A szex és én - Huszonkettedik

A hétvégét otthon töltöttem volna egyedül, ám szombat délután Szilvi, Hédi, Zsanett és Adél beállítottak hozzám.

– Hát ti mit kerestek itt? – kérdeztem döbbenten tőlük az ajtóban.

– Gondoltuk, felvidítunk kicsit.

– Beszélgetünk, vagy csak hallgatunk téged, amit szeretnél.

– Rendelhetünk pizzát.

– És hoztunk egy üveg rozét! – mutatta fel Hédi.

Elmosolyodtam és beengedtem őket. Pizzát rendeltünk és bort iszogatva letelepedtünk a nappaliba. Ki a szőnyegre, ki a kanapéra, ahol jutott hely. Egy darabig semleges témák kerültek szóba, a pizzák megérkeztek és el is fogyasztottuk őket, ám még senki sem mert Tamásról kérdezni. Pedig tudtam, hogy azért jöttek el, mert ki akarnak rángatni a gödörből és becsültem őket érte. Tulajdonképpen akkor jöttem rá, hogy ők mind a barátnőim és amióta irodavezető lettem, borzalmasan elhanyagoltam őket. Biztos voltam benne, hogy Zsanett és Adél is tudnak mindent már, bátran beszélhetnék mindenről, de valahogy mégis nehezemre esett vallani.

– Lehet, csak a bor teszi, de most egy fokkal jobban nézel ki, mint tegnap az irodában – állapította meg Szilvi.

– Csaba irodájához képest pedig fényévekkel jobban – jelentette ki halkan Adél.

Nem gondoltam volna, hogy ennyire látszik rajtam. Az, hogy a többiek meg sem kérdezték, mi történt Csabánál, nyomatékosította bennem, hogy ők egymás között tényleg megbeszélnek mindent.

– Na, igen, az meglehet – húztam el a számat, majd kortyoltam egyet a rozémból.

– Oka is van?

– Van.

– Ha nem tudnám, mennyire haragudtok most egymásra, azt hinném, megvolt Tamás – nevetett Szilvi, mire a többiek is elmosolyodtak.

– Jól hinnéd.

– Micsoda? – döbbentek meg.

– Dugtatok? – csúszott ki Hédi száján.

– Hédi! – szólt rá Adél felháborodva.

– Semmi gond – feleltem. – Így volt, dugtunk.

– De hát mikor? – húzódott közelebb Szilvi kíváncsian, a többiek pedig követték a példáját.

– És hol? – támasztotta az állát a kezébe Zsanett érdeklődve.

– Ugyan már! Inkább azt mondd, milyen volt?

– Hédi! – kiáltották rá a többiek.

– Mi van már? – sérelmezte Hédi a megrovásukat. – Nem vagyok álszent, engem jobban érdekel, hogy milyen volt. Biztos, vad volt és állatias és…

– Hédi! – mordult rá Adél.

Én elnevettem magam.

– Az volt. Vad és állatias. Tényleg csak dugás.

– Ki kezdeményezte?

– Egyikőnk se vagy inkább mindketten. Nem tudom. Nagyon régen volt, amikor utoljára együtt voltunk. A héten már nagyon is dolgozott bennünk a vágy. Tegnap, amikor Norbi bepróbálkozott, Tamás megverte érte, a szoknyám és a harisnyám elszakadt, este, amikor hazaindultam volna, észrevettem és lecseréltem a harisnyámat combfixre. Tamás az ajtóban állt, amikor felvettem.

– Ó, az nagyon szexi tud lenni! Volt egy pasim, aki soha nem vette le rólam szex közben, arra izgult, hogy közben simogathatta a csipkéjét – szólt közbe Zsanett. – De mesélj tovább!

– Megkérdezte, hogy hazavigyen e. Nemet mondtam és ott hagytam, ám kint az utcán a szakadó esőbe megállt előttem kocsival, én pedig beszálltam.

– És akkor hazahozott?

Bólintottam.

– De nem jött föl.

– Akkor hol csináltátok? Nem mondod, hogy…

– Nem szóltunk egymáshoz egész úton, volt vagy negyven perc, mire ideértünk, katasztrófa volt a forgalom is, az időjárás is. Csak ültünk a kocsiban és mindkettőnk ugyanarra gondolt.

– Ó, ez milyen romantikus! – ábrándozott Adél.

