A szex és én - Tizenhetedik

A szertartás előtti fél órában többször hallottam Tamást bemutatkozni, mint ahányszor a cégnél eddig összesen. Tamást tényleg nem zavarta a kíváncsi rokonok hada, mindenkinek elmondta, hogy ki ő és hol találkoztunk, de amivel igazán levett a lábamról, azaz volt, amikor valamelyikük bedobta a szerelem és a házasság témáját és Tamás csak annyit válaszolt rá egy kedves mosoly kíséretében, hogy még nagyon friss a kettőnk közti dolog és nem tartunk ott, hogy ilyen komoly döntést hozzunk.

A szabadtéri polgári ceremónia nagyon szép volt, bár az én ízlésemnek kicsit giccses, mint ahogy a menyasszonyi ruha is és a fura aláfestő zenék is, de ezt leszámítva megható volt, mert látszott, hogy az ifjú pár mennyire szereti egymást. Amikor a gratulációkat fogadták, mi Tamással meg akartuk várni a sor végét, így addig ittunk egy koktélt.

– Hogy tetszett a szertartás? – kérdezték a szüleim, amikor csatlakoztak hozzánk.

– Szép volt – zártam rövidre.

– Nekem az egyszerűbb, meghittebb ceremóniák jobban tetszenek.

Majdnem lenyeltem a szívószálamat, ahogy meghallottam Tamás komoly hangját.

– Valóban? – kérdezte tőle anyám meglepetten. Láttam rajta, hogy ezzel a véleményével még inkább megkedveltette magát, hiszen egy olyan férfiember, aki erre a kérdésre nem azt válaszolja, hogy tök mindegy, elment, az csakis érdekes lehet.

– Kevesebb felhajtás, több érzelem.

– És több pénz! – vágott a szavába apám. – Igaz? Minek százezreket költeni egy bulira?

– Egy esküvő nem buli! – kiáltottunk egyszerre rá anyámmal.

– Na, tessék, Tamás! Figyeljen jól! Az esküvő a nőké. Jegyezze meg! – nevetett rá apám.

– Igen, ez igaz! – mondta Tamás pici éllel a hangjában, de ezt csak én vettem észre. Hosszan ránéztem és már épp javasolni akartam, hogy mi is álljunk be a gratulálók sorába, amikor Tamás apám felé fordult.

– Uram, beszélhetnék önnel egy percre?

Anyám és apám döbbenten néztek össze, láttam anyám szemét felcsillanni, én pedig kis híján rosszul lettem.

– Természetesen. Jöjjön, igyunk valamit!

– Előbb talán kívánjatok sok boldogságot az ifjú párnak, mert igen kevesen vannak már előttetek. Aztán vacsora közben is beszélhetünk – ajánlotta anyám.

– Elnézést, asszonyom, de ezt, mint férfi a férfival kell megbeszélnünk.

Na, ettől még inkább rosszul lettem. Mi a fenét akar mondani apámnak?

– Persze, menjetek csak gratulálni, majd utána iszunk valamit.

Tamás a kezét nyújtotta és szorosan fogva az ifjú pár elé húzott.

– Miről akarsz beszélni vele? – sziszegtem a fogaim közül.

– Mondtam már, férfidolog.

– Megijesztesz.

– Nyugalom, nem kell félned.

Akkor odaértünk az örömszülők és a pár elé. Gratuláltunk és bemutattam Tamást. Váltottunk pár szót, majd Tamás visszavezetett a szüleimhez. Először megkerestük az asztalunkat, majd apám és Tamás eltűntek a bár irányában. Anyámmal leültünk.

– Te tudod, miről van szó? – furdalta anyám oldalát is a kíváncsiság.

– Fogalmam sincs.

Messziről láttuk őket. Láttam, hogy Tamás sokáig beszélt neki, apám lassan bólogatott, majd ő is mondott pár szót. Végül koccintottak. Közben rég nem látott rokonok ültek az asztalunkhoz, akivel anyám csevegni kezdett. Én még mindig apámékat néztem. Tanakodtam, miről lehetett szó. Apám arcán sokféle érzelem mutatkozott, egyrészt meglepettség, másrészt nyugalom, harmadrészt megbecsülés. Uramisten! Mit mondott neki?

Csak akkor foglaltak helyet az asztalnál, amikor a ceremóniamester felkérte erre a násznépet, hiszen megkezdődött a vacsora. Mivel az asztalunknál mások is ültek, se anyám, se én nem mertünk rákérdezni, mi volt a téma kettejük között. Sőt, az egész vacsora alatt nem volt rá lehetőség. Várnom kellett addig, amíg el nem kezdődött a tánc. Előbb az ifjú pár első tánca volt, ezt mindenki meghatottan nézte, ezt nem akartam egy esetleges hangos szóváltással megzavarni, így türelmesen vártam. Anyám sokkal türelmetlenebb volt. Láttam, hogy ők az ifjú párt körülvevő körben odébb álltak, és anyám kifaggatta apámat. Színpadiasan tágra nyitotta a szemét attól, amit apa mondott neki. Tamásra pillantott, majd rám. Nem tudtam eldönteni, hogy mi játszódhat le benne.

Rövidesen a vőfély mindenkit táncra invitált, Tamás is felkért engem. Lassú szám volt, így elandalogtunk rá.

– Elárulod, mit mondtál az apámnak, amitől anyám kis híján összeesett?

Tamás rezzenéstelen arccal bökte ki.

– Csak azt, hogy jelenleg még nős vagyok, de nemsokára hivatalosan is szabad ember leszek.

– Neked elment az eszed? – ripakodtam rá, majd gyorsan közelebb bújtam hozzá, hogy eltereljem magunkról mindenki figyelmét.

– Nyugodj meg! Azért mondtam el neki, mert nem akartam, hogy a későbbiekben egy szerencsétlen véletlen folyamán tudják meg, hogy nős emberrel jársz. Tisztán akartam kezdeni, őszintén.

– De miért nem mondtad, hogy el akarod mondani?

– Hirtelen jött ötlet volt, amikor az esküvőről volt szó.

– Amikor anyám azt kérdezte, tetszett e?

– Igen.

Néhány percig elgondolkodtam.

– Milyen volt…a tiéd? Judité és tiéd.

– Nem az enyém volt – húzta el a száját. – Judit világraszóló, habos-babos, óriási lagzit akart.

– És megkapta – állapítottam meg.

– És megkapta – helyeselt Tamás. – Nem érdekelte az én véleményem.

– Hallottad már, hogy egy esküvő a menyasszonyért van? Azért, hogy ő egy napra valódi királykisasszony lehessen?

Tamás elnevette magát.

– Te szeretnél királykisasszony lenni?

Meglepődtem a kérdésén. Nem kellett válaszolnom, mert vége lett a számnak és mi helyett foglaltunk. A szüleim már ott ültek az asztalnál. Bevallom, féltem anyám tapintatlanságától, de nem tett fel kínos kérdéseket. Talán apám meggyőzte, hogy Tamás őszinte volt, ezt becsülniük kell.

A hangulat a későbbiekben feloldódott, bár lehet, hogy az elfogyasztott rozénak ebben elég nagy szerepe volt. Tamást szó szerint ellepték a rokonok és a legkülönfélébb kérdésekkel bombázták. Én csak néztem őt. Türelmes volt és kedves, mindenkinek válaszolt, bár igyekezett diplomatikus maradni. Egyre növekedett bennem a büszkeség, a csodálat. Eltöprengtem. Ez a Tamás mennyire nem hasonlít arra a zord, pokróc, félelmet keltő Tamásra, aki néhány hónappal ezelőtt volt! Egy cseppet sem. A szöges ellentéte. És nekem kezd egyre jelentősebb szerepet betölteni az életemben. Be kell, hogy valljam. Nekem is lépnem kell, nyitnom felé, valahogy megnyilvánulni.

Táncoltunk, mosolyogtunk és sok-sok puszi elcsattant. Nagyon jól éreztük magunkat, én még soha nem éltem át ilyet. Részt venni ezen az esküvőn Tamással, hatalmas lépcsőfok volt ez a kapcsolatunkban is, az én életemben meg főleg. A menyasszonyi torta felvágása után kimentünk levegőzni kicsit a kastély parkjába. Nagyon jól esett a friss levegő, mindketten éreztük, hogy nem kéne már többet innunk. Kézen fogva andalogtunk a kavicsos ösvényen. Gyönyörűen világítottak a csillagok és a hold. Kellemes volt az idő, egy cseppet sem dideregtünk, bár lehet, hogy ebben is a rozé volt a ludas.

– Neheztelsz rám, amiért elmondtam apádnak, hogy nős vagyok?

Egy hosszú másodpercig hallgattam, majd megvontam a vállam.

– Nem. Igazad volt, csak ezt az első döbbenetkor még nem fogtam föl.

– Azt is érted, miért tettem?

– Mert terveid vannak velem?

Tamás csendben elmosolyodott, majd bólintott. Tovább sétáltunk, majd váratlanul megkérdezte:

– Neked nincsenek terveid velem?

– A királykisasszonyságra célzol?

Megállt, kedvesen rám nevetett, miközben felém fordult és magához ölelt.

– Valami közelebbire gondoltam.

– Mondjuk néhány órával későbbre? – kérdeztem tőle pajkosan, aztán szájon csókoltam.

– Akár arra is – hümmögött fülig érő szájjal.

– Van tervem.

– És pedig?

– Ha elmondanám, nem bírnád ki a szobánkig.

Nevetett és megcsókolt.

– Hol voltál eddig? Miért nem találtam rád hamarabb? – sóhajtott nagyot.

– Remélem, ezeket költői kérdésnek szántad.

– És még a humorod is remek! – nevette el magát újra.

– Egyébként nem voltam messze, az ügyfélszolgálaton ültem – mosolyogtam rá. – Nem vettél észre, túl fagyos volt a hangulat körülötted.

– Igen, ez igaz – sütötte le a szemét egy másodpercre.

– Mikor tűntem föl neked?

– A partin – válaszolt, majd megfogta a kezemet és tovább húzott a sétányon. – Amikor bemutattak, mint irodavezetőt. Először csak arra gondoltam, egy újabb buta, szőke liba, aztán ahogy néztelek, észrevettem, hogy szép is vagy. Amikor nekem rohantál a ruhatár előtt, mérges voltam. Azt gondoltam, valóban buta liba vagy, aki képes felönteni a garatra egy ilyen eseményen, de ugyanakkor nem akartalak magadra hagyni. Aztán az ajtód előtt rám vetetted magad.

Elpirulva lehajtottam a fejemet. Tamás megállt és magához húzott.

– Megbizseregtettél. Olyan régen nem éreztem azt, hogy kívántam volna valakit. Én csak… tartottam egy törékeny női testet a karjaimban, éreztem a puha szádat a bőrömön, az illatodat az orromban…

– Megadtad magad nekem.

– Meg, de ne hidd, hogy olyan könnyű volt. És amikor meghiúsult, pokolian dühös voltam rád. Elhatároztam, hogy letagadom még magam előtt is az egészet.

– Pedig ha tudnád, milyen hatással voltál rám. Folyton elgyengültem a közeledben, amikor csak megéreztem a parfümödet, a puncim bizseregni kezdett. Aztán egyre csúnyábban bántál velem.

– Csak azért, mert te is ugyanezt a hatást váltottad ki belőlem. Elhatároztam, hogy behajtom rajtad valahogy azt az egy elszalasztott alkalmat.

– Olyan jó volt – mosolyogtam rá.

Szorosan magához húzott és megcsókolt, majd a homlokomnak döntve az övét forrón suttogni kezdett az arcomba.

– Aztán rájöttem, hogy nem vagy buta szőke, kezdtelek megismerni és aztán már folyton kívántalak, és mindig, amikor engedtem a vágyamnak, olyan mérges voltam magamra. Féltem, hogy meglátod, én is csak érző ember vagyok.

– Úgy vágytam a csókodra – sóhajtottam.

– Emlékszem, amikor először hatoltam beléd óvszer nélkül…

Felnyögtünk az emlék hatására.

– Olyan tökéletesen éreztelek belülről, a legapróbb mozdulatodat is olyan intenzívnek éreztem. És amikor elélveztem benned…

Nagyon szorosan préselte a testemet az övének, szinte fulladtunk egymás közelségétől.

– Imádom az érzést, amikor… olyan forró, szinte simogat belülről…

– Észrevétlenül jutottál egyre közelebb hozzám, és többet, egyre többet akartam belőled. Sokszor veled lenni, sokszor kielégíteni. Nagyon rossz volt, amikor hetekig nem is beszéltünk. Pokolian hiányoztál.

Ráemeltem a tekintetem, picit homályosan láttam, talán a szemem fátyolos csillogása miatt és nagyot nyeltem.

– Én csak… nagyon jó volt veled a szex, soha senkivel nem volt ilyen jó… azt hittem, minden gond nélkül beleilleszthetlek az addigi életembe, de nem számoltam az érzéseimmel. El akartam őket nyomni, mint addig, de…

– Túlnőttek rajtunk – fejezte be a mondatomat.

– Féltem viszonozni, bevallani is, kimondani meg egyenesen rettegtem – nagyot nyeltem. – Rettegek.

– Semmi olyat nem kell kimondanod, amiben nem vagy biztos.

– De mi lesz, ha te mondasz nekem valamit, én pedig nem fogom tudni…

– Liza! – szakított félbe. – Ha azt mondod, amit valójában érzel, nem kell több.

– És ha megbántalak? A múltkor is…

– Csak azzal bántasz, ha a lehetőséget is elutasítod. Nem azt kérem, hogy rögtön azonnal kötelezd el magad mellettem, de ne tagadd meg teljesen.

Szelíd mosolyra húzódott a szám és bólintottam.

– Ígérd meg, hogy mindig őszinték leszünk egymással.

– Ígérem – súgtam, majd elnevettem magam. – Jobban tetszik ez a Tamás, mint a régi undok férfi, pedig ahhoz is vonzódtam.

Tamás is nevetett, majd megcsókolt.

– Ugye, tudod, hogy ez csakis a te érdemed?

Olyan boldoggá tett ezzel a mondattal. Magamhoz szorítottam őt és már épp azon voltam, hogy valami hasonlót valljak be neki, amikor meghallottuk a ceremóniamester hangját, ahogy épp a menyasszonytánc kezdetét jelenti be. Gyorsan visszasiettünk a terembe, hogy mi is részt vehessünk rajta. Elég sokáig elhúzódott, mert körülbelül háromszor akarták megszöktetni a menyasszonyt közben. A tánc után az ifjú pár elment átöltözni és az idősebb generáció pedig nyugovóra tért. Mi még táncoltunk egy darabig és mindenképp szerettük volna megvárni, hogy személyesen búcsúzhassunk el a fiatal feleségtől és férjtől. Amikor ez hajnali kettő körül megtörtént, pont egy szép, lassú számot játszott a zenekar. Tamással még táncolni kezdtünk rá. Egymásba fonódott testünk lágyan ringott az andalító ritmusra, néha-néha egymásra nézve és elmosolyodva, aztán gyengéd csókban összeforrva. A tánc után elköszöntünk az asztaltársaságunktól is és kézen fogva elindultunk az emeletre. Ahogy a lépcsőn ballagtunk felfelé, halkan megszólaltam.

– Fárasztó nap volt.

– Igen, jól esne egy forró zuhany.

Rámosolyogtam, majd hagytam, hogy kinyissa az ajtót. A komódra dobtam a retikülömet és kibújtam a cipőmből.

– Zuhanyozunk együtt? – kérdezte Tamás.

Mosolyogva bólintottam, ahogy kihúztam a csatot a hajamból. Épp a sminkemet mostam le a fürdőben, amikor Tamás mögém állt és tükörképe az enyémre mosolygott. Lehúzta a cipzárt a ruhámon és finoman kibújtatott belőle. Felé fordultam és szüntelen mosollyal vetkőztetni kezdtük egymást. Tamás a zakóját és a nyakkendőjét a szobában hagyta, csak az inget és nadrágot kellett levennem róla. Hagytuk, hogy minden ruhadarabunk a padlóra omoljon körülöttünk, majd beálltunk a zuhany alá. Tamás megengedte a csapot és a ránk csordogáló kellemesen forró víz lágyan nyaldosta egymásba kapaszkodó testünket. Nem tudtam elkerülni, és egy idő után már nem is érdekelt, hogy vizes lett a hajam. Csókolózva ölelkeztünk és közben mindketten éreztük, hogy a bennünk tomboló érzések szinte szétfeszítik a bensőnket. Tamás megfordulva velem felemelt és a hátamat a csempének nyomva várta, hogy lábaimmal átkulcsoljam őt. Zaklatottan nézett a mellkasomra. A rájuk spriccelő zuhany lágyan izgatta az apró mellbimbókat. Tamás nagyot nyelt, ahogy figyelte a feléjük guruló vízcseppeket. Finoman nyalni kezdte őket, majd ajkai közé véve a kemény kis bimbót, nyelve körbeölelte. Beleremegtem és a füléhez hajoltam. Megcsókoltam a fülcimpáját és érzékien ráleheltem, miközben izgatottan suttogtam neki.

– Szeretkezni akarok veled.

Tamást úgy meglepték a szavaim, hogy talpra állított. Szorosan tartott a még mindig ránk zubogó víz alatt. Nedvesen összetapadó szempillái alól fátyolos csillogással fürkészte az arcomat. Leírhatatlan örömöt láttam az arcán. A számhoz hajolt és megcsókolt, majd a karjaimba bújt és a fülembe mormolt.

– Ismételd meg!

Elmosolyodtam, majd elzártam a csapot és kiléptem a kabinból. Felvettem két törölközőt és az egyiket Tamásnak nyújtottam. A sajátommal pedig finoman őt kezdtem dörzsölni. Ő is ugyanezt tette velem, miközben ragyogó tekintetét le nem vette rólam. Egymásba gabalyodva töröltük egymást, miközben egyre szaporább lélegzetünk felperzselte a felsőtestünket. Kilépve a fürdőből a földre ejtettük a törölközőket és lépni kezdtünk az ágy felé. Tamás ajkaiba haraptam és megismételtem, amit a zuhany alatt mondtam neki. Felsóhajtva fűzte még szorosabbra a karjait körülöttem és szenvedéllyel megcsókolt. Ugyanúgy viszonoztam, éreztem egészen beleolvadni magunkat ebbe az édes csókba. Lassan végigdőltünk a matracon és magunkra húztuk a takarót. Tamás a testére emelt és hagyta, hogy fölébe magasodjak. Kezeivel a tarkómra tapadt tincsekbe túrt és reszketve kért újra.

– Mondd még egyszer!

Elmosolyodtam, és egy lágy csók után az arcába ziháltam.

– Nem azt akarom, hogy megdugj, nem lefeküdni akarok veled és nem is szexelni.

– Hanem? – lihegte kontrollt vesztve.

– Szeretkezni – súgtam.

Tamás hirtelen maga alá gyűrt és fölém lendült. Bokáim körbetekeredtek a testén és ujjaim erősen vájódtak a lapockáiba. Nyelve mélyen hatolt az ajkaim közé és én teljesen elvesztem. Soha ilyen átéléssel, ilyen érzelemmel még nem csókoltak, nem érintettek meg. Szinte elaléltam minden apró momentumtól. Ahogy Tamás leheletfinoman végignyalta minden porcikámat, nyelve hegyének nyomán forrón bizseregtem. Úgy izgatott fel, hogy nem is magára a kielégülésre vágytam elsősorban, hanem arra hogy még többet kapjak belőle, még több csókot a bőrömre, még több érintést, finomat, lágyat, cirógatót. Amikor tenyerei a melleimre feküdtek, megemeltem a felsőtestem és minden levegő kiszaladt a tüdőmből. Ráérősen, hosszan, szabadon kényeztettük egymást, nem voltak határok és tabuk, mindent csókoltunk és érintettünk a másikon. Életem egyik leggyönyörfakasztóbb érzése volt, amikor Tamás ujja a fölöttébb csatakos ágyékomon elkalandozott az ánuszomig. Még lélegezni is elfelejtettem.

– Érezni akarom – ziháltam Tamás szájába.

– Nem most, édes. A puncidat akarom.

Elmerült a forró, cseppfolyóssá izgatott ajkak között.

– Olyan finom, olyan nedves…

– Gyere… – kértem széles terpeszbe húzva a lábaimat. – Nagyon akarlak.

Kezünk egyszerre nyúlt a hatalmasra duzzadt hímvessző felé. Ujjaim végigcirógatták a lüktetve kidudorodó ereket rajta. Elképzelhetetlenül érzékien hatolt belém. Teljesen eszünket vesztettük abban a pillanatban. Mindketten lüktettünk, Tamás kívül, én belül, és amikor egymásban lüktettünk, megszűnt tér és idő. Semmi más nem létezett, csak mi ketten és az a csodálatos érzés, ami a szívünket csordultig megtöltötte. Ahogy Tamás végtelenül lágyan megmozdította a csípőjét a combjaim tövének préselődve, elaléltam és kéjesen beleremegve felnyögtem. Minden mozdulatot olyan intenzíven éltünk meg, mintha a pórusaink életre keltek volna. Együtt lélegeztek, együtt mozogtak, gyönyörűséges kínban vergődve próbálták elveszejteni egymást. Ujjaink egymásba kapaszkodtak és kíméletlenül szorították egymást.

– Ezt akarom… érezni… mindig… – bukott ki az ajkaim közül, izzó leheletem Tamás fülét cirógatta. – Most már… mindig…én… ohhh…

Nem bírtam befejezni, mert a legnagyobb gyönyör robbantotta fel a testemet, amit valaha megéltem. Szinte széttépett, és amikor meghallottam Tamás élvezetének csúcspontját, a gyönyöröm új erőre kapott és ketten együtt tobzódtunk a csodás, mindent felülmúló és velőt rázó orgazmusban. Olyan hosszan nyögtünk fel, hogy kétségem sem volt afelől, a szomszéd szobában lévő anyám még álmában is meghallotta. Lángokban állt verítéktől párás testünk, kusza lihegésünket elcsigázott nyelések és ajaknedvesítések tarkították. Tamás megsimogatta az arcomat és megcsókolt. Képtelen voltam kinyitni a szemem, csak arra koncentráltam, hogy kapjak végre levegőt. Tamás legördült rólam és hanyatt feküdt mellém, rövid idő múlva pedig a karjaiba húzta teljesen elernyedt testemet és addig cirógatta az alkaromat és a kézfejemet, amíg álomba nem merültem.

Még nem aludhattam mélyen, ezért hallhattam vagy pedig álmodtam az egészet, de Tamás egyszer csak félbe hagyta a simogatást, megpuszilta a hajamat és egy nagy sóhajtás után halkan suttogott maga elé.

– Lukács Liza, kezdek beléd szeretni.

Amikor a reggelinél leültünk a szüleim mellé, anyukám fülig érő mosollyal kérdezte, hogyan aludtunk. Már ebből is tudhattuk, hogy természetesen hallotta az első szeretkezésünk kissé zajos fináléját.

– Jól, köszi – húztam el a számat, tudomást sem véve a tényről, hogy fültanúja volt életem leggyönyörűbb orgazmusának.

Mindenki csacsogni kezdett körülöttünk, de nekem még mindig az zakatolt a fejemben, hogy Tamás vajon tényleg kimondta vagy csak álmodtam. Lukács Liza, kezdek beléd szeretni.

Amióta felkeltem és beugrott ez a mondat, próbálom valahogy szóba hozni Tamás előtt, de nem jártam sikerrel. Hogy is kérdezzek rá? Tényleg kezdesz belém szeretni? Ez illúzióromboló. Talán az a legjobb megoldás, ha megvárom, amíg újra erről vall nekem.

Reggeli után összepakoltunk és elindultunk vissza a fővárosba. A szüleim is velünk jöttek vissza. Idefelé egy baráti házaspárral jöttek, akik a közeli városba utaztak és elhozták anyámékat az esküvő helyszínére. Anya egész úton szóval tartotta Tamást és körülbelül fél úton meg is kérdezte tőle azt, ami gondolom már az óta bökte a csőrét, mióta tudomást szerzett róla.

– Meg szabad kérdezni, hogy mióta élnek külön a feleségével?

– Anya! – szóltam rá hátrasandítva és apa is rámordult.

– Semmi baj, nem titkolózom. Technikailag nem élünk külön, mert a ház az enyém és nem költözöm el onnan. Egyelőre a feleségem ott lakik, nem kötelezhetem arra a válóperig, hogy elhagyja.

– Hát akkor ez elég bonyolult helyzet! Főz és mos önre, miközben ön Lizával van.

Bosszúsan csettintettem a nyelvemmel.

– Judit nem tud főzni, mosni pedig magamra mosok.

– Komolyan? – nézett nagyot anyám.

– Meglepő?

– A mosás igen.

– Nagyfiú vagyok már.

– És a főzés?

– Próbáltam, de nincs tehetségem hozzá. Édesanyám egyedül él, nagyon szereti, hogy még mindig főzhet rám.

– Ezt megértem. De még most is? Liza tud főzni.

– Igen, tudom, este mindig finom vacsorával vár – mosolygott rám Tamás, én pedig viszonoztam a mosolyt.

– Vica néni főztjétől még messze vagyok.

– Kislányom, találkoztál már Tamás édesanyjával? – kérdezte anya megdöbbenve.

– Igen.

– Aznap, amikor én is találkoztam önökkel. Elvittem hozzá Lizát ebédre.

Ez után a mondat után bármiben lemertem volna fogadni, hogy anya meghív minket ebédre vagy vacsorára, de mást kérdezett.

– És miért válnak el?

– Anya, kérlek! – szóltam rá erélyesebben. Apa is követte a példámat.

– Hát akkora titok nem lehet!

– Tapintatlan vagy!

– Elnézést, ha megbántottam.

– Semmi baj – nézett Tamás a visszapillantó tükörbe. – Nem titok, de valóban nem tartozik életem legkedvesebb emlékei közé. Egész egyszerűen megcsalt. Többször is.

Anyám a szája elé kapta a kezét.

– Magát?

– Anya, légyszíves, hanyagoljuk ezt a témát! Senkinek nem kellemes erről beszélni.

– Rendben. Jövő hétvégén nálunk ebédeltek?

Elmosolyodtam. Így legyen ötösöm a lottón.

Miután hazavittük a szüleimet, Vica nénihez mentünk.

– Ugye, nem baj, ha nála ebédelünk?

– Nem, dehogy – nevettem rá kedvesen.

Leparkoltunk, kiszálltunk a kocsiból és kézen fogva elindultunk. Néhány lépés után azonban Tamás megtorpant. Kíváncsian néztem abba az irányba, ahova ő is. Egy ezüst színű autót bámult meredten.

– Mi történt? – kérdeztem.

Nem felelt.

– Ismered azt a kocsit?

– Igen – felelte olyan elfojtott dühvel a hangjában, hogy kirázott tőle a hideg. – Gyere!

Szaporább léptekkel megindultunk Vica néni lakása felé. Ahogy beléptünk a lépcsőházba, hangokat hallottunk. Először nem értettem, miről beszélnek, csak abban voltam biztos, hogy két nő beszélget. Ahogy közeledtünk, az egyikben Vica néni hangját ismertem fel.

– Menj el, kérlek! Nem akarlak látni sem! Hogy gondolhattad, hogy majd pont én fogok segíteni neked? Megbolondultál?

Vica néni az ajtajában állt és egy vörös hajú nő állt a lábtörlőjén.

– Hát nem szeretne unokákat?

Ekkor megismertem és ijedten dobbant meg a szívem.

– Isten ments, hogy te legyél az anyjuk! – nevette ki Vica néni a menyét.

– Judit! – szólt rá hirtelen Tamás néhány lépés távolságból.

Tamás erősen fogta a kezemet, maga mögött húzott, akkor sikerült kiszabadítani a kezemet, amikor Judit elé álltunk. Én egészen oldalra húzódtam.

– Nahát, megérkezett életem értelme, az én kis férjem, aki… – fordult Tamás felé Judit, majd kiszúrt engem is, ahogy pont abban a pillanatban elengedem Tamás kezét.

– Mit keresel itt? – förmedt rá Tamás.

Ám Judit engem méregetett.

– Ez meg ki? Neked nőd van? Álljunk csak meg egy kicsit! Én ismerlek téged!

– Arra válaszolj, mi a fenét keresel itt?

– Csak beszélgetni akartam az anyósommal.

– Hogyisne! Rá akart venni, hogy beszéljek veled az érdekében! – árulkodott Vica néni. – Majd ha fagy! – kiáltott Judit felé.

– Anya, kérlek, menjetek be! – nézett Tamás ránk Judit válla fölött.

– Gyere, kedveském, majd Tamás elintézi – ragadta meg az idős nő a kezemet.

– Ez igen! – rikkantott Judit felénk fordulva. – Neki micsoda szíves fogadtatás jár! Tehát nem először van itt! Ezért olyan fontos a válás, mi? – nézett Tamásra, majd újra felém fordult. – Tudom már, hol láttalak! A cégnél!

Őrült módjára nevetgélni kezdett.

– Hát persze, hol máshol is szedhetnél fel valakit? Vagy inkább ő szedett föl téged? Hmm? Gondolta, magas pozíció, pénzes pasas, szerencsére nem is tökös, elég csak néhányszor széttenni neki a lábakat…

A másodperc törtrésze alatt történt, Judit elé léptem és olyan erővel ütöttem pofon, hogy a korlátnak esett. Amint visszanyerte az egyensúlyát, az arcára szorította a kezét és döbbenten nézett rám.

– Én minden éjjel szétteszem neki a lábam és nem csak egyszer, mert sokkal tökösebb, mint azt te valaha is megtapasztalhattad volna. És tudod, miért? Mert rám gerjed, engem kíván, az ilyen hülye kurvát meg, mint te, egyszerűen semmibe vette.

A szavaim hátborzongatóan élesek voltak és igazi kárörömmel töltöttek el, ahogy Judit megalázott arcába néztem. Tamás váratlanul megragadta a felesége karját és kihúzta a lépcsőházból. Vica néni megfogta a kezem és behúzott a lakásba. Abban a percben rájöttem, hogy ő ott állt mögöttem és mindent hallott. Mérhetetlenül szégyellni kezdtem magam. Ahogy becsukta az ajtót, én a tenyerembe döntöttem lángoló arcomat és onnan mormogtam.

– Jaj, Vica néni, annyira sajnálom! Bocsánatot kérek.

– Ugyan, miért kedveském? – rikkantotta fülig érő mosollyal, miközben megölelt.

– Úgy szégyellem, hogy ilyeneket mondtam, el is felejtettem, hogy ott tetszik állni!

– Ne beszélj szamárságokat, lányom! Végre, végre valaki pofon vágta ezt a szégyentelent! Ó, ha tudnád, mennyire vágytam arra, hogy egy szép napon arcon csaphassam! És te megtetted és még be is olvastál neki, de még hogy! – örvendezett az idős hölgy, majd eltolva magától az arcomba nézett. – Jaj, istenem, hiszen te remegsz! Nyugodj meg! A szívemből cselekedtél!

Tamás akkor nyitott be az ajtón. Azonnal a karjaiba húzott.

– Úgy sajnálom, Tamás. Elvesztettem a fejemet.

Tamás csak nevetett.

– Miért remegsz? – kérdezte kedvesen, miközben dörzsölni kezdte a karjaimat.

– Én is mondtam neki, hogy csak azt tette, amit mi évekig nem mertünk megtenni! Na, mindjárt hozok egy kis szíverősítőt neki!

Azzal Vica néni eltűnt a konyhában. Tamás pedig szorosan ölelt magához, amiért most rendkívül hálás voltam, mert a lábaim is úgy remegtek, hogy alig bírtam megállni rajtuk.

– Már itt is vagyok! – jelent meg újra az előszobába Vica néni egy felespohárral a kezében. – Ezt idd meg szépen!

– Mi ez? – kérdeztem félszegen.

– Házi barackpálinka – felelte Tamás.

– Idd csak meg, jót fog tenni! – noszogatott Vica néni, én pedig lehúztam az egészet.

Vica néni felnevetett, majd elvette tőlem a poharat.

– Olyan boldog vagyok, hogy az én tökös fiam talált magának egy ilyen tökös menyecskét!

Tamás elmosolyodott és magához húzott. Megpuszilta a homlokomat.

– Gyere, együnk.

Az ebéd nagyon jól esett remegő gyomromnak és a vége felé már egészen megnyugodtam. Nem mondom, hogy a pálinka nem dobott a hangulatomon, de az is kárpótolt, ahogy Tamás rám nézett végig az ebéd alatt. Amikor a desszertet és a kávét ittuk, Tamás az anyukája felé fordult.

– Máskor is előfordult már, hogy idejött?

– Nem. Nem is értem, mi célja volt ezzel. Hiszen tudja, hogy soha nem kedveltem. Honnan az ördögből vette, hogy majd pont én segítek neki?

– Gondolom, rájött, hogy ha a héten kimondják a válást, el kell költöznie.

– Bár úgy lenne már! Nem is értem, hogy bírod ki vele egy fedél alatt.

– Úgy elég könnyű, hogy nappal dolgozom, az éjszakákat pedig Lizánál töltöm!

Fülig pirultam ennél a mondatnál, arra gondoltam, hogy és most Vica néni elképzeli, hogy többször is szétteszem a lábamat egy éjjel a fiának.

– Nyugalom, kislányom, nincsen ebben semmi rossz, eddig is tudtam, hogy nem csak nézitek egymást! Ez így van rendjén!

– De engem úgy bánt, hogy Vica néni hallott így beszélni.

Az öreg hölgy jóízűen felnevetett, majd kivitte a konyhába a süteményestálcát. Tamásra néztem zavaromban.

– Miért nevet?

Tamás ajka is mosolyra húzódott.

– Szerintem fiatalkori önmagára emlékezteted.

Vica néni még akkor is kacarászott, amikor már búcsúzkodtunk. Késő délután volt már, és hatalmas vihar készülődött odakint. A szél belekapott a kabátunkba, ahogy kiléptünk a házból. Szaladni kezdtünk a kocsiig. Szerencsére a vihar eső része csak akkor csapott le, amikor beléptünk a lakásba.

– Kiváló időzítés!

Csak mosolyogtam, majd elkezdtem kipakolni a táskákból.

– Fáradtnak tűnsz – nézett rám Tamás a hűtő mellől, ahonnan ásványvizet vett ki.

– Annak is érzem magam. Jól esne egy forró zuhany. Le is zuhanyozom.

– Rendben, addig én elintézek egy telefont.

Bólintottam, és tudtam, hogy a válóperes ügyvéd barátját hívja fel, hogy elmesélje neki az édesanyjánál történteket.

A fürdőbe mentem, levetkőztem és beálltam a zuhany alá. Elképesztő módon élveztem a rám ömlő forró vizet. Finoman nyaldosta a bőrömet, olyan jól esett. Komótosan mosdani kezdtem és a hajamat is megmostam. Amíg törölközés után hajat szárítottam, Tamás is lezuhanyozott. Megtörölközött és fogat mosott, majd fürdőköntösbe bújva kiment. A hajszárításomnak az áramszünet vetett véget.

– Hát ez nagyszerű! – tettem a helyére kelletlenül a hajszárítót.

Kitártam az ajtót, hogy valamennyi természetes fény beáramoljon. Fogat mostam, és én is felvettem a fürdőköntösömet. Kiléptem és Tamást kerestem. Láttam, hogy a hálóban gyertyaláng pislákol. A bejárati ajtóhoz mentem és bezártam, majd a hálóba sétáltam. Tamás az ágyon feküdt. Halványan rámosolyogtam, majd az ágyra másztam. A karjaiba vont és magához ölelt.

– A vihar elintézte nekünk a korai lefekvést.

– Nem is baj – felelte Tamás nyugodtan. – Sok volt a hétvége mindkettőnknek.

Akaratlanul is elhúztam a számat.

– Tényleg sajnálom, hogy olyat mondtam.

– Mit? Hogy tökös vagyok? – nevetett, majd megpuszilta a halántékomat. – Vagy azt, hogy minden éjjel többször is…

– Na, jó elég! – szóltam rá. – Így is olyan zavarba ejtő az egész! Nem rontottam a dolgokon vele még inkább?

– Nem, dehogy. Az ügyvédem szerint Judit rontott vele inkább a helyzetén. Zaklatta anyámat.

– Igen, de én meg felpofoztam. Fel is jelenthet testi sértésért.

– Nem fog.

– Honnan tudod?

– Mert nincs pénze ügyvédre.

Néhány percig elgondolkodtam, majd kiböktem.

– Olyan hihetetlen, hogy valamikor… ti…

– Hogy szerettem?

– Igen. Amikor hallottam a hangod, tudom, hogy nagyon dühös voltál rá. Akkor olyan elképzelhetetlennek gondoltam, hogy valamikor is szeretettel beszéltél hozzá.

– Pedig igen. Régen.

– Miért akar most mindenáron szülni neked? Csaba feleségének is említette a családalapítást és anyukádnak is az unokákat.

– Fogalmam sincs. Talán azt hiszi, ezzel visszatarthat.

– Soha nem is terveztétek?

– Én igen. Rögtön az esküvő után, de ő fiatal volt, épp hogy lediplomázott. Még nem akart szülni. Én pedig hiába vártam, később pedig már nem is tudott volna teherbe esni, mivel ahhoz szex kell. És most örülök is, hogy nem született tőle gyerekem.

Egy ideig csendben hallgattuk csak az odakint tomboló vihart, az eső ütemes kopogását az ablakon. A kinti szürkület már idebent is meglátszott, természetes fény már alig szűrődött be, a mécsesek is alig pislákoltak már.

– Boldoggá tett, amit mondtál – súgta halkan ajkait a homlokomnak nyomva. – Ahogy mondtad.

– Olyan dühös lettem, ahogy leszólt. Csak azért, mert ő nem becsült meg. Az érmének két oldala van. Ha ő nem enged, és nem tesz érte, te sem nyújthatod azt, amit valójában tudsz.

A mellkasára támasztottam az államat és a szemébe néztem.

– Fogalma sincs, mit hagyott ki.

Tamás rám mosolygott és megsimogatta a hajamat. Visszahajtottam a fejemet a vállára, hallottam a szívverését. Olyan nyugodt, boldog pillanat volt! Bárcsak örökre így maradhatnánk!

Kis idő múlva magunkra húztuk a takarót és ugyanúgy összebújtunk. Tamás lágyan cirógatta a hajtincseimet, míg a másik kezével a kezemet fogta.

– Az vagyok? – kérdeztem hirtelen alig hallhatóan.

– Mármint mi? – reagált rá lassan.

– A nőd? – emeltem fel a fejemet.

– Szeretnél az lenni?

Felhúztam magam a testén, majd fel is ültem. Tamás keze a nyakamra kúszott, míg a másikkal az alkaromat szorította.

– Esetleg ha máshogy hívnánk – latolgattam szerényen.

– Hogyan? – kérdezte, miközben arcára boldog mosoly ült ki.

– Nem is tudom – bizonytalanodtam el.

Tamás felült, megragadta a derekamat és felemelve az ölébe ültetett. Combjaim közrefogták a derekát, tenyereit az arcomra szorította, mintegy kikényszerítve, hogy a szemébe nézzek.

– Esetleg barátnő – bukott ki belőlem.

– Szeretnél a barátnőm lenni? – hajolt egészen közel az arcomhoz Tamás.

– Fura lenne, igaz? Talán meg kéne várnunk…

– Az vagy! – súgta a fülembe félbeszakítva a mondandómat.

Tágra nyílt szemekkel néztem rá, mire Tamás végtelenül lágyan megcsókolta a számat.

– Az vagyok – állapítottam meg.

– A barátnőm – zihálta az arcomba, majd megcsókolt. – Sőt!

– Sőt? – csókoltam meg most én őt.

– A szerelmem.

Egy pillanatra egymásba fonódott a tekintetünk, láttuk a másik boldogságtól csillogó szemét, éreztük, hogy a testünk a másodperc törtrésze alatt felhevült. A vérünk vadul száguldott az ereinkben és tombolva zúgott a fülünkben. Hosszú, forró, édes csókban forrtunk össze. Pillanatok alatt vált szenvedélytől fűtötté. Tamás a fürdőköpenyem csomójához nyúlt, ahogyan én is. Előbb az enyémet húztuk le rólam, majd Tamásét toltam le a vállán. Elhajítva a köntöst az ágy mellé, a nyakába fontam a karjaimat és belenyögve a csókba érzékeltem, hogy tenyerei a melleimre simultak. Ahogy finoman beléjük markolt, a testem önkéntelenül is megfeszült és lágyan megvonaglott. Kezei a lapockáimra kúsztak, ujjaival végigfutott a gerincem mentén, majd a tarkómra hulló hajamba túrt. Tamás mögé támasztottam a kezemet és óvatosan a matracra döntöttem. Éreztem, ahogy a takaró a derekamra simul, Tamás pedig magához vonja felforrósodott testem. Számat elszakítva az övétől végigcsókoltam a nyakát, vállának ívét, kulcscsontját és haladtam tovább a mellizmain át a hasára. Élveztem, ahogy alsóteste megvonaglott és az ajkaim becézésétől az izmai megremegtek. Puha volt a bőre, feszes az izmok mentén és olyan nagyon forró, szinte égette a számat. Meg sem álltam az ágyékáig, nyelvem hegye lassan futott végig a meredező hímvesszőn, óvatosan kaptam be a makkot és éppen csak megszoptam. A fülemben csengett a mámoros nyögése, de nem hagyta, hogy sokáig kényeztessem. Felült és egy szempillantás alatt az arcához vonta az enyémet. Végigharapdálta az ajkaimat, majd heves csókot kezdeményezett. Ujjai barangolni kezdtek rajtam, kéjesen megdörzsölve a mellbimbóimat és aztán pillekönnyűen szétválasztva a szeméremajkaimat. Ágyékára folyt a nedvem, mutatóujjára puhán rásimultak az izgalomtól kitágult hüvelyizmaim. A farkát akartam. Megmozdítottam a csípőmet és makkja a puncimhoz simult.

– Még ne… – lihegte Tamás és belecsókolt a fülembe.

A szívem olyan erősen dobogott, hogy alig hallottam meg, amit Tamás mondott. Megszorította a derekamat és megfordulva hanyatt döntött, fölém magasodott és megcsókolt. Rámosolyogtam, a hajába túrtam az ujjaimmal. Elindult lefelé a testemen, finoman vett birtokba mindent az ajkaival, olyan lágyan babusgatta nyelve hegyével az ágaskodó mellbimbókat, hogy az felért egy mini orgazmussal, és amikor gyengéden megharapta őket, felnyögtem. Hosszú ideig elidőzött a csípőmön, minden egyes négyzetmillimétert a fogai közé szívva és ezt folytatva a szeméremdombomon is. A combjaim közé bújva megnyalta a szeméremajkakat, felsóhajtottam és a duzzadt ajkak nedvesen nyíltak szét. Nyalni kezdett és az ágyékom beleremegett. A csiklómat olyan intenzív izgalomban tartotta, hogy kis híja volt, hogy nem élveztem el azonnal. Ezt Tamás is érezte és váratlanul abbahagyta az orális kényeztetést. Felültem és megragadtam az arcát. Megsimogattam és zihálva vallottam meg:

– Imádom, ahogy csinálod.

– Imádom, ahogy élvezed – mosolygott rám, majd finoman visszanyomott a matracra és alámerülve újra nyalni kezdett.

– Ne kínozz! Tudod, hogy… így nagyon hamar…

Tamás nyelve lágyan kóstolgatott, megfontoltan, kerülve a hirtelen, robbantó mozdulatokat, míg ujja lassan belemártózott a puncim nedvébe. Óvatosan húzta lejjebb az ujját és gyengéden körözött az ánuszomon, miközben nyelve a bőrredők közé tolult. Csak akkor vált magabiztosabbá, amikor sóhajaim meggyőzték arról, hogy nagyon jól esik, amit csinál. Vigyázva gyakorolt apró nyomást ujjával, miközben szája a csiklómra tapadva szívta azt. Elképesztő érzés volt. Soha nem érzett kéj remegtette az egész testemet. Buja nyögéseim egyre inkább hangot adtak tetszésemnek Tamás számára is. Azt hittem, végig fogja vinni. Volt egy pillanat, amikor olyan mámor fogott el, amit még életemben nem tapasztaltam. Egészen új világ nyílott ki, és ahogy egyre mélyebbre hatolt bennem egyre inkább éreztem, hogy többet és többet szeretnék. Ám Tamás visszavonulót fújt. Lihegve vonaglottam tovább a nyelve alatt és már abszolút elvesztettem a kontrollt. Ki akartam elégülni, minden idegszálammal az orgazmusért kiáltottam. Aztán a hangszálaimmal is.

– Kérlek, nagyon… kell…

– Te is… nagyon… – lehelte Tamás az arcomba, ahogy fölém lendült.

Puhán, akadály nélkül csusszant belém, a hüvelyem nedvesen ölelte őt körbe.

– Ó, istenem! – nyögtem föl.

Lila köd borult ránk, mintha víz alatt mozognánk, minden olyan lassú volt, erőteljes, intenzív és fenséges. Tamás csípője reszketve, mélyen feszült csatakos, lüktető ágyékomnak. Ujjaimat a tarkójára csúsztattam, csókjában morzsoltam el minden apró sóhajt, amit gyönyörteljes lökései csaltak ki belőlem. Éreztem, megfogant bennem, vágytam arra, hogy kimondjam, eszembe jutott, amit hallani véltem tőle hajnalban. Az ajkam elszakadt az övétől. Izzó leheletem az arcába vágott.

– Markovich Tamás… azt hiszem… kezdek beléd szeretni…

Tamás egyetlen másodpercre megdermedt, rám emelte homályos tekintetét, szeme úgy csillogott, hogy szinte vakított.

– Hallottad… állapította meg ellágyult hangon.

Bólintottam és szájon csókoltam. Visszacsókolt és közben mosolygott. Én is elmosolyodtam és csókoltam és közben mozogtunk tovább egymásban, most már abban a biztos tudatban, hogy érzelmeink kölcsönösek és a legjobb úton haladunk egy szerelem felé, ami igazi, őszinte és csodálatos. Észrevétlenül csapott át a fejünk fölött a gyönyörök hulláma, hosszan, elnyújtva nyögtünk fel, ajkunkat eltépve egymástól, fejünket hátra feszítve, majd egymás vállgödrébe bújva, eszeveszetten szoros ölelésben összefonódva.

– Ó, te jóég! – lihegtem.

– Ezt akarom mindig…

Óvatosan ringtunk még, szeretetteljesen simogattuk a másikat és boldogan hintettünk puszikat egymás arcára. Olyan jó volt, olyan más, kellett nekem, ezt akartam egész hátralévő életemben érezni, ezzel a férfival, álmaim férfijával.