszöbről. Mindenki odanézett. Tamás állt ott. Vajon mióta?

- Liza! Már csak önre várunk.

Döbbenten meredt mindenki a másikra, én pedig remegő hangon válaszoltam.

- Elnézést, már megyek is.

Elindultam Tamás után, majd az ajtóból visszafordultam a lányokhoz.

- Megbeszélésen leszek. Mindenki dolgozzon.

Szótlanul követtem Tamást. A szívem majd kiverte a mellkasomat, úgy dübörgött. A liftben idegesen pillantottam a tükörbe, Tamás pedig a szokásos pókerarcával nézett maga elé. Amikor elhaladtunk Adél mellett, Tamás meghagyta neki, hogy senki, de senki ne zavarja most. Szívem szerint hozzátettem volna, hogy László marketing igazgató úr végképp ne. Tamás kinyitotta az iroda ajtaját és előreengedett. Az asztala elé álltam és karba font kezekkel felé fordultam. Ahogy becsukta az ajtót, lassan az íróasztalához sétált és a szélére ült. Egy hosszú másodpercig csak egymást néztük, majd Tamás megszólalt.

- Mi volt ez az ügyfélszolgálaton?

- Mennyit hallottál?

- Nem eleget és nem is tőlük akarom hallani.

Egy pillanatra lesütöttem a szememet, majd újra ránéztem.

- Valaki tényleg látta, ahogy csókolózunk a kisraktárban.

- Ki?

- Nem tudom, de a jelek szerint az illető csak engem ismert fel, téged nem. Sőt, azt hitte, hogy a férfi Norbi.

Tamás megpróbált elfojtani egy erőltetett nevetést, majd megrázta a fejét.

- Most pedig valaki azt terjeszti, hogy köztem és Norbi közt alakul valami.

- Igaz, végül is randizni hívott téged – reagált nyugodtan.

- Látom, emlékszel rá. Arra is, hogy közben te félrenyelted a kávét? – jegyeztem meg csípősen.

- Emlékszem – ejtette ki lassan a szót, majd sokat mondóan végigfuttatta rajtam a tekintetét. – Nem lehet, hogy a srác áll a pletyka hátterében?

- Nem hinném, rákérdeztem, de azt mondta, hogy hozzá már kész tényként jutottak el a dolgok. De.... – nem tudtam, hogyan adjam elő Tamásnak Norbi ajánlatát.

- De?

- Hajlandó falazni nekem.

Tamás csettintett a nyelvével, és most tényleg felnevetett.

- Ez egyre gyanúsabb.

- Miért? Nem fog dicsekedni vele, csak ha valaki szóba hozza, nem tagadja le.

- Persze! Én sem tagadnám le a helyében! – csattant fel.

- Parancsolsz?

- Csak azt mondom, hogy nyilvánvaló, hogy ő terjeszti, haszna van belőle, felajánlja, hogy segít, elterjed, hogy egy ilyen kaliberű nő szemet vet egy olyan kispályásra, mint ő, és a többi nő ragadni fog rá.

- Tehát akkor szerinted ő volt az, aki meglátott minket a raktárban? Mert akkor tudnia kell, hogy veled csókolóztam!

- Biztos vagyok benne. Tudja, hogy úgysem vállalnánk fel egymást.

- Túlságosan magabiztos vagy, és nagyon rossz véleményed van szegény srácról.

- Csak véleményem van, maradjunk ennyiben.

- Nekem nem fűlik a fogam ehhez.

- Nem szeretnél szegény kis srác barátnője lenni? – nevetett. – Na, igen, ezt megértem.

- Én senki barátnője nem akarok lenni – válaszoltam dacosan.

Tamás hosszan a szemembe pillantott, ajkain kisfiús mosoly bujkált. Kizökkentett vele. Nahát! Gyorsan orvosolnom kellett a problémát.

- Nem én találtam meg a gyűrűdet.

- Hanem? – vált komolyabbra az arca.

- Szilvi. Nálam volt vasárnap és ő látta meg az ágyam előtt a szőnyegen.

- Azt is tudja, hogy az enyém?

- Nem, de Szilvi ismer engem. Tudja, hogy Norbi nem érdekel semmilyen szinten. Most már azt is tudja, hogy van valaki, akit titkolok és az a valaki nős. Előbb-utóbb össze fogja rakni, miért takarózom egy ilyen alibivel.

- Nem féltelek.

- Óvatosabbnak kell lennünk – suttogtam.

Nem válaszolt, csak bólintott és most kifejezetten szemtelenül nézett rám.

- Ne nézz így! – kértem tőle zavartan, elpirulva.

Halkan felnevetett, majd kinyújtotta felém a kezét, megragadta a karomat és magához húzott.

- Gyere ide – súgta.

- Ne! Pont most mondtam, hogy óvatosabbaknak kell lennünk – háborodtam fel.

- Tényleg? – kérdezte játékosan, majd átfordulva velem az asztalnak nyomott. Ágyékát az enyémnek nyomta. – Nem tudok most óvatoskodni – lihegte az arcomba, majd heves csókot kezdeményezett.

- Miért? – fulladtam a csókjától.

- Mert egy elképesztően gyönyörű és szexi nőt tartok a karjaimban, akit borzalmasan kívánok.

Szavaitól fura melegség, jóleső bizsergés járta át minden porcikámat. És még valami...

- Akármit is forgatsz a fejedben...

Nem tudtam befejezni, ajkaival durván csapott le az enyémekre. Szinte felperzselte őket. Az egész testem lüktetni kezdett, de azért próbáltam fékezni magunkat.

- Mi a terved? – súgtam megszakítva a csókot.

Tamás a fülemhez simult, és belelehelt.

- Meg akarlak dugni... most.

Ágyékát, melyen jól éreztem gerjedelmét erősen az enyémnek préselte.

- Nem érzed?

A hevességétől majd eszemet vesztettem. Ó, dehogynem éreztem!

- Ne most... – ziháltam, majd beharaptam az alsó ajkamat, bár magam sem hittem el, amit mondok, mivel ugyanúgy kívántam Tamást, ahogy ő engem.

Nagyokat nyelve a homlokomnak döntötte a homlokát és próbált egyenletesen levegőt venni. Lehunytam a szemem és vártam, hogy csillapodjon a vágyunk.

- Este eljössz hozzám? – csúszott ki a számon.

Tamás elmosolyodott.

- Szeretnéd?

Bólintottam, mire Tamás megsimogatta az arcomat.

- Akkor este.

- Este – mosolyogtam rá és kibontakoztam az öleléséből.

Elhúzódtunk egymástól. Tamás az asztala mögé ment és leült. Én legyeztem magam egy kicsit, hogy hűsítsem felhevült testemet, majd újra Tamásra mosolyogtam és elköszöntem tőle. Kiléptem az irodájából és Adél felé bólintva a lifthez mentem.

Eldöntöttem, ezen túl bármit hoznak is fel a lányok a titkos férfival kapcsolatban, senkinek nem fogok semmit mondani. Se azt, hogy Norbi volt az, se azt, hogy nem ő volt. Talán ez lesz a legdiplomatikusabb.

Amikor visszaértem az ügyfélszolgálatra, mindenki a monitorjába merült vagy telefonon beszélt. Zavartalanul jutottam be az irodámba, majd leülve nagyot sóhajtottam. Az órámra pillantottam. Mindjárt két óra. Ó, még nagyon messze volt az este!

Ez volt az első alkalom, hogy csigalassúsággal vánszorogtak a percek és az órák is estig. Máskor legalább be szokott ütni valamiféle probléma, amivel gyorsabban telt az idő. Talán most megúszom és lesz egy nyugis délutánom. Ámbár túl nyugis. Legyen már este! Alig bírtam megülni a fenekemen. Délután fél öt körül elindultam a szokásos kávémért. Ahogy beléptem, megpillantottam Tamást, amint épp a pultnál vette át a csészéjét. Meglátott és automatikusan visszafordult a pulthoz.

- Kérnék még egy kávét.

Amikor odaértem, már ki is fizette és átnyújtotta.

- Köszönöm szépen! – néztem rá, majd elindultunk az egyik asztalhoz.

- Nem gondolod, hogy ez túlságosan is feltűnő volt? – kérdeztem tőle, miután helyet foglaltunk.

- Nem – hangzott az egyszerű válasz.

Ezt követően csendben kortyolgattuk a kávéinkat. Nem beszéltünk, mert nem mertünk, tudtuk, hogy mindkettőnk vegetál itt estig, a legszívesebben már a lakásomban tépnénk egymásról a ruhát. Beharaptam a számat. Tamás ajka is megrándult. Gyorsan a szájához emelte a poharát és kihörpintette a tartalmát. Követtem a példáját. Épp az asztalra tettem az üres csészét, amikor felállt. Én is felálltam. Tamás előreengedett, majd követett. Ahogy elhagytuk a büfét, finoman megérintette a könyökömet és megszólalt.

- Tűnjünk el innen!

- Mi? Hogy érted? – kérdeztem értetlenkedve.

- Ahogy mondtam. Szedd össze a dolgaidat és gyere a parkolóba.

- Megőrültél? Még tart a munkaidő...

Már nem tudtam befejezni, mert egyszerűen faképnél hagyott. Döbbenten néztem utána. Komolyan beszélt. Jesszusom, komolyan beszélt! Azt akarja, hogy most menjünk azonnal... és úristen! Látszólag próbáltam nyugalmat erőltetni magamra, majd visszasiettem az irodámba. Kikapcsoltam a gépemet és gyorsan összeszedtem a táskámat. Magamra öltöttem a kabátomat és elindultam. Az ügyfélszolgálaton csak odavakkantottam a lányoknak egy „további jó munkát” mondatot, majd eljöttem. A szemem sarkából láttam, hogy Szilvi az órájára nézett, majd meglehetősen fura arcot vágott.

A szívem a torkomban dobogott, ahogy kifelé lépkedtem. Amikor az utcára értem, a parkolóra fókuszáltam, láttam, hogy Tamás abban a pillanatban ült be a kocsijába. Határozott léptekkel elindultam felé. Nem néztem sem hátra, sem körbe, csak a kocsit néztem és előttem az utat. Kinyitottam az ajtót és beszálltam. Tamás rám sem nézett, csak indított, amint becsuktam az ajtót. Csendben ültünk. Egyszerűen annyira izgatott voltam, hogy meg sem tudtam volna szólalni, még ha akarok, akkor sem. A vérnyomásom és a pulzusom valahol az egekben lehetett és csak azt dobálta az agyam, hogy teljesen megbolondultunk.

A ház előtt nem volt parkolóhely, Tamásnak messzebb kellett megállnia és vissza kellett gyalogolnunk. Beütöttem a kapukódot. Tamás nyitotta a kaput és előreengedett. A lépcsőn egymás mellett lépkedtünk felfelé. Kezem-lábam remegett, alig tudtam elfordítani a kulcsot a zárban. Amikor végre bejutottunk a lakásba, előrementem és letettem a táskámat a pultra. Hallottam, ahogy Tamás belökte az ajtót, majd a slusszkulcsa csörrenését is a konyhapulton. Még arra sem volt időm, hogy levegyem a kabátomat. Tamás megragadta a csuklómat, maga felé fordított és magához szorítva az ajkaimra tapadt. A hatalmas lendülettől szinte a bútornak csapódtam. Olyan szenvedéllyel csókolta a számat, hogy már abban majd’ megsemmisültem. Levegő után kapkodva viszonoztam, miközben Tamás már letépte a kabátomat. Én is cibálni kezdtem róla, amit csak értem. A zakóját, gombolni az ingét, csatolni az övét. Lépni kezdtünk a hálószoba felé, közben rúgtuk le a cipőinket. Tamás lehúzta a szoknyám cipzárját és letolta a csípőmön. A földre hullva csak kiléptem belőle és ott hagyva, folytattuk sietős lépteinket az ágy felé. Tamás inge a szoknyám mellé repült. Izgatottan simítottam végig a felsőtestén. Elképzelhetetlenül sütött a bőre. Egy másodpercre eszembe jutott, hogy talán nem tudja, hogyan kell kiszabadítania a bodyból, de a következő pillanatban már megragadta a fenekemnél a textilt és megrántva ki is patentolta. Áthúzta a fejemen és szinte ugyanakkor a melltartómat is elhajította. A matrac végénél együtt szabadultunk meg a harisnyámtól, majd az ágyra dőlve folytattuk tovább a heves nyelvcsatát.

Félhomály volt a szobámban a kinti szomorkás, borult időnek köszönhetően és a kezdődő szürkületnek. Örültem, hogy valamennyire láthatom őt, irtózatosan megdobta az adrenalinomat, amikor kinyitva a szememet azt láttam, hogy teljesen megőrül a testemért. Széles terpeszembe nyomta az ágyékát, amit egyelőre még fedett az alsónadrág, azonban így is érezhettem a kőkeménységét. Tenyereimet a hátára simítottam és felnyögtem. Tamás megszakította a csókot és belezihált az arcomba.

- Érzed, mennyire kívánlak?

- Igen – lihegtem és kezeimet a fenekére szorítottam. Megmarkoltam. – Imádom.

Szomjazva kutattam az ajkait, miközben egyik kezemmel megragadtam az alsónadrágját és vágytól tüzelve toltam le az izmos hátsóján. Ahogy hátramozdult, hogy segítsen a levételben, szája a mellbimbóimra tapadt és kéjesen szopni kezdte őket. A lapockám megemelkedett és az egész testem vadul vonaglani kezdett.

- Soha nem kívántam még ennyire senkit – bukott ki belőlem váratlanul a forró vallomás. Magamat is megleptem vele.

Tamás felemelte a fejét, tekintete az enyémbe fúródott és levegő után kapkodva csak nézett és néztem. Remegni kezdtünk egymás karjaiban. Megnyalta az ajkát, majd egyik kezével megérintette az aprócska bugyit rajtam. Finoman végigsimított rajta, majd a textilbe markolt és levonta, miközben szemeit nem vette le rólam egy pillanatra sem. A szívem a torkomban, a fejemben és fülemben is dobogott egyszerre. Úgy éreztem, az abszolút kontrollvesztés határán állok. Tamás ujjai a csupasz szeméremajkaimra simultak. Reszketve felnyögtem.

- Soha senkit? – kérdezte elfúlva. Alig bírt uralkodni magán.

Zihálva néztem a szemébe és éreztem, ahogy cirógató ujjai egyre több és több nedvet csalnak elő a vaginámból. Lüktetni éreztem az egész ágyékomat. Kezeimet a mellkasára simítottam, a tenyerem alatt dübörgött a szíve. Válaszul csak annyi telt tőlem, hogy megrázzam a fejem.

- Miért? – kérdezte halkan, miközben egyik ujját a cseppfolyós ajkak közé nyomta. Felsikoltottam. – Mit tudok, amit más nem?

- Nem tudom – súgtam felajzva.

- De tudod – reagált rá Tamás és egészen betolta az ujját. – Mondd el! – parancsolta.

Szinte eszemet vesztettem a forró ujjazástól, alig bírtam lélegezni.

- Én... én... – dadogtam.

- Mondd – kért újra, miközben rám hajolva a fülemhez bújt. – Mivel őrjítelek meg?

Karjaimat a nyakába fontam, ujjaim mélyen vájtak bele a válla bőrébe. A csípőm vonaglani kezdett a férfiujj ingerlő játékától. Halkan kezdtem suttogni a fülébe.

- Az illatoddal, a forró bőröddel... ahogy nézel... oh...

- Még... – könyörgött.

- A csókoddal, ahogyan... megérintesz... a ... ahogyan belém hatolsz... – elakadt a hangom, képtelen voltam folytatni.

- Megőrülsz ezért?

- Igen... – nyeltem egy nagyot, majd számmal az ajkait kerestem. – Csókolj...

Tamás nyelve lángolva merült el a számban, kétségbeesett táncot lejtve az én nyelvemmel. Nem egész két másodperc múlva pedig türelmetlenül hatolt a testembe. Lüktetve bújt belém. A legkeményebb farok volt, amit valaha is magamban éreztem. Édes kínban vergődve mozgott bennem. Előre-fel- hátra, előre-fel- hátra... gyönyörfakasztóan... Kéjes sóhaj tört ki belőlem.

- Csak velem élvezed... így?

- Csak veled... – leheltem az arca mellé. – Annyira jó...

- Jó?

- Nagyon. Még... mozogj így...

- Imádok mozogni benned... a tökéletes puncidban.

- Még... – sikítottam.

- Dugni téged... elélvezni benned, olyan mélyre... nagyon... látni téged közben...

Összefüggéstelen szavait hangos nyögéseink tarkították. Váratlanul a testem alá nyúlt, magához préselt és átfordult velem. Szinte azonnal felegyenesedtem és folytattam a kéjes mozdulatokat. Tamás kezei a melleimbe markoltak, majd a combomra simultak és szinte a bőrömbe ivódtak. A ritmus heves volt és erőteljes, éreztem elveszni magamat. Sőt, beleveszni. Teljesen.

- Mindjárt... – suttogtam, de a következő pillanatban már minden egyes sejtemet összeszorította a csodálatos orgazmus és én felsikoltottam.

Tamás a testembe csimpaszkodva felült és arcomat a kezei közé véve lihegett. Szemeimet lehunyva, tűzben égve élveztem, minden izmom görcsösen feszítette magát és akkor meghallottam Tamás gyönyörének csúcspontját. Kétségbeesve öleltem magamhoz és hanyatlottunk a puha matracra, miközben felnyitva a szemeimet őt néztem, a férfit, kéjtől feszülő arcvonásait, amint éppen a testembe élvez. Megborzongtam és csak ringtam és ringtam, lassan, szépen, szelíden az ölén, amíg mindkettőnkben el nem csitult a mámor érzése. Óvatosan lecsúsztam a testéről a karjaiba. A mellkasára vonta a fejemet és ujjai köré fonta a tincseimet. Gyengéden megpuszilta a halántékomat. Csak pihegtünk. Vártuk, hogy normalizálódjon a pulzusunk. Magunkra húztam a takarót. Szorosan simultam a testéhez és ő is szorosan ölelt magához. El nem tudom mondani, milyen jól esett. Soha nem esett még ilyen jól senkinek az ölelése, babusgatása. Ujjaimmal cirógatni kezdtem a mellkasát, vállát. Apró köröket írtam le rá. Egyszer csak felemeltem a fejemet és feljebb húzódzkodtam a testén. Karomat a mellizmára fektettem, államat pedig a csuklómra támasztottam.

- Tényleg bolondok vagyunk.

Tamás előbb elnevette magát, majd megkérdezte, miért.

- Még csak most járna le a munkaidőnk. Lehet, keresett valaki engem vagy téged.

- Ha kerestek, holnap is megtalálnak. Ez pedig vészhelyzet volt.

- Vészhelyzet? – ismételtem nevetve.

- Így van. Elpusztultam volna, ha nem dughattalak volna meg záros időn belül.

Elmosolyodtam.

- És most? Már nincs értelme visszamenni.

- Ki akar visszamenni? Nyugodj bele, a mai nap munka része annyi volt.

- Hát jó. Ha te mondod – mondtam neki, miközben felülve a válla fölé támasztottam a tenyeremet és felé fordultam. – Talán nem rúgnak ki.

Tamás megbabonázva pillantott az arcától nem messze ringó, csupasz mellekre.

- Ne aggódj, senki nem fog kirúgni.

Óvatosan kikecmeregtem a takaró alól.

- Maradsz még? – kérdeztem tőle, miközben talpra álltam.

Felült, hátát az ágytámlának támasztotta és bólintott. Elindultam a fürdőbe, hogy gyorsan letusoljak. Miután megtörölköztem és kiléptem a konyhába, láttam, hogy Tamás a hálószoba előtt áll és telefonál. Háttal volt nekem és ahhoz túl halkan és kimérten beszélt, hogy meghallhassam, kivel. Óvatosan elsétáltam mellette és kinyitottam a szekrényajtót. Tamás a konyhába ment. Letette a telefont és a pultra dobta, majd zuhanyozni ment. Elhúztam a számat, majd visszafordultam a szekrényemhez. Leggingset és egy pólót vettem ki. Felöltöztem és a konyhába mentem. Nem tudtam, Tamás akar e maradni vacsorára vagy most mi a terve, de én éhes voltam, így aztán neki álltam főzni.

Amikor egy derekára csavart törölközőben kilépett és rám nézett, megállt és elmosolyodott.

- Min nevetsz? – kérdeztem a szemem sarkából rápillantva.

- A pink, bárányos pólódat.

Végignéztem magamon és én is nevetni kezdtem.

- Nem éppen irodai viselet.

- De ez is legalább olyan jól áll – fűzte hozzá halkan, miközben mögém sétált, tenyereit a felkarjaimra simította és finoman megmarkolta. Puszit nyomott a tarkómra, majd nagy sóhajt követve kibukott belőle:

- El kell mennem.

- Ó! – ennyit tudtam csak mondani, miközben felé fordultam.

- Muszáj elintéznem valamit.

- Persze.

A tűzhely előtt hagyott és elkezdte összeszedegetni a ruháit. Amíg öltözött, a telefonja a konyhapulton megcsörrent. Tamás épp a cipőjébe bújt bele. Akaratlanul is a kijelzőre pillantottam. Egy név villogott rajta. Judit. Mit akarhat a felesége? Vajon az előbb is vele beszélt?  Tamás most már teljesen felöltözve a pulthoz lépett, felkapta a telefont és kinyomta, majd zsebre tette. Megfogta a slusszkulcsát és hozzám lépett. Magához húzott és hosszan megcsókolt.

- Akármit is főzöl, nekem is hagyj belőle! – súgta búcsúzóul.

Halványan elmosolyodtam és kikísértem az ajtóhoz. Az előszoba szekrényen volt egy pótkulcs. Felmarkoltam és kezébe nyomtam, majd kinyitottam neki az ajtót. Egy pillanatig zavarodottan nézett rám, majd összezárta ujjait a kulcscsomó felett és elment. Ahogy becsukódott mögötte az ajtó, nagyot sóhajtottam, majd összeszedtem én is a földön elszórt ruháimat. Ez után befejeztem a vacsorát, majd ettem is belőle egy keveset. Az órámra néztem, még időben voltam az edzéshez. Gondoltam egy merészet, átöltöztem és elmentem edzeni.

Gergő széles mosollyal üdvözölt.

- Helló idegen. Hogy s mint?

- Ezt inkább én kérdezhetném tőled. Szilvi és te?

Gergő elmosolyodott, majd lesütötte a szemét.

- Mégis hogyan és mikor?

- Számomra is érthetetlenül. Teljesen észrevétlenül. Tudtam, hogy ide jár spinningre, egyik nap összefutottunk és beszélgetni kezdtünk. Aztán elmentünk kávézni és beszélgettünk és aztán azt vettük észre, hogy hajnal van, és még mindig beszélgetünk. Egyik napról a másikra lett fontos és...

- Hűha, ez szerelemnek hangzik.

- Tudod, hogy nem vagyok jó benne, de lehet... nem éreztem még ilyet...

- Örülök nektek nagyon.

- Kösz! És te? Jól festesz...

- Most ment el tőlem, miután hazalógtunk a munkából.

- Ó, értem – nevetett.

- Köszönöm, hogy nem mondtad el Szilvinek, ki az.

- Szívesen. Bár jobb, ha tudod, hogy nem jár tévúton a feltételezésben.

- Gondoltam, hogy a gyűrű elárulhat.

- És az irodai pletyka...

- Te meg honnan tudsz erről?

Még mielőtt válaszolt volna, megráztam a fejem és saját magam válaszoltam rá.

- Hú, de naiv vagyok.

- Szilvi nem hiszi el, hogy közted meg a között a srác között volt valami.

- Sejtettem. Előtte nem sokkal mondtam el neki, hogy egyáltalán nem tetszik. És gyanakszik Tamásra?

- Egyelőre a mogorvasága miatt elvetette. Azt mondta, tuti nem bújnál ágyba egy jégcsappal.

Elpirultam.

- Na, nézzenek oda! – nevetett Gergő rám pillantva.

- Nekem már nem jégcsap. Én már láttam nevetni... és mást is...

- Ó, megmutattad neki? – lepődött meg Gergő, mire csak bólintottam. – Jól van, örülök! És ez akkor már több...

- Nem – szakítottam félbe. – Ez csak szex!

Gergő felemelte a kezét.

- Oké, oké! Ha te mondod.

- Beszéljünk másról! Mi van a Vöröskével?

- Nem tudom. Mióta lapátra tettem, nem keresett. De nem hinném, hogy nagyon megérintette volna. Úgy tudom, békülni akar a férjével.

Edzés után frissen letusolva sétáltam hazafelé, miközben azon gondolkodtam, hogy miért reagáltam olyan hevesen Gergőnek és Szilvinek is, mikor felhozták, hogy ez netán több lehet, mint... Nem, ez csak szex! Legalábbis ezt mondogatom nekik és magamnak is. De vajon elhiszem még? Nem. Már kezdek nem hinni benne. Talán visszatértünk a „szexet szexért, törődést törődésért, intimitást intimitásért” –hez. És talán most túl jól is játszom a szerepet. Lehet ideje volna kicsit visszavenni. Nem szabad elfelejtenem, akármennyire is rossz a házassága, attól ő még nős ember. És különben sem nekem való. Túlságosan tökéletes... Uramisten, kulcsot adtam neki a lakásomhoz! Mégis a mi fenére gondoltam?

Amikor hazaértem, ledobáltam a cuccaimat és kinyitottam az üveg rozét, ami a hűtőben volt. Visszaöltöztem a szürke leggingsembe és a pink, bárányos felsőmbe, amit Tamás kinevetett. Előkerestem a szekrényem mélyéről a pihe-puha házicipőmet. Felvettem és elmosolyodtam. Ezt mennyire nevetné Tamás. Pink volt és a lábszáramon apró bolyhos gombócok fogták össze. A kezembe vettem a borospoharat és bevackoltam magam a kanapéra. Bekapcsoltam a tévét és belemerültem egy filmbe. Miután megittam a rozét, letettem a poharat és magamra húztam a polárplédet. Először még nagyon érdekelt a film, de aztán kis idő múlva elálmosodtam. Azon kezdtem morfondírozni, vajon Tamás visszajön e még. Azt vettem észre, hogy egy percen belül harmadjára ásítottam. Megérintettem a mobilomat. Tíz óra múlt. Még egy kicsit várok. Esetleg félig. Próbáltam erőltetni a szememet, hogy nyitva maradjon, de minduntalan lecsukódott. Végül arra gondoltam, pihentetem egy picit. Lehunytam őket.

Éles, majdhogynem visító hangra riadtam fel. Egy autóriasztó volt. Kótyagosan ültem fel és néztem kifelé. Az első pillanatban azt sem tudtam, hol vagyok, majd mikor tudatosult bennem, hogy otthon és a kanapémon és bizony több volt ez a szemeim pihentetésénél, feltűnt, hogy a konyhapultnál ül valaki. Megdörzsölve a szememet és kicsit jobban fókuszálva, láttam, hogy Tamás eszik. Felálltam és közelebb mentem hozzá.

- Nem akartalak felébreszteni – suttogta.

- Semmi baj. Amúgy sem te voltál – néztem ki az ablakon lebiggyesztett szájjal, majd rá mosolyogtam. – Egészségedre. Mennyi az idő?

- Éjfél múlt.

- Komolyan? Akkor hogyhogy... – nem fejeztem be a mondatot, beharaptam a számat.

- Gond? Nem fér bele az egyezségünkbe?

Lesütöttem a szememet és elmosolyodtam. Aztán újra ránéztem. Akkor láttam, hogy farmer és ing van rajta.

- Talán újra kéne gondolni azt az egyezséget – mondtam sejtelmesen, majd a fürdőbe mentem fogat mosni. Amikor fogkrémet nyomtam a fogkefémre, észrevettem egy idegen fogkefét a mosdókagylón. Tamás hozott egy fogkefét? Aztán a kád szélére pillantva egy férfi tusfürdőt vettem észre. Kicsit furcsállottam, nem vettem zokon, abszolút nem, hiszen nem várhatom el, hogy alapfokú tisztálkodási cuccai ne legyenek ott, ahol bizony szükség van rá. Elmosolyodtam. Hát igen, valószínűleg az ilyen helyzetekre tartogatott semleges illatú tusfürdőm nem nyerte el a tetszését. Amikor visszamentem a konyhába, mögé léptem és megpusziltam.

- Akarsz beszélni róla? – kérdeztem kedvesen, halkan távozásának okára célozva.

Előbb a fejét rázta, majd válaszolt.

- Fáradt vagyok és te is.

Leszállt a bárszékről és a mosogatóba tette a tányért.

- Köszönöm a vacsorát.

- Szívesen.

A fürdőbe ment. Hallottam, ahogy fogat mos. Én a kanapéhoz mentem és hajtogatni kezdtem a plédet, amivel tévénézéskor be voltam takarva. Közben megint elkalandoztak a gondolataim. Lehuppantam a kanapéra és felhúztam a térdeimet. Egy férfi van a lakásomban, abból a célból, hogy itt aludjon velem és itt van a fogkeféje és a tusfürdője is. És én vacsorát és kulcsot adtam neki. Miért?

- Mi jár a fejedben? – hallottam egyszer csak Tamás hangját. Leguggolt elém és átfogta a lábaimat. Félmeztelen volt.

- Semmi különös – füllentettem. – Fáradt vagyok.

Tamás bólintott, majd miközben felállt, a lábaimra nézett és halkan elnevette magát. Lenéztem és egy halvány mosollyal reagáltam.

- Igen, sejtettem, hogy ez is elnyeri majd a tetszésedet – céloztam a pink, bolyhos házicipőmre és megmozgattam benne a lábfejemet, majd felálltam.

- Ha őszinte akarok lenni, ebben is legalább olyan szexi vagy, mint abban a fekete csipkecsodában, amiben...

Elakadt a hangja, nem tudta folytatni. Elnevettem magam.

- Majdnem annyira, ugye?

- Na, jó – suttogta és átölelt. – Lehet, hogy a rózsaszín bárányoktól annyira nem indulok be.

Megint elnevettem magam és hozzábújtam. Mély levegőt vettem és... hmm. A csupasz felsőteste illatos volt és forró. A bőre puha és csókra csábító. Arcomat a nyakába fúrtam és felsóhajtottam. Éreztem, ahogy megborzong a teste és szorosabbra fonta az ölelését. Lassan felemelt és elindult velem a hálóba. Óvatosan a matracra térdelt velem és vigyázva a hátamra döntött. Fölém magasodott és csak néztük egymást. Kezeivel lehámozta a lábaimról a puha lábbelit, majd félredobta őket. Feltérdelt és komótosan lehúzta a leggingsemet is. Megragadtam a bárányos póló szegélyét és áthúztam a fejemen. Amikor Tamás újból fölém lendült, ott feküdtem alatta csupaszon, lángolva mégis borsódzó bőrrel. A csípőjére simítottam a kezemet és kigomboltam a farmerjét.

- Neked van a legszexibb hátsód a cégnél – mosolyogtam rá és becsúsztattam a kezeimet a farmer és a feneke közé.

- Köszönöm. – lepődött meg egy picit, majd rám mosolygott.

- Tudod, hogy minden nő odáig van érted?

- A hátsóm miatt?

Elnevettem magam.

- Azért is, de szerintem leginkább a kisugárzásod, a határozottságod, az illatod jönnek be nekik.

- Hmm... – hümmögött.

- Ezért is örülök, hogy nem szórod a mosolyokat, a komplett irodát nem tudnád levakarni magadról.

Tamás egy pillanatra elkomolyodott, a szemembe nézett. Beharaptam az ajkamat.

- Nem tudom, miért mondtam ezt. Ne haragudj.

- Nem haragszom – suttogta, miközben megsimogatta az arcomat és finoman megpuszilta az orrom hegyét. – És te?

- Mit én?

- Amikor hazahoztalak a partiról, a taxiban azt mondtad, tetszem neked.

Elpirultam és félrenéztem.

- Többet ittam, mint amennyit szabadott volna.

- Tényleg? – kérdezte incselkedve, miközben a nyakamba csókolt és ajkaival elindult a mellkasom irányába. – Tehát nem volt igaz, amiket mondtál?

- Fogalmam sincs már, miket mondtam. – füllentettem és felsóhajtottam, ahogy forró szája körbeölelte a mellbimbómat.

- Hazudsz – suttogta, miközben a nyelvével cirógatott.

- Mit akarsz hallani? – nyögtem fel.

Tamás fölém lendült és szájon csókolt. Hevessége rám is átragadt, fulladva csókoltam vissza, miközben letoltam róla a nadrágját. A finom, puha takaró körülölelte a testünket. Olyan jó volt a kellemes melegben Tamás vágytól fűtött karjaiba bújni és csókolni őt, miközben terpeszbe nyomott combjaim közé engedte a csípőjét. Megremegtem, ahogy a meredező hímvessző a szeméremtestemnek libbent.

- Az igazat – szakította meg a csókot.

- Ne kérd ezt tőlem.

- Miért?

Nem akartam válaszolni. Nem akartam érzésekről beszélni. Most én kezdeményeztem vad csókot és nem állt szándékomban abbahagyni, de éreztem, hogy Tamás nem fogja feladni, kérdezgetni fog. Tennem kellett valamit, amivel elterelem a figyelmét a témáról. Hirtelen ötlettől vezérelve eltoltam magamtól egy kicsit, majd hasra fordultam és hátrasandítottam rá. Tamás felnyögött. Elértem a célomat. Ujjaival elfésülte a nyakamba hulló tincseimet és beleharapott a tarkómba, majd finoman csókolgatni kezdte. Percek múltán birtokba vette a hátamat. Ajkai és fogai felváltva kényeztették a vállamat, a lapockámat, a gerincemet és popsimat. Tamás türelmetlenül nyúlt a lábaim közé. Amint ujja megmártózott a nedvességemben, puhán behatolt vele a hüvelybe. Az altestem megvonaglott. Tamás váratlanul pozíciót váltott. Feltérdelt és ágyéka elé húzta a csípőmet. Térdre emelkedtem és a karjaim kiegyenesedtek, a tenyereim a matracra támaszkodtak. Lüktető, előváladéktól sikamlós makkját a szeméremajkaim közé nyomta és előrelendítve törzsét, felnyársalta a puncimat. Felsikoltottam, ahogy megtöltött. Ujjai belemarkoltak és satuként tartották fogva a csípőmet. Ellenállhatatlanul lökött. Minden egyes döféskor kéjes sóhaj bukott ki belőlem. Nem ez volt a kedvenc pózom, mert ritka volt az a férfi, aki tudta, hogyan ne okozzon fájdalmat ebben a pozitúrában, de Tamással más volt. Vele kívántam az erős mozdulatokat. Vele jó volt, vele zsibbadtam, vele csillagokat láttam, amikor a farka átlökött az orgazmus határán. Ebben a pózban még soha nem tudtam elélvezni. Éreztem a nedvünket a belső combomon folyni, miközben Tamás egyre mélyebben körözött a csípőjével. Gyönyöre a hüvelyem falának csapódott, izzó lávaként finoman nyaldosta belülről. Imádtam. A leggyönyörfakasztóbb érzés volt ez. Mosolyogva dőltünk vissza a matracra. Tamás a vállaim fölé támasztotta a tenyereit és gyengéd puszikkal borította a tarkómat és a fülcimpámat. A fejemet a párnámba fúrva tobzódtam még az átélt csodában. Tamás lassan mellém ereszkedett és a karjaiba vont. Pihegve bújtam a testéhez, fejemet a mellkasára téve nyeltem nagyot, majd megnyaltam kiszáradt ajkaimat, lehunytam a szememet és arra koncentráltam, hogy tudjak levegőt venni. A fülemben hallottam Tamás heves szívdobbanásait. Figyelni kezdtem. Lassan nyugodott meg. Egészen elpilledtem.

- Titkot titokért – szólalt meg hirtelen Tamás.

- Tessék? – kérdeztem vissza, de képtelen voltam kinyitni a szemem és felemelni a fejem.

- Titkot titokért. Te kezded.

Erre már kinyitottam a szememet és felemeltem a fejemet. A konyhából beszűrődő fényben nem sokat láttam az arcából.

- Mit akarsz hallani tőlem?

Tudtam, hogy azért játszik ezzel, mert nem tekinti lezártnak a szex előtti beszélgetésünket.

- Egy titkot – nézett rám komolyan. – És aztán én is elmondok egyet.

Hosszasan néztem a szemébe, azon gondolkodva, mit is akarhat hallani. Tudom, hogy változott a viszonyunk, tudom, hogy az egyezségünk nem fedi már a köztünk kialakult dolgokat, de én nem tudok... én nem akarok erről beszélni. Nem akarok tudomást venni érzésekről. És amúgy is, hogyan is mondhatnék neki bármit, amit én sem tudok megfogalmazni. Miért nem lehet ez csak szex és egy kis extra?

- Ez volt az első orgazmusom kutyapózban.

Tamás arckifejezésén láttam, hogy nem pont erre a válaszra számított, de ez is meglepte. Megsimogatta az arcomat és közel húzott az ajkaihoz. Finoman megcsókolta őket. Lehunytam a szememet, éreztem az ujjait a fülem mögé kúszni, ajkai továbbcsókolták az arcomat, míg egészen a fülemig nem ért. Remegő ajkait a fülcimpámra nyomta, majd belesuttogott a fülembe.

- Vonzódom hozzád, Liza. Nagyon.

Szavai hallatán óriásit dobbant a szívem és rá akartam nézni, de kezei erősen tartották a fejemet és nem hagyták, hogy a tekintetem ráirányítsam. Helyette a mellkasára vont és magához szorított. Nagyon sokáig dübörgött a vallomása az agyamban, de végül győzött a kimerültség és elaludtam.