– Nem volt benne semmi romantika. Azt mondtam neki, gyűlölöm, azt mondta, ő is, majd egyszer csak az ölében ültem, csókolóztunk és…

– Azta! – hüledezett Hédi. – Király volt, ugye?

– Létszükséglet volt.

– És utána? Tudtatok beszélni? – kérdezte Szilvi.

– Hogyne! Annyit, hogy ez meg sem történt!

– Ne már! És akkor most ugyanolyan jégcsapok lesztek, mint eddig? – nézett rám Zsanett elképedve.

– Egy fokkal jobbak lesznek – vigyorgott Hédi.

– Jaj, lányok, nem tudom… idáig se szabadott volna eljutnunk! – szólaltam meg kétségbeesve.

– Félsz tőle, hogy máskor sem fogsz tudni nemet mondani neki?

Bólintottam és elhúztam a számat.

– Nem értelek titeket. Tiszta sor, hogy szeretitek egymást és olyan szinten vonzódtok egymáshoz szexuálisan, hogy ezt kár lenne veszni hagyni. Tudod, mások mit meg nem adnának egy ilyenért? Én azt látom, hogy Tamás közeledett feléd.

– Tényleg? – nézett Zsanett Hédire.

– Igen – magyarázott tovább Hédi. – Megvédte Norbitól, aztán haza akarta vinni, és végig tisztában volt vele, hogy mi fog történni, ha Liza beszáll a kocsijába. Ne mondd, hogy ez nem közeledés!

– Szerintem csak ösztön. Dugni akart – vettetem közbe.

– Ugyan már! Te nem látod, hogy bámul téged, mert elvakít a dühöd! Szerintem békülni akar.

– Nem érdekel. Azt gondolja, hogy ő az, akinek meg kell bocsájtania nekem, de én semmit nem követtem el!

– De ezt ő soha nem fogja megtudni, csak ha elmondod neki!

– Már pedig nem fogom. Vérig sértett!

– Ha elmondhatnám neki! – ajánlotta Szilvi.

– Nem! És ti sem! – néztem rájuk, majd megittam a boromat és felálltam.

– Jó, akkor mi lenne, ha elmennénk bulizni? – pattant fel Hédi.

– Bulizni? – néztek rá a többiek.

– Kicsit sem vagyok bulihoz öltözve – morgott Zsanett.

– Lizának vannak ruhái és nagyjából mindannyian egy méretek vagyunk.

– Na, mit szólsz, Liza? Benne vagy? – kérdezte vigyorogva Szilvi.

Csak egy kicsit hezitáltam, majd elmosolyodtam.

– Benne.

Hosszú ideje nem volt olyan felszabadult estém, mint akkor. A lányokkal rengeteget nevettünk, viccelődtünk, bár az elfogyasztott alkohol mennyisége sem volt semmi. Mindenki jókedvűre itta magát és ez pont elég is volt. A lányok az én ruháimban pompáztak és mindennek a megkoronázásaként még azt is kitaláltuk, hogy buli után a szinglik nálam alhatnak. Egy kevésbé zsúfolt szórakozóhelyre mentünk. Régen rengeteget jártunk ide, de én már nem voltam egy ideje.

Grafitszürke, strasszos miniruhám ellenállhatatlanul feszült a testemre. Sok férfitekintetet vonzott és erre a lányok gyakran felhívták a figyelmemet. Táncoltunk és koktéloztunk, maximálisan ki tudtam engedni a gőzt és erre most nagyon nagy szükségem volt. Jól éreztem magam egy bizonyos pontig. Koktéljainkat szürcsölgetve nézelődtünk az asztalunk körül, amikor váratlanul megpillantottam Tamást, Csabát és még két számomra ismeretlen férfit, ahogy az egyik bárasztalnál állnak.

– Ezt nem hiszem el! – bukott ki belőlem.

– Mit? – kérdezte közel hajolva hozzám Szilvi.

– Ott van Tamás.

– Hol? – kapkodták a fejüket mindannyian.

– Kik azok vele? – kérdezte Adél.

– Csaba és nem tudom, ki a másik kettő.

– Most mit akarsz tenni? – nézett rám Szilvi.

– Ugye nem megyünk haza? – harsogta Hédi.

– Nem! – vágtam rá. – Ugyanannyi jogom van itt lenni, mint neki.

– Helyes! – emelte a poharát Hédi a levegőbe. Mindnyájan így tettünk és koccintottunk.

Egy jó darabig abban a hitben voltunk, hogy ők nem vettek észre minket. Aztán volt egy pillanat, amikor odanéztem és ők mindannyian engem néztek. Tamás arcán döbbenet volt, majd a jól ismert megvetés. Változatlanul élesen hasított ilyenkor a szívembe a tekintete. Amikor így nézett rám, fájdalmat okozott vele. Dühös lettem.

– Ne, Liza, ne engedd, hogy elrontsa a kedvedet! – noszogatott Hédi. – Gyere, táncoljunk! – rikkantotta, majd válaszra sem várva felhúzott az asztaltól.

A többiek is csatlakoztak, és ahogy táncoltunk, végig éreztem Tamás szúrós tekintetét magamon. Egyre mérgesebb lettem. Egyszer csak Hédi közelebb hajolt hozzám.

– Van ott két srác, akik most már húsz perce minket bámulnak.

Megvontam a vállam.

– Ne! – fogta meg a karomat Hédi. – Egész jól néznek ki.

– Átengedem őket a többieknek.

– Mégis kinek? Szilvit és Adélt otthon várják, Zsanett meg már bepasizott.

Csodálkozva oldalra néztem és valóban, Zsanett tőlünk pár lépésnyire a bárpultnál enyelgett egy sráccal. Újra a két fiúra néztem, akik egy közelebbi asztaltól figyeltek minket. Akkor azonban Szilvi és Adél intettek nekünk, így visszamentünk az asztalunkhoz. Szóltak, hogy ők hívnak egy taxit és hazaindulnak, a párjaik már várják őket. Elbúcsúztunk tőlünk, és amint ők elmentek a két srác már ott is termett.

– Sziasztok! Meghívhatunk titeket egy italra?

– Persze – egyezett bele Hédi a nevemben is.

– Mit isztok?

– Mojitot.

Már fordultak is a bárpulthoz, hogy hozzák az italokat.

– Hédi, nekem nagyon nincs kedvem ehhez! – fintorogtam.

– Kérlek, a kedvemért! – könyörgött. – Ezer éve nem voltam pasival, jó lenne nem nálad tölteni az éjszakát…

– Kösz.

– Nem úgy gondoltam… de nézd csak, Zsanett már tutira nem, és ha én mégis nálad alszom, amennyire be vagyok indulva, még a végén rád mászom.

Erre elnevettem magam.

– Nem is rossz ötlet. Csalódtam a pasikban, lehet, veled jobban járnék.

– Szívem, te Tamással járnál a legjobban, és az egész csak rajtad múlik. Nézd, most is majd kiguvad a szeme, annyira figyeli, hogy a két srác ide hozza e azokat az koktélokat.

– Nem érdekel, guvadjon csak a szeme! – néztem felé pökhendien, ám akkor a fiúk visszatértek, kezükben a mojitokkal.

Beszélgettünk, iszogattunk, nevetgéltünk is, de aztán feltűnt, hogy rengeteget nézik a telefonjaikat. Hédivel már a szemünket forgattuk, mikor újra a készülékekhez nyúltak. Komolyan az az érzésünk volt, hogy egymással chatelnek, vagy másokkal, miközben velünk beszélgetnek, ez pedig pofátlanság volt. Körülbelül fél óra múltán Zsanett odajött hozzánk elbúcsúzni, majd a felszedett pasival az oldalán elindult haza. Mi még Hédivel egy darabig tűrtük a hablatyolásukat, de aztán megelégeltük, illetve Hédinél előbb betelt a pohár és arra a kérdésükre, hogy elmennénk e velük egy csendesebb helyre, Hédi a következőt válaszolta:

– Nem tudunk, együtt jöttünk, együtt megyünk haza.

– Miért, csak nem együtt vagytok? – röhögtek fel a fiúk.

Már majdnem elnevettem magam a röhejes feltételezésen, amikor Hédi rávágta:

– Persze, hogy együtt vagyunk!

Azzal megcsókolt mindenki szeme láttára. Meglepetésemben nekem is kikerekedett a szemem és pont Tamásék felé nézve, láttam, ahogy Csaba oldalba könyökli Tamást, aki felállva a székről nézte, hogy jól lát e. Nosza, engem sem kellett félteni, viszonozni kezdtem Hédi csókját. Most Hédi szeme kerekedett el meglepetésében. A csók befejeztével a fiúkra néztünk, akik zavartan hebegtek valami hát akkor sziasztok félét, majd ott hagytak minket. Amint biztonságos távolba értek, Hédivel visítva nevetni kezdtünk.

–  Hogy te mekkora egy hülye vagy! – mondtam neki.

– Én csak szájon akartalak csókolni, te toltad át a nyelvedet a számba! – replikázott.

– Ne haragudj, de látnod kellett volna Tamás fejét… – nem bírtam abbahagyni a nevetést.

– Akkor jó, a szent cél érdekében mindenre hajlandó vagyok!

– És mi a szent cél?

– Kihozni a sodrából Tamást… vagy nem?

– Nem tudom! – röhögtünk össze. – De nem kéne már többet innunk.

– Igen, azt nem! Vagy mi? – zavarodott össze teljesen.

– Menjünk haza, mielőtt még jobban összeakad a nyelvünk.

– Már összeakadt az előbb!

– A beszédünkre értettem! – kiáltottam rá vigyorogva.

– Ja, értem! Gyere, menjünk! – kelt fel és egymásba karolva elindultunk kifelé.

Amikor Tamásékhoz elég közel haladtunk el, Hédi rájuk mosolygott és úgy csinált, mintha szalutált volna.

Kiérve az utcára beültünk egy taxiba és hazavitettük magunkat. Már félúton voltunk, de még mindig röhögtünk. Aztán, csak amikor a lakásba értünk, vettük észre, hogy mennyire is felöntöttünk a garatra.

– Fú, veled is forog a szoba? – kérdeztem.

– Igen, de én nagyon szeretnék már leszállni a körhintáról.

– Én letusolok, az jót tesz, már ha betalálok a fürdőbe.

– Ó, egy zuhanyra én is benevezek majd!

A fürdés valóban jót tett, már nem szédültünk annyira, de a fejünk borzalmasan zsongott.

– Hol aludhatok? – kérdezte Hédi, miközben magára húzta az egyik hálóingemet.

– Elég nagy az ágyam, elférünk rajta ketten – feleltem neki lassan.

– Hát jó – tapogatóztunk be a hálóba, majd bedőltünk az ágyba. – Nem félsz, hogy rád mászom? – nevette el magát Hédi.

– Nem – mosolyodtam el. – Még úgy sem csináltam soha lánnyal.

– Én sem, bár mindig is izgatta a fantáziámat. Te vagy az első lány, akit megcsókoltam.

– Nekem is te vagy az első. A bakancslistámon szerepelt egy csók egy lánnyal. Kipipálhatom.

– Én egy hármast is bevállalnék.

– Mármint hogyan? Milyen felállásban?

– Minimum egy férfi legyen köztünk.

Elnevettük magunkat, majd mindegyikünk feljajdult a fejét fogva. Elcsendesedtünk és behunytuk a szemünket, ám Hédi pár perc után megszólalt.

– Liza, szerelmes vagy Tamásba?

Nagyot sóhajtottam és nem konkrétan válaszoltam a kérdésre.

– Még soha senki iránt nem éreztem azt, amit iránta.

És ez lehetett a végszó, mert ezután úgy elaludtunk, mint akiket fejbe csaptak.

Még egy fél óra sem telhetett el, valaki dörömbölt az ajtón. Ijedten ültünk fel mindketten.

– Ki a fene az? – kérdezte kótyagosan Hédi.

Lekászálódtam az ágyról és kibotorkáltam az előszobába. Hédi csak a háló bejáratáig követett, onnan nézte hunyorogva, ahogy az ajtó elől kikiáltok.

– Ki az és mit akar?

– Én.

Teljeséggel megdöbbentem és mindenről megfeledkezve ajtót nyitottam.

– Tamás, mi a jó fenét…

Nem tudtam folytatni, mert magához vonva megcsókolt és az ajtónak döntött. Alig bírtam eltolni magamtól.

– Mit művelsz?

Sokat ihatott, de nem volt részeg, csak épp rendkívül bátor. Homlokát az enyémnek nyomta, idegesen Hédi felé pillantottam.

– Nem bírom nélküled… nagyon kívánlak… – lihegte és olyan erővel nyomott az ajtónak, hogy moccanni se tudtam.

Ajkai forrón birtokba vették az enyémeket, egyszerűen megszakítani se voltam képes a csókot, olyan vadul esett nekem. Megpróbált lépni velem, de egyensúlyunkat vesztettük és úgy tántorodtunk be. Valahogy mégis képes volt az esetlen mozdulat közben belökni maga mögött az ajtót.

– Tamás… – próbálkoztam, de szinte a szájába beszéltem, úgy szorított magához.

A tenyeremet a mellkasának támasztottam és minden erőmmel azon voltam, hogy el tudjam lökni magamtól.

– Ne, Tamás! Várj…

– Nem tudok várni – nyögte, majd belekapaszkodott a hálóingembe és letépte rólam.

Hédi a szája elé kapva a kezét szisszent föl erre. Tamás ijedten nézett a hang irányába és azon nyomban elengedett.

– Nem vagyok egyedül – lihegtem Tamás alkarjába kapaszkodva.

Hédi nem mert megszólalni, de tekintete erős felindultságról árulkodott. Láttam rajta, hogy Tamás vadsága felizgatta. Tamásra pillantottam, levegő után kapkodva nézett hol Hédire, hol rám. Egyikünk sem volt képes szavakra. Csak álltunk. Élesen hasított a lakás csendjébe hármunk egymásba keveredett fojtott zihálása. Tamásra nézve láttam, hogy lelki szemei előtt megjelenik a csókunk Hédivel. Beszédfoszlányok jutottak eszembe. Tamással egyszer beszéltünk erről. Két nő és ő. Aztán beugrott valami ilyesmi beszélgetés az előbb Hédivel is.

Nem, kizárt! Hogy is gondolhatok ilyenre? Nem fogunk itt hármasban… Másrészről nem látom a tiltakozást senki arcán… Beleborzongtam egy kicsit. Be kell vallanom, ez egy vissza nem térő alkalom. Ez… ilyen többet soha nem lesz. Még bátrak vagyunk az alkoholtól és kiéhezettek mindannyian. Mi rossz sülhet ki belőle? Mikor, ha nem most? Ettől még lehetek dühös Tamásra, holnaptól utálhatom újra.

Akaratlanul is megszorítottam Tamás alkarját. Rám nézett. Hosszan fürkésztük egymás arcát. Afelől egyikünknek sem volt kétsége, hogy kívánjuk egymást. De bonyolíthatjuk az amúgy sem egyszerű kapcsolatunkat egy másik lánnyal? Ugyanakkor, ha azt nézzük, nem egy másik lánnyal, hanem egy élménnyel gazdagodnánk… mindannyian.

Mindketten egyszerre nyaltuk meg az ajkunkat, majd érzékien közelítettünk egymáshoz. Egyszerre. Szenvedélyes csókban forrtunk össze. Ahogy a testünk egymásnak feszült, gombolni kezdtem Tamás ingét, majd letoltam a vállairól. Lassan, de határozottan indultunk meg a háló és Hédi felé. Bár én háttal voltam Hédinek, de biztos voltam benne, hogy torkában kalapáló szívvel és döbbenten figyeli, ahogy feléje haladunk, és ahogy Tamás övével babrálok. Amikor már csak egy-két lépés választott el minket tőle, megfordultam Tamás karjaiban és Hédi felé nyújtottam a kezemet. Ő előbb a kezemre nézett, majd rám. Láttam egy pillanatnyi kétségbeesést a tekintetén, de aztán elfogadta a kezem és közel lépett hozzánk. Szájon csókoltuk egymást. Finoman, óvatosan, majdhogynem tapasztalatlanul. Kicsit frusztráló volt, hogy rajtam csak egy aprócska tanga volt. Változtatni akartam ezen és tudni, milyen érzés egy meztelen női testhez simulni. Levettem Hédiről a hálóinget. Egy másodpercre egymás szemébe néztünk, majd végigszaladt a tekintetünk a másik levegő után kapkodó mellkasán. Mögöttem Tamás teljesen a gerincemhez préselte magát és mindkettőnket átnyalábolt. Hédin áramütésszerű remegés futott végig, ahogy Tamás megérintette. A cicink összeért és különlegesen izgató érzés kerített minket hatalmába. Tamás beleharapott a vállamba és ajkaival végigcirógatta a tarkómat. Nem tudta levenni a szemét a kezeinkről, ahogy lágyan becéztük a másik mellbimbóját. Beleremegtünk és felnyögtünk. Aztán valahogy vége lett az óvatoskodásnak, a gyengédségnek és hezitálásnak. Minden gördülékennyé vált, természetessé és magától értetődőé. Őrült módjára szabadultunk meg a rajtunk maradt ruháktól, azt sem tudom, ki húzott le mit kiről, de végül mindhárman az ágyban feküdtünk és kölcsönösen simogattuk, csókoltuk egymást. Nem voltak korlátok és szabályok. Nem gondoltunk arra, hogy hogyan fogunk viszonyulni majd egymáshoz reggel vagy épp az irodában. Most mindent lehetett és mi majdnem mindent meg is tettünk. Számtalan mámoros pillanatot éltünk meg, ujjaink és ajkaink kéjes orgazmusokat csaltak ki mindegyikünkből. Hédit már alaposan lefárasztottuk, ám mi még mindig szomjaztuk egymást Tamással. Tulajdonképpen mindennél jobban vágytunk szeretkezni egymással, de ebbe már nem akartuk belevonni Hédit. Tamással összebújva csókolóztunk és egyre inkább figyelmen kívül hagytuk Hédit. Kétségbeesve öleltük, simogattuk egymást. Bokáimmal erősen kulcsoltam át és egy takarót húztam a derekára.

– Nem bírom már… – lehelte az arcomba és éreztem hatalmasra duzzadt férfiasságát az ágyékomhoz simulni.

Félve pillantottam Hédire, de aztán megnyugodva láttam, hogy édesdeden alszik. Tamás is rásandított, ő is látta a csukott szemeit és hallotta az egyenletes légzését. Egymásra pillantva csókunk egymásba olvadt és csípőjével a combjaim közé helyezkedett. Azonnal belém hatolt. Gyönyörteljes sóhaj szakadt fel a torkomból, ahogy a fejemet hátrafeszítettem. A nyakamat csókolta és kétségbeesve suttogott a fülembe.

– Úgy hiányzol… megőrülök nélküled…

– Te is… hiányzol… nagyon… – viszonoztam a lihegését, majd finoman a fülcimpájába haraptam.

– Nem bírok ki ennyit… folyton akarlak…

– Ölelj szorosan…

A mozdulataink egyre hevesebbek, egyre erőteljesebbek lettek, végül egymás ajkai közt egy szerelmes csókban morzsoltuk fel összefonódott gyönyörünk hangjait. Vágyódva nyújtottam meg a nyakamat és haraptam be az ajkamat, ahogy megéreztem Tamás ondóját szétfolyni magamban. Beleremegtünk ágyékunk izmainak csodálatos játékába. Hüvelyem az utolsó édes cseppig kicsavarta a benne lüktető hímvessző nedvét. Szorosan ölelve egymást kapkodtunk levegőért, majd bágyadt, apró csókokat hintve a másikra, egymás mellé feküdtünk és egymás karjaiban elaludtunk.

Fogalmam sincs, mennyi idő volt, de már jócskán a délelőttben járhattunk. Megpróbáltam kinyitni a szememet, kezdetben elég kevés sikerrel. Akkor ajtócsukódást hallottam. A hangra felültem, ám rögtön a fejemhez kaptam.

– Ó, basszus!

Ezer és ezer tűvel böködték az agyamat, egyszerűen szét akart esni. Erőltetve kinyitottam a szememet, majd az ágyra néztem.

Gondolhattam volna!

Csalódottan biggyesztettem le a számat. Csak Hédi feküdt a viharvert, teljesen széttúrt ágyban. Halántékomra szorított ujjaimmal kimásztam az ágy szélére és megpróbáltam felkelni, de a takaró úgy a derekamra volt csavarodva, hogy alig bírtam kitekerni magam belőle. Felálltam és hunyorogva végignéztem a hálószobán.

Jóég, micsoda kupi!

A bejáratnál és az ágy lábánál szétszórt fehérneműk hevertek, az ágy körül párnák voltak szétdobálva, a matracon a lepedő úgy össze volt gyűrve, hogy azon csodálkoztam, nem fulladtunk bele, Hédi hason feküdt az ágy bal oldalán, a takaró épp hogy a fenekét eltakarta.

Kibattyogtam a fürdőbe és beálltam a zuhany alá. Egyelőre nem gondolkodtam, mert ahhoz túlságosan tompa volt az agyam. Uramisten, de régen voltam másnapos! Tusolás után fürdőköpenybe bújtam, majd kávét főztem. Közben nyögéseket hallottam a hálóból. Hédi is felébredt és valószínűleg ő is ugyanolyan fejfájással, mint én. Amikor a pulthoz ültem a bögrémmel, Hédi maga köré tekert takaróval lépett ki a hálóból. Résnyire nyitva a szemét megpróbálta behatárolni, hol is vagyok, majd tenyerét a falnak támasztva lépett előre néhányat.

– Úúúú… – fogta a fejét. – Szent ég, micsoda álmom volt! – vonszolta el magát a kanapéig, majd nagyot sóhajtva ledobta magát rá. – Átkozott mojitok!

– Te, én és Tamás? – kérdeztem tőle a kávémba kortyolva.

Válaszul csak felnyögött.

– Az nem álom volt.

Kipattant a szeme és hirtelen fel akart ülni, de akkor ő is a fejéhez kapott.

– Kerüld a hirtelen mozdulatokat! – javasoltam neki.

Lassan fölállt, majd a pulthoz jött és elvette a másik bögre kávét, amit kitöltöttem és felé toltam. Leült a bárszékre és a kávéba kortyolt. Összehúzta a szemöldökét.

– Szóval… te, én és Tamás?

Bólogattam.

– Mondd, hogy én és Tamás nem…

– Szexelni nem szexeltetek…

– Ó, hál’Isten!

– De azon kívül minden mást… igen.

– Ó! – nyögött fel fájdalmasan és homlokát a tenyerébe döntötte. – Soha többet nem szabad ennyit innunk! És Tamás? – nézett körbe hirtelen.

– Elment, mikor még aludtunk.

– Te mindenre emlékszel?

– Nagyjából – vontam össze a szemöldökömet.

– És… – ivott egy korty kávét. – Nem neheztelsz? Nem…

– Nem bántam meg – mosolyogtam rá. – Figyelj, Hédi, mindannyian akartuk, ezen kár aggódnod!

– Részegen persze…

– Annyira nem voltunk részegek.

– El tudom képzelni, hogy hogyan fog rám nézni hétfőn… át fog döfni a tekintetével.

– Nyugi! Nem lesz semmi baj. Szerintem minden marad a régiben.

– Gondolod? És… köztünk?

Elmosolyodtam.

– Én élveztem.

– Én is… kipipálhatjuk a bakancslistán – nevetett.

Lassan kortyolgattuk a kávét.

– Kezd derengeni valami? – kérdeztem tőle.

Halványan elmosolyodott.

– Jól csókoltok…

Felnevettem és megsimogattam a karját.

– Te is.

– Ez olyan hihetetlen… mi is a csúcsra juttattuk egymást?

– Ühüm – bólogattam. – És nem is egyszer.

– Ó, igen! – mosolyodott el, majd szólásra nyitotta a száját, de aztán mégsem mondott semmit.

– Mondd csak! – néztem rá kedvesen.

– Ti szeretkeztetek.

– Azt hittük, aludtál – néztem félre, miközben a pultra könyököltem.

– Nem, nem azért… én éreztem… szóval bőven elég volt, amit kaptam tőletek, végig éreztem, hogy ti együtt akartok lenni, én csak egy kis fűszer voltam az egészben.

– Ne mondd ezt!

– De nincsen ezzel semmi baj, tudtam, hogy velem nem fog… így is király volt… sőt!

Elmosolyodtam, majd felálltam és a mosogatóba tettem a kávéscsészéket.

– Mi legyen a többiekkel? Úgy értem, kezeljük ezt hadititokként vagy…

– Nem tudom. Nem kell feltétlenül titkolni, mert nem szégyellem, de ne is ezzel indítsunk hétfőn!

– Rendben – egyezett bele mosolyogva. – Letusolok, és már itt sem vagyok.

– Nem muszáj rohannod, ha nincs semmi dolgod, később csinálhatunk valamit.

Elnevette magát.

– Az már megvolt éjjel, édes!

Viszonoztam a nevetést, majd kedvesen hozzávágtam a konyharuhát.

– Mozira gondoltam vagy vásárlásra!

– Benne vagyok, csak legyen nálunk sok ásványvíz! – célzott mosolyogva a másnaposságunkra.

Végül elmentünk ebédelni az egyik bevásárlóközpontba, vásárolgattunk egy kicsit, majd beültünk a moziba egy vígjátékra. Jól éreztük magunkat és nagyon sokat nevettünk. A film után azonban hazaindultunk, mert elég fáradtak voltunk, és ha nem is nehéz, de fura napra számított holnap mindegyikőnk